Ifjú Erdély, 1928. szeptember - 1929. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-11-01 / 3. szám

- i 54 - Ifjú Erdély ________1928. november. kopossó sem áhatott csak négy szál hitván dec* kábó. Valamejöst vidámobb, fám kékre föstött vót, mire csudás virágokat, liljomot, kápónavirá­­got, rozmarintot, hódot, csillagot smümást tar* káztatnak . . Ám mindez régen lehetett és maga is szomorúan mondja tovább : „A szegén íratos küsdég kopjafák es mulandók. Hó’ egy­koron végös-végig álombéli virágok é’tenek, bu­­já’kodtanak s a meghótak porábó es hirdötték a lelki békét, azok a temetők má megszögényö­­dénék. íratos kopjafa, mi vagyon, a’ es reves, möggörbedt s nözi a sirhompot, mintha mondaná : yza meud ozehuz iarou vogmuc.“ (Toroczkay Wigand Ede : Cserényös házak, 1916.) Egyes vidékeken szomorú vagy vidám rig­musokat is faragnak a fejfákra az alatta pihenő élete szerint, de mindenik részvét kérőén int: Memento Mori; emlékezzél a halálra. A nagy örök Titokra. Álljunk meg hát a fejfák előtt, olvassuk avult együgyű betűit, gyönyörködjünk bennük s emlékezzünk . . . Mint emlékeztek régen azok a fonott üstökű vének, a kik elő sorolták a cinte­remben pihenőket és beszéltek róluk, úgy, hogy úgy ismertük őket, mintha mi is velük éltünk volna. Mert a régiek tudták, hogy minden nap halottak napja van. Álljunk meg s emlékezzünk és ejtsijnk egy könnyet e pusztuló világ felett, melyet nem akartak s nekünk már nincs erőnk megtartani. Debreczeni László. A lélek szeme. Nem kék, nem szürke, se nem fekete még szempilla sem veszi körül. Könnye nincsen mikor bánatos mosolya nincs; amikor örül. De a végtelenbe bele lát múltba momentumokat szemlél a közeibe soha nem tekint . . . Csak, ha a múlt nagyon muzsikál lehet a szív is nagyon dalos, Mosolya nincs amikor örül s könnye sincsen mikor bánatos! Kolozsvár. VARRÓ DEZSŐ. Sipos Domokos. 1927. karácsonyán egy magasra ívelő köllí tői pályának vetett véget a halál. Sipos Domou kos, az erdélyi irodalom egyik legszebb igéreU> tűnt el az élők sorából, hogy örökre magávau vigye azokat a nagy reményeket, amelyeket Er dély irói és jobb jövőjéért harcoló magyarjai? hozzá fűztek. Csendesen élt és épolyan észre­vétlenül távozott el közülünk Sipos, akinek igaz 2 értékét csak most halála után tudjuk igazán állt érezni. Ki volt Sipos ? Sipos Domokos egyszerű szülőktől szár mázott. 1892-ben született Dicsőszentmártonbam Középiskolát Nagyenyeden végzett. Mint tanúié: mindig a legelsők közé tartozott. Miulán az: érettségit megszerezte, a budapesti egyetem jog i fakultására iratkozott be, de az élet jobban ér dekelte, mint a tudományok és nemsokára ott hagyta az egyetemet. Kassára ment, de; alig telepedett le, nemsokára jött a háború ér : Sipos számára ez lett az élet legnagyobb, leg­­elhalározóbb élménye. A háborús évek szenve­dései, majd a forradalom megrázzák, de egy szersmind meg is edzik egyéniségét. A forra­dalom Dicsőben találja, ahol radikális elveiérl főispáni székkel kínálta meg a Károk i-kormány, Azután jött az imperiumváltozás és Sipos a meg változott helyzetben egyike lett azoknak, akik az erdélyiség gondolatát észrevéve, az erdélyi eszme tántoríthatatlan harcosaivá szegődtek. Mini hirlapiró, az erdélyi irodalom legbátrabb fegy­vervivői közé tartozott és nemcsak hírlapi cik­keiben, hanem verseiben és elbeszéléseiben egyaránt az erdélyi eszme diadalra jutásáért í küzdött. Akik az erdélyi irodalom első éveinelfi heroikus korszakát ismerik, azoknak felejthetet­len marad Sipos Domokos fiatalos, merész és;: félelmet nem ismerő egyénisége. Sípos Domo­kos pályája felfelé ívelt. Írásai eleinte kizárólag,1 az erdélyi lapokban jelentek meg, később azon­ban Budapest is tudomást szerzett róluk és áii dicsőszentmártoni egyszerű székely szülők gyer­meke lassan-lassan a magyar Pantheon-felé kö­zeledett. De a végzet nem így akarta. Alig há­zasodott meg Sipos és már egy kis szőke gyer­mek vidította fel szürke napjait, midőn a láthai­­lan sors kimondta rá a halálos Ítéletet. Súlyos: tüdőbajt kapott és ez a betegség rövidesen vég­zett is vele. 36 éves korában, élete delén re­ménységek és beteljesedetlen vágyak előtt kel­lett itthagynia ezt az általa annyira szeretettl szomorú árnyékvilágot. Sipos Domokos elbeszélő és poéta voltl egy személyben, de verseken és novellákon kí­vül írt egy regényt és egy színdarabot is. Elsői kötete „Istenem hol vagy“, méltó feltűnést kel­tett és sokan tőle várták Erdély megírandó nagy regényét. De a betegség állandóan gyötörte,, kínozta Sípost és a várva várt regény nem szü-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék