Ifjú Erdély, 1927. szeptember - 1928. augusztus (6. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 5. szám
94 Ifjú Erdély ___________1928 január. ÍNISSEMZNI Hasonlatosság. Apámnak? egészen az Apja! Anyámnak ?! mondják, mint az Anyja. S mégis oly elütő az arcom Kuszált, vézna, megnyúlt vonások Hasonlítanak és mégis mások A szemöldököm összeérve Sorsom fekete jeligéje, örökségben ? megvolt a részem Lelkemben Anyám lelkét érzem Minden nagyon fáj, nagyon éget Szenvedem az érzékenységet, Szenvedem, amit meg nem értek Az elzárkózott hidegséget! A jövőm ? ... A halott apámé A csöndes visszavonulásé. Megrohan engem is az élet Bírókra szállok, hogy leküzdjem A sokkal nagyobb gyöngeséget! Mondják, hogy egy-egy kacagásom Egésszen az ő kacagása Szívem mondja, hogy a halálom Olyan lesz mint az ő halála. VARRÓ DEZSŐ: Mit olvassunk? Szőcs Endre VIII. o. gimn. tan. (Sepsiszentgyörgy) hozzászólása. Az olvasás kérdésével, amint érzem és látom nem vagyunk tisztában. Ezért gondolom, én is hozzászólok, hogy minél többen s világosabban próbáljuk megállapítani, megvilágítani, mit olvassunk. Mindenfélét össze-vissza nem olvashatunk. Olvasmányainkat meg kell válogatnunk, mert arról, hogy ki mit olvas, meg lehet mondani, hogy mi . Továbbá nincs időnk, hogy a sok, igazán értékes alkotást vagy azok között is legalább a legértékesebbeket el tudjuk olvasni Nem tölthetjük el az időnket értéktelen művek olvasásával. Az olvasás nem időtöltés s így csak azt olvassuk, ami az időt nem tölteti hiába. Ilyen olvasmány pedig csak az, amelyikben az Isten mindent teremtő, fenntartó, gondviselő és igazságos voltát látjuk meg, mert ez az igazi alkotás, az írásmű, ami maradandó és értékes. Ez nemesíti a lelkünket, szívünket, eszünket. Ez érdek nélkül tetszik, gyönyörködtet s így szép. Ez épít, ezzel műveljük magunkat és ez oktat. Ez ad jellemeket, eszményt, akit vágyakozunk követni s akinek a nyomdokain kívánunk járni mindaddig, amig a Bibliában meg nem találtuk az igazi eszmény ideáit: Krisztust. Sőt még ezután is buzdításokat adnak ezek, támogatnak az igazi eszmény, a Krisztus követésében Öntudatosan s céltudatosan kell olvasnunk, mert amíg nem vagyunk tisztában azzal, hogy miért olvasunk, addig nem is tudjuk megválogatni olvasmányainkat nem tudjuk, hogy mit kell olvasnunk. Úgy gondolom, elég, ha olvasásával valaki az Isteni dicsőségét munkálja, mert ebben benne van minden, amit el kell érnünk, ami az igazi olvasás célja. Hiszen csak az épít, az művel, az buzdít a mások szolgálatára, ami az , Isten dicsőségére van. Ami nincs az ő dicsőségére, az ront. Azután nemcsak a keresztyén szellemű könyvek olvasásával szolgálhatjuk az Isten dicsőségét, hanem azokkal is, amelyekkel művelhetjük magunkat s szolgálhatunk másoknak. Ebben a világban minden igazi könyv az Isten dicsőségére van. Azután valaki olvashat két szellemű könyvet és mégis vétkezik, mert úgy olvassa. Tehát azt is figyelembe kell vennünk, hogy hogyan olvasunk. Csak egy munkásságot kell kifejtenünk az olvasással: Isten dicsőségét. Csak azt olvassuk, amiben az Isten dicsősége látszik, mert csak ez érdemes az elolvasásra. Tehát ez a kulcsa, ezzel lehet eldönteni, hogy mit olvassunk s milyen munkásságot fejtsünk ki az olvasmányainkkal. Megjegyzem, azután, hogy a Paragh L. által ajánlott könyveket egy III. gimnazista nem igen olvashatja el Elolvashatja, de nem ajánlatos, mivel fölösleges időtöltés lenne, hisz nem érti meg. Csak egy kis részét olvassa el, a többit hagyja későbbre. Pl. Karthauzit hiába olvassa, mert semmit sem ért belőle, illetve talán el sem tudja olvasni, mikor a legtöbb VIII. g. o. sem olvassa el alaposan, hanem félben hagyja vagy csak részleteket olvas belőle, avagy talán meg sem kezdi. Mit akar ezzel a művel egy III .osztályos? Tehát ajánlatosabb, ha még nem olvassa a dr. Jósika Miklós, dr. Eötvös József, Vas Gereben Jókai Mór regényeit, esetleg, kivéve a „Cigánybáró”, a megemlített színműveket, s még egy pár kevésbbé ismert vagy idegen író műveit Inkább olvassa a lírikusokat: Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály, Csokonai V. Mihály, Berzsenyi Dániel, stb. verseit. Azután érje be a Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Gaál Mózes, Vas Gereben, Verne Gyula, May Károly elbeszélései- vel, leírásaival, novelláival. Szép, ha a drámai műveket is olvasgatja, de ne kezdje a remekműveken, hanem olvasson kisebb darabokat s fokozatosan, lassacskán kezdje meg a világhírű műveket, de ezeket még ne a III. o. ban. Végül olvasson két szellemű könyveket, pl. az Ünnepnapokat, Előkönyveket s az egyes írók műveit pedig rendszeresen, nem pedig olyan sorrendben kell olvasni, mint amilyenben fölsorolta. Úgy egy íróról sem lehet tiszta képipet alkotni. Csak miután egy íróval végzett azután kezdje meg a másik író műveinek az olvasását. A Márton Lajos hozzászólásához az a megjegyzésem, hogy a kétszellemű, igazán értékes műveket nem említette meg, pedig azokat is olvasnia kell egy VI. o.-nak az iskolában tanultakkal párhuzamosan, így pl. a Dr. Makkai Sándor : Öntudatos Kálvinizmusa . —: Igaz élet útján Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság c. művét stb. E három művet föltétlen el kell olvasnia sok más ilyen léleknemesítő alkotással együtt. A lírikusok között meg kell tartani az időrendi sorrendet, mert így tanulják a VI. o.-ok. Tehát: Balassa Bálint, Csokonai V. Mihály, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Arany János stb. A meg nem említettek közül megemlítendők: Endrődi Sándor és Reményik Sándor. A regényírók között is egy ilyen sorrendet kell tartani s még olvasni kell dr. Jósika Miklóstól, aki a magyar regényirodalom megteremtője, Gárdonyi Gézától és Herczeg Ferenctől. A drámaírókat is kezdjük sorrendben, mert így vehetjük igazán észre mindenben a fejlődést. Nem említette meg Kisfaludy Károlyt, Vörösmarty Mihályt, Szigligeti Edét, Szigeti Józsefet, Csepreghy Ferencet, Tóth Edét és Herczeg Ferencet.