Ifjúmunkás, 1953 (6. évfolyam, 196-206. szám)
1953-01-07 / 196. szám
Ni /// ^ ____/ -r '^yvv'. 95 3. GYŐZELMES ÉV Egy költő egyszer szép korunkat dusantermő fához hasonlította. A hasonlat szép és igaz — és mi, szocializmust építő emberek büszkék vagyunk, mert ha korunk dusantermő fa, úgy szocialista építésben eltöltött éveink gyönyörűszép gyümölcsök korunk fáján. Ismét eltelt egy év. Hatalmas eseményekben gazdag esztendő volt, mint a költő mondja : nem siratjuk, gazdag év volt. Ismét eltelt egy év és a békére vágyó népek szerte a világon leszűrik az egész esztendő tapasztalatait, hogy így induljanak az új esztendőnek. A kapitalista országokban a békeszerető emberek milliói szintén mérleget készítenek a békeharcról. Ott a dolgozók az imperializmus ellen elért győzelmeik felett tartanak seregszemlét és megvizsgálják harci módszereiket. Noha az imperialista országok háborúra taszító vezetőkörei mindent megtesznek, hogy az egyszerű embereket lehangolttá tegyék, hogy azok ne lássanak távlatot maguk előtt— a dolgozók azonban, habár az imperializmus igáját nyögik, mégis bizakodók. Biznak a holnapban, biznak a békeharcban, biznak saját erejükben s a nagy sztálini szavakban. „Továbbra is hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti háború nem tekinthető elkerülhetetlennek, hogy országaink ezután is békében élhetnek" ■— mondotta Sztálin elvtárs a „New York Times” diplomáciai tudósítójának adott válaszában. Ezek a nagyszerű sztálini szavak új bizalommal és harci kedvvel töltik el a békeszerető emberiséget. Mert nekünk, békeszerető embereknek az ijesztendő a békeharc fokozásának esztendejét jelenti. Az elmúlt esztendő győzelmei és harcai nagy tanulságokkal járnak. Az elmúlt év a Szovjetunió és a népi demokráciák országai számára az ipar, a mezőgazdaság és a kultúra nagy eredményeit hozta. A világ egynegyedén nagy lendülettel épült és épül a világ dolgozóinak álma : a szocializmus és a kommunizmus. Ez az új világ olyan csodálatos alkotásokkal büszkélkedhetik, mint a V. I. Lenin hajózható csatorna, amely két nagy folyam egyesítésével az orosz nép évszázados álmát váltotta valóra. És a mi, doltesti hőerőművünk, éppenúgy mint a többi népi demokráciák megvalósításai, ugyancsak a dolgozó nép 1952-es esztendpi érsek gyümölcse. Míg nálunk nincs munkanélküliség — г kapitalista országokban a gyárak egymás után csukják be kapuikat s igy napról-napra a munkanélküliek számát tízezrekkel növelik Míg nálunk állandóan fejlődött az ipartermelés, lendülettel dolgozott mezőgazdaságunk szocialista szektora és kultúránk, rohamosan fejlődött, addig náluk az ipar a válság karmaiban van, a mezőgazdaság dolgozói állandóan szegényednek és milliók még az írás-olvasást sem ismerik. Az 1952-es esztendőben — mint ahogyan az természetes is — még jobban elmélyült az imperializmus és gyarmati rendszerének általános válsága. Ez a válság, mint rém kíséri és fojtogatja az imperializmust. Nem kíméli a válság a termelést, a mezőgazdaságot, de nem kizrréli a kultúrát sem. A tőkés országok válságának elmélyülésével, növekedésével azonban természetszerűleg erősödtek a nemzeti függetlenségi mozgalmak. A francia, angol, olasz és más népek nem hyugosznak bele, hogy hazájukat a Wallstreet urai rabigába hajtsák. A gyarmati népek is fokozták harcukat az elnyomók ellen. Fellobogtak a harci tüzek Kenyában, Tuniszban. A vietnami néphadsereg a múlt esztendőben nagy csapásokat mért a francia gyarmatosító rablóhadseregre. A koreai nép halált megvető bátorsággal védte hazája szabadságát és véráztatta földjét. Az elmúlt esztendőben még jobban lehullott az imperialisták álarca: teljes életnagyságban magunk előtt láthattuk vadállati politikájukat. A baktériumbomba — Kocsedé — a hazugságözön — ezek voltak az imperialisták halálpolitikájának főbb állomásai. Bármennyit mesterkedtek is azon az imperialisták, a békemozgalom erejének növekedését nem tudták megakadályozni. 1952-ben az erőviszonyok még jobban eltolódtak a béke és a háború tábora között — a béketábor javára. Az elmúlt esztendőben még jobban kiszélesedett a béketábor és még több ember csatlakozott ehhez a hatalmas mozgalomhoz, amely magába tömöríti az egyszerű, békére vágyó embereket függetlenül vallási, világnézeti felfogásuktól. A decemberi bécsi Békevédelmi Kongresszus a béke híveinek hatalmas seregszemléje, a világ egyszerű emberei békeharcának nagy állomása volt. Dolgozó népünk mint a béketábor egyik jelentős tényezője az 1952-es évben nagy lendülettel építette hazánkban a szocializmust. Az 1952-es esztendő hazánk ipara fejlődésének esztendeje volt. Olyan munkahőseink vannak, mint az ifjú Vasú Nicolae, akinek munkamódszerével ezrek teljesítik túl normájukat és aki megkapta a legjobb építőnek járó legmagasabb kitüntetést: a „Szocialista Munka Hőse" címet. A sztálinvárosi Sovromtractor dolgozói 45 nappal a határidő előtt fejezték be múltévi tervüket. Ehhez hasonló győzelmeket értek el más üzemek és bányák, a petróleumipar munkásai is, akik felismerték, hogy milyen alapvető jelentőségű jó munkájuk iparunk fejlesztése szempontjából. Ebben az évben még jobban kiszélesedett a sztahanovista mozgalom, mert pártunk, kormányunk, népi demokratikus államrendszerünk megteremtette fejlődésének alapfeltételeit. Az elmúlt esztendőben azonban a mezőgazdaság szocialista átalakításának útján is jelentős sikereket értünk el. Új társulások és kollektív gazdaságok százai alakultak, a mezőgazdaság szocialista szektorában sokkal nagyobb és jobb termést érhettünk el, ami beszédes bizonyítéka a nagyüzemű és tudományos alapokon nyugvó gazdálkodás felsőbbrendűségének a kisüzemű, egyéni termeléssel szemben. És dolgozó népünk tudja: mindenezek kizárólag pártunk szilárd lenini-sztálini politikájának következményeként jöhettek létre. A párt erős kézzel irányította lépteinket, kíméletlenül szétzúzta Vasile Luca államellenes és ellenforradalmi akcióját, amelyet Ana Pauker és Teohari Georgescu támogatott. A párt e forradalmi tette győzelmet jelentett az opportunizmus, a jobboldali elhajlás felett, megszilárdította új típusú pártunk acélos egységét, és még szorosabbra vonta a dolgozók sorait a pártunk és annak szeretett vezetője, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs köré. . Az 1950-55 .psztendárus Alkotmányunk megjelenésének, megszavazásának győzelmes éve volt. Ilyen nagyszerű Alkotmánya még sohasem volt dolgozó népünknek! A letűnt polgári-földesúri rendszer felülről a dolgozókra kényszerített burzsoá érdekeket szolgáló alkotmányai helyett dolgozó népünk megkapta második és az elsőnél még haladottabb alkotmányát. Ez nemcsak kivívott jogainkat szentesítette, de ugyanakkor záloga a jövő vívmányoknak. Dolgozó népünk november harmincadikén szabadon vonult az urnák elé, hogy azokra szavazzon, akik saját soraiból kerültek ki, akikben minden bizalma megvan, mert kemény és elszánt harcukkal bizonyították be elvhűségüket. Dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonala 1952-ben az előző évhez viszonyítva jelentősen emelkedett és állandóan emelkedni fog. Dolgozó népünk minden vívmányában része van IMSZ-tagjainknak és a szervezeten kívülálló dolgozó ifjainknak is. Ők megszívlelték pártunk útmutatásait és fiatalos, lelkes munkájukkal, tanulásukkal, szervezeti tevékenységükkel járultak hozzá e forradalmi vívmányok megerősítéséhez, továbbfejlesztéséhez. A győzelmek, amelyeket hazánk dolgozó népe elért, a megtízszereződött győzelmek zálogai. Biztosíték erre pártunk politikája, dolgozó népünk alkotó ereje és lelkesedése, biztosíték a jövő győzelmekre minden eddigi eredményünk. „Boldog újévet“ — így üdvözölték régente is egymást az egyszerű emberek újév napján. Azonban kevés remény volt a boldog újesztendőre. A szép üdvözlés szinte csak vigaszszámba ment. Ma, amikor így üdvözöljük egymást, érezzük, hogy alapja van jókívánságainknak. Alapja, van, mert mind boldogabb ujesztendőink lesznek. És mi a még boldogabb ujesztendőket nemcsak kívánjuk, de ki is vívjuk magunknak! „Az RNK tervgazdaságának lendületes fejlődése" kiállítás hazánk egész ipari fejlődése mellett a Magyar Autonóm Tartomány hatalmas fejlődését is bizonyítja. Képünk a szászrégeni IPEIL gyár hangszerosztályát ábrázolja. Bónus Péter sztahanovista hangszerkészítőmester, egy csoport fővárosi egyetemistának a képen látható hangszerek elkészítési módját magyarázza. @ 7 jivoÎEârgăi efflRutjetú / fiz JfáúmuMÁáó Szövetség országdí szeatlapjcu VI. évf. 196. szám í*í 4 oldal 25 bani r*i 1953. Január 7. -■V LAPUNK TARTALMÁBÓL: Hogyan dolgozzék az agitátor ( 2. ol- Az új esztendő első munkanapján (3. A békemozgalom nagy elismerése (4-dal). oldal) Bălcescu nagy harcostársunk (2. visszanyert hely (3. oldal) oldal) A békebrigád megtárgyalja Sztálin elvtárs válaszát (3. oldal) oldal) A diákok ideológiai és politikai nevelése (4. oldal) Az Ifjúsági Könyvkiadó (3. oldal) Tűzvonalban (4. oldal)' Harcoljunk ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséért Az ifjú gáteresek munkasikