Ifjú Kommunista, 1966. (10. évfolyam, 1-12. szám)

1966-07-01 / 7. szám

N­apjaink társastáncában kü­lönböző szemléletek, irány­zatok figyelhetők meg. Mivel hazánkban a felsza­badulás után elsősorban a néptánc mozgalom, a színpadi és ko­­reografált tánc indult dinamikus fej­lődésnek, amit teljessé tett a magyar balettművészet nemzetközi élvonalba törése, sokáig elhanyagolt terület volt — és részben ma is az — a tár­sasági tánc. A fiatalok tömegei minden elő­képzettség nélkül táncolták azokat a táncokat, amelyek külföldről érkez­tek el hozzánk. A táncok külföldről való származását természetesnek kell elfogadnunk, mivel a társastánc kul­túra már hosszabb ideje nemzetkö­zivé vált és egyre inkább világfolk­lór jelleget ölt. A táncok nem meg­felelő ismerete, a kulturált mozgás hiánya, ízléstelenné tette ezeket a táncokat. A KISZ régóta arra törekszik, hogy segítse leküzdeni ezeket a ká­ros jelenségeket. Az elmúlt évek ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy e negatív jelenségeket nem egyes tán­cok kategorikus betiltásával tudjuk megszüntetni. (A twistnek például paradox módon az volt az egyik leg­hatékonyabb reklámja, hogy egyes helyeken adminisztratív eszközökkel tiltották.) Az ízlésbeli és esetleges er­kölcsi eltorzulásokat nem egy-egy tánc okozza. Sokkal inkább az, ho­gyan táncolják ezeket a táncokat. Nem a táncon tehát, hanem a tán­colni tudáson, a helyes ízlés, illem, és mozgáskultúra elsajátításán van a hangsúly. Aki ölelkezni akar, bár­mely táncban ölelkezhet, aki ízlés­telen mozdulatokat akar csinálni, bármely táncban megteheti. A KISZ eszmei, felvilágosító munkája a társastánc te­rületén is kezdi meghozni első gyümölcseit. Bebizo­nyosodott, hogy fiatalsá­gunk szereti a szép, kulturált táncot és akar így táncolni. A KISZ által rendezett versenyeken a fiatalok a nemzetközi iskola, stílusban és funk­cióban hagyományosnak, „klasszi­kusnak” számító standard táncait (keringő, angolkeringő, slow-fox, és quik-step), valamint az új ritmust és friss néptáncokból is merítő moz­gásformákat hozó latin-amerikai táncokat (rumba, samba, csa-csa­­csa, passo-doble stb.) táncolják és természetesen nemzeti táncunkat, a csárdást. A KISZ azzal, hogy lehetővé tette az Ifjúság a Szocializmusért Moz­galom kulturális követelményének teljesítését a társastánc tanfolyam elvégzésével, valamint azzal, hogy a társastáncverseny a Kulturális Szemle egyik ága lett, ugrásszerűen fellendítette hazánkban a társas­tánc mozgalmat. Maga a társastánc mozgalom különösen, ahol gyökeret vert, pezsgőbbé és elevenebbé tette a KISZ-életet is. B­ár gátolta és a mai napig gátolja e minden szem­pontból hasznos, új mű­vészeti ág kibontakozását a táncpedagógus képzés és a táncoktatás rendezetlensége, mégis a KISZ és a legjobb táncpe­dagógusok, valamint néhány lelkes, és előrelátó népművelő szakember munkájának eredményeként, ma már több mint 1500 versenykönyv­vel rendelkező táncosunk és 120 — versenytáncokból levizsgázott — táncpedagógusunk van. Az idei országos versenyt számos klubközi vetélkedő és — Győrött, Pécsett, Miskolcon, Sarkadon, vala­mint Budapesten — területi verseny előzte meg. A klubok által rendezett versenyeken a D/4, D/, D/2, D/1 és C osztályos versenyzők mérték ösz­­sze tudásukat. A KISZ Budapesti Bizottsága ál­tal megrendezett és nagy sikert ara­tó versenyen már B osztályos ma­gyar versenyzők külföldi versenyzők fölött győzedelmeskedhettek. A