Hunnia, 1999 (110-121. szám)
1999 / 117. szám - Az ismeretlen történelem nyomában
Pál és Titkos Ilona. Veress Lajos vezérezredest különzárkában őrizték, őt halálra akarták ítélni. A legnagyobb hálával gondol Lakatos vezérezredes a bencésekre, akik nagy szeretettel fogadták be őt és feleségét Pannonhalmán, Győrött és Sopronban. Hálásan emlékezik meg két orvosprofesszorról is: Lumniczer Sándorról és Hajnal Imréről, akik súlyos gyomorfekélyét gyógyították. Miután a szovjetek április 1-e után elfoglalták Sopront, Lakatost tolmácsok segítségével kihallgatták. Budapesti lakásából kitelepítették, tanúként kihallgatták Szálasi perében és, más alkalommal is tanúskodnia kellett, aztán kitelepítették Kiskőrösre. Mivel fizetett az ország és a történelem ennek a kiváló katonának, negyvenévi szolgálat után? Nyugdíját is megvonták, végül havi 400 forintot kapott, ami nem sokkal volt több a semminél. A zsidó hitközség felajánlotta, hogy százezrek megmentésére emlékezve, havi ezer forintot folyósítanak neki. Lakatos ezt udvariasan megköszönte és viszszautasította. Közben a kommunista sajtó támadta, mint „Horthy utolsó zászlótartóját". Baráti kapcsolatban volt Nagy Ferenccel, akit 1944-ben Bajcsy-Zsilinszky Endrével és néhány más ellenzéki politikussal együtt kiszabadított a börtönből, ahová a németek vitték őket március 19-e után. Barátilag emlékezik meg Kővágó József polgármesterről is. 1956 júliusában Lakatos Géza vezérezredes miniszterelnök beléphetett egy budapesti szövetkezetbe, ahol megadott minta szerint zsebkendőket kellett festenie. Ezenkívül festett képeslapokat elsőáldozásra, karácsonyra és húsvétra. 1956 október 23-án Érden volt. November 6-án (élete egyik legszomorúbb napján) megbetegedett és kórházba került. 1960- ban meghalt imádott felesége. 1963-ban megírta memoár-töredékeit és sikerült kiszöknie az országból. Ausztráliába ment, ahol a lánya és családja várták. 1967-ben halt meg, Adelaideben temették el. Lakatos Géza sorsa elgondolkoztató, memoárja izgalmas dokumentum regény. Regényes formában került nyomdába, a lánya, Szent-Iványné (szül. Lakatos) Mária megígérte neki halála előtt, hogy kiadatja. 1977-ben Tollas Tibor járt Ausztráliában, ő vitte a feljegyzéseket Münchenbe, ahol 1981-ben megjelent magyarul, az Auróra kiadásában. A könyvet most adta ki New Yorkban angolul Réday György. Az előszót az ismert amerikai magyar történész professzor, John Lukács írta, hangsúlyozva, hogy Lakatos Géza mindig hű maradt Horthyhoz és nemzeti függetlenségünkhöz; rendkívül nehéz körülmények közt próbálta menteni a menthetőt. Ezután lánya mondott köszönetet Tollas Tibornak, Irsay Györgynek (unokatestvérének), aki nagy részben finanszírozta a kiadást és Rédey Györgynek, az angol verzió kiadójának. Sokan nem ismerik jól a magyar történelemnek azt a végzetes korszakát, ami 1944-ben a német-náci megszállással kezdődött és 1945 április 4-én a szovjet megszállással végződött. (A szovjet katonai megszállás aztán elhúzódott további negyvenöt átkos évig...) Lakatos Géza jegyzeteiből tisztán látszik, hogy a magyar nép, köztük több magas rangú magyar katonatiszt, nem hódolt be a náci túlerőnek és több embert mentett meg, mint bármelyik más ország Európában. A szabadságért és nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem kitűnik Lakatos Géza memoárjából. Ajánljuk, hogy minél többen olvassák el és főleg ajándékozzák amerikai barátaiknak. dr. Fercsey János (New York) „AS I SAW IT - THE TRAGEDY OF HUNGARY", by Col. Gen. Géza Lakatos HELYZETDAL Fel, örökös proletárok, csillagtalan katonák! Nagy munka vár ma reátok, épülnek a paloták! efgy¥ ~ - UGYAN MÁR ÜLŐ BIKA! SEMMI BAJ NEM LESZ ABBÓL, HA KÜLFÖLDIEK IS VÁSÁROLHATNAK NÁLUNK FÖLDET.