Ifjú Kommunista, 1972. (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
Szocializmust építő népünk, a felszabadult magyar nép barátai, a szabadság és a költészet hívei Petőfi Sándor, a forradalom és a szabadság halhatatlan magyar költője 150. születésnapjának ünneplésére készülnek. Ez az évforduló világszerte jelentős esemény lesz, hiszen Petőfi költészete az egyetemes emberi kultúra, a világirodalom egyik legnagyobb értéke, amit hazánkon kívül is számon tartanak, nagyra becsülnek. Petőfi Sándor születésének évfordulójára immár egy éve készülünk. Szocialista államunknak a nagy költő iránti tiszteletét, örökségének ápolását és folytatását fejezi ki az a tény, hogy magas szintű emlékbizottság alakult az évforduló megünneplésének előkészítésére, a különböző rendezvények koordinálására. Az emlékbizottságnak ifjúsági szövetségünk első titkára is tagja. A KISZ Vil. kongresszusa eszmeipolitikai nevelő munkánk egyik legfontosabb feladataként jelölte meg, hogy a KISZ és az úttörőszövetség forradalmi hagyományainkhoz méltóan ünnepelje Petőfi Sándor születésének évfordulóját. A haladó, demokratikus magyar ifjúsági mozgalom, kiváltképpen a kommunista ifjúsági mozgalom több mint fél évszázados története meggyőzően tanúsítja, hogy a fiatalok legjobbjai népünk forradalmi hagyományait követve küzdöttek a munkásosztállyal és pártjával, a társadalmi haladásért síkra szálló mozgalmakkal a demokratikus, szocialista Magyarország megteremtéséért. Forradalmi hagyományaink között Petőfi Sándor neve, életműve, forradalmisága volt és ma is az a példa, amely a leginkább kifejezi az egymást követő nemzedékek ifjúságának forradalmi törekvéseit a társadalmi haladás elősegítéséért, az emberhez méltó élet megteremtéséért. A kommunista ifjúsági mozgalom érdemi szerepet töltött be Petőfi forradalmi örökségének ápolásában. Petőfi neve lobogó, harci program volt az ifjúság harcában is. A Horthy-rendszer negyedszázadában tartott hivatalos ünnepségekkel szemben az igazi, a nép, a nemzet érdekeiért csatázó, a zsarnokságot szenvedélyesen gyűlölő, a népek testvériségét hirdető, az emberiség egyetemes szabadságvágyát kifejező Petőfi Sándort ünnepelték. Ez fejeződött ki többek között az emlékezetes , és immár ez is haladó történelmi hagyományunkká vált — 1942. március 15-i tüntetésen Petőfi Sándor szobránál, amelyen a fiatalok forradalmi tömegei is részt vettek. A hazánk felszabadulását követő években — Petőfi életművének közkinccsé válásával — ifjúságunk fiatalos lendületével, lelkesedésével segítette mindazoknak a törekvéseknek a valóra váltását, amely népünk évezredes vágyaként Petőfi Sándor költészetében is kifejeződött. Most azzal a jogos büszkeséggel ünnepelhetjük Petőfi Sándor születésének évfordulóját, hogy mi is részesei vagyunk annak a forradalmi harcnak, amely népünk történelmében 1848. március 15-én kezdődött el, az 1919- es Tanácsköztársasággal folytatódott, és hazánk felszabadulásával, a munkásosztály hatalmának kivívásával, a szocializmus építésének össznépi programmá válásával céljai megvalósulásának szakaszához érkezett. Tudjuk, hogy nem jutottunk még el az „ígéret földjére”, de szocialista építőmunkánk eredményeivel közelebb kerültünk annak a társadalmi, gazdasági és kulturális feltételnek a megteremtéséhez, amely lehetővé teszi, hogy „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet” s „a jognak asztalánál mind egyaránt foglalhat helyet”. Példaképünk: Petőfi Petőfi Sándor ma is — és a jövőben is — népünk, ifjúságunk példaképe. Révai József 1948-ban, a Petőfi Sándorról tartott emlékbeszédében a következőket írta: „Petőfi öröksége nem holt tőke. Petőfi nem múlttá kövesedett klasszikus, kiapadt forrás, amelyből nem fakadhatnak már eleven hatások a mai ember teendői számára. A munka, amelyet mi végzünk ma, az ő művének folytatása, és munka közben az ő példáját követtük és követni fogjuk tovább”. Révai József szavai ma is helytállóak. Mit jelent a ma ifjúsága számára Petőfi Sándor példája? Ezt csakis akkor érthetjük meg, ha Petőfi Sándor születésének évfordulóját nem a mai életünktől elvonatkoztatva ünnepeljük. A fiatalok közül sokakat foglalkoztat ugyanis az a kérdés, hogy miben lehetnek Petőfi forradalmi örökségének továbbfolytatók Úgy vélik, hogy hazánkban — miután a munkásosztály kivívta a hatalmat, s népünk a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik — nincs forradalmi szituáció, következésképpen a ma ifjúsága számára sem kínálkoznak forradalmi feladatok. Petőfi Sándor egész életműve bizonyítja, hogy a forradalmiság nem más, mint az új felismerésének, vállalásának és gyakorlásának a képessége. Petőfi kora magyar társadalmában szinte egyedülállóan ismerte fel a költészet és a politika feladatait. A magyar irodalomban és történelemben Petőfi költészetében valósult meg először a nép, a nemzet, az embriség, a haza és a nemzetköziség, a világszabadság eszméjének szintézise. Költői hitvallásában — politikai állásfoglalását is kifejezve — költészetét a nép felemelésének szolgálatába állította. Petőfi Sándor költészete egy öntudatra ébredő népnek a hangja. Egész költészetével azt szolgálta, hogy a nép uralkodóvá váljék a költészetben és a politikában egyaránt. Révai József időtállóan értékelte Petőfi életművét, amikor rámutatott: „Ha Petőfi Sándor egyebet nem tett volna, mint azt, hogy költői eszközökkel kifejezte a magyar nép jussát és igényét a szabadságra, emberi életre, ha mást nem tett volna, mint azt, hogy versekben, dalban, ritmusban proklamálta az ország birtokbavételét a magyar nép által, ha egyebet nem tett volna, mint azt, hogy költészetével kiabálja a magyarság fülébe: ne aludjon tovább, hogy: talpra magyar! — vagyis ha egyebet nem tett volna, mint azt, hogy eszmeileg előkészítse népünket 1848 nagy, felszabadító viharára, akkor is megérdemelné, hogy századokon át oldott sarukkal, hajadonfőtt közeledjünk emlékéhez. De ő többet tett ennél! Nemcsak népköltő volt, hanem népvezér is”, aki nemcsak lantjával, hanem kardjával is kivette Forradalmi hagyományainkhoz méltóan ünnepeljük Petőfi Sándor születésének évfordulóját