Huszadik század, 1900
1. szám - Farkasházy Zsigmond dr.: Az esküdtbíróságok
AZ ESKÜDTBIRÓSÁGOK. Az Új Magyar Szemle múlt havi számában Schachter Miksa dr. igen sok ötletességgel és széleskörű műveltséggel megirt czikket bocsátott közre az esküdtbiróságokról. Ez a czikk sokkal szellemesebb, mint a mennyire igazságos s ez ad bátorságot e sorok írójának, a ki az említett közlemény kiváló szerzőjével sem elmésségben, sem a világlitteratura ismeretében nem versenyezhet, hogy ellenében síkra szálljon pusztán az igazságosság és a logika fegyvereivel, de egyúttal e két becses etnikai tényező védelmére is. Dr. Schachter Miksa orvosprofesszor létére az esküdtszék intézményét orvosi szempontból kritizálja. Tény az, hogy az esküdtszékről, ez óriás fontosságú állam- és igazságszolgáltatás-politikai intézményről ilyen szempontból is lehet beszélni, de merőben ebből az egy szempontból bírálatot mondani róla, és oly helytelen, mint amilyen helytelen volna példának okáért Napóleon világtörténelmi jelentőségét kizárólag codificatori munkássága után megítélni, amely szempont pedig kétségkívül szintén igen becses. Épen ezért némileg elferdített az a perspektíva, amelybe Schachter dr. az esküdtszéket állítja, és ezért nem felesleges vele vitatkozásba bocsátkozni annál kevésbbé, mert szatírájának finom aczélja erősen megtépázta az esküdtszék jó hírnevét. Több oldalról hallottuk, amint elfogulatlan és éles elméjű férfiak is elragadtatással nyilatkoztak a szóban forgó czikkről s megvallották, hogy az esküdtszék sokat vesztett értékéből szemükben Schachter dr.-nak e nagy igazságszolgáltatási vívmányunk ellen indított harcza folytán. A legfőbb alapigazság, melyből Schachter dr. kiindul, az, hogy az esküdtek ostobák, amiből következik: 1. hogy a bűnösöket felmentik, 2. hogy a beszámíthatatlanokat is elítélik, 3. hogy nem értik meg az orvosszakértőt és 4. hogy felülnek az ügyvédnek és a meneurnek (az esküdtek vezetőjének), ami helyes és kívánatos, ha ez a meneur véletlenül orvos, de veszélyes és nevetséges, ha akármicsoda más szerzetű halandó. Mindezekből pedig következik, hogy az esküdtbíráskodás által az igazságszolgáltatás a véletlen és az ostobaság martalékává lett.