Huszadik század, 1910

1. szám - II. Szemlék és jegyzetek - Kramolin Gyula: A homoszexualitás kérdéséhez

Kramplin : A homoszexualitás kérdéséhez miailag miben áll, azt persze még nem tudjuk, mint sok más egye­bet sem (miután az eddig gyűjtött jelek nem döntő értékűek), de kétségtelennek látszik, hogy az idegrendszer, főleg talán a gerinc­agy még tüzetesebb ismeretével erre is rá fogunk majd jutni. Annyi tény, hogy bizonyos „ideges alap" az európai pederasztáknál rendesen kimutatható s ez jogot ad azon feltevésre is, hogy a két körülmény között belső kapocsnak kell lennie. Ez a bizonyos hajlamosság öröklött és — talán — szerzett is lehet (állítólag a kicsapongó, kéjenc élet is rávezethet, bár kétségtelen, hogy nem minden kéjenc és némileg perverz jollé válik — az alkalom dacára sem — épen pederasztává, ami szintén inkább a hajlam szükségképemi öröklöttsége mellett szól) ; de igazságtalannak s így tarthatatlannak vélem azok álláspontját, akik büntetőjogi szempontból különbséget akarnak tenni a veleszületett (ártatlanabb) és a szerzett (bűnösebb) pederaszta szenvedély között, mert döntő csak az lehet, hogy szervezeti (idegrendszerbeli) eltérésekben gyökerezik-e az ? Azonban akár örökségként kapta, akár maga szerezte életmódjával ezen eltérést az illető, úgy ezen állapot következménye (a perverz hajlam kielégítése) már nem lehet bünthető, amint nem lehet büntetni egy exhibicionistát, aki bár tudja, hogy a közszemérem ellen vét, nem tud ellenállni a belső kényszernek, hogy nemi részeit mutogassa. Azonban, még ha mellőzzük is az orvosi szempontokat, hiába forgatjuk a kérdést, mindenképen bajos kisütni reá, hogy büntetőjogi üldözést érdemel. Ahol — bármi ponton — más érdekeket sért, a testi épség vagy a közszeméremmel jut összeütközésbe, vagy a chantage, zsarolás eszközévé válik, ott jogos dolog röviden bánni el vele, úgy, aminő elbánásban a különnemű szeretkezés megfelelő viszonylatai is részesülnek; de hogy két felnőtt, független férfi szabad köz­megegyezéssel kötött ilyen diszkrét viszonyából mi kor származhatik a közre és a társadalomra, azt bajos megérteni ? ! Az elnéptelenedés vagy a házasságok csökkenésétől sem kell tartani, mert az még előfordul ugyan, hogy pederaszták — fő szenvedélyek leplezésére — mellesleg rendes házasságot is kötnek, sőt gyermekeket nemzenek; de hogy ép, normális ember, aki egészséges idegrend­szerénél fogva a pederasztiában gyönyörűséget nem találhat, családot ne alapítson és az egynemű szerelem rabjává váljék csakis azért, mert a törvény e cselekményt többé nem üldözi, azt elképzelni ép olyan abszurdum, mint azt hinni, hogy valaki koprophag-gá válhatik azon okból, mert a törvény ezt nem tekinti büntetendő cselekménynek! Bizony, csak az elmebeteg megtévelyedett ízlése talál élvezetet a koprofágiában és épen ilyen — bár enyhébb árnyalatú — ízlésbeli abnormitás az is, ha valaki az asszony helyett, hímnemű felebarátját boldo­gítja. Idegrendszerbeli abnormitások nélkül egyik sem lehetséges! Hirsch­feld csak „a normális ember változatának" tekinti ugyan a homoszexuáli­sokat; ezt én azzal egészíteném ki, hogy olyan változatnak tartom őket, melynek fejlődésébe atavisztikus elemek vegyültek, vagy ahol későbbi behatások egyes csökevényeket némi kis működő szerepre ébresztet­tek. Lehet az illetőket szánni, akár csak a színvakot; akinek tetszik, moso­lyoghat is rajtuk, sőt nevelés, szelid fegyelmezés útján a gyógyításukat és . . felemelésüket is kötelességünk megkísérteni, de büntetni barbárság!

Next