Ifjúmunkás, 1952 (5. évfolyam, 152-195. szám)

1952-04-02 / 156. szám

A szabadság "A dicsőséges szovjet hadsereg hét évvel eze­lőtt szabadította fel Magyarország területét a hitleri fasiszták és belföldi zsoldosaik ural­ma alól. 1945. április 4-én ragyogott fel a szabadság csillaga a magyar nép számára és ezt a napot a magyar dolgozók a szabadság születésnapjának nevezték el. A magyar nép történetében ütött a szolgaság és nyomor, a hitleri rabiga és a nemzetáruló fasiszta kor­mányok végórája és megkezdődött a felemel­kedés, a szabadság, a demokrácia, a szocia­lista Magyarország építésének korszaka. A magyar nép mélyen érezte a felszabadu­­lás örömét és jelentőségét. A magyar urak, a kizsákmányolásra éhes tőkések egy ember­öltő alatt immár másodszor rántották be az országot az aljas imperialista háborúba és a hitleri fasisztáik oldalán rátörtek a Szovjet­unióra. Amikor a szovjet hadsereg a fasiszta hordákon végrehajtotta a történelem ítéle­tét és megkezdődött a győzelmes felszaba­dító előnyomulás nyugat felé, a vesztét ér­ző Horthy-banda és a nyilas söpredék még jobban fokozta fasiszta terrorját. A háborúból, a fasiszta terrorból, a felszabadulás ragad­ta ki az ezer sebből vérző Magyarországot. A szovjet hadsereg dicső győzelme lehető­­séget teremtett a magyar munkásosztály és szövetségese, a dolgozó parasztság számára, hogy pártja vezetésével lerázza magáról a tőkés és földesúri kizsákmányolás igáját. A felszabadítás a magyar tőkések és földbir­tokosok uralmának a végét jelentette. Széthul­lott a nép börtöne, a burzso-földesúri ál­lam. Április 4-én felszabadultak a magyar dolgozók, folytatják és betetőzik azt a mun­kát, amelyet Petőfi és Kossuth, a magyar sza­badságharcok és forradalmak ismert, vagy névtelen hősei kezdtek el, de nem fejezhet­tek be. Az elmúlt hét év rövid idő. Rövid még egy ember életében is, hát még egy nemzet éle­tében. De ez a hét esztendő a magyar dolgo­zó nép számára történelmi korszakot jelen­tett. Nagy utat tettek meg a romok eltakarí­tásától a szocializmus alapjainak lerakásáig. A dolgozók éltek a Szovjetuniótól kapott sza­badsággal és állandó baráti támogatásával. Ami tegnap még álomnak tűnt, az ma való­ság a Magyar N­épköztársaságban. A Párt vezette Függetlenségi Népfrontba tömörült dolgozók a régi rendszer ellen vívott harcuk­ban döntő győzelmeket arattak. A győzelemso­rozat első állomása a földreform volt. Telje­sedett a régi álom és 1945-ben 700.000 pa­rasztcsalád földhöz jutott. Az osztályellenség minden mesterkedése ellenére végrehajtották az államosítást, kiszorították a tőkéseket a nagyiparból, a bányákból, a bankokból, a nagykereskedelemből. Mindez a dolgozók tu­lajdonává vált. Megteremtették a nemzetgaz­daság szocialista szektorát. A hároméves nemzetgazdasági tervet a magyar dolgozó nép sikeresen teljesítette és most az ötéves terv második tervévére termelnek. A Szta­­hanov-mozgalom fejlődése nyomán nagy mértékben növekedett a munka termelékeny­sége, így alkalom nyílt arra, hogy az ötéves terv előirányzatait felemelhessék. Az ötéves terv végére az ipar termelését 1949-hez vi­szonyítva megháromszorozzák és a nehézipar termelése közel négyszeresére emelkedik. A magyar nép, a magyar ifjúság a Duna mel­lett acélóriást épít. Az ifjúságra bízott dunai vasmű és Sztálinváros felépítéséből a fiatal­ság alkotó lelkesedéssel veszi ki részét. Nap­­ról-napra újabb sztahanovista győzelmek szü­letnek a szocialista munkatelepen. A dolgozók születésnapja megzabolázzák a Tisza vizét. Fényt és ener­giát adó forrássá változtatják. A tiszalöki duzzasztógát vizével termékennyé teszik a „kopár szik“ holdjainak százezreit. A dolgo­zó parasztság is rátér a szocializmus útjá­ra. A magyar nép 1945. április 4-én indult meg a bőséges élet felé vezető úton. Ám az út küzdel­mes volt. A Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja, kemény harcot vívott az osztályellenséggel. Egymást követ­ték a rágalmak, provokációk, összeesküvések. A nagyferencek, mindszentiek, rajkok min­dent elkövettek, hogy az országot kiszakítsák a béketábor soraiból. De mindezen kísérletük megtört a párt nevelte dolgozók éberségén. Hasonló kudarccal járt a titoisták minden provokációja is. A magyar népet nem lehet el­szakítani felszabadítójától, a Szovjetuniótól és a Szovjetunió vezette béketábortól. A ma­gyar nép tudja, hogy mit jelent a szoros ba­rátság a Szovjetunióval. Ezzel kapcsolatban Rákosi elv­társ, a Magyar Dolgozók Pártja második kongresszusán a következőket mon­dotta : „Alá kell húzni és tudatosítani kell, hogy a magyar népi demokrácia sikereinek egyik döntő összetevője a baráti segítség, amelyért nem lehetünk elég hálásak a Szov­jetuniónak és akitől ez a segítség nem egy­szer kiindult, magának Sztálin elvtársnak. Előrelátható, hogy ez a támogatás a követke­ző években még növekedni fog és ötéves ter­vünk jó végrehajtásának és egész jövőnk épí­tésének ez a segítség a legbiztosabb záloga.“ Így értelmezi a magyar nép a magyar-szovjet barátságot. Aktív részvételét pedig a béketá­borban az a 7.148.000 aláírás bizonyítja, a...ellyel a magyar nép az önhatalom béke­­egyezményének megkötését követeli. A magyar nép lelkesen ünnepli felszaba­dulásának 7-ik évfordulóját. A Dolgozó Ifjúság Szövetségébe tömörült magyar ifjúság is új felajánlásokkal és eredményekkel köszönti a nagy szabadságharcos születésnapot. A Má­­vag ifjúmunkásainak 90 százaléka tett ter­melési felajánlást. Csondor Ferenc géplakatos ifjúmunkás, aki március 8-án kapta meg a sztahanovista címet, megfogadta, hogy ápri­lis negyedike tiszteletére teljesítményét 210 százalékra emeli. Ravasz László traktoros ta­vaszi vetési tervét 130 százalékra teljesíti. A csobapusztai állami gazdaság fiatal tehené­szei minden nap egy liter tejjel többet fejnek és tervbe vették, hogy a tehenek jó gondozá­sával elérik az évi 5000 literes tejhozamot. Számtalan új eredmény született meg a fel­ajánlások nyomán. A magyar dolgozó ifjúság betartja vállalásait és méltóan köszönti nagy nemzeti ünnepét. Április 4. alkalmából, hazánk dolgozó népe mellett ifjúsága is meleg szeretettel üdvözli, a testvéri Magyar Népköztársaság dolgozó népét és ifjúságát. A magyar nép e nagy nemzeti ünnepe újabb alkalom lesz a román és magyar nép közti barátság megszilárdí­tására. Ez a barátság, amelyet nem tudtak szétszakítani, — bármennyire is próbálkoztak — a megdöntött burzsoá kormányok és a két nép sok közös forradalmi harcában gyöke­redzik és a szocializmust építő népek közti barátság talaján fejlődik tovább. A magyar dolgozó népnek felszabadulása évfordulója alkalmából legforróbb jókívánságainkat küld­jük. Sikert kívánunk az ötéves terv teljesíté­séért, a szocializmus felépítéséért vívott har­cokban. A HETEDIK MID­ I _ A Magyar Népköztársaság fővárosának hetedik hídja épül már a Boráros térnél. A népi demokrácia építőmunkájának újabb szép műve ez a híd is azon a Budapesten, ame­lyet rombadöntöttek, hídjait felrobbantották a menekülő fasiszták. MOSZKVA! EMLÉKEK Irta: CSIRE JÓZSEF Nagy ember nagy városa Moszkváig hosszú az út. Többezer kilomé­ter. Az utazás mégsem unalmas. A szovjet vonatokat kényelmes hálófülkék, étterem, rá­dió teszi kellemessé. Miközben a vonalfülke ablakán át, az egyre váltakozó tájakban gyö­nyörködhetsz, a rádió Moszkva biztató hang­­ját közvetíti, egyetlen gondolat foglalkoztat: Moszkvában leszel... Ott, hol Radiscsev élt, hol Bjelinszkij és Dobroljubov irodalmi pályafutását kezdte, ahol Tolsztoj Lev halha­­tatlan műveit írta, ahol Maxim Gorkij fárad­hatatlanul ápolgatta a szovjet irodalom első hajtásait. . . Moszkvában leszel, ahol Leninre emlékeztet minden utca, minden ház és min­den ember. Moszkvában, ahol a Nagy Sztá­lin él és bölcsen kormányozza a béke erős hajóját. MOSZKVA TÖRTÉNETÉBŐL A történelemben először 1147-ben írtak Moszkváról Öreg krónikás mesélte, hogy erdő közepén épült házait hatalmas erődítmé­nyek védelmezték a betolakodó tatár és len­gyel hódítók ellen. Moszkva régi lakóinak sok gondot okozott a tűzvész is, amely gyakran kegyetlen pusztításokat végzett a faházak közt. Ezért már a mill­ ik században a tűzve­szélyes faházakat új tégla- és kőépítmények­­kell helyettesítették. A gyorsan fejlődő város Iván Katica idejé­ben (XIV. század) lett főváros. Kereskedel­mi, ipari és művészeti kapcsolatokat teremtett Olaszországgal és Bizánccal. A Kremlben fel­épül a cárok házikápolnája, az Arhangelsz Katedrális, Barmon és Pusznyik világhírű alkotása, a Vaszile Blazsennij templom. Ke­véssel utána könyvnyomda létesül Moszkvá­ban. Nagy Péter cár uralkodása idején fej­lődésnek indul a könyvnyomtatás, fejlődnek a tudomány különböző ágai. Megindul a bél­és külkereskedelem. Fejlődni kezd a tégla-, selyem-, papír- és hajóipar. Új, vagyonos osztály kialakulásának jelei mutatkoznak. Mind több és több a kereskedő, a cégtulajdonos és a gyáros, a kizsákmányo­lás új formáját, a tőkés kizsákmányolás el­veit alkalmazza. 1714-ben Moszkva fővárosi jellege megszű­nik. A cár és vele együtt a főurak, áttették székhelyüket Pétervárra. A XIX. század első felében Moszkva súlyos megrázkódtatáson megy keresztül. Eláraszt­ják Napóleon zsoldosai. Kíméletlenül felége­tik a várost, levegőbe repítették a Kreml egy részét is. Az orosz nép hősies erőfeszítéssel azonban felszabadította Moszkvát és meg­semmisítette a gőgös Napóleon seregeit. A XIX. század végén és a XX. század ele­jén a cári­ hűbéri rendszer korhadt alapjait a parasztlázadások, majd az erősödő proletár­­mozgalmak kemény csapásai rendítik meg. Moszkva és Pétervár forradalmi proletariátu­sa a tömegek történelmi harcának élére áll. 1905-ben a proletariátus vezetésével fellázad a kizsákmányolt orosz nép és fegyverrel a ke­zében jogot és hatalma£ követel. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista For­­radalom idején Moszkva volt a szovjethata­lom legerősebb bástyája, miért is Lenin és Sztálin a győzelem után Szovjetoroszország fővárosává teszi. Lenin Moszkvából vezette győzelemre a munkás-paraszt sereget az imperialista bea­vatkozók ellen. Moszkvában dolgozta ki Lenin történelmi jelentőségű terveit a villamosításról és a szövet­kezetekről. Moszkvából vezette Sztálin a szocializmus építésének korszakalkotó nagy munkáját. Moszkvából vezette Sztálin győzelemre a dicső szovjet hadsereget a Nagy Honvédő Háborúban. Moszkvából irányítja Sztálin ma a kommu­nizmus építésének történelmi munkáját. Moszkva felé irányul ma a világ békesze­rető népeinek bizakodó tekintete, mert e vá­ros a szabadság, a jólét, a szocializmus és a béke jelképe, mert e városban él az emberi­ség legnagyobb géniusza, Joszif Visszariono­­vics Sztálin: A VÖRÖS TÉREN A világ békeszerető emberiségének a jel­képe, a Kreml színes falai emelkednek itt. A vár sok-sok évszázaddal ezelőtt épült. A világtör­ténelem sok, az egész emberiséget érintő kérdéseit vitatták meg e palotában. A­ Szocialista Forradalom győzelme után a Kreml volt Lenin székhelye. Itt ismertette elő­ször Sztálin elvtárs a szovjet alkotmány szö­­vegét és itt dolgozta ki a fasizmust megsem­misítő zseniális haditervét. Itt, e falak között írták alá a háború végét jelentő békeokmányt. A Kreml mai formáját festményekről, ké­pekről, filmekről mindenki ismeri. A magas tornyokkal ékesített falakon belül több ka­­tedrális, templom és palota emelkedik Min­den épület más történelmi kor jellegzetessé­gét viseli magán. Az 1948 ban épített nagy k­ápolna falait korhű falfestmények díszítik. Az Arhangelsz Katedrális 1509-beli építészeti remekmű, falairól eredetiben tanulmányozha­tó több évszázad ikonmű­vészete. A Kreml udvarán található a világ két leghatalmasabb öntészeti remekműve: egy XVI-ik század­beli 40 tonnás ágyú (Csehov öntőmester ké­szítette Moszkva védelmére) és egy 1733-ban öntött 200 tonnás harangóriás. Ez a harang­óriás 103 évig kuksolt 100 méter mélységben a föld alatt. Ugyanis a Kremlben pusztító egyik szörnyű tűzvész alkalmával, a harang ls talap­zata is leégett és lezuhant. Esés köz­ben kitört belőle egy 11 tonnás darab. Most a harang is, darabja is egy betontalapzaton nyugszik. Nem messze ettől, Moszkva legmagasabb tornya látható. A 80 méter magas toronyból 30 km. körzet látható be. Ez a torony a cá­rok fontos megfigyelő állása volt, ahonnan a közeledő ellenséget kémlelték. A Kreml nagy palotáját 1849-ben építették. Szépsége és pompája világhírre tett szert. Az Októberi Forradalom előtt a cári család rezidenciája volt. Alá a Szovjetek Legfelső Tanácsának a székhelye. A hatalmas termek mindegyike egy-egy rendnek a nevét viseli és ennek a színeivel, jeleivel, valamint a ki­tüntetett cárok és nemesek képeivel díszítet­ték. A Szentgyörgyrend terme a legszebb. Falai rózsaszín, sárga és fehér márványok készültek Mennyezete hat óriási, egyenkint il00 kg.-os csillárt tart. A Szverdlov termet 1934-ben építette a szovjet kormány. Itt ta­lálkoznak évente a szovjet nép képviselői, hogy megtárgyalják történelmi jelentőségű feladataikat. A gyülésterem ékessége Lenin gránitszobra. A szobor Merkurov szovjet szobrászművész remekműve, amelyért első­­osztályú Sztálin-díjat kapott. A Kreml gyönyörű fegyvertára nagyon gazdag, értékes, szinte egyedül áll a vilá­gon. Ebben a múzeumban láthatjuk a cárok öltözeteit, arany és elefántcsont trónjait, drá­gakövekkel díszített mentéit és a papi tinrákat, valamint az utolérhetetlen művészettel fara­gott hintákat. Láthatjuk itt a különböző ko­rok harci viseleteit és fegyvereit. Évente sok­­millió szovjet és idegen állampolgár láto­gatja. ★ A Lenin-mauzóleum szintén a Vörös-téren épült. Csodálatos építészeti remekmű. A mauzóleum gondolatát a szovjet nép sugal­mazta. A dolgozók a levelek egyikében kértek Sztálin elvtársat, a Bolsevik Pártot, hogy Lenin testét örökre őrizzék meg a szov­jet nép és az egész emberiség szá­mára. Ekkor a Bolsevik Párt tudó­sokból, mérnökökből, technikusokból és művészekből álló tanácsot hívott ösz­­sze, mely Sztálin elvtárs közvetlen irányítá­sával kidolgozta a mauzóleum tervét. A terv nyomán gyönyörű faépület emelkedett a Kreml mellett, amely 1924-től 1929-ig őrizte Lenin holttestét, öt év után a Bolsevik Párt kezdeményezésére hozzáláttak a vörös és szür­kemárvány mauzóleum építéséhez. Azóta eb­ben a mauzóleumban pihen a nehéz munká­ban elfáradt Lenin. A vörös mauzóleum előtt minden nap az emberek kilométeres hosszú sora várakozik hajadonről, hogy (ki tudja hányadszor életük­ben) meglátogassák Lenint csendes otthoná­ban. A márványterem ajtajához közeledve, eddig nem ismert izgalom fog el. Merőn előre nézel és hevesen dobogó szívvel lesed a pil­lanatot, amikor meglátod Lenint. A teremben meleg félhomály fogad. Középen szürke már­ványemelvényen aranyvörös fényben meg­pillantjuk Lenint. A teremben néma csend honol. Mindenki visszafojtott lélekzettel, me­rően néz az alvó mesterre. Mintha néhány perccel ezelőtt hajtotta volna álomra munká­ban fáradt szép fejét... Milyen rendkívüli ma­gas homloka van... Behunyt szemei mélyen alusznak... Egyszerű fekete ruhát visel, épúgy, mint életében. Behajtott fobttkeze mellén pi­hen. .. Ebben tartotta azt a drága tollat, amely annyi kincset adott az emberiségnek, amely annyi bölcs könyvet irt... Lenin alszik... mély csend van. .. zajtalanul ha­ladunk előre, nehogy megzavarjuk nyugodt álmában. Szinte észre sem vesszük, mikor kerültünk ismét az utcára. Szemünk előtt még ott vib­rál a meleg, vörös fény és Lenin alvó alakja... Senki sem szól egy szót sem, de mindenki ugyanarra gondol: ez Lenin a valóságban.. (Folytatás a következő számunkban) IFJÚMUNKÁS 1952. április 2—4. oldal NEMZETKÖZI SZEMLE A moszkvai nemzetközi értekezlet a nemzetközi kapcsolatok megszilárdításának fontos állomása Április 3-án nyílik meg Moszkvában a nemzetközi gazdasági értekezlet. Az értekezlet célja, hogy a különböző or­szágok és a különböző gazdasági és társa­dalmi rendszerek békés együttműködéséhez, a népesség életkörülményei megjavításához hozzájáruljon és erre megfelelő eszközöket találjon. Az értekezlet is kell bizonyítsa, hogy lehetséges a különböző gazdasági és társadal­mi rendszerek békés együttműködése. A kapitalista országok ipari körei mind na­­gyobb szükségét látják annak, hogy kereske­delmi kapcsolataikat a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal megerősítsék. Az amerikai monopolisták háborús készülő­déseikben arra akarják rákényszeríteni a nyu­gati államokat, hogy szakítsák meg kereske­delmi kapcsolataikat ezekkel az országokkal. Ámde a nyugati országok gazdasági élete számára ez a tilalom a lehető leghátrányo­sabb, mert csökkennek a lehetőségeik, hogy iparcikkeik előállításához szükséges anya­gokat előnyösen megvásárolhassák és ugyanakkor saját áruikat exportálhassák. Számos nagyiparos és üzletember előnyösnek tartja, hogy fokozza a kereskedelmi kapcsola­tait a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. Acheson is kénytelen volt elismerni, hogy magában Amerikában is nagy érdeklődés nyilvánul meg az értekezlet iránt. Nagyipa­rosok, kereskedők, gazdasági szakemberek, a különböző szakszervezeti vezetők felvilágo­sítást és információkat kérnek az értekezlet­ről. Angliában, ahol a háborús készülődés elmélyíti a válságot, ahol egyre növekedik a költségvetés deficitje és alább száll a lakos­ság életszínvonala, mind többen emelik fel szavukat, hogy vegyék fel újra a kereskedel­mi kapcsolatokat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demo­kratikus országgal. Az értekezleten rész­vevő angol delegátusok között ott található Yohn Boydourr­­ lord, Silvermann la­bourista képviselő. Franciaországból 6 újság­író kíséretében 28—30 küldött jelentette be részvételét. Nyugat-Németország üzletemberei is érdeklődéssel tekintenek az értekezlet elé. A „Frankfurter Allgemeine Zeitung” egyik cik­ke többek között ezt írja: „Németországban különösen jól ismerik a kereskedelmi kapcso­latok jelentőségét a Kelettel. Ezért a német nagyiparosok és üzletemberek örvendenek a meghívásnak a moszkvai értekezletre.“ Az értekezlet nagy visszhangra talált Latin- Amerikában, Közép-Kelet országaiban, Mexi­kóban, Indiában, Szíriában, Olaszországban. Brazíliából 4 küldött, Indiából 9, Indonéziá­ból 7 küldött, Mexikóból 6 megfigyelő és több küldött érkezik. Szíria és Libanon küldöttei közös javaslatot dolgoztak ki, amelyet az ér­tekezlet elé terjesztenek. Annak ellenére, hogy több reakciós­ kor­mány akadályt igyekezett gördíteni a küldöt­tek részvétele elé, mégis egymás után érkez­nek a részvevők Moszkvába és számuk való­­színűleg meghaladja majd az eredetileg kitű­zött 600-at. Az értekezleten a különböző rendszerekhez tartozó, különböző világnézetű emberek sza­badon megmondják majd véleményüket a nemzetközi gazdasági helyzetről, a kereske­delmi kapcsolatok megjavításáról. Ismét be­bizonyosodik, hogy lehetséges és szükséges a különböző gazdasági és társadalmi rend­szerek békés együttműködése. Ez az egyik feltétele a népek életkörülményei megjaví­tásának, az új háborús veszély elhárításá­nak, a tartós béke biztosításának. Tuniszi események A tuniszi események új, rendkívül kiéle­zett és súlyos szakaszba léptek. A reakciós francia kormány dühöng, hogy eddig nem si­került elfojtani a tuniszi nép mind jobban erősödő nemzeti felszabadulási mozgalmát és ezért újabb felháborító, megtorló intézke­déseket léptetett életbe. Március 25-én Hautecloque, a tuniszi népre nemrég rákényszerített francia főkormányzó felszólította a tuniszi bejt, hogy oszlassa fel a parlamentet, mert ez támogatta a tünte­tőket és a szabotázs akciókat. Miután a bej elutasította az ultimátumot, a főkormányzó eddig példátlanul álló módszerekhez folya­modott. Még aznap éjjel letartóztatták és a szó legrosszabb értelmében elrabolták Se­­nik miniszterelnököt és 3 minisztert. Az éj­szaka folyamán és másnap reggel letartóz­tatták és a remadai internálótáborba hurcol­ták a Kommunista Párt, valamint a felszaba­dító mozgalmat támogató új Desztur és régi Desztur burzsoá pártok 450 vezetőjét. Min­dezt még betetőzte, hogy az országban kihir­dették az ostromállapotot, bevezették a cen­zúrát és Tunisz városaiban 21 és 5.30 óra kö­zött megtiltották a közlekedést. A francia gyarmatosítók így próbálják megtörni a mindjobban kiszélesedő nemzeti felszabadító mozgalmat. A terrorra a tuniszi munkásosztály és az ország dolgozói általános sztrájkkal feleltek. A sztrájkhoz csatlakoztak az iparosok és a kereskedők is. A frak­cia Kommunista Párt a múlt heti nyilatkozatában szolidaritást vállalt a tu­niszi néppel. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a tuniszi események hasonlatosak az 1946-os vietnámi provokációkhoz. Ezek a pro­vokációk robbantották ki a véres vietnámi gyarmati háborút. A Kommunista Párt a francia dolgozók ne­vében követeli, hogy a kormány ismerje el Tunisz önrendelkezési jogát és bocsássa sza­badon a letartóztatottakat. A Francia Kommunista Párt szolidaritása ugyanakkor az egész világ békeszerető em­bereinek szolidaritását is kifejezi. Meg kell szüntetni a terrort Tuniszban! önrendelke­zési jogot a tuniszi népnek! — követeli a sokszázmilliós béketábor. Megkezdődött a Béke Világtanács kiírójának ülésszaka Oslóban, Norvégia fővárosában március 29-én nyílt meg a Béke Világtanács harójá­­nak ülésszaka, hogy a világ békéje és biz­tonsága megvédése érdekében újabb fontos és döntő határozatokat hozzon és határoza­taival harci lendületre ösztönözze a békéért küzdők hatalmas táborát. A büró ülésszakán résztvesznek Jolliot Curie (Franciaország) a Béke Világtanács bürójának elnöke, Gabriel D‘Arboussier (É­­szak Afrika); Alekszandr Fagyejev (Szovjet­­unió); Kuo Mo Zso (Kínai Népköztársaság); Eugenie Cotton (Franciaország); Leopold Infeld tanár (Lengyel Köztársaság); Arthur Lundkvist (Svédország) alelnökök. A Béke Világtanács tagjai közül résztvesznek: Isa­bella Blume (Belgium); Pierre Cot (Fran­ciaország); Hja Ehrenburg (Szovjetunió) Hromadka tanár (Csehszlovák Köztársaság); Lombardi (Olaszország) és mások. Részt­vesznek még Jean Lafitte (Franciaország) a Béke Világtanács főtitkára, Gilbert de Cha­abrun (Franciaország); Georgio Fenoal­­tea (Olaszország); P. V. Guljaev (Szovjet­unió); John Darr (USA); U.R.T. Core (An­glia); Emi Liao (Kínai Népköztársaság); a Béke Világtanács titkárai és a DÍVSZ részé­ről Jaques Denis. Ezenkívül még több meghívott vesz részt. A megnyitó ülésen az elnök üdvözölte a büró tagjait. Jolliot Curie kiemelte a jelenle­­gi ülésszak jelentőségét. Hansteen asszony a norvég békevédelmi bizottság elnöke a norvég békeharcosok nevében üdvözölte a büret és megköszönte, hogy Oslot választot­ták az ülésszak színhelyéül. Ezután Jean La­fitte előterjesztette a titkárság tevékenységé­re vonatkozó jelentését. Kuo Mo Zso, a kí­nai küldöttség nevében részletesen beszámolt az amerikai imperialisták aljas koreai bak­­tériumháborújáról, amelyet Észak-Kelet Kí­nára is kiterjesztettek. Li Gi En a koreai bé­kevédelmi bizottság küldötte volt a követke­ző felszólaló. Ismertette az amerikaiak bak­­tériumháborújának Koreára vonatkozó rész­leteit. A március 29-i és 30-i ülésen Jolliot Cu­rie, Pierre Cot, Fagyejev és Lombardi szó­laltak fel. A március 30-i ülésen folytatták a koreai és kínai békevédelmi bizottságok kül­döttei jelentéseinek megvitatását a bakté­­riumháborúval kapcsolatban. Felszólaltak: Leopold Infold tanár (Lengyel K.); Pa­­jetta (Olaszország); Gilbert de Chambrun (Franciaország); Jean Murakovszki (Cseh­szlovák Köztársaság); Isabella Blume (Bel­gium); Darr (USA); Gabriel D'Arboussier (Észak-Afrika) és Ilja Ehrenburg (Szovjet­unió­). Ezután Yves Farge jelentést terjesz­tett elő Nyugat-Németország militarizálásá­­val kapcsolatban. A jelentést követő vitában felszólalt Isabella Blume (Belgium) és Will­­mann, a német békevédelmi bizottság képvi­selője. Mao Tun (Kínai Népköztársaság) mondott ezután beszédet Japán felfegyverzésével kap­csolatban. A vitában résztvettek Jolliot Curie és Kuo Mo Zso. Március 31-én megkezdődtek a büró albi­zottságainak ülései, amelyek megvizsgálják az egyes kérdéseket és kidolgozzák a vonat­kozó határozatokat. A baktériumfegyver használata ellen egyre erősödik a tiltakozó hullám Az amerikai háborús bűnösök már több mint két hónapja folytatják a világ békesze­rető embereitől megbélyegzett, a nemzet­közi jogszabályokban eltiltott aljas bakté­riumhadjáratukat Korea és Északkelet-Kína területén. Az amerikai beavatkozók arra számítanak, hogy a baktériumfegyver segítségével harc­­képtelenné tehetik a koreai nép szabadsá­gát és függetlenségét védelmező néphadsere­get , kiirthatják a Koreai Demokratikus Népköztársaság lakosságának nagy részét és kiszélesíthetik a háború tűzfészkét Távol- Keleten. Ugyanakkor a baktériumfegyver al­kalmazásával