Huszadik század, 1906
2. szám - I. Önálló cikkek - Dániel Arnold: A szövetkezetek és a parasztság
A szövetkezetek és a parasztság. 363 E kilenc szövetkezet (Tápió-Györgye, Újszász, Nagy-Perkáta, Sárszentmiklós, Sárkeresztúr, Hercegfalva, Bodajk, Csurgó, Puszta-Örs) összesen 1897 tagot számlál, 246,633 korona forgalommal. Egy tagra jut egy évben 130 korona forgalom. Sokatmondó ellentétben állnak e csekély fogyasztással a kimutatásban szereplő két ipari munkásszövetkezetnek — az óbudainak és a rákoskeresztúrinak — forgalmi adatai. Az előbbinek évi forgalmából 418 korona, az utóbbiéból — amelyben a hivatalnoki elem is jelentékeny teret foglal el — 713 korona jut egy főre. Növeli az ellentétet az a körülmény, hogy a városi munkásnak jóval több alkalma van a szükségleti cikkeit más üzletekben beszerezni, mint a falusi földmivelőnek, akit különben is magához láncol a szövetkezet. Ha ehhez még hozzávetjük az angol és a német, szintén városi jellegű fogyasztószövetkezetek forgalmát, amelynek adatai szerint az angol munkás átlag 1000, a német munkás pedig átlag 600 korona értékű árut szerez be évente a szövetkezet útján , tisztán és világosan kell látnunk, miért nem érdeklődött még eddig a magyar paraszt a fogyasztószövetkezetek iránt. A magyar paraszt nem fogyaszt, az ő sorsán tehát édes , keveset lendít a fogyasztószövetkezet. Százharminc korona évi fogyasztás! Pedig még ez a szám is túlságosan optimisztikusnak látszik, ha tekintetbe vesszük, hogy a falusi intelligencia s a jómódú gazdák nagyobb fogyasztása is szerepel a szövetkezet forgalmában. Bizonyos, hogy a tagok túlnyomó többsége jóval alul marad a 130 koronás évi átlagon.* * A Keresztény Fogyasztási Szövetkezetek Központjának 1905. évi kimutatása szerint átlag 175 korona évi fogyasztás jut egy tagra e központ szövetkezeteinek összes forgalmából. A Hangya szövetkezetinek forgalmából 1905-ben szintén 176 korona jut egy tagra. Ez az összeg nagyobb annál, amelyet mi a fenti kilenc falusi szövetkezet saját bevallása alapján egy tag fogyasztásának évi átlaga gyanánt kiszámítottunk. Azonban — ha teljesen hitelt is érdemel a két központ e kimutatása — mégis föltétlenül bizonyos, hogy 130 koronánál kevesebb jut e fogyasztásból a szövetkezetek egy-egy rendes vásárlójára, mert tudvalevőleg sok olyan falusi egyén vásárol a szövetkezeti boltban, aki nem szerepel a tagok között, vagy azért, mert nem fizette be teljesen a részjegyét, vagy mert egyáltalán semmit sem fizetett. Ezektől származik az évi forgalom jelentékeny része, amelyet látszólag a tagok hordtak össze. A törvény megtiltja ugyan a fogyasztószövetkezetnek, hogy saját tagjain kívül másnak is adjon árut. De a gyakorlatban semmivé válik ez a tilalom, sőt a hatóságok maguk törik meg, mikor dohányárudát és pálinkamérést adnak a szövetkezetnek.