Ifjú Erdély, 1924. szeptember - 1925. június (3. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
64 Ifjú Erdély 1024. december. ) Csokonai Vitéz Mihály. (Születésének 151 -ik évfordulójára.) Mint ember s mint költő a legérdekesebb alakok közé tartozik. Nyugtalan, hányatott vándorélete alkalmas arra, hogy megkapja a képzeletet. A hagyomány mai napig őriz egy Csokonai-tipust: egy vidám humorú, diákos kedvű vándorköltőt, amolyan Jókai-féle ezermestert, ki talpraesett hexameterben felelget a utat kérdező vándornak, vagy remek imát rögtönöz a szakácskönyv receptjének kezdősoraiból. A fiatal Petőfi lelkét is megkapta ez a hagyománybeli költőtípus, költői pályája kezdetén neki magának is ez volt az ideálja. Csokonairól szóló ismert költeménye is egy ilyen szállongó anekdotát beszél el. Pedig a hagyománynak ez a vidám Csokonaija a valóságban a legszerencsétlenebb, leghányatottabb sorsú ember volt. A költészetből akart megélni akkor s épen ő, ki évtizedekkel előzte meg korának uralkodó ízlését. Végzete a korán szárnyra kelt pillangónak, „a tavasz hamar követjének“ sorsát adta osztályrészéül, melyet oly remekül allegorizál egyik költeményében. Még azt az enyhületet is megtagadta tőle a végzet, hogy költeményeit kiadva láthassa. Munkáinak javarészét csak halála után adták ki kegyeletes baráti kezek, teljes Csokonairól pedig csak napjainkban beszélhetünk, mikor Harsányi István és Gulyás József buzgalma folytán az összes felfedezett Csokonai-kézíratok egybe vannak gyűjtve. Bármily hányatott volt is a sorsa, bármily rútul cserbenhagyta is az élet, azért a remény, a saját tehetségébe vetett hite, a költészet tarka képzeteinek világa soha sem hagyta el. A lángész világát egy gyermek lelke röpködi körül. Csokonaiban is egy gyermek naiv, játékos lelke élt. Ez az érdekes költőiélek minden tekintetben meglepetés volt kortársai számára. A hivatalos kritika, a Kazinczyak, Kölcseyek ízlése nem értette meg. A természetességet és egyszerűséget mint művészi fogást, mely Petőfivel vonul be diadalmasan az újabbkori magyar irodalomba, még Petőfinél is pókosságnak bélyegzik. Mennyivel inkább Csokonainál! Bármenynyire ellentétes, de mindenesetre felejthetetlen benyomást keltett olvasóiban az az egyéniség, mely költészetéből elősugárzik. Kedélye az érzékenység és szilajság, bánat és kitörő jókedv között ingadozik. Ez a rendkívül fogékony lélek egyaránt jártas a természettudomány, filológia és filozófia mezején; egyformán hatást merít az olasz, francia, német, angol és klasszikus irodalomból. Molite, Boileau, Voltaire, Rousseau, Marmontel, Petrarca, Ariosto, Tasso, Goldoni, Metastasio, Bürger, Mathisson, Kleist, Blumauer, Herder, Milton, Hervey, Young, Pope s mások befolyása költészetében mind kimutatható. Alig tudnánk még egy költőt találni, aki annyi mesterhez járt volna iskolába, mint ő. S mindezeken kívül zeneértő és zeneszerző is volt. Igazi poeta doctus, mint Budai Ézsaiás nevezi Kazinczyhoz írt levelében.. Megvolt benne a lángelmék sokoldalúsága. Ámde a poeta doctus, a tudós költő mellett a poeta natus minden alkotására ráüti az eredetiség bélyegét. A sokféle hatás szövedékein élesen keresztülvilágítanak lelki arcának körvonalai. Megmarad Csokonainak, megmarad magyarnak, sőt épen debreceninek. Bármenynyire fájó seb volt az ő életén a debrecen kollégium, egyéniségére örökre rányomja bélyegét Debrecen és a kollégiumi élet. A hagyomány helyes nyomokon jár. Csokonai egy óriássá nőtt, költői kifejezésre jutott debreceni diák Egy kollégiumi diák élénk, fogékony és fiatal naiv gyermeklelke élt benne. Tanulókorában kitűnően megfigyelt társadalmi alakok találó bemutatásával fakasztja kacajra társait, mint költő az egész magyar társadalom mulattatója lesz a somogyi karnevál vidám, találó rajzával. Hátrahagyott színműveire is ragadt valami az iskoladrámák porából. Diákos, pajzán tónusa is a debreceni kollégium hagyománya. Ennek az óriás debreceni diáknak különös figyelemre méltó a költői nyelve. Egyik rétege még a klasszikus hagyományoktól van átitatva. A klasszikus színkészlet századokon keresztül megülte a magyar költői nyelvet. Nem csupán az Africiák, Tritonok, Kalliope, Klió, Amor, Venus, Mars, Apollo, Bacchus, gráciák, xerxesi tábor, gigászi örök, sybarita vár emlegetését értjük itt. Zrínyinek pl. e sora, ahol jön szárnyas lovon szép piros hajnal egészen magyar szavakból áll, de azért idegen színű és tárgyú kép. Az a piros hajnal, mely szárnyas lovon jár, csak Eosz vagy Aurora lehet. Csokonai nyelvében is megvan ez a klaszszikus réteg, a klasszikus tulajdonnevek is lépten-nyomon előbukkannak. A híres „Tihanynak riadó leánya“ is a görög-római mithologia éneklő nymphája. Ez a réteg a százados hagyományon kívül a kollégiumi tanulmányok eredménye. Másik rétege a korabeli, franciás és németes műveltségű magyar társalgási nyelv tüköre, mely tele volt manér-xe\, kompliment-\e\, tronpez-ze\, szálá-val, frizér-rel s több efféle szókkal, ami érdekes és jellemző ugyan a korabeli magyar társadalmi nyelvre, de némely mai olvasó szeme megakadhat rajta. Az alapréteg azonban a Csokonai szingazdag képzeletében művészivé és egyénivé finomult hajdúsági és somogyi népnyelv, mely Csokonai költői nyelvét oly sajátos zamatúvá teszi. Nemcsak gyűjtötte a népdalokat és tájszókat, hanem költői nyelvének nevezetes részévé avatta a népi szókincset. Milyen kitűnően ismeri a nép szójárását, mutatja a kály