Ifjú Sólyom, 1953 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1953-11-25 / 22. szám

1­ A zárttéri modellezés ABC-je A szabadtéri modellezés az őszi idők bekövet­keztével befejeződött. A modellezők a szobába szorulnak és hozzáfognak a téli modellezési munkához, a zárttéri modellezéshez. Mos azok­hoz szeretnénk szólni, akik még nem foglalkoz­tak ezzel a különleges sok szépséget rejtegető modellezési ággal, a zárttérizéssel. A zárttéri modellezés a modellező munkának egyik igen fontos része, mert csak a leglelkiismeretesebb munkával érhetők el az ilyen modellekkel ered­mények. A zárttéri modellezés lényege tehát abban van, hogy a légerőtani alapfogalmak el­sajátításán kívül a szabdtéri modelleknél pon­tosabb, lelkiismeretesebb munkára neveli a vele foglalkozókat. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján azt mond­hatjuk, hogy a zárttéri modellek teljesítményei nem annyira egy-egy géptípus formájától, mint inkább az elkészítés pontosságától, az építéshez felhasznált anyagoktól és a rendelkezésre álló terem méreteitől függ. Ennek megfelelően a kö­vetkezőkben a zárttéri modellezés általános tudnivalóinak ismertetése mellett,­agy szokatlanul egyszerű formájú kis zárttéri modellt is ismer­tetünk. Azonban az ilyen kis modellekkel a legújabb tapasztalatok szerint a legjobb ered­mények is elérhetők, ha építés közben igen pon­tos munkát végzünk és a berepítéshez megfelelő gyakorlatot szerzünk. A zárttéri modelleknél az általános repülési elvek a következők: a modell súlya és ellenállása, a lehető legkisebb, így egészen kicsi energia, néhány szál gumi is elegendő a modell levegőbe emelkedéséhez. Mi­nél könnyebb a modell és minél kisebb az ellenállása, annál kisebb gumikeresztmetszet elegendő a légcsavar hajtásához, így kisebb keresztmetszetű gumimotorra többet csavarha­tunk és hosszabb lesz a repülési idő. A fen­tiekből kitűnik, hogy a modell repülési idejét nagymértékben, a repülés súlya befolyásolja. A gép formai kialakítása ennél sokkal kisebb je­lentőségű. A modell súlyát ajánlatos építés köz­ben ellenőrizni olyan házilag készíthető kis mérlegen, amelyen a súlyok 1/10 gramm pon­tossággal leolvashatók. A tájékoztató súlyadato­kat az ábrán feltüntetjük. Ha mérleg nem áll rendelkezésünkre, akkor elegendő, ha első mo­­dellünknél igyekezünk a legkisebb fajsúlyú anya­gokat felhasználni és a közölt lécméreteket pon­tosan betartani. A zárttéri modellezéshez szük­séges anyag és szerszám minimális, így zárttéri modell építésével mindenki könnyűszerrel meg­próbálkozhat. A legszükségesebb anyagok a kö­­vetkezők: a szárny és a vezérsíkok váza legtöbb­ször a könnyű balsafából épül, melynek fajsúlya 0,1 kg/cmm körül van. Az itt ismertetett kis mo­dell felületeihez ebből az­­anyagból egy 10 mm széles, 450 mm hosszú és 1,5 mm vastag darab szükséges. Ha valaki ehhez a csekély mennyi­ségű balsafához nem tud hozzájutni, elkészítheti a modellt hasonló méretű, 0,8 mm vastag hárs­­lemezből is (hársfurnir). A törzshöz a csillapító­­tartó törzshosszabbításhoz és a légcsavar közép­részhez megfelelő keresztmetszetű ép szalma­szálak szükségesek. A légcsavar készülhet vékony hársalapból, hárslemezből, vagy merevített füzet­lapból. Ezeken kívül szükségünk lesz egy kis darab duralumínium-lemezre, kb. 10 cm 0,3 mm-es acéldrótra (citerahúr), egy db. cérnára, selyempapírra, gyorsan száradó acetonos ragasz­tóra (acetonos ragasztót házilag is készíthetünk, úgy, hogy 1—2 dkg tiszta acetonba feloldunk lekapart mozifilm, vagy elhasznált fogkefenyés darabkákat) és a borításhoz „mikrofilm” anyagra, amelyről bevezetőben eláruljuk, hogy szintén házilag készíthetjük, 12 rész zappanlakk (eset­leg cellon), 4 rész kollodium, 2 rész amilacetát, vagy aceton és­­/2 rész riccinusolaj-keverékből. A szerszámszükséglet, borotvapenge, csiszoló­­papír, keskeny csőrfl laposfogó és a hajlításhoz kis olajmécses fölé hajlított fémlemez, vagy villanykörte, asztalra helyezett foglalatban. Ezek után nézzük a zárttéri modell egyes alkat­részeinek kialakítását. A szárny felülnézeti formája zárttéri m­odellünk­­nél elliptikus, trapéz, vagy ritkábban téglalap felülnézetel. Az itt közölt kis modell szárnyfelül­­nézete pl. trapézalakú. A szárny fesztávolságát a leggyakrabban 35 és 80 cm között választjuk, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen méretű modellekkel érhetők el nagyobb teljesítmények Iskolamodellünk fesztávolsága 45 cm). A szárny a hosszához viszonyítva aránylag széles, hogy minél nagyobb lehessen a felülete. (Ezt úgy mondjuk, hogy rossz oldalviszonyú.) Szélesség és hosszúság arányát pl. 1:4,­ 1:6-ra választjuk. Felépítését tekintve a szárny a hosszanti szárny­lécekből és az íveltre meghajlított szárnybordák­­ból áll. Legelőször is kiszabjuk a szükséges léceket. Ez a művelet a rendelkezésre álló balsa-, vagy hársfurnir-lapből, vonalzó mellett borotva­pengével történik és nagy figyelmet kíván. A szárny hosszanti léceihez 4 db. 230 mm-es lécet kell leszabnunk, úgy hogy az egyik végén kb. 1,5X0,8 mm méretű legyen és a másik végéig fokozatosan csökkenjen, 0,5X0,5 mm méretre vág­juk és villanykörtén, vagy hajlítólemezen a kí­vánt íveltségre hajlítjuk. Ezek után nagyítsuk fel a szárny felülnézeti rajzát 1:1 méretre, mert ezen a rajzon kell elvégeznünk a szárnyváz összeállítását. A szárnyvázat két részből építjük külön a szárny jobb- és balfelét. A félszárny összeállításának menete a következő: néhány csepp ragasztóval a rajz megfelelő helyére erő­sítjük a szárny két hosszanti lécét. Ezeket a léceket éléreállítva alkalmazzuk, mert így a szárny repülés közben nem hajli­at fel. Ezután a megfelelő helyre beragasztjuk a szárnyborda léceit, a középső borda kivételével és az utolsó bordaközbe az átlós keresztmerevítő-lécecskét. A ragasztáshoz mindenhol gyorsan száradó ace­tonos ragasztót használjunk, de ezt is igen kis mennyiségben, mert a sok ragasztó nagyon növeli a modell súlyát. Ha a két szárnyfél ragasztása megszáradt, hozzáfogunk a szárny összeállításához. Borotvapengével , óvatosan le­vágjuk a vázat a rajzról (ügyelve, hogy a lécekbe bele ne vágjunk), majd a hosszanti lécek középső végeit ferdén ledolgozzuk, hogy az összeillesztésnél ne növekedjen meg a léc­keresztmetszet. Ezután a két szárnyvéget egy-egy gyufásdobozzal alátámasztjuk és a hosszléceket középen összeragasztjuk, úgy, hogy a szárny­végek magassága 50—50 mm legyen. Végül be­ragasztjuk a középső szárnybordát és a középső bordától a rajz szerint 8 mm-re lévő két 1X1 mm-es baldachinlécet. Ezeknek a léceknek a feladata, hogy a szárnyat a modell súlypontja fölé emeljék és így a modell jobb emelkedését és stabilitását biztosítsák. Erre a két baldachin­­lécre rá kell még ragasztanunk két kis lécdarabo­kát, melyekre a törzsmerevítő cérnaszálat akaszt­juk és a 0,3 mm-es tűket (1. ábra), melyekkel a szárnyat a szalmatörzsbe erősítjük. A törzs megóvása érdekében ezeket ajánlatos hegyesre köszörülni. A csillapítósík és vezérsík elkészítése teljesen hasonló a szárnyhoz, ezért ezzel külön nem foglalkozunk. A csillapítósíkot a vezérsíkkal csak a bordás után ragasztjuk össze. Winkler László (Folytatjuk)

Next