Hunyad Megyei Hírlap, 1990. (1. évfolyam, 1-30. szám)
1990-02-09 / 1. szám
TANÜGY OKTATÁS - NYELVMŰVELÉS „AT ISKOLÁK FÖLÖTTÉBB SZÜKSÉGES VOLTÁRÓL" (APÁCZAI CSERE JÁNOS) A dévai középfokú magyar nyelvű oktatás múltjáról és jelenéről Megszólalt a telefon. Messziről jön a hang. Lassan kitisztul a vonal.Volt tanítványom hív, aki 31 éve érettségizett itt, Déván a Petőfi Sándor középiskolában. Többek között arról is kérdez, lesznek-e teljes létszámú osztályok a líceum magyar tagozatán (t.i. a jelenlegi tanévig csak fél osztályok működtek egy román osztály keretében). Ezt a kérdést mások is feltették az elmúlt hetekben. Mit felelhettem, hiszen én is ezt kérdezem volt kortársaimtól. Szerintem, természetesen lesz, lesznek, ha a tanulni vágyó ifjak és szüleik erre igényüket határozottan kinyilvánítják ! így volt ez az 1952-es tanévben is, amikor megalakult a dévai Magyar Vegyes Középiskola az Augusztus 23 utca 116 szám alatti épületecskékben, vagy a múlt század második felében . 1869-ben megindul a tanítás a helyi tanítóképzőben, két év múlva pedig a Reál gimnáziumban. Ha még régebbre tekintünk vissza, volt egy másik próbálkozás is, bár a kezdeményező akkor a vár kapitánya, Geszthy Ferenc volt. Érezvén halála óráját 1593. VI. 11-én tulajdon kezével írt végrendeltében ez áll : „...a plébános házát kőből megépíttetni rendelvén, valamint egy hosszú keskeny házat, közönséges tanuló háznak egy kisebb házat az iskola mesternek, négy kamrácskát diákoknak" rendelt építtetni. Ezt végre is hajtották körülbelül a következő század elején, így alakult meg akkor egy gymnasium hat osztállyal, melynek két felső osztálya is volt: a „sintaxis meg a poesis" (mai fogalmaink szerint ez a középiskolának felelne meg). Azonban egy fiskális félreértés következtében az oktatás 1774. III. 19-én megszűnt egy időre, később elemi szintű iskolává süllyedt. Az iskolát sokszor említik ezzel a két szóval : Alma Mater. Mit jelent ? Az „alma" melléknév jelentése : tápláló, éltető, minden jóval teljes. A „Mater" szó fordítása : anya. Tehát: tápláló, éltető anya. Egy-egy híres iskola szellemi jelentése sokszor összefonódik a róla kialakult képpel vagyis az épülettel. A mi dévai kulturális életünkben ez nem így alakult, mert az „alma mater" mint épület, hol itt volt, hol ott, de létezett egy erő, egy közösség, amely évtizedek óta éltető, tápláló anyja volt a tudásra szomjazó ifjaknak. Mint már említettem, 1871. okt. 4-én kezdetét vette a tanítás a dévai Reál gimnáziumban. Első évben 23 növendékkel az akkori venecziai utca 247 szám alatt (később Bethlen, most Eminescu utca 17 szám) megvásárolt és átalakított Csikós féle bérházban. Hamarosan szűknek bizonyult az épület, sok-sok utánajárás révén sikerült megvenni a Főutca 36 és 37 számú telket, amelyen felépült Weber Antal építész terveialapján az új épület (a mai Decebal líceum épülete) 1887 tavaszától 1888 október 24-ig épült. Később a főépület kibővül a tornateremmel (1894) és az internátus épületével (1889). Az iskola neve 1876-tól már Felső Reál Gimnázium, de csak ez az új épület azonosul a köztudatban a „reál-"lal. Az első érettségizők 1880-ban tízen vannak. Az évek folyamán 48 évfolyam végez, ez 662 rendes és 80 magán tanuló érettségizettet jelent 1919 március 5-ig, mikor is az épületet és az oktatást átveszi a román állam. Ezzel egy időre megszűnik a magyar nyelvű középfokú tanítás e városban. A második világháború után egyre inkább megnyilvánul az igény az anyanyelvű oktatás iránt. Hétosztályos iskola volt, de nem mindenki engedhette meg magának, hogy más megyékben működő líceumokba járassa gyermekét. A szülők összeállnak, nemcsak a dévaiak, és kérvényezik az akkori hatóságoktól egy középiskolai osztály engedélyezését. Még élnek többen a kérvényezők közül: áldozatos, állhatatos munkájuknak köszönhetően megalakul 1952—53-as tanévvel a dévai tíz osztályos Magyar Vegyes Középiskola az Augusztus 23 utca 116 szám alatt. Az első középiskolai osztály 40 növedéke közül 1955-ben 32-en érettségiznek. Ettől kezdve folyamatos az anyanyelvű középszintű tanítás a városban, bár az iskola neve, profilja, épülete gyakran változik. Az 1930—61-es tanévtől kezdődően felső utasításra megszűnik a fent említet iskola, amely 1958-tól a Petőfi Sándor középiskola nevet viseli, mint önálló egység és mint magyar tagozat kerül a Decebal elméleti líceumba 1970-ig. A következő tanév már a város Dacia negyedében épült új iskolában kezdődik el 2-es számú elméleti líceum néven, de továbbra is tagozat marad. 