Ifjú Kommunista, 1968. (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-12-01 / 12. szám

MAGYARORSZÁG 1910 DECEMBERÉBEN A POLGÁRI FORRADALOM UTÁN Nyirkos hideggel, szénínséggel kö­szöntött az országra 1918 utolsó hó­napja. A rossz cipőben, ruhában fá­zó embereket nem melegítette tartó­san a forradalmi láz. A diadal őszi­rózsái elvirultak, és a nemzeti egy­ség illúziója — amelyet november elején a szociáldemokrácia is segített szövögetni az osztályharc „felfüg­gesztésével” — szertefoszlott a for­radalom előtt álló feladatok, megol­datlan problémák hatására. Gondok­ról, problémákról jócskán olvasha­tott az egykorú újságolvasó, ha de­cember első napjaiban kinyitotta kedvenc lapját. Megtudhatta többek között Gara­mi Ernő kereskedelemügyi miniszter nyilatkozatából, hogy az ipar és a lakosság ellátásához szükséges kül­földi szén alig 1%-a jön be az or­szágba. Értesülhetett arról, hogy novem­berben 849 halálos áldozata volt a spanyolnáthának, és a járvány to­vább szedte áldozatait. December 1-én halt meg Kaffka Margit, a hala­dó magyar irodalom kiválósága kis­fiával együtt a spanyolnáthában. A járvány miatt bezárták december elején az iskolákat is. Valamennyi lap beszámolt az er­délyi románság december 1-i gyula­­fehérvári nagygyűléséről, ahol 100 000 ember mondotta ki az egye­sülést Romániával. A határozatot követően megkezdődött a román ki­rályi hadsereg bevonulása Erdélybe. Hírt adtak az újságok arról, hogy megszakadtak a tárgyalások, ame­lyeket Jászi nemzetiségi miniszter folytatott Hodza Milánnal, a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottjával. Be­számoltak az antant ultimátumáról, amely elrendelte Szlovákia katonai kiürítését. E tényekből világos volt, hogy nem sikerült a népköztársaság kormányának sem megegyezni a nemzetiségekkel,­­akiket ekkor már nem elégítettek ki Jászi Oszkár autonómia-tervei, és kitűnt az is, hogy a kormány nem bírja a győz­tesek jóindulatát. Parasztmozgalmak Beszámoltak a lapok arról, hogy a falu még nem csendesedett le. Sor került még itt-ott kereskedők, kocs­­márosok, jegyzők megtámadására. December 1-én a kivonult nemzetőr­ség a Pest megyei Alsónémediben a hadiasszonyokból, hazatért katonák­ból álló „zavargókból” 9-et agyon­lőtt. December 11-én a somogyi fal­vak lakossága megtámadta Kaposvár városát. Előtte beüzentek a kereske­dőknek, hogy 50%-kal csökkentsék az árakat, de ezt a felszólítást senki se vette komolyan. 11-én éjjel aztán bekövetkezett az elképzelhetetlen: parasztszekereken fegyveresek tá­madtak a városra, a karhatalmat le­fegyverezték, és kifosztották az üz­leteket. Az egykorú jelentés szerint a támadók „a vörös gárdát éltették”. A kaposvári eseményeket még a ko­rabeli, haladó sajtó (a Népszava, a Világ és Az Ember) is általában a kereskedők szemével írta meg, s a másik oldalról csak Illyés Gyula áb­rázolta a Koratavasz c. önéletrajzi jellegű regényében. A kaposvárihoz hasonló, de kisebb megmozdulások voltak Pest, Sza­bolcs és Szolnok megyékben, s a mozgalmak arra intették a kormányt, hogy az agrárkérdést haladéktalanul napirendre tűzze. A sajtóban sorra megjelentek a pártok földreform-ter­vezetei, és megkezdődtek a viták a birtokmaximumról, a földesurak kár­talanításának módozatairól, csak egyetlen párt lépett fel a kártalaní­tás nélküli kisajátítás jelszavával, a KMP, de javaslatával a Budapesti Munkástanácsban kisebbségben ma­radt. A legérdekeltebbek hangulatát Móricz Zsigmond történelmi forrás­­értékű riportsorozata örökítette meg: „Mindenki, s kivétel nélkül min­den ember lázzal, nyugtalansággal, izgalommal van tele. Ezt azonban a különböző osztályok más-más fok­ban mutatják ki. A nagy tömeg, a földnélküli, vagyontalan és két kar­ja erejéből élő munkásság nyíltan, habozás és takargatás nélkül mond­ja ki, ami a szívét nyomja. Ruhát, tüzelőt, kenyeret most azonnal, s a jövőre biztos létalapot, földet. A kis­birtokosok hallgatnak, a nagybirto­kosok aggódnak, az óriás birtokok tulajdonosai s bérlői menteni igye­keznek, amit lehet.” (Pesti Hírlap, 1918. december 14.) Ellenforradalmi mozgolódások A nagybirtokosok és politikai kép­viselőik persze nem maradtak meg a puszta aggodalomnál. Decemberben első kábulatából magához tért és nyíltan jelentkezett az ellenforrada­lom. A reakció hírhedt orgánuma, a Budapesti Hírlap 1918. december 1-én „A tisztikar szervezkedése” c. tudósí­tásában hírt adott a MOVE (Ma­gyar Országos Véderő Egyesület) megalakulásáról. A fehérterror ké­sőbbi vezető politikai szervezete igye­kezett elleplezni valódi céljait, de az alakuló közgyűlés által elfogadott határozat ravaszul megfogalmazott általánosságai is vallottak a figyel­mes olvasónak. A határozat szerint a MOVE „a magyar katonai szellem megteremtését és fejlesztését hirde­ti.. . működéséből kiküszöböli a párt­­politikát, a nemzetiségi, faji és val­lási kérdéseket, de nem zárja ki azonban a szólásszabadságot...” Hogy semmi kétség se legyen az új egye­sület irányát illetően, elnökké Mol­nár Dezső altábornagyot választot­ták, aki 1918 október végén a front­ról karhatalmi egységeket hozott a forradalmi Budapest ellen. December 3-án megalakult Ma­gyarország területi épségének védel­mi ligája. A jobboldali sajtóban ez­zel egy időben fékeveszett uszítás indult meg a polgári demokratikus kormány nemzetiségi politikája és személy szerint Jászi Oszkár nemze­tiségi miniszter ellen. December 5-én összeült a jegyzők kongresszusa Budapesten. Az elnöki megnyitó szerint a magyar jegyzői kar „vagyonából kifosztva, becsüle­tében megtámadva, mint a forrada­lom minden oldalról üldözött vérta­núja jött ma össze.” A „forradalom vértanúi” 9 pontos memorandumban teljes anyagi kár­térítést követeltek, és védelmet vár­tak a kormánytól „a sajtó jogtalan és igazságtalan támadásaival szem­ben”. A memorandumot átnyújtot­ták a kormányon belüli jobboldal vezetőjének, Batthyány belügymi­niszternek, aki rokonszenvéről biz­tosította a forradalom által elűzött jegyzőket. A debreceni Egyetemi Kör 1918. december 7-i ülésén felszólalt dr. Huss Richárd professzor. Beszédé­ben támadta a kormányt. Kijelentet­te, hogy Magyarország egyetlen biz­tos támasza a német militarizmus. Beszédét ezekkel a szavakkal végez­te: „Pogromot akarok! Irtsuk ki a zsidókat!” (Világ, 1918. december 10.) A hadseregben és a Károlyi-párt­ban is mozgolódott az ellenforrada­lom. Bartha Albert hadügyminiszter „megbízható” tiszti ezredek szerve­zésébe fogott, és megkísérelte a ka­tonatanácsok felszámolását. Bartha terveit leleplezte a Vörös 6

Next