Századunk, 1932
Kortörténeti jegyzetek - Nagy Lajos: Magyar város 1932-ben
Kortörténeti jegyzetek 246 érdekelt felek s tanuk eskü alatti kihallgatására s szembesítésekre. Koldus az utcákon nem látható, a koldulás tilos. Ehelyett társadalmi akciók folynak a munkanélküliség s a nyomor enyhítésére. Ezeket az akciókat lényegük alapján az jellemzi, hogy a feltétlenül szükségesnek csak egy kis hányadát nyújtják. Aki azelőtt koldult, az esetleg összekoldulta a napi táplálékát, ma a hatóságtól kapja havonta a segélyt s ez — amint egy özvegy öregasszony konkrét esetében megállapítottam — 3 , 50 fillér. A legrosszabbul jövedelmező munkák, mint például az utcai ujságárulás, fiatalabb férfinál 60—80 fillér, idősebb nőnél 30—40 fillér napi keresetet s efféle összegeket nyújtanak. Egy rikkancs mondja: tegnap adóvégrehajtó járt nála; özvegy mosónő négy gyerekkel, mondja: adóvégrehajtó járt nála. Az elmúlt 1931-es évben 57.000 zálogolás történt adóügyben. Persze az árverések száma ennek csak egy kis hányada... Jómódú, sőt gazdag emberek bizony vannak; néha meglepetésszerűen derül ki, hogy kiknek, miféléknek van pénzük, például haárverésen egy-egy ház eladásra kerül, oly vevők bukkannak fel, akik vásárlásukkal általános, helyesebben kínos csodálkozást keltenek. A konflisok üresen cserkésznek az utcákon. Kopott a ló, kopott a kocsis, fuvar csak esküvői temetés alkalmával akad. Temetések, azaz halálozások száma az utolsó hónapban emelkedett, de csak az utolsó hónapban, a havi 45-ös átlagról 57-re; a városi főorvos szerint ez az emelkedés független az influenzajárványtól (március), de aligha független a gazdasági romlástól. A születések száma átlagban havi nyolcvan, tehát a lakosság szaporodik. Ha nem esős az idő, némi déli korzózás folyik a legszebb uccában, melynek neve, mondjuk, Gróf Esterházy-ucca. De leginkább csak vasárnap. Parasztruhás emberek is láthatók, de ők nem korzóznak, talán ezt nem is találnák illőnek, de erre mennek a templomba s erre jönnek onnan. A szokásos parasztegyenruha rajtuk: csizma, fekete pantalló, kabát, báránybőrsapka (nyáron fekete kerek kalap). A városban négy templom van: két katolikus, egy református és egy zsidó. A templomokról így ír a helybeli geográfus: „ .. . elérjük a mór stílusban épült zsidótemplomot, melynek szomszédságában jobbra a bárok stílusban épült rom. kat., balra a gótikus remek református templom van. Jelképezi a három templom szomszédsága a békés együttérzést, a felekezeti türelmet, mely nem tekinti ellenségének, hanem testvérként szereti a magyart, ha az más templomban imádkozik is a magyar sors jobbrafordulásáért. . ." A templomból földreszegzett fejjel, de tisztult lélekkel, szótlanul és komoran vonulnak el a parasztok, a pap bizony kissé megmosta a fejüket, zengő szavai vigasztalóak, de egyben fenyegetések is voltak, különösen a végső akkord. De lezúg az élet habzó tengerén a lét hideg sáfárja, a halál! ... A korzó sétálói halkbeszédűek, ugyancsak lassú járásúak — rohanó ember általában nem látható — nem mosolyognak, de nyugodtak. Középtermetű, szürkearcú férfiak és nők, szép nő alig akad, szép, erős, jóalakú férfi alig akad. Mindenkin ép, de viseltes, szimpla a ruha. Jampecszerű figurákat nem látni. Ilyen a korzó emberanyaga, akik pedig nem járnak el a korzóra, mintha vérrokonai lennének ugyanez embereknek. Átlag kispolgárok, átlag proletárok, sem Georg Grosz, sem Käthe Kollwitz rajzaihoz nem igen akadna megfelelő modell. Még csak torzot, vakarcsot, gnómot se látni. Fajisága külsőn semmiféle föl nem lelhető. Sem magyar, sem tót, sem jász, sem kán, sem germán karakterisztikonok. Az egész lakosság, úgy ahogy van, leginkább mexikói lehetne, persze mexikói bevándoroltak, amikor is további nyílt kérdés maradna: vájjon honnan vándoroltak be? A korzózás tehát egy méltóságos rangú, grófról elnevezett uccában történik. Az uccák általában elhalt grófok, bárók, volt miniszterek, volt helybeli notabilitások neveit viselik. Az elmaradhatatlan Petőfi, Arany, Jókai, Kossuth uccák itt is föllelhetők. A kurzus uccakeresztelése annak kezdete