1975-ben újra költözik az Augusztus 23 utca 116 szám alá, de egy másik új épületébe. Ez sem tart sokáig, mert a tanügyi átrendezéssel az iskola ipari líceummá alakul autó-elektro-mechanika profillal. Ebben azonban nincs keret a magyar tagozat számára. Úgy néz ki, hogy mindenki megfeledkezett rólunk. Ekkor a helyi szervek segítségével helyet szorítanak és azóta is az Építészeti Ipari Líceum az otthona a magyar nyelvű középfokú oktatásnak. Az első érettségizőktől számítva : 1955-től 1989-ig 888-an végeztek 32 osztályban. 1958-ban és 1968-ban nem volt érettségi vizsga országos szinten. A volt diákok hűségesen járnak az érettségi találkozókra, így a 23 tízéves találkozó adatai (650 személyre vonatkozik) szerint nyilvántartásunk van a tovább tanulásról, az életben végzett munkájukról, sikereikről és kudarcaikról is. A 49 tanári, 42 mérnöki, 13 közgazdászi, 10 orvosi diploma arról tanúskodik, hogy az itt végzettek jó alappal indultak. Számon tartunk ezenkívül jogászokat, papokat, agronómusokat, állatorvosokat is. Nem feledkezhetünk meg a nagytöbbségről , az almérnökökről, technikusokról, tanítókról, aszisztensekről, mesterekről sem. Bárhol is élnek a nagy hazában vagy széles e világon, a hozzánk érkezett hírek arról tanúskodnak, hogy tudnak dolgozni sikeresen, becsületesen, annak dacára, hogy ilyen hányatott „alma mater“-ük volt. Visszatérve az elején feltett kérdésre : mi lesz ?, hogyan tovább ? — azt felelem : térjetek vissza a csonka osztályokba és a tanerők, szülők, tanulók együttes akarásával valósítsatok meg egy épületileg is erős, egységes ALMA MATER-t anyanyelveteken ! SZATUMÁRY RÓZSA nyugalmazott tanár A dévai Petőfi Sándor középiskola régi épülete. NÖVEKVŐ BIZALOMMAL tekintetünk a magyar tannyelvű csoportok és osztályok működésének folyamataira, amelyek a közeljövőben az anyanyelvű iskolahálózatunk alapjait képezik. Az átiratkozási lehetőség biztosítja az anyanyelvén tanulni akaró gyerekek átcsoportosítását ,a szülők kérvénye alapjain a jelenlegi tannyelvű osztályokba, vagy azoknak jövőbeli létrehozását. Örömmel újságoljuk, hogy a fentiek értelmében sikerült a dévai 4-es számú ipari líceumban teljes létszámú IX-dik osztályt létrehozni, valamint a 6-os számú óvodában 2 magyar nyelvű csoportot beindítani. Kérjük a magyar nemzetiségű szülőket, támogassák ezt a folyamatot, irányítsák bizalommal gyermekeiket a magyar nyelvű óvodai csoportokba, ugyanakkor általános és középiskolába, mivel csak így tudjuk megteremteni a feltételét a nemzeti kultúránk, anyanyelvünk megőrzésére. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség oktatási és kulturális bizottságának dévai csoportja Anyanyelvünk megőrzése Anyanyelvünk megőrzése és ápolása személyes ügyként is érint és érdekel. A romániai magyar nyelvművelés nemcsak egy nemzetiség belső ügye, hanem az egész ország haladása, a testvériség elmélyítése szempontjából elmaradhatatlan tevékenység. A féltve őrzött és ápolt anyanyelvünk napjainkban fellélegzik. Tőlünk függ szabad lélegzése, ápolása, virágzása. Ez az egyetlen kincs amely bármikor a sajátunk, amely örökéletű, amely magában hordozza előző nemzedékek életét, szépségvágyát, alkotó kedvét. Nem kell sem nyelvésznek, sem pedagógusnak lennünk ahhoz, hogy felelősségtudatunk legyen anyanyelvünk iránt, hogy felismerjük a család nélkülözhetetlen szerepét az anyanyelvi művelésben. A neveléssel kialakítjuk gyermekeinkben az anyanyelv használata iránti igényt is. A családnak kell tudatosítania gyermekével a nyelvi közösségélményt, az egy nyelvhez és az egy műveltséghez való tartozás társadalmi élményét. A gyermek abban a nyelvben él otthon, amelyen először nevezik meg számára a dolgokat, és hogy más nyelven is fölfoghassa őket, anyanyelvűben otthonosnak kell lennie. Az anyanyelv társadalmisága etnikai közösséghez való tartozást fejez ki, annak szellemi műveltségét, történelmi hagyományait hordozza, s így a nemzeti vagy nemzetiségi hovatartozás tudatosításának eszköze. Ilyen gondolatok után nyilvánvaló a szülőkhöz intézett felszólításom : felelősök vagytok gyermekeitek tudatformálásában, anyanyelvünk megőrzésében, mert : „...lobogsz még,/ szét-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat/ kígyóként a talaj szintjén irámítva-sziszegvén/ néha a kíntól,/ többször a béna dühtől, megalázott". (Illyés Gyula : Koszorú). GÁSPÁR ILDIKÓ Aggodalommal fogadtuk a Pálfalvy Attila rövid tanügyminiszter-helyettesi pályafutásának értelmetlen lezárulását. Hogyan tovább ? Számíthatunk-e a kinevezett Demény Lajos ugyanolyan lendületes tevékenységére mint amilyet elődje bizonyított eddig ? A kérdésfeltevés és az aggódás egyaránt jogos. Szórványvidékünk anyanyelvű oktatása nehezen bontakozik ki. Megértésre, kitartásra és végre egy őszinte állásfoglalásra van szükségünk ahhoz, hogy a Hunyad megyei magyar nyelvű oktatás új időkben a régi értékek szellemében igaz útra térjen .