Hunnia, 1998 (98-109. szám)

1998 / 106. szám - Czukender Gyula: Epilógus Petőfi Sándor elestéhez

História egy temesvári lapnak azt nyilatkozta, hogy e sírban nem lehetnek Petőfi földi maradványai. Az osztrákoknak tehát még ez az álsír is útjában volt, nehogy a magyarok odazarándokoljanak és esetleg hazafias tüntetést rendez­zenek a költő állítólagos sírjánál. Ma egyébként emlékmű van az Ispánkút forrása mellett, ami jelzi a költő állítólagos elestének a helyét. Csonta János, aki ekkor Fehéregy­házán (ma Albesti) lakott, azt tanúsította, hogy amikor Heydte utasítására összeszedte a halottakat és súlyos sebesülteket, egy magát Petőfinek nevező súlyos sebesültet szállított be a Csonta (ma Csoanta) kert közepén lévő közös sírba. Ahol egy orosz katona parancsára, aki előzőleg a sebesült gyűrűjét lehúzta, bedobatta vele a halottak közé a haldoklót. Lehet, hogy Zeyk Domonkost, Bem tábornok utóvéd tisztjét is ide temették. De az is lehetséges, hogy egy Küküllő melletti tömegsírba. Egy Gáspár Gergely nevű közka­tona azt vallotta, hogy felismerni vélte Petőfit az Ispánkútnál, a buni útelágazásnál leszúrva, de a nagy sötétség miatt összetéveszthette messziről a személyét, mert vagy Petőfi Ignác futárt láthatta, vagy Lőrinc őrnagyot, nem pedig a költő Petőfit. Különben is Petőfi Sándor talán még lovon sem érkezhetett volna ilyen messzire a Sárpatak híd­­jától, Segesvár mellől ebben a nagy viharban és sárban, nemhogy gyalog, a menekülőket bekerítő orosz lovas­kozákok elől. Lengyel József orvos tanúval­lomása sem biztos arról, hogy a héj­­jasfalvai országút emelkedőjén még élve és gyalog menve vélte felismerni a költőt, mert az orvos kocsiban ült, és más tisztnek is volt szakálla és vászonruhája és a vihartól olyan sötét lett már 1/2 4-kor, hogy már 1/2 6 körülinek saccolták az időt. Kállay József hadnagy úgy írta Gyalókay Lajos századosnak, hogy menekülése közben már holtan látta Petőfit a kukoricásban, de nem közölte, hogy hol. Egy Lanka nevű szász ember tanúvallomása így szól: „Siessen az úr, mert jönnek a muszkák”, mert felismerni vélte Petőfit egy szökőkút­nál. Ez a szökőkút nem volt azonos az Ispánkút forrásával, hanem jóval közelebb, Fehéregyházától mintegy 150 méterre és kb. 15-20 méterrel magasabban, a Szőlőhegy oldalában. Ez a kút már nincs meg, mert vízét elvezették, s később kiapadt. Ez is félreértésre adhatott alkal­mat Dienes Andrásnak, aki 1956-ban román engedéllyel, még a forradalom előtt, az Ispánkút for­rásával szemben a kukoricásban ásattatott, valószínű Heydte jelen­tése alapján, de itt nem találhatta meg a költő földi maradványait, mivel ilyen messzire a gyenge fizi­kumú költő gyalog, a nagy viharban nem is érhetett el a csatatértől. A rossz időjárásra az is bizonyíték, hogy Bem tábornok kocsin mene­kült, de mire megérkezett Székely­­keresztúrra, a ruhája tiszta sár és agyag volt, mint írják. Egy Szkurka nevű huszár tanú­­vallomása látszik még a legvalószí­nűbbnek Petőfi Sándor elestének he­lyéről. Ő ismerte Petőfit még Temes­várról, mivel együtt voltak Bem tá­bornok csapatszemléjén, de Petőfi verseskönyvének arcképéről is felis­merte. Szkurka, aki a 10. számú Vilmos huszárezred katonája volt majdnem 10 évig, a következőket adta elő: Az országúton lovagolva látta, hogy sem előre, sem hátra nem menekülhet a bekerítő lovaskozákok elől az úton, amikor egy gyalogos ember mellé ért, felismerve benne Petőfit. A költő a kengyelszíjat fogva futott mellette. Szkurka a bekerítés elől letért az országútról, a Bukur patak melletti mezei útra. Itt oldaltámadástól nem kellett tartaniuk a víz és a Kor­csomba szakadék miatt. Ez a hely a Szőlőhegy nyugati lába előtt van kb. 150 méterre Fehéregyházától. Amikor a Bukur patak és a Kor­csomba szakadék összeéréséhez ér­tek, az üldöző lovasok közül már csak négyen, kb. 50 méterre voltak. Ekkor Petőfi eleresztette a kengyel­szíjat és a hegy lankáján lévő kuko­ricásba futott be kb. 20 méterre. De 2 orosz lovas kozák ugratott be Petőfi után és Szkurka még látta, hogy az egyik kétszer reávágott kardjával Petőfire, aki ekkor már szembenállva fogadta a csapásokat. A másik 2 orosz lovas Szkurkát támadta meg, de ő ügyesen kivédte kardjával csapásaikat, mivel öreg, tapasztalt huszár volt. Ezeknek a lovasoknak Szkurka szerint pikájuk nem volt, csak kardjuk, mert azokat Daczó huszárjai az áttörés alkalmával Segesvárnál eltörték. Ezért sikerült Szkurkának elmenekülni. Ez a hely a Sárpatak hídjától kb. egy „öreg ágyúlövésnyire van” (kb. 1400 mé­ter), mint vallotta Szkurka. Tehát legvalószínűbb, hogy Petőfi Sándor a Bukur patak és a Kor­csomba szakadék közötti kukoricás­ban esett el, mintegy 20-30 méterre a mezei úttól. Ennek a pontos koordinátáit állítólag Papp Kálmán Petőfi kutató ismerte, aki a helyszínen is járt, de ásatásra nem volt engedélye. Sajnos, ő már meghalt. Ez a Szkurka féle tanúvallomás nem mond ellene an­nak a feltételezésnek sem, hogy a költő sáros, agyagos holttestét ké­sőbb szintén a Csonta kertben te­mették el, de lehet, hogy ebben a kukoricásban alussza örök álmát. A Csonta kerti tömegsír innen kb. 700 méterre van. Matskássy Antal százados em­lítette egyszer Szabó József szász­­fenesi birtokosnak, hogy Petőfi Sán­dor elestének helyét kortársai hibás nyomon keresték, de Dienes András is egy másik, messzebb lévő kuko­ricásban. A Csonta kert közepén állt egy 4 méter magas kereszt, amit még gróf Haller József emeltetett. 1889-ben elvitték Fodor László akkori fehér­egyházi szolgabíró utasítására. Máig is titok, hogy kinek állt útjában ez a kereszt,­ talán az új román tulaj­donosnak. Nem ártana egy kisebb keresztet állítani itt a volt hősök emlékére. A Csoanta kert mögött, szintén Albestiben, az ott húzódó mezei út mellett mintegy 5 egyéni sír is volt. Lehet, hogy ezek valamelyike még megvan. Itt is kellene ásatni. Nemzetünk lelkiismereti és erköl­csi kötelessége lenne, hogy minél hamarabb a Bukor patak és a Korcsomba szakadék közötti földben az országúttól 20-50 méterig és a Csonta­kert és környékén megkezd­jük a kutatást és az ásatást. Czukender Gyula nyugdíjas tanár :__________

Next