Ifjú Kommunista, 1976. (20. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
Forradalmi hagyományaink, éf forradalmainkat köszöntjük, történelmi tavaszainkat. Múltunk legnagyobb eseményeit, jelent és jövőt tápláló hagyományainkat. És velük egy időben forradalmi feladatainkat, távlatainkat. Népünk — benne ifjúságunk — a testvéri szocialista népek sokoldalú, internacionalista támogatását élvezve a fejlett szocialista társadalmat építi. A hétköznapok forradalmát vívjuk. Azt a küzdelmet, amely gondolkodást, tudást, kitartást, állhatatosságot, műveltséget, egyszóval csendes hősiességet követel valamennyiünktől. Forradalmi hagyományainkhoz, múltunkhoz, eszmélyeinkhez akkor vagyunk hűek és méltóak, ha itt és most teljesítjük feladatainkat. Ha nem szólamokban, nem az elvont fogalmak világában, nem frázisokkal,, nem az öncélú romantikakereséssel, hanem cselekvéssel, gyakorlati munkával, tanulással, rendszeres dolgozással vívjuk forradalmunkat. Lenin mindig arra tanított: .......Kevesebb dagályos frázist, több egyszerű, hétköznapi munkát.” Munkánk pedig bőségesen van. Egyszerűségükben, hétköznapiságukban is hatalmasak — a szó igazi értelmében forradalmiak a feladataink. Nem kisebb a dolgunk, mint a magasan fejlett szocialista gazdaság, technika, életmód, erkölcs, műveltség megteremtése. A forradalmat mindenkor csak közelről, közvetlen részvétellel lehetett megvívni, így van ez ma is. A forradalom olyan embereket kíván, akik feladatukat lelkiismeretesen tanulmányozzák és értik a dolgukat. Akik minden helyzetben kitartanak, fegyelmezettek és bírják a hétköznapok helytállását. Kitartásra és fegyelemre van szükség, tanította Lenin — nem szabad kétségbeesnünk, újra meg újra neki kell látnunk a munkának. Napjaink forradalmában — hiszen a fejlett szocialista társadalom építése a szó teljes értelmében forradalmi kor — csak az tud lépést tartani, aki rendelkezik a mindig újra kezdeni tudó szilárdság és elszánás képességével. A forradalmiság „elromantizálásánál", az egyetlen és egyszeri fellángolásnál sokkal többet ér a türelmes, állhatatos, fegyelmezett tett, a mindennapok forradalmisága. A hétköznapok forradalmisága sem lehet meg azonban szilárd kötelességtudat, ügyszeretet, lobogás, a dolgok lényegének mély értése, az építőmunka követelményeinek tudományos szintű elsajátítása, az alkotó cselekvés készsége nélkül. Aki nem érti meg, nem ismeri fel a világpiacon versenyképes termék előállításának, a korszerű lakásépítésnek, a milliárdos nagyberuházások gyors kivitelezésének, az emberi gyengesé- geink elleni küzdelem forradalmiságát — az más forradalmiságot sem ért, forradalom győzelméhez miden területen meg kell vívni a harcot. Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese mondta: „ ... Miért lenne kisebb jelentőségű tett hazánkban új városokat, ipartelepeket, erőműveket létrehozni, terméketlen földet termővé tenni, országunkat a fejlett államok sorába emelni, mint... a munkásegység megteremtéséért harcolni. Mindaz, ami akkor és