Ifjú Kommunista, 1968. (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
MAGYARORSZÁG 1910 DECEMBERÉBEN A POLGÁRI FORRADALOM UTÁN Nyirkos hideggel, szénínséggel köszöntött az országra 1918 utolsó hónapja. A rossz cipőben, ruhában fázó embereket nem melegítette tartósan a forradalmi láz. A diadal őszirózsái elvirultak, és a nemzeti egység illúziója — amelyet november elején a szociáldemokrácia is segített szövögetni az osztályharc „felfüggesztésével” — szertefoszlott a forradalom előtt álló feladatok, megoldatlan problémák hatására. Gondokról, problémákról jócskán olvashatott az egykorú újságolvasó, ha december első napjaiban kinyitotta kedvenc lapját. Megtudhatta többek között Garami Ernő kereskedelemügyi miniszter nyilatkozatából, hogy az ipar és a lakosság ellátásához szükséges külföldi szén alig 1%-a jön be az országba. Értesülhetett arról, hogy novemberben 849 halálos áldozata volt a spanyolnáthának, és a járvány tovább szedte áldozatait. December 1-én halt meg Kaffka Margit, a haladó magyar irodalom kiválósága kisfiával együtt a spanyolnáthában. A járvány miatt bezárták december elején az iskolákat is. Valamennyi lap beszámolt az erdélyi románság december 1-i gyulafehérvári nagygyűléséről, ahol 100 000 ember mondotta ki az egyesülést Romániával. A határozatot követően megkezdődött a román királyi hadsereg bevonulása Erdélybe. Hírt adtak az újságok arról, hogy megszakadtak a tárgyalások, amelyeket Jászi nemzetiségi miniszter folytatott Hodza Milánnal, a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottjával. Beszámoltak az antant ultimátumáról, amely elrendelte Szlovákia katonai kiürítését. E tényekből világos volt, hogy nem sikerült a népköztársaság kormányának sem megegyezni a nemzetiségekkel,akiket ekkor már nem elégítettek ki Jászi Oszkár autonómia-tervei, és kitűnt az is, hogy a kormány nem bírja a győztesek jóindulatát. Parasztmozgalmak Beszámoltak a lapok arról, hogy a falu még nem csendesedett le. Sor került még itt-ott kereskedők, kocsmárosok, jegyzők megtámadására. December 1-én a kivonult nemzetőrség a Pest megyei Alsónémediben a hadiasszonyokból, hazatért katonákból álló „zavargókból” 9-et agyonlőtt. December 11-én a somogyi falvak lakossága megtámadta Kaposvár városát. Előtte beüzentek a kereskedőknek, hogy 50%-kal csökkentsék az árakat, de ezt a felszólítást senki se vette komolyan. 11-én éjjel aztán bekövetkezett az elképzelhetetlen: parasztszekereken fegyveresek támadtak a városra, a karhatalmat lefegyverezték, és kifosztották az üzleteket. Az egykorú jelentés szerint a támadók „a vörös gárdát éltették”. A kaposvári eseményeket még a korabeli, haladó sajtó (a Népszava, a Világ és Az Ember) is általában a kereskedők szemével írta meg, s a másik oldalról csak Illyés Gyula ábrázolta a Koratavasz c. önéletrajzi jellegű regényében. A kaposvárihoz hasonló, de kisebb megmozdulások voltak Pest, Szabolcs és Szolnok megyékben, s a mozgalmak arra intették a kormányt, hogy az agrárkérdést haladéktalanul napirendre tűzze. A sajtóban sorra megjelentek a pártok földreform-tervezetei, és megkezdődtek a viták a birtokmaximumról, a földesurak kártalanításának módozatairól, csak egyetlen párt lépett fel a kártalanítás nélküli kisajátítás jelszavával, a KMP, de javaslatával a Budapesti Munkástanácsban kisebbségben maradt. A legérdekeltebbek hangulatát Móricz Zsigmond történelmi forrásértékű riportsorozata örökítette meg: „Mindenki, s kivétel nélkül minden ember lázzal, nyugtalansággal, izgalommal van tele. Ezt azonban a különböző osztályok más-más fokban mutatják ki. A nagy tömeg, a földnélküli, vagyontalan és két karja erejéből élő munkásság nyíltan, habozás és takargatás nélkül mondja ki, ami a szívét nyomja. Ruhát, tüzelőt, kenyeret most azonnal, s a jövőre biztos létalapot, földet. A kisbirtokosok hallgatnak, a nagybirtokosok aggódnak, az óriás birtokok tulajdonosai s bérlői menteni igyekeznek, amit lehet.” (Pesti Hírlap, 1918. december 14.) Ellenforradalmi mozgolódások A nagybirtokosok és politikai képviselőik persze nem maradtak meg a puszta aggodalomnál. Decemberben első kábulatából magához tért és nyíltan jelentkezett az ellenforradalom. A reakció hírhedt orgánuma, a Budapesti Hírlap 1918. december 1-én „A tisztikar szervezkedése” c. tudósításában hírt adott a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) megalakulásáról. A fehérterror későbbi vezető politikai szervezete igyekezett elleplezni valódi céljait, de az alakuló közgyűlés által elfogadott határozat ravaszul megfogalmazott általánosságai is vallottak a figyelmes olvasónak. A határozat szerint a MOVE „a magyar katonai szellem megteremtését és fejlesztését hirdeti.. . működéséből kiküszöböli a pártpolitikát, a nemzetiségi, faji és vallási kérdéseket, de nem zárja ki azonban a szólásszabadságot...” Hogy semmi kétség se legyen az új egyesület irányát illetően, elnökké Molnár Dezső altábornagyot választották, aki 1918 október végén a frontról karhatalmi egységeket hozott a forradalmi Budapest ellen. December 3-án megalakult Magyarország területi épségének védelmi ligája. A jobboldali sajtóban ezzel egy időben fékeveszett uszítás indult meg a polgári demokratikus kormány nemzetiségi politikája és személy szerint Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter ellen. December 5-én összeült a jegyzők kongresszusa Budapesten. Az elnöki megnyitó szerint a magyar jegyzői kar „vagyonából kifosztva, becsületében megtámadva, mint a forradalom minden oldalról üldözött vértanúja jött ma össze.” A „forradalom vértanúi” 9 pontos memorandumban teljes anyagi kártérítést követeltek, és védelmet vártak a kormánytól „a sajtó jogtalan és igazságtalan támadásaival szemben”. A memorandumot átnyújtották a kormányon belüli jobboldal vezetőjének, Batthyány belügyminiszternek, aki rokonszenvéről biztosította a forradalom által elűzött jegyzőket. A debreceni Egyetemi Kör 1918. december 7-i ülésén felszólalt dr. Huss Richárd professzor. Beszédében támadta a kormányt. Kijelentette, hogy Magyarország egyetlen biztos támasza a német militarizmus. Beszédét ezekkel a szavakkal végezte: „Pogromot akarok! Irtsuk ki a zsidókat!” (Világ, 1918. december 10.) A hadseregben és a Károlyi-pártban is mozgolódott az ellenforradalom. Bartha Albert hadügyminiszter „megbízható” tiszti ezredek szervezésébe fogott, és megkísérelte a katonatanácsok felszámolását. Bartha terveit leleplezte a Vörös 6