Hunyad Megyei Hírlap, 1990. (1. évfolyam, 1-30. szám)
1990-04-13 / 10. szám
Mátyás királyra emlékezünk Ezekben a napokban emlékezik meg a világ Mátyás király halálának 500 éves évfordulójáról. Az UNESCO is javasolta, hogy ebben az esztendőben méltóan emlékezzünk az igazságos királyról. Hunyadi Mátyás Kolozsváron született 1443 február 24-én. Akik a kincses városban járnak, azok mindig kíváncsisággal tekintenek az 1902-ben emelt szoborra, amelyet Fadrusz János alkotott. Hatalmas bronzszobrát hadvezérei veszik körül, akik mintegy feltekintenek rá. A szobrász Kinizsi Pált, Magyar Balázst, Báthori Istvánt, valamint Zápolya Istvánt mintázta meg. Ez a szobor mintegy uralja a hatalmas teret és jól kiegészítik egymást a hátterében lévő Szent Mihály templommal. Sokan megtekintik a szobrot, de talán nem jut mindenkinek eszébe, hogy az innen 5 percre, az Óvárban lévő szülőházat is megtekintse. Ez a régi polgári ház, amely akkor még földszintes épület volt, a későbbiek során emeletet is kapott. Az épület homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy itt született Mátyás az igazságos. Családjáról tudnunk kell, hogy apja Hunyadi János a törökverő, aki 1456-ban nagy csatát vívott a törökkel Nándorfehérvárnál (a mai Belgrád). Anyja Szilágyi Erzsébet, akiről nagyon szépen megemlékezett Arany János a „Mátyás anyja” című versében. Mátyást 1458 januárjában Budán kikiáltották királlyá, a befagyott Duna jegén. Királysága idején erős központosított államot akart létrehozni. Hadserege az ah- Isári kor követelményei szerint modern volt. Míg a szomszédos országok abban az időben lassan már behódoltak a töröknek, Mátyás még egy ideig tudta tartani az ország függetlenségét. A tudományok és művészetek bőkezű pártfogója volt. Már uralkodása kezdetén érintkezésbe lépett az olasz humanistákkal. Érdeklődése elmélyült második házassága folyamán, (első felesége Podjebrád Katalin, majd ennek halála után második felesége Beatrix, Ferdinánd nápolyi király lánya). Ebben a korban virágzott a reneszánsz és a humanizmus, ez meglátszott a kor építészetén. Ha Vajdahunyadon megtekintjük a várat, amely egy időben Mátyás tulajdona volt, melyet halála után fia, Corvin János örökölt, számos reneszánsz emléket láthatunk. A humanizmus kiemelkedő tudósai Xannus Pannonius és Vitéz János, Mátyás udvarában is sokat tevékenykedtek. A budai várban hatalmas könyvtárat rendezett be, amit Corvinának nevezett. Nemcsak budai várát (ahol a székhelye volt), hanem a Dunakanyarban lévő visegrádi várat is kedvelte és kiépítette. Közismert volt Mátyás igazságszeretete. Népe nagyon szerette királyát, halála után nemzedékeken keresztül járt a szállóige : — Meghalt Mátyás, oda az igazság. KUN ÁRPÁD r.V.VVrtV»%Vi,V.*.VA*.V..W.VyAW.‘«VA'‘‚W»,«V.W.WrtVAV«SVi.,,AV.%VAVA\ ECCE HOMO! „Íme, az ember !