Ifjú Kommunista, 1966. (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
A párizsi Notre Dame Victor Hugónak, a francia romantika nagy alakjának azonos című regényét már többször feldolgozták filmre. Az egész világirodalomban valóban kevés olyan epikus alkotás van, amely olyannyira képi megelevenítésre kívánkoznék. Több szálon bonyolódó, izgalmas története, jellegzetes középkori alakjai, Esmeralda, a szép cigánylány, Frollo, az alkimista szerzetes, Phoebus, a daliás lovaskapitány, no és Quasimodo, a csodálatos katedrális csúf, de melegszívű harangozója, mind egytől-egyig, és mindazt, ami életre-halálra összekapcsolja őket szerelemben, barátságban, üldöztetésben és sorsuk tragikumában — ebben a Jean Delannoy által rendezett filmváltozatban is rendkívül mozgalmasan, feszültséggel és a korabeli Párizst hűen felidézve jut kifejezésre. Pl. milyen nagyszerűen sikerült a Csodák udvarának, a középkori Párizs hírhedt koldustanyájának a bemutatása! S milyen festőien és félelmetesen kavargó képek következnek egymás után, amikor a Csodák udvarának népe megrohamozza a Notre Dame-t, hogy kiszabadítsa a halálra ítélt Esmeraldát. Jean Delannoy, a rendező és Michel Kelber, az operatőr tehetséges, igényes filmje az eddigi változatoknál is emberibben és látványosabban tárja fel a soha meg nem unható romantikus történet szépségeit. S nem közhely: Gina Lollobrigida Esmeraldája felejthetetlenül nagy MIT színészalakítás. Cigánylánya nemcsak szép, nemcsak elbűvölően nőies: érzelmes, vad, vidám, kacér és jóságos is, ahogy éppen a szerepe megkívánja. S mindez olyan természetes nála, mint amikor a nap süt. Kiváló Anthony Quinn Quasimodoja is. A csúfsága mögött megbúvó nagylelkűséget, a szerzetes gazdájához fűződő kutyahűségét és Esmeralda iránt feltámadt végzetes vonzalmát megrendítően egyszerű és kifejező eszközökkel ábrázolja. Egy szöszi szerelme Minek tulajdonítható ennek a csehszlovák filmnek megérdemelt nemzetközi sikere? a történetnek? Nem. A történet banális. Vidéki városka, sok a lány, a helyi cipőgyárban dolgoznak, és kevés a fiatalember. S a lányok szerelemről álmodoznak; a szöszi Andula is szerelemről suttog éjszakánként barátnőjének a közös szállásukon, a városkába vezényelt katonák sem váltják valóra a hozzájuk fűzött reményeket: középkorú tartalékosok, a legtöbb nős, családos ember. Persze, egyik-másik szívesen felcsípne valamilyen szemrevaló lányt, de nem többre, mint egy kis alkalmi enyelgésre. Andula végül is odaadja magát Mildának, a fiatal zongoristának. Azt hiszi, itt a nagy, a halálig tartó szerelem. Aztán kiderül, hogy a fiú csak egyszeri kalandnak tekintette, s Andula tovább szövögezi álmait. Ennyi a történet, igazán semmi rendkívüli benne. A szereplő színészek külső vonzereje, tehetsége, hírneve fémjelezné a filmet? Milda alakítója, Vladimír Puchok csakugyan nagyszerű képességű fiatal művész, viszont a „szöszi”-t megformáló Hana Brejchová se nem nagyon csinos, se nem ismert, ez az első nagy szerepe, s bármennyire sikeresen oldja is meg, természetesen még nem nevezhető kiforrott művészegyéniségnek. Mégis a film elejétől végig lebilincselő, és időtálló élménnyel ajándékozza meg a nézőt. Miért? Az ötletesen, fordulatosan felépített forgatókönyv (Jaroslav Papousek, Iván Passer és Milos Forman) már kétségtelenül hozzásegít a fenti kérdés megválaszolásához. De mindenekelőtt és elsősorban: a rendezés, Milos Forman fiatal rendező munkája. Ez az, ami a banális történetet a költészet régióiba emeli. A rendező fölényes emberismerete, humanizmusa, líraian groteszk életlátása, szemlélete hatja át a látszólag nagyon egyszerű bonyodalmakat. S innen az öszszeütközéseknek, szembenállásoknak és helyzeteknek gyakran humoros jellegükben is elgondolkodtató társadalmi problematikussága vagy mélységes emberi tragikuma. Pl. a film hosszan elidőzik egy szórakozóhelyi részletnél. Zsúfolt hodálg, a szombat esti alkalomra „kikészített” és többé-kevésbé csinos lányok, posztómundérban verejtékező katonák, az asztalon olcsó frissítők. Egy kócos fiatalember veri a zongorabillentyűket. Sivár kisvárosi kép. De amikor látjuk a csúnyácska női arcokon is az életöröm fel-felvillanó fényeit, a feszült várakozást, a kopaszodó, tokosodó, sörültetve Vanina Vanini Stendhal Vörös és fekete és A pármai kolostor című klasszikus regényremekei után ezt az ugyancsak örökbecsű elbeszélését Roberto Rossellini több világszerte ünnepelt film (Róma nyílt város, Rovere tábornok stb.) rendezője vitte vászonra. A mű jelentős mondanivalója és szépségei iránti alázattal és aprólékos gonddal elevenítette meg egy tragikus szerelem mozzanatai révén a XIX. század Olaszországét, az egyházi hatalom és a feudalizmus körül dúló harcokat, a társadalomban végbe menő politikai erjedést. Alkotását a nagy francia író szelleme élteti: a szabadságért és a haladásért vívott harc nemes és minden időre érvényes gondolata. A film egy-egy részlete melodramatikus jellegű és vontatott, de ez a helyenként cselekménygátló bőbeszédűség is alig von le valamit az egész értékéből. Luciano Trasatti operatőr a rendezőével egyenrangúan igényes munkát végzett. Színes, romantikus szépségű külső felvételei kiváltképpen lenyűgözőek. A film több kiváló színészi alakítása között is a legkiválóbb Vanina Vanini szerepében Sandro Milo. Igazi stendhali hősnő. Hűvös viselkedése mögött érzelmes, szenvedélyes, akaratos: valaki, aki szinte fokról fokra elég egy hatalmas szerelem tüzében. Szerelmesét Pietrot, a plebejusi származású orvost és forradalmárt Laurent Terzieff játssza. Nemcsak férfias jelenség: sokoldalúan és drámai erővel fejezi ki egy nagy eszméért, hazája szabadságáért és függetlenségéért a szerelmét és az életét feláldozó forradalmár lélek érzésvilágát. Még említésre méltó Vanina apjának, a locska, negédes, de megértő és segítőkész hercegi nagyúrnak alakítója is: Paulo Stoppa. Vérbő és mulatságos játéka az egyetlen derűs színfoltja ennek a sötét tónusú és emelkedett pátoszú történetnek. F. R. K. A KISZ KB folyóirata, * a KISZ-vezetők és aktívák részére MEGJELENIK HAVONTA X. ÉVFOLYAM, 7. JÚLIUS Szerkeszti: A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG. Verbal Lajos, a szerkesztő bizottság vezetője. Gerő János főszerkesztő, Borovitz Tamás, Borsós György, Mészáros Zoltán, Miss Sándor, Nádor György, Novák György, Orosz László, Szabó László, Szunyogi László. Kiadja: az Ifjúsági Lapkiadó V. Felelős kiadó: Tóth László. Szerkesztőség: V., Nádor u. 15. Telefon: 135— 245. Kiadóhivatal: VI., Révay u. 16. Telefon: 116—660. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a Posta Központi Hírlapirodánál (Budapest, V., József nádor tér 1. szám) vagy bármely postahivatalnál. Előfizetési díj: 1 évre 24,5 forint. Csekkszámlaszám: egyéni 61,253, közületi 61 056, vagy átutalás az MNB 8. Sz folyószámlára. (Beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.) Szikra Lapnyomda, Budapest. A fedél az Egyetemi Nyomda mélynyomása. Index: 35 393, delfi férfiakon pedig a szerelemvágy rejtett vagy nyers vonásait — minden jelenet átforrósodik, szövevényessé és fojtogatóan igazzá válik. Az életből ellesett bizonyos jelenségek szép és fájdalmas igazságává. Valahogy nem is egy jelentős életigazság kap közvetlen és mégis messzire zengő hangot ebben a szókimondó és az emberi dolgokkal nagyon együttérző filmben.