Huszadik század, 1902

1. szám - J.: A Nagy Sándor három képe

Szemlék. 407 és féltehetség, a­kinek hiányzik a kellő agyberendezése ezeknek a tulaj­donságoknak méltánylására. Hadd maradjanak meggyőződésüknél. Simi­lis simili gaudet. Csakhogy újabban a capitoliumi ludak bizonyos kínai falért vijjognak, a­minek árnyékában a Nyugat nyomasztó versenyétől menten egy pár esztendő alatt okvetlen magyar nemzeti művészet teremne. Ezt a kínai falat némelyek valóságos kínai falnak képezik, és első téglája gyanánt a magyar művészetet megrabló (sic !) nemzet­közi kiállítások megszüntetését követelik. De a legtöbben amolyan mesterséges egyedáruságnak szeretnék feltüntetni, melynek védelmében az idegen bélyegét üthetnék vetélytársaikra, s a kizárólagos kínai jegyét saját portékájukra. Sajnos, úgy látszik, mintha az utóbbi időben — akár öntudatosan, akár öntudatlanul — komolyabb hetilapjaink is ennek az irányzatnak szolgálatába szegődtek volna. Utalok a Hét „Pofon­vertek bennünket" kezdetű czikkére. (Azokon a hasábokon, melyeken különben Ignotus kritikáit olvassuk!) és az Új Idők plebiscitumára. Nyilvánvaló, hogy a komolyabb elemek tartózkodnak az ilyen közsza­vazástól. Talán negatív ítélet alkotása czéljából szándékozik a befolyá­soltak, feltűnni vágyók és iskolás lánykák véleményeit összegyűjteni ? Vagy tán az Új Idők is beállott a „pártfogók" közé ? Ami pedig a kínai falat illeti, csak hordják a nemzeti művészet nevében a téglát ahhoz a falhoz! Egész mai kulturánkon átivódott a talmi-európaiság. Zárják el a valódi, emelkedett, nemes Nyugattól. Építsenek oltárat a talminak. Állítsanak melléje levitákul kapzsi rétorokat. És emeljék állami intézménynyé az eddig magánkezekben virágzó kölcsönös elismerési társaságokat. — De mielőtt ezt tennék, vessenek egy pillantást az angol festők csoportjára, melyet a Society of Painters and Sculptors küldött kiállításunkra. Ez a valódi nemzeti művészet. Mély, előkelő, komoly, kiművelt, de kicsinyeskedés nélküli, egyénien változatos s mégis tipikus: az angol föld s a belőle sarjadzott kultura legbensőbb művészi tartalmának kifejezése. S ez nem programm, hanem szinte öntudatlan törekvés. Lelki, művészi a szó legnemesebb értelmében. — Valódi művészet az egyetlen út, mely a nemzetihez vezet! A talmi- és a középszerűség megélője minden igazi művé­szetnek, és legfőbb akadálya nálunk egy nemzeti művészet fejlődé­sének. A sovinizmus pedig, bár lényegében a komoly nemzeti önérzet ellentéte, tűrhető, sőt rokonszenves, mint az egyszerűek korlátolt, de becsületes lelkesedésének kifejezője. De gonosz és eléggé meg nem bélyegezhető az a fajtája, mely most nálunk virágkorát éli: a zsebbeli érdek sovinizmusa. —i —r. A Nagy Sándor három képe. Mikor először gyönyörködtünk ezekben a képekben, melyek egy nagy, bensőséges és eredeti tehetség úttörését mutatják, élvezetünkben a „nagyérdemű közönség" gúnyos kac­agása által megzavarva, attól fél­tünk, hogy velük szemben a védő szerepére fog majd vállalkoznunk kelleni. Huszadik Század, III. évf. 5. 29

Next