Századunk, 1937
Szemle - Rónai Mihály András: Egy év a szabadság ellen
SZEMLE Egy év a szabadság ellen A marokkói felkelés évfordulója 1. „Ne feledjük el — aminthogy lesz még alkalmunk jónéhányszor visszatérni erre a fontos tényre, amelyet soha nem szabad szem elől tévesztenünk, amikor Spanyolország történetét tanulmányozzuk —, hogy Spanyolország ezeréveken át az afrikai invázióktól s kalózvállalkozásoktól való rettegésben élt." Igen, soha nem felejtem el: most egy éve, 1936. júliusában ezekkel a szavakkal kezdtem fordítani Louis Bertrand, a katolikus francia akadémikus könyvét, Spanyolország történetét, Lent Rómában, ahol a kviináli spanyol nagykövetségen épp aznap szemem láttára szegezték fel a tengerészeti és katonai attasé ajtajára az új keménypapír-táblát: „Agregados naval y militar del Gobernio de Burgos".Algecirasnál partraszálltak az afrikai csapatok, megindultak a félsziget belsejébe, már alakulófélben volt a gyarmati tábornokok burgosi ellenkormánya — és Louis Bertrand spanyol történelme folytatódott: „Tarik, a tangeri arab vezér Gibraltárnál szállt partra, hatalmába kerítette nyomban Cartagenát s hogy a spanyolokat elrémítse, kiadta a parancsot, hogy a foglyok egy részét elevenen feldarabolják, húsukat pedig üstökben megfőzette. A többi foglyot aztán szabadon bocsátotta s ezek elvitték a szörnyű látvány hírét országszerte. Csapatait Gibraltár szikláján vonta össze (innen Gibraltár neve is: (Dzsebel-Tarik, Tarik hegye) s hamarosan már be is vonult Algecirasba. Közben értesült róla, hogy Spanyolország királya, Boderik hatalmas sereggel már el is indult ellene. Boderik azonban árulás folytán elvesztette az algecirasi csatát. Tarik most már egész sor árulás révén s kivált Julián grófnak, az afrikai spanyol kormányzónak segítségével, akinek biztatására átkelt a tengeren s aki sorra felfedte a muzulmánok előtt az ellenség gyenge pontjait, olyan gyorsan haladt, hogy szinte maga is azt hitte, álmodik. A keresztény Julián vitte be őket Spanyolországba, a mór vezetők mind keresztény spanyolok közül kerültek ki, spanyolok kísérték őket s spanyolok nyitották meg előttük a városok kapuit. Túl a rengeteg áruláson, segítette Tarikot barbár hordáinak rettenetes híre is, mely előtte járt. Miután Ecija környékén szétverte a spanyol sereg maradványait is, Julián tanácsára Toledónak vette útját. Helytartókat hagyott Cordobában, Elvirában, Malagában, Murciában, átvonult Toledón s diadalútja során eljutott — egészen Guadalajaráig. „A spanyoloknak hamarosan nem maradt más mentsváruk, mint a galíciai hegyek s a baszk partvidék. S az algecirasi ütközet után a vad marokkóiak meglepetten s megrémülten csodálták Toledót, Sevillát, a római hagyományok székhelyét. Előttük Spanyolország mindig is valami különös meseország hírében állt. De bizonyos is, hogy a római Hispania látványa, még megkopottan s elszegényedetten is, csodálatba kellett, hogy ejtse az afrikai berbereket, akik a hódító hadak többségét tették. S Tarik büszkén vette számba a kalifa előtt a spanyolokon vett zsákmányt: — Zsákmányoltunk harmincezer szüzet s mindenféle portékák és drágakövek mérhetetlen sokaságát..."