“ — mondá Pilátus, amikor kivitte Jézust a tömeg elé, bizonyítani akarván neki, hogy milyen is az emberi igazság. Ugyanis előzőleg, amikor Jézus az igazságról beszélt, Pilátus cinikusan megkérdezte tőle : Mi az igazság ? Te még hiszel benne ? Talán hajlott Pilátus arra, hogy Jézust szabadon bocsássa („Ettől fogva igyekezett őt szabadon bocsátani ...” János 19 :12), de a főpapok azzal zsarolták, ha nem enged követelésüknek, bevádolják Rómába : „nem vagy a császár barátja”. Egy ilyen vád megfoszthatta volna őt helytartói hatalmától. — Hát azt már nem — gondolta, inkább pusztuljon ez az ember ! Bár büntetlen, de ragyogó helyzetemet nem kockáztathatom érte, és kivitte a tömeg elé, mely bőszülten kiáltotta a „feszítsd meg”-et. „Ecce homo” — mondotta Pilátus, amikor a megkorbácsolt, töviskoronás, bíborpalátás Jézust kivitte a helytartóság épületéből. Ez sok képzőművészt ihletett alkotásra. Az első ilyen ismert alkotás egy aranygyűrű a VII. századból, amelyre rávésték a jelenetet. A középkortól terjedt el a szenvedő Krisztus ábrázolása, a megkorbácsolt, a megcsúfolt, felsorakoztatva a gúny eszközeit is : a töviskoronát, a bíborpalástot, a nándszálat. Ebben a korszakban még nem igen ábrázolják Jézust megkötözött kézzel. Később szinte minden műalkotáson, legyen metszet vagy festmény, Krisztus kezén ott látható a vastag kötélhurok. Az Ecce homo képek közül legismertebbek a holland Bosch (1450-1516) az olasz Tizian, Tintoretto festménye. Dürer (1471-1523) a fájdalmak férfiút fametszeten örökítette meg. A barokk művészet idealizál, ilyen a Caravagio és Rubens képe vagy Joseph Wagner (1706-1780) német művész rézmetszete. Jézus arca ezeken az alkotásokon szenvedéseiben is szent áhítatot fejez ki. A XIX. században kevés festő foglalkozott e témával. H. Daumier francia festő és grafikus művén Pilátus gúnyos, midőn rámutat Jézusra, mintha azt akarná kifejezni : ilyen a zsidók királya. Számunkra leghíresebb Ecce homo festmény Munkácsy Mihályé. 1896-ban festette, 26 négyzetméter nagyságú, több mint 60 emberalakot ábrázol. Megtalálható a debreceni Déri Múzeumban. A képet 76 000 aranykoronáért vásárolta Déri Frigyes, aki aztán a múzeumnak ajándékozta. Sokan csak azért utaznak Debrecenbe, hogy ezt a képet láthassák. A művészi alkotásokat nézve bennem is felmerül a gondolat, vajon mi gyarló emberek nem vagyunk-e Pilátusok ? De mennyire azok ! Bár ismerjük a bibliai igazságot, tudjuk, hogy mit kellene tennünk, engedni, megbocsátani, áldozni, de mindig elérkezünk a bűvös szóig , azt már nem, ne tovább ! Ez a különbség. Jézus nem mondta azt, eddig és ne tovább, hanem elfogadta a szenvedést, a megaláztatást, a gúnyolódást, önként vállalta a keresztrefeszítést hogy halála árán megmentse a világot, a bűnös embereket, áldozata árán újjászülethessen az emberi nem. Nekünk is újjá kell születnünk, keresztre feszítve magunkban a bűnök emberét. Pusztuljanak régi bűneink, ha új életre vágyakozunk. Az újjászületés csodálatos dolog. A mindennapi életben, a munkában, s annak minden vetületében ki kell bontakoznia. Az új életre hívott nép befogadja Húsvét himnuszát: Krisztus feltámadott! Félelem, erőtlenség, reménytelenség, Nagypéntek — a böjt után Húsvét, a feltámadás következik ! szathmáry rózsa Barangolás a múltban II. A jelenlegi templomot s a zárdát 1910- ben kezdték el építeni, s ugyanakkor jelentős területet is vásároltak a templom körül. E templomot a Boldogságos Szűz Mennybemenetelének tiszteletére 1912 májusában szentelték fel. A templom berendezésének legértékesebb tárgya a carrarai márvány főoltár s az orgona, melynek legfontosabb részét a régi templomból hozták el. A templomnak semmilyen kimondott építészeti stílusa nincs, azonban belső elrendezése hangulatos, úgyhogy szeretettel látogatják nemcsak katolikus, hanem minden vallású és nyelvű hívek is, hogy csendjében imádkozzanak és lelkileg megpihenjenek. A zárdaépület a templommal egybeépített négyszögű épület. Ebben elég szorosan laktak : a dormitoriumokban egy ágy mellett volt a klerikusok számára, minden páternek volt egy cellája, voltak egyablakos és kétablakos cellák. A déli oldalon voltak a lakószobák, a keleti és az északi részen volt a földszinten a konyha és az ebédlő, az emeleten pedig az oratórium és a tantermek. Az udvaron volt egy gazdasági épület, L alakban. A zárdának volt egy szép, nagy 2 holdas kertje.Egy része veteményes kert volt, nagy része pedig gazdag gyümölcsös. A klerikusok építőkedvüket kiélték abban is, hogy a kertben, a templom mögött szép parkot hoztak létre, a hunyadi vár s a dévai várrom pontos kicsinyített másával. Volt ott szökőkút is, medence, lourdi barlang és Mária szobor is, egészen a 60- as évekig. A régi temetőt a mostani kokszgyár helyéről 1949—1950-ben költöztették mostani helyére. A Vajdahunyadon lakó szerzetesek sikeresen tevékenykedtek a tanítás és a lelkészet terén. A rendi növendékek tanítását itt már 1727-ben megkezdték, s csak néhányra tehető azon évek száma, amelyekben nem voltak rendi növendékek. Az elemi iskolások tanítását mindjárt 1710 után megkezdték és szakadatlanul folytatták 1948-ig. Később magángimnáziumot is állítottak fel, mely 1919-ben (mivel az új Imperium a régi magyar iskolákat románosította) magyar nyelvű polgári fiú és leányiskolává formálódott át, s működött 1926-ig, amikor az Anghelescu-féle iskolai törvény ezt is megfojtotta. A hétosztályos vegyes elemi iskola továbbra is létezett, bár a 30-as évek közepe táján a magyar iskolából románná alakított iskola (a régi 5-ös számú) igazgatója meglehetős nyomást gyakorolt a szülőkre annak érdekében, hogy gyermekeiket átírassák a „profesionala”-ba, mely ötödiktől kezdődött (s végzettjei jó álláshoz jutottak). Hank Júlia tanítványai sajnos megfogyatkoztak abban az esztendőben, bár egyes szülők nem ijedtek meg a fenyegetőzéstől, hogy elvesztik állásukat. A teológusok száma némely évben a 20-at is meghaladta, de működött 8—10 növendékkel is. Spanyol és lengyel lektorok, tanárok is tanítottak itt. 1933—34-re minden katedrának megvolt a szakképzett tanára. Igen kiváló embere volt a teológiának Pater Vilmos, aki a bécsi egyetemen doktorált, s a Rómában képzett Pater Pelbárt, igen kiváló biblikus. Külföldi egyetemen végzett Pater Dániel, Angelus, Krizolog, Kapisztrán és Pater Salvator is. Abban az időben a teológusok száma 30 körül volt, 1932-ben 34. A zárdában élt 10 laikus testvér is. Az összlétszám elérte a majdnem 60 személyt. (Folytatjuk) Lejegyezte DOBOLY BEATRIX ERDÉLYI KÁLMÁN • Iszonyatos szerelem Ne essen Neked jól a reggeli kávé és pókhasú palackod egyetlen cseppje ! Álomból fölpattant éledő testedet, langyos vízrózsád ne permetezze ! Ne öleljen körül illatos varázslat, ruhád akadjon be minden szegbe, fordítva vedd fel a kabátod, táskád csattja, szúrjon a kezedbe! Fussanak el Tőled a színek, füledbe csak üstdob muzsikáljon, ne tudjad, hol kel fel a Nap, este, ne nyomjon el az álom, ágyadig hajoljon a templomtorony, kísértet szemekkel rémítgessen, könyvedből folyjanak ki a sorok, szőnyeged, reggelig ázzon versben ! És netántán, ha tükörbe nézel, arcom ott üljön a szemedben ... Ne essen jól Neked semmi ! — mint nekem — ha nem vagy közelemben. SZÉLJEGYZET Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe valószínűleg népünk kereszténnyé válásával egyidőben kapta a Húsvét nevet. Ezt fogadta el az egyház, népünk s így él ma is a köztudatban, a vallásos és népi hagyományok gyakorlatában. Az ünnepet a gazdag tartalmú nagyhét előzi meg. Virág vasárnap, Nagypéntek, a Feltámadás... Lelketlennek kell lenni ahhoz, hogy az ember ne érezze meg ezeknek az élet és halálcsúcsoknak lenyűgöző drámaiságát , a mindenen győznitudó isteni szeretetnek hatalmát, erejét! Az ünnep emberi oldaláról nem hiányzik a hús-vét, az ünnepi hangulat érzéshullámzása sem, de mégis van valami meggondolkoztató mindebben: az ember magatartása ! Mintha a húsvét eltakarná a megváltás tényét. Maga az ünnep külsőségei tökéletesen beleférnek a születés és halál között úszkáló Mózes-kosárba, a puska-bárány elfogyasztásának és vérének izgalmas éjszakájába. A Húsvét kifejezés — tartalmának felfedése nélkül — eltakarja önmaga valóságát: a názáreti Jézusként megfeszített, de Isten Fiaként feltámadott Megváltó fájdalmas dicsőségét. És ez a tartalmi eltolódás szüli a hitetlenség bölcsességeit: Isten találhatott volna humánusabb megoldást az ember megváltására, mint egy fiának feláldozását, és Krisztus is megtehette volna, hogy leszálljon a keresztről, stb. Az utóbbit az egyik gonosztevő mondta, de a tanítvány Tamás magatartása se különb. ő csak akkor fogadja el a feltámadást, ha ujjait beleteheti Krisztus sebeibe. Sokatmondó Szabó Dezső grimasza is a Feltámadás Makucskán című, pamflettnek is nevezhető kisregényében. Egy Húsvét reggelén a feltámadásról hallgat igehirdetést a falu népe. Amikor kijön a templomból, szembetalálkozik a halottaikból feltámadt elődök, ősök csapatával, kik jönnek, visszatérnek megszokott lakásukba, munkahelyükre. A falu népe megdöbben. Agressziót lát a múlt visszatérésében. A makucskaiak, az állami és egyházi erő összefogásával visszaterelik a „feltámadtakat" a temetőbe. Aki meghalt, ami elmúlt, ne jöjjön vissza! A sok csalódott, reményt vesztett, kiégett ember vívódása igaz : van, legyen, lesz, vagy nem lesz feltámadás ? Van, aki fél a feltámadástól. Fél az ítélettől, a felelősségrevonástól. Ezért a feltámadás ünnepéből inkább csak a húsvétot vállalja. Az ilyen álláspontot nem szabad véglegesnek minősíteni. Jézus a bűnös, beteg, megtört ember megváltásáért halt és támadt fel. Mindnyájan kegyelembefogadott bűnösök vagyunk, őket keresi, teszi szabaddá ma is ! Feltámadás utáni megjelenésekor áttörte a tanítványok önvédelmi szándékkal magukra zárt ajtóit és így köszöntötte őket: Békesség néktek. Boldogok, akik nem láttak engem, és mégis hívőkké lettek. Annyi háború és annyi békekötés után az ember kívánja a békességet, a boldogságot. Ezt egyedül Krisztus adhatja meg, mert ő békítette meg Istent velünk, hogy mi emberek szeressük őt és embertársainkat. Ne féljetek... íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen, MARKAI ENDRE