Ifjú Kommunista, 1966. (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
A KORSZERŰ DAL VILÁGSZERTE HÓDÍT A politikai mozgalmi dal napjainkban világszerte hódít. Harci eszköz, mozgósító erő a nyugatnémetországi húsvéti békemeneteken, az amerikai polgárjogi mozgalmak tüntetésein, és polilitikai akcióin, a hazáját őrző hős kubai nép ajkán és a vietnami csatatereken egyaránt. A szabadságért és a társadalmi igazságosságért küzdők soraiban felcsendülő dalok egyre népszerűbbek lesznek. De nemcsak nagyszerű dalok születnek, hanem egyre másra tűnnek fel a tehetséges előadóművészek is, akiknek népszerűsége vetekszik, sőt, felül is múlja számos helyen a táncdal sztárjainak népszerűségét. A KISZ egyik aktuális kultúrpolitikai feladata a politikai mozgalmi tömegdaléneklés fellendítése. Nem a szokványos mozgalmi menetdal, kardal éneklésének a fokozásáról van szó, hanem a politikai dalnak arról a korszerű, mozgékony — többnyire gitárkísérettel előadott — formájáról, amely ma világszerte előretör. Gondolunk a kubai forradalom népszerű dalaira, a békságyról, az életszeretekről, az emberi helytállásról, a humánumról szóló nagy sikert arató szovjet dalokra, a haladó Pete Seegernek, a világhírűvé vált amerikai Bob Dylannak a vietnami háborút elítélő dalaira, a Torinóban élő kommunista Liberómo házaspár nagy sikerű szatirikus számaira és mindazokra a dalokra, amelyeket szívesen énekelnek a haladó gondolkodású emberek, Prágától Madridig, Moszkvától Párizsig. Erőteljes, lelkesítő dalirodalom fejlődött ki napjainkban az élet-halál harcot vívó Dél-Vietnamban és Észak- Vietnamban is, ahol a dal a szó szoros értelmében harci eszközzé vált. A magyar és a nemzetközi múlt forradalmi harcai is nem egy halhatatlan dalt szültek. Ezek a dalok a magyar és a nemzetközi történelem egyik érzelmi térképét alkotják. A paraszti népi folklór mellett ápolni kell a munkásdalkultúrát is, és fel kell eleveníteni forradalmi múltunk legszebb dalait, élő eleven dallá kell tenni őket fiataljaink körében. Nem egy munkásmozgalmi dal lett népszerű és csendül fel gyakran a fiatalok ajkán. Gondoljunk csak pl. a szívesen énekelt Eisler—Brecht dalokra, a bécsi munkásság dalaira stb. De ezen a területen sok még a tennivaló, sok hiányt és mulasztást kell pótolni Mindenekelőtt azonban szembe kell szállni azzal a hamis nézettel, hogy a fiataloknak ma már nincs szüksége a mozgalmi dalra. Ma felnövő fiatal nemzedékünk a valósággá vált forradalom mindennapjait éli, itt a forradalmi cselekvést a munkában és a tanulásban való helytállás, a szocialista építőmunkába való minél aktívabb bekapcsolódás jelenti. Ifjúságunknak alapélményül ma már más kínálkozik tehát. Ma az igaz problémákról, gondokról és örömökről őszintén szóló új dalok kerülhetnek közel az ifjúsághoz. Ezek megalkotásához pedig elengedhetetlen a fiatalok sajátos problémáinak, a szocialista társadalomhoz való új viszonyuknak mély és alapos ismerete. A fiatalok igényei azonban nemcsak a dalok tartalmi és szövegi részével, hanem zenei nyelvezetével szemben is megváltoztak. Ma már nem elegendő a kardal és az indulószerű menetdal. A friss ritmusú, esetleg a jazz és a tánczene elemeit is felhasználó, könnyen énekelhető, gitáron is jól játszható dalok a népszerűek. A dal, a song, a sanzon, a táncdal egyaránt zenei formája lehet az ifjúsági mozgalmi tömegdalnak. Természetesen, ma is vannak olyan témák, amelyek műfajilag a kórust és az indulószerű feldolgozást igénylik, de nem szabad kizárólag ebbe a formába skatulyázni a mozgalmi dalt. Éppen ezért a KISZ új típusú, korszerű stílusú dalok megalkotására kérte fel a zeneszerzőket és a szövegírókat. A szerzők többsége jól oldotta meg feladatát. Ez volt a neves szakemberekből álló zsűri véleménye is. Ide kívánkozik, hogy szóljunk néhány szót a győztes számokról. Az ifjúsági dalok kategóriájában az első díjat Juhász Frigyes— Hárs György: „Lám, lám a bizlesz” ... c. dala nyerte el, mert mind a zenéje, mind a szövege korszerű, mai hangvételű. Bízunk abban, hogy a fiatalok megszeretik és népszerű lesz. A második díjat Borgulya András—Kövesdi János „Nálunk az utcán” c. songja kapta. A dal a fiatalok közvetlen nyelvén a haza szeretetéről szól, ötletesen, érdekesen, invenciózusan. Kitűnően alkalmazkodik a szöveg és a zene a modern ízléshez, s mindkettő igényes tartalommal bír. A harmadik díjat Berki Géza— Brandt István: „Nem vagyok már gyerek” ... c. táncdala nyerte. Ez a dal, amely a beat-zene stílusában készült, az önállóságra törekvő gyermeknek a szülei iránt érzett tiszteletéről szól, és szövegében, zenéjében egyaránt a fiatalok igényeihez igazodik. Az építőtábori dalok kategóriájában két pályamű kapott második díjat: Hámori János—Ramnyi Ferenc: „Tábori dal” ... és Borgulya András: „Dal az építőtáborról” ... c. dala. Külön díjban részesült Balázs Árpád—Papp László „Még friss az emlék” c. dala. Ezeket a dalokat már nem egy fiatal tudja és nem egy építőtáborban éneklik szívesen, lelkesen. Úgy véljük, ez minden dicséretnél szebben hangzik és élő cáfolata annak, hogy a fiatalok állítólag nem szeretnek énekelni. A négy legsikerültebb építőtábori dalból lemezfelvétel is készült, népszerű szólistákkal. Ezek a lemezek már eljutottak a táborokba. Segítséget nyújtott a dalok megtanulásához az is, hogy szövegüket kinyomtatták és időben eljuttattuk a táborozó fiatalokhoz. A Zeneműkiadó Vállalat zongora és gitárkísérettel ellátva hamarosan megjelenteti a KISZ pályázatára beérkezett ifjúsági mozgalmi dalokat és azok hozzáférhetővé válnak mindenki számára. Szükség van azonban arra, hogy az irányító bizottságok is szervezzenek daltanító brigádokat helyi erőkből, a zenét és a dalt szerető fiatalokból. Szükséges, hogy az alapszervezetekben teremtsünk minél több daltanulási lehetőséget és biztosítsunk minél több éneklési alkalmat. Az élő politikai dal így lesz mozgósító erővé, amely elősegítheti ifjúságunk világnézeti formálódását és az ifjú kommunista közösségek kikovácsolását. DR. DRABIK JÁNOS, a KISZ KB kulturális osztályának munkatársa