Ifjú Kommunista, 1972. (16. évfolyam, 1-12. szám)

1972-12-01 / 12. szám

Szocializmust építő népünk, a fel­szabadult magyar nép barátai, a sza­badság és a költészet hívei Petőfi Sándor, a forradalom és a szabadság halhatatlan magyar költője 150. szü­letésnapjának ünneplésére készül­nek. Ez az évforduló világszerte je­lentős esemény lesz, hiszen Petőfi költészete az egyetemes emberi kul­túra, a világirodalom egyik legna­gyobb értéke, amit hazánkon kívül is számon tartanak, nagyra becsül­nek. Petőfi Sándor születésének évfor­dulójára immár egy éve készülünk. Szocialista államunknak a nagy köl­tő iránti tiszteletét, örökségének ápo­lását és folytatását fejezi ki az a tény, hogy magas szintű emlékbi­zottság alakult az évforduló megün­neplésének előkészítésére, a külön­böző rendezvények koordinálására. Az emlékbizottságnak ifjúsági szö­vetségünk első titkára is tagja. A KISZ Vil­. kongresszusa eszmei­­politikai nevelő munkánk egyik leg­fontosabb feladataként jelölte meg, hogy a KISZ és az úttörőszövetség forradalmi hagyományainkhoz mél­tóan ünnepelje Petőfi Sándor szüle­tésének évfordulóját. A haladó, demokratikus magyar ifjúsági mozgalom, kiváltképpen a kommunista ifjúsági mozgalom több mint fél évszázados története meg­győzően tanúsítja, hogy a fiatalok legjobbjai népünk forradalmi hagyo­mányait követve küzdöttek a mun­kásosztállyal és pártjával, a társa­dalmi haladásért síkra szálló moz­galmakkal a demokratikus, szocia­lista Magyarország megteremtéséért. Forradalmi hagyományaink között Petőfi Sándor neve, életműve, forra­­dalmisága volt és ma is az a példa, amely a leginkább kifejezi az egy­mást követő nemzedékek ifjúságának forradalmi törekvéseit a társadalmi haladás elősegítéséért, az emberhez méltó élet megteremtéséért. A kommunista ifjúsági mozgalom érdemi szerepet töltött be Petőfi forradalmi örökségének ápolásában. Petőfi neve lobogó, harci program volt az ifjúság harcában is. A Hor­­thy-rendszer negyedszázadában tar­tott hivatalos ünnepségekkel szem­ben az igazi, a nép, a nemzet érde­keiért csatázó, a zsarnokságot szen­vedélyesen gyűlölő, a népek testvé­riségét hirdető, az emberiség egye­temes szabadságvágyát kifejező Pe­tőfi Sándort ünnepelték. Ez fejező­dött ki többek között az emlékezetes , és immár ez is haladó történelmi hagyományunkká vált — 1942. már­cius 15-i tüntetésen Petőfi Sándor szobránál, amelyen a fiatalok forra­dalmi tömegei is részt vettek. A hazánk felszabadulását követő években — Petőfi életművének köz­kinccsé válásával — ifjúságunk fia­talos lendületével, lelkesedésével se­gítette mindazoknak a törekvések­nek a valóra váltását, amely népünk évezredes vágyaként Petőfi Sándor költészetében is kifejeződött. Most azzal a jogos büszkeséggel ünnepel­hetjük Petőfi Sándor születésének évfordulóját, hogy mi is részesei va­gyunk annak a forradalmi harcnak, amely népünk történelmében 1848. március 15-én kezdődött el, az 1919- es Tanácsköztársasággal folytatódott, és hazánk felszabadulásával, a mun­kásosztály hatalmának kivívásával, a szocializmus építésének össznépi programmá válásával céljai megva­lósulásának szakaszához érkezett. Tudjuk, hogy nem jutottunk még el az „ígéret földjére”, de szocialista építőmunkánk eredményeivel köze­lebb kerültünk annak a társadalmi, gazdasági és kulturális feltételnek a megteremtéséhez, amely lehetővé te­szi, hogy „a bőség kosarából min­denki egyaránt vehet” s „a jognak asztalánál mind egyaránt foglalhat helyet”. Példaképünk: Petőfi Petőfi Sándor ma is — és a jövő­ben is — népünk, ifjúságunk példa­képe. Révai József 1948-ban, a Petőfi Sándorról tartott emlékbeszédében a következőket írta: „Petőfi öröksége nem holt tőke. Petőfi nem múlttá kövesedett klasszikus, kiapadt for­rás, amelyből nem fakadhatnak már eleven hatások a mai ember teendői számára. A munka, amelyet mi vég­zünk ma, az ő művének folytatása, és munka közben az ő példáját kö­vettük és követni fogjuk tovább”. Révai József szavai ma is helytál­lóak. Mit jelent a ma ifjúsága számára Petőfi Sándor példája? Ezt csakis akkor érthetjük meg, ha Petőfi Sándor születésének évfordu­lóját nem a mai életünktől elvonat­koztatva ünnepeljük. A fiatalok kö­zül sokakat foglalkoztat ugyanis az a kérdés, hogy miben lehetnek Pe­tőfi forradalmi örökségének tovább­folytatók Úgy vélik, hogy hazánkban — miután a munkásosztály kivívta a hatalmat, s népünk a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik — nincs forradalmi szituáció, követke­zésképpen a ma ifjúsága számára sem kínálkoznak forradalmi felada­tok. Petőfi Sándor egész életműve bi­zonyítja, hogy a forradalmiság nem más, mint az új felismerésének, vál­lalásának és gyakorlásának a képes­sége. Petőfi kora magyar társadal­mában szinte egyedülállóan ismerte fel a költészet és a politika felada­tait. A magyar irodalomban és törté­nelemben Petőfi költészetében való­sult meg először a nép, a nemzet, az embriség, a haza és a nemzetköziség, a világszabadság eszméjének szinté­zise. Költői hitvallásában — politi­kai állásfoglalását is kifejezve — költészetét a nép felemelésének szol­gálatába állította. Petőfi Sándor köl­tészete egy öntudatra ébredő népnek a hangja. Egész költészetével azt szolgálta, hogy a nép uralkodóvá váljék a költészetben és a politiká­ban egyaránt. Révai József időtállóan értékelte Petőfi életművét, amikor rámutatott: „Ha Petőfi Sándor egyebet nem tett volna, mint azt, hogy költői eszkö­zökkel kifejezte a magyar nép jus­sát és igényét a szabadságra, emberi életre, ha mást nem tett volna, mint azt, hogy versekben, dalban, ritmus­ban proklamálta az ország birtokba­vételét a magyar nép által, ha egye­bet nem tett volna, mint azt, hogy költészetével­ kiabálja a magyarság fülébe: ne aludjon tovább, hogy: talpra magyar! — vagyis ha egyebet nem tett volna, mint azt, hogy esz­meileg előkészítse népünket 1848 nagy, felszabadító viharára, akkor is megérdemelné, hogy századokon át oldott sarukkal, hajadonfőtt közeled­jünk emlékéhez. De ő többet tett ennél! Nemcsak népköltő volt, ha­nem népvezér is”, aki nemcsak lant­jával, hanem kardjával is kivette Forradalmi hagyományainkhoz méltóan ünnepeljük Petőfi Sándor születésének évfordulóját

Next