Ifjú Kommunista, 1976. (20. évfolyam, 1-12. szám)

1976-03-01 / 3. szám

Forradalmi hagyományaink, éf f­orradalmainkat köszöntjük, történelmi tavaszain­kat. Múltunk legnagyobb eseményeit, jelent és jövőt tápláló hagyományainkat. És velük egy időben forra­dalmi feladatainkat, távlatainkat. Népünk — benne ifjúságunk — a testvéri szocialista népek sokoldalú, internacionalista támogatását élvezve a fejlett szocialista társadalmat építi. A hétköznapok forradalmát vívjuk. Azt a küzdelmet, amely gondol­kodást, tudást, kitartást, állhatatosságot, műveltséget, egyszóval csendes hősiességet követel valamennyiünk­től. Forradalmi hagyományainkhoz, múltunkhoz, eszmé­­lyeinkhez akkor vagyunk hűek és méltóak, ha itt és most teljesítjük feladatainkat. Ha nem szólamokban­, nem az elvont fogalmak világában, nem frázisokkal,, nem az öncélú romantikakereséssel, hanem cselekvés­sel, gyakorlati munkával, tanulással, rendszeres dol­gozással vívjuk forradalmunkat. Lenin mindig arra ta­nított: .......Kevesebb dagályos frázist, több egyszerű, hétköznapi munkát.” Munkánk pedig bőségesen van. Egyszerűségükben, hétköznapiságukban is hatalmasak — a szó igazi értelmében forradalmiak a feladataink. Nem kisebb a dolgunk, mint a magasan fejlett szo­cialista gazdaság, technika, életmód, erkölcs, műveltség megteremtése. A forradalmat mindenkor csak közelről, közvetlen részvétellel lehetett megvívni, így van ez ma is. A for­radalom olyan embereket kíván, akik feladatukat lel­kiismeretesen tanulmányozzák és értik a dolgukat. Akik minden helyzetben kitartanak, fegyelmezettek és bírják a hétköznapok helytállását. Kitartásra és fegye­lemre van szükség, tanította Lenin — nem szabad két­ségbeesnünk, újra meg újra neki kell látnunk a mun­kának. Napjaink forradalmában — hiszen a fejlett szo­cialista társadalom építése a szó teljes értelmében for­radalmi kor — csak az tud lépést tartani, aki rendel­kezik a mindig újra kezdeni tudó szilárdság és elszá­­nás képességével. A forradalmiság „elromantizálásánál", az egyetlen és egyszeri fellángolásnál sokkal többet ér a türelmes, áll­hatatos, fegyelmezett tett, a mindennapok forradalmi­­sága. A hétköznapok forradalmisága sem lehet meg azonban szilárd kötelességtudat, ügyszeretet, lobogás, a dolgok lényegének mély értése, az építőmunka köve­telményeinek tudományos szintű elsajátítása, az al­kotó cselekvés készsége nélkül. Aki nem érti meg, nem ismeri fel a világpiacon versenyképes termék előállí­tásának, a korszerű lakásépítésnek, a milliárdos nagy­­beruházások gyors kivitelezésének, az emberi gyengesé-­ geink elleni küzdelem forradalmiságát — az más forra­­dalmiságot sem ért, forradalom győzelméhez miden területen meg kell vívni a harcot. Aczél György, a Minisztertanács elnök­­helyettese mondta: „ ... Miért lenne kisebb jelentőségű tett hazánkban új városokat, ipartelepeket, erőműveket létrehozni, terméketlen földet termővé tenni, országun­kat a fejlett államok sorába emelni, mint... a munkás­egység megteremtéséért harcolni. Mindaz, ami akkor és

Next