Szombathelyen május 20-án, 21-én és 22-én megrendezett „Sava­­ria Nemzetközi Táncverseny és a IV. Magyar Táncbajnokság” minden te­kintetben a társastánc mozgalom eddigi legnagyobb szabású és legsi­keresebb rendezvénye volt hazánk­ban. A fesztivált a KISZ KB Kul­turális Osztálya, a KISZ Vas megyei Bizottsága és Vas megye Tanác­sa végrehajtó bizottsága rendezte kö­zösen. A versenyen 252 versenyző vett részt: D/1 osztályból 75 pár, C osztályból 22, B osztályból pedig 7 pár. Ezenkívül a B osztályban kép­viseltette magát Ausztria és a Szov­jetunió 1—1, Csehszlovákia, Jugo­szlávia és Lengyelország 3—3, a Né­met Demokratikus Köztársaság pe­dig 2 versenypárossal. Részt vett a versenyen a világ élvonalába tarto­zó 8 Sonderklasse páros is. A rendezvény népművelési hatá­sát fokozta és kiegészítette az, hogy a televízió egyenes adásból közvetí­tette a gálaestet és így milliós tö­megek gyönyörködhettek az ízléses táncban és lehettek tanúi eddigi kö­zös erőfeszítéseink eredményeinek. K­ülönösen a B osztályos nemzetközi verseny adott lehetőséget hazai verseny­zőink tudásának tárgyila­gos megmérésére. A 21 versenyző párosból a középdöntő 6 párja közé 3 magyar kettős is be­került, az induló 7 párból. Minthogy nemzetközi zsűri pontozott (a 7 bí­róból csak kettő volt magyar) rész­rehajlásról nem lehet szó. A B osz­tályos nemzetközi verseny végered­ményeként az I. helyezést elért oszt­rák páros mögött. 3 magyar pár érte a II., a III. és a IV. helyet. A B osztályban már nemzetközi mezőnyben is jól megállják a he­lyüket versenyzőink, sőt máris kap­tak a külföldi bíróktól nemzetközi versenyekre meghívásokat. Ezek tehát eddigi eredményeink. Ez azonban még mindig csak kezdet. A KISZ kultúrpolitikai céljai csak úgy valósulhatnak meg maradékta- TÁRSAS­TÁNC­RÓL tanul, ha az ízlésesen táncoló fiata­lok táborát jelentősen kibővítjük. A versenytáncegyüttesek kialakításá­val és hatékony támogatásával egy­idejűleg, bővíteni kell a versenyzők számát. De az igazi tömeges formát a tánc­klubok jelenthetik, ahol rendszeres foglalkozásokon a klubtagok kultu­rált körülmények között, szakveze­tők irányításával szórakozhatnak és fejleszthetik tánctudásukat. A táncmozgalom valóban tömeges­sé fejlesztése elképzelhetetlen a tánc­kluboknak a művelődési házakba való szerves beépülése nélkül. A KISZ, a fiatalok érdeké­ben élére állt évekkel ez­előtt a spontán kibonta­kozó társastánc mozga­lomnak. Sokat tett ezért a mozgalomért és felelősséget érez ér­te továbbra is. A KISZ azonban egymagában nem lehet e mozgalom egyedüli felelőse, annál inkább sem, mivel ez a mozgalom ebben az év­ben fordulóponthoz érkezett. A társastánc mozgalom további előrehaladása nagymértékben függ attól is, hogy az illetékes állami és népművelési szervek a jövőben e mozgalomnak több támogatást nyújtsanak és KISZ-szervezeteink is éljenek a táncklubok nevelési lehe­tőségeivel. Csak így teremtődhet meg a fia­talok valóban széles tömegei szá­mára a kulturált, színes és változa­tos szórakozás lehetősége, amely ha­tékony eszköze lehet a szocialista közösségi magatartásra, és a helyes viselkedésre való nevelésnek. dr. drAbik János HELYREIGAZÍTÁS Május havi számunkban „Díjnyertes szakdolgozatok” c. cikkünkbe téves in­formáció miatt hiba került. A helyes szöveg: Horváth Lajos: „Szellőztető be­rendezések vizsgálata” c. munkájáért a Nehézipari Minisztérium 800,— Ft-os kü­­löndíját nyerte el. IFJÚ KOMMUNISTA 47

Next