akarják megfélemlíteni a sza­badságszerető népeket és megfékezni a nemzeti felszabadító mozgalmat. Ám a hitlerista gonosztevők gaztettein is túltevő aljas cselekedeteikkel éppen az el­lenkezőjét érték el. Még jobban kiváltották a békeszerető emberiség gyűlöletét és bár­mennyire igyekeztek is, nem sikerült leplez­ni­e legújabb aljasságukat A népek gyűlöletét fejezték ki a Nemzet­közi Demokrata Jogászegyesület koreai kül­dötteinek nyilatkozatai. Brandweiner, a Nemzetközi Jogászegyesület elnöke kijelen­tette : „Olyan bizonyítékok vannak birto­kunkban, amelyek véleményünk szerint meg­­er­ősí­tik azt, hogy az utóbbi hetekben Észak- Korea számos vidékén eddig ismeretlen le­gyeket és más rovarokat találtak. A körül­mények azt mutatják, hogy a rovarokat nagy mennyiségben a levegőből dobták le. A nem­zetközi jog világosan megtiltja a baktérium­­fegyver használatát. Mint a Béke Világta­nács tagja, leszögezem, hogy a békemozga­lom, amely a békeszerető emberiség egysé­ges akaratát testesíti meg, a baktériumhá­­ború ellen foglal állást..Több ehhez ha­sonló leleplező és ugyanakkor a tiltakozás­ra felszólító nyilatkozat hangzott el a de­mokratikus jogászküldöttség tagjainak ajká­ról. Ezzel egyidőben az amerikai munkás­­osztály és az amerikai szabadságszerető em­berek szószólója, az amerikai Daily Worker lap leleplező adatokat közöl arról, hogy az amerikai imperialisták gondosan előkészített terv alapján robbantották ki a baktérium­­háborút. Ezek után hiába akarja tisztára mosni Acheson az amerikai légikalózokat, hiábe­ akar menekülni a baktériumháború felelős­­sége alól. A közelmúltban közzétett nyilat­kozataiban tagadni próbálta a baktérium­fegyver használatának bebizonyított tényét és előszeretettel felajánlotta, hogy egy „pár­tatlan“ bizottság vizsgálja ki az esetet. Ez az „elfogulatlan" bizottság, amelyet Ache­son ajánlott, az amerikai érdekeket kiszol­gáló Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága lenne. A közelmúltban történt események azt eredményezték, hogy a tiltakozás egyre na­gyobb hullámokat vetett a baktériumfegy­ver használata ellen. „Vádlottak padjára az amerikai, háborús bűnösökkel“ — követeli a szovjet nép. Az egész országban a Balti tengertől a Távol-Keletig felemelik tiltakozó szavukat. Finn-Karélia favágói, a harkovi traktorüzem dolgozói, Tádzsikisztán tudó­sai megbélyegzik az amerikai agresszorok gaztetteit. Lengyelországban, Csehszlovákiában, Ma­gyarországon, Albániában, Bulgáriában le­zajlott ülések a nép tiltakozásának adnak hangot. Fran­ciaország, Anglia, Belgium, Viet­nam, India, Burma, Irán, a Német De­mokratikus Köztársaság és még több állam békeszerető emberei tiltakoznak a baktérium­fegyver használata ellen. A Német Demok­ratikus Köztársasághoz tartozó berlini vil­­lanykörtegyár nőmunkásai felhívást intéz­tek az Egyesült Államok és Japán nőihez, anyáihoz és kérik, hogy tagadják meg a baktériumfegyverhez szükséges gyártmányok előállítását és hassanak oda, hogy fiaik, fér­jeik is így cselekedjenek. Az angol villany­szerelők Churchillh­ez intézett táviratukban követelik, hogy tegyen meg mindent a bak­tériumháború azonnali beszüntetéséért. Ha­zánk dolgozói nevében a Nagy Nemzetgyű­lés napokban végetért ülésszaka is tiltakozó határozatot szavazott meg. A határozatban erőteljesen hangzik né­pünk meggyőződése, amely azonos a béke­szerető emberek meggyőződésével. A népek kitartó harca kényszeríteni fogja az ameri­kai imperialistákat Korea és Kína ellen ki­robbantott gyalázatos baktériumháború be­szüntetésére. Az Egyesült Nemzetek szervezetének zászlaja alatt az amerikai agresszorok Ko­rea és a Kínai Népköztársaság békés la­kossága ellen baktériumfegyvert használ­(Ujsághír) PESTISES ELFAJULÁS Pravdá 85(12287) számából A földalatti vasút új vonalán A moszkvai földalatti vasút új vonalát, a Nagy Körút második szakaszát nemsokára át­adják a forgalomnak. A több mint 6,5 km. hosszú fővonal öt kerületet szel át s a kurszki és bielorusz állomást köti össze. A földalatti fővonal építői, mielőtt a simí­tási munkához hozzáfogtak, több mint egymil­lió köbméter földet mozgattak meg, több mint 200.000 köbméter betont öntöttek és több szá­­ezer tonnára rugó öntöttvas csőgyűrűt és egyéb vasvázat állítottak fel. A lejtős alagutak és az állomások alap­gödrének építésénél a talajfogyasztási eljá­rást alkalmazták. Sokféle gépezetet használ­tak: aknamélyítő fútópajzsokat, csőgyürűlt­­fektető gépeket, villamos mozdonyokat, rako­dó felszereléseket. A sokéves tapasztalat és a modern gépek alkalmazása jelentékenyen meggyorsította az alagutak építésének ütemét. A Novoszlobo­­szkajá—Bjeloruszkája szakaszon például ha­vonta 150 méterrel haladtak előre. Az új vonalon jelenleg simítási munkálatok folynak. Moszkva lakosai nemsokára gyönyö­rű ajándékot kapnak. Az új állomások még szebbek lesznek mind az eddigiek. Díszíté­sükre újfajta márványt, mozaikot, művészi üveget, uráli színes köveket, színes kerámiát használtak. ...Novoszloboszkájá és Szeleznyevszkájá utca sarka. Itt van a Novoszloboszkájá állo­más. A hatalmas oszlopokkal díszített magas épület már messziről látható. A bejáraton át nyitott ejtőernyőhöz hasonló kupolájú kerek terembe jutunk. Most fejezik be az előcsar­nok belsejét. A Trovkin testvérek, Plesakov, Jusin és több sztahanovista burkolómunkás, a mozgólépcső alagutja fölé hajló boltívre most állítja be az utolsó márványtáblákat, domborműveket. Három mozgólépcső vezet le az állomásra. Az állomás már elkészült. Most csiszolják a gránitpadlót, a márvány és gránit részeket. A földalatti termek kivitelezése egészen új­szerű. Az állomás falainak burkolatához itt alkalmaztak első ízben színes üveget. Az állomást kristálycsillárok világítják meg. A „Botanicseszkij Szád“ (Botanikus Kert) állomásának előcsarnokát az Első Mescsánsz­kája-ulica egyik sokemeletes házában helyez­ték el. Az épület előtt, tágas aszfaltozott térség terül el. A bejárat felett szoborművek díszle­­nek és márványóra mutatja az időt. Az elő­csarnok boltíve négy, színes kerámiával bo­rított oszlopon nyugszik. Az oszlopfőkből napfényű lámpák világítanak. A földalatti termeket aranyozott, nagy le­veleket és virágokat ábrázoló fehér kerámiák és művészies domborművek díszítik. Abrá­­mov elvtárs szerelő brigádja a napokban szép fémrácsokat, Judicsev, Merkulov, Zsukov márványmunkások pedig díszített párkányo­kat szereltek fel." A leningrádi és jaroszlávi állomás között épült a legnagyobb állomás — a Komszo­­molszkaja kolcévája-bejárata. Ez a földalatti palota majdnem kétszer akkora, mint egy rendes metróállomás. Az új állomást órán­ként százezer utas továbbítására rendezték be. Központi terme 150 méter hosszú. A központi terem mennyezetére a szerelők különleges készülékek segítségével sok­ezer márványból, kobalttal festett kék üveg­ből és uráli drágakődarabkákból összeállított mozaikképet szerelnek fel. Egy-egy kép felü­lete több mint 35 négyzetméter. Az orosz nép nagy győzelmeit ábrázolják. A „Minin és Pozsorszkij a Vörös Téren“, „Szuvorov had­járata az Alpesekben“, „Berlin elfoglalása 1945-ben a képeket már fel is szerelték. A lejtős alagutakban 15 zajtalan mozgó­lépcső működik. A próba is megtörtént. Az új lépcsőket 48 órán át egyhuzamban működés­ben tartották. A próba a felszerelés minősé­géről tett tanúságot. A bielorusziai állomás terén van az új vo­nal végállomása, a „bielorusziai” állomás. Ez az állomás a régi földalatti vonal alagút­ja alatt épült. Rövid átjáró és több mozgó­lépcső köti össze a Gorkij sugárúttal. Jelenleg itt az átszállóhely burkolatán, a mozgólép­csők felszerelésén és a bejárat termeinek bur­­kolatán dolgoznak. A vonalon már lefektették a síneket, fel­állították az önműködő zárjelzést, felgyullad­tak a fényjelzők. A földalatti út elkészült. Az új vonalon a legrövidebb időn belül meg­indulnak a kék expresszvonatok. SZERKESZTŐSÉG: București, str. Academiei 17. Telefon: 6.06.75. KIADÓHIVATAL: București, str. Academiei 17. Telefon: 5.73.60.Taxa poștala plătită in numerar la Cont CEC Nr. 19.323 Előfizetések: 1 évre 11 lei; 6 hónapra 5,75 lei; 3 hónapra 3 lei. Előfizetésekét a „Centrul de Difuzare a Presei” fiókja fogad el. Tiparul: Combinatul Poligrafic „Casa Scânteii”, Piaţa Scânteii

Next