Hunnia Füzetek, 1989 (1-2. szám)
1989 / 1. szám - Beköszöntő
Beköszöntő ✓ Új folyóirat, a Hunnia Füzetek köszönt az újságárus standokról a járókelőkre, kik az utóbbi időben olykor már riadtan kapják föl a fejüket, és kezdenek lemondani arról, hogy a rengeteg könyv, újság és magazin özönében el tudjanak tájékozódni. A túlkínálat a hirtelen föltámadt sajtószabadságból következik egyenesen, s bizonyos, hogy idővel ritkulni, csökkenni fog. Az viszont természetellenes, hogy ebben az örvendetes fölbuzogásban szellemi életünk látóköre, szemhatára szinte keskenyebb lett, mint volt kettő vagy három évnek előtte. Miről is van szó? Tegnap még az ország tömegközlése ( mass media) a mancizmus-leninizmus tételeit, a kommunista szocializmus verhetetlen fölényét, töretlen gazdasági fölívelését, egyszóval, az egy darabba faragott (monolit) társadalmat hírelte-kedveltette, s ezzel igyekezett bennünket monológgá, azaz: mindig ugyanazt evőlényekké „nevelni". Ma a hírközlés minden eresztékéből naponta áradnak felénk a piacgazdaság, a nyugati demokrácia, a tagolt ( plurális) politika, vagyis a „szabadon szervezett" társadalom előnyei — ami ugyanúgy egy evővé tehet bennünket... S nem egyedül az újonnan alapított médiákból kapjuk az új tápot, hanem a régiekből is. S mivel az utóbbiak nemcsak hogy megőrizték központi szerepüket, hanem gyakran még növelték is, hát ezeknek van nagy hatása. Továbbra is. Azaz, ha a rövidség kedvéért képlethez fordulunk: ugyanazon szervek, sőt, legtöbbször ugyanazon személyek „szerelnek" most át bennünket a moszkvai járszalagról a New York-ira. És ezt a „csodálatos színeváltozást" akkor is hisztérikusnak kell minősítenünk, ha úgy számolunk, hogy a mass média gondosan kontraszelektált emberei történetesen most győződtek meg a moszkvai igaztalan s a New York-i igaz voltáról — ha azonban úgy kalkulálunk, hogy esetleg tegnap is ezt tartották jónak (vagy netán most is amazt számítják üdvözítőnek), akkor sokkal keményebb szavakat kellene használnunk, de nem a tömegközlés tömegembereinek megítélése itt a cél. A többségtől a jószándékot nem tagadhatjuk meg, de civilizációnk gyökérszakadt értelmiségi elitizmusára jellemzően, a divatot követik: tegnap abban a felfogásban lehetett pályán maradni, most emebben. S a teljes módi váltásban még azt sem látszanak észrevenni, hogy most ugyanúgy kiszorítanak mindent, ahogyan kiszorítottak tegnap, ami az éppen fennálló divathóborttal ellenkezik. Ugyanazok, ugyanazon módszerekkel. Vagyis, ez már önmagában arra utal, hogy a felfogás nem változott, a látókör nem tágult. Hanem ennek tulajdonképpeni akciója nem a hisztériában, hanem sokkal mélyebben van. Jelesül a polgári demokráciák és a szocialista rendszerek közös eszmei, de pontosabban: ideológiai alapjaiban. Amott a kozmopolitizmus, emitt a kommunizmus a „hivatalos" áramlat. És mindkettő az emberiség természetes alkotó elemei: a közösségek ellen van, ezért küzdenek egyforma elszántsággal e közösségek „kötőanyagai", az erkölcs, a hit, valamint az örök emberi értékek ellen, de ugyanúgy tagadják a hagyományok, a történelmi tudat, a nemzeti önbecsülés fontosságát, a lélek létezését, és a többit. Ez olyan nyilvánvaló, s annyira szenvedő alanyai vagyunk valahányan, Keleten és Nyugaton egyaránt, hogy egy rövid szabatú írásban taglalni fölösleges. Mint azt is, hogy ebben gyengültek el, ebbe mentek tönkre a társadalmak itt is, ott is. Mivel azonban a népek kezdik felismerni a ránktörő veszélyt, az ideológiák mozgatói, innen és túl, újabban engedményeket tesznek. És mivel a nyugati demokráciák e pillanatban gazdaságilag még életképesnek látszanak, nálunk most az ottani módszerekkel kísérleteznek. És megintcsak képletbe sűrítve: a sikeres kozmopolitizmus készségesen siet elcsúnyult, elsatnyult testvére segítségére. Ami viszont itthonról tekintve olybá veendő, hogy akik a sziklát az elmúlt évtizedekben ránk gördítették, azok most aggódva rajzanak körülöttünk, s messzehangzóan kiabálnak: Jaj, szegénykéim, lám, mit tettetek! Hát mi majd most megmentünk benneteket! Ugyanazok, ugyanazon módszerekkel. Miközben a társadalomról, a demokráciáról, a haladásról HUNNIA FÜZETEK 3