Hunnia Füzetek, 1989 (1-2. szám)

1989 / 1. szám - Beköszöntő

Beköszöntő ✓ Új folyóirat, a Hunnia Füzetek köszönt az újságá­rus standokról a járókelőkre, kik az utóbbi időben olykor már riadtan kapják föl a fejüket, és kezde­nek lemondani arról, hogy a rengeteg könyv, újság és magazin özönében el tudjanak tájékozódni. A túlkínálat a hirtelen föltámadt sajtószabadság­ból következik egyenesen, s bizonyos, hogy idővel ritkulni, csökkenni fog. Az viszont termé­szetellenes, hogy ebben az örvendetes fölbuzogás­­ban szellemi életünk látóköre, szemhatára szinte keskenyebb lett, mint volt kettő vagy három évnek előtte. Miről is van szó? Tegnap még az ország tömegközlése ( mass me­dia) a mancizmus-leninizmus tételeit, a kommunis­ta szocializmus verhetetlen fölényét, töretlen gaz­dasági fölívelését, egyszóval, az egy darabba fara­gott (monolit) társadalmat hírelte-kedveltette, s ez­zel igyekezett bennünket monológgá, azaz: mindig ugyanazt evő­lényekké „nevelni". Ma a hírközlés minden eresztékéből naponta áradnak felénk a pi­acgazdaság, a nyugati demokrácia, a tagolt ( plurá­lis) politika, vagyis a „szabadon szervezett" társa­dalom előnyei — ami ugyanúgy egy­ evővé tehet bennünket... S nem egyedül az újonnan alapított médiákból kapjuk az új tápot, hanem a régiekből is. S mivel az utóbbiak nemcsak hogy megőrizték köz­ponti szerepüket, hanem gyakran még növelték is, hát ezeknek van nagy hatása. Továbbra is. Azaz, ha a rövidség kedvéért képlethez fordu­lunk: ugyanazon szervek, sőt, legtöbbször ugyan­azon személyek „szerelnek" most át bennünket a moszkvai járszalagról a New York-ira. És ezt a „csodálatos színeváltozást" akkor is hisztérikusnak kell minősítenünk, ha úgy számo­lunk, hogy a mass média gondosan kontraszelek­tált emberei történetesen most győződtek meg a moszkvai igaztalan s a New York-i igaz voltáról — ha azonban úgy kalkulálunk, hogy esetleg tegnap is ezt tartották jónak (vagy netán most is amazt számítják üdvözítőnek), akkor sokkal keményebb szavakat kellene használnunk, de nem a tömegköz­lés tömeg­embereinek megítélése itt a cél. A több­ségtől a jószándékot nem tagadhatjuk meg, de civi­lizációnk gyökérszakadt értelmiségi elitizmusára jellemzően, a divatot követik: tegnap abban a felfo­gásban lehetett pályán maradni, most emebben. S a teljes módi­ váltásban még azt sem látszanak észrevenni, hogy most ugyanúgy kiszorítanak min­dent, ahogyan kiszorítottak tegnap, ami az éppen fennálló divat­hóborttal ellenkezik. Ugyanazok, ugyanazon módszerekkel. Vagyis, ez már önmagában arra utal, hogy a fel­fogás nem változott, a látókör nem tágult. Hanem ennek tulajdonképpeni akciója nem a hisztériában, hanem sokkal mélyebben van. Jelesül a polgári de­mokráciák és a szocialista rendszerek közös esz­mei, de pontosabban: ideológiai alapjaiban. Amott a kozmopolitizmus, emitt a kommunizmus a „hi­vatalos" áramlat. És mindkettő az emberiség ter­mészetes alkotó elemei: a közösségek ellen van, ezért küzdenek egyforma elszántsággal e közössé­gek „kötőanyagai", az erkölcs, a hit, valamint az örök emberi értékek ellen, de ugyanúgy tagadják a hagyományok, a történelmi tudat, a nemzeti önbe­csülés fontosságát, a lélek létezését, és a többit. Ez olyan nyilvánvaló, s annyira szenvedő ala­nyai vagyunk valahányan, Keleten és Nyugaton egyaránt, hogy egy rövid szabatú írásban taglalni fölösleges. Mint azt is, hogy ebben gyengültek el, ebbe mentek tönkre a társadalmak itt is, ott is. Mi­vel azonban a népek kezdik felismerni a ránktörő veszélyt, az ideológiák mozgatói, innen és túl, újabban engedményeket tesznek. És mivel a nyu­gati demokráciák e pillanatban gazdaságilag még életképesnek látszanak, nálunk most az ottani módszerekkel kísérleteznek. És megintcsak képletbe sűrítve: a sikeres koz­mopolitizmus készségesen siet elcsúnyult, elsat­­nyult testvére segítségére. Ami viszont itthonról te­kintve olybá veendő, hogy akik a sziklát az elmúlt évtizedekben ránk gördítették, azok most aggódva rajzanak körülöttünk, s messzehangzóan kiabál­nak: Jaj, szegénykéim, lám, mit tettetek! Hát mi majd most megmentünk benneteket! Ugyanazok, ugyanazon módszerekkel. Miköz­ben a társadalomról, a demokráciáról, a haladásról HUNNIA FÜZETEK 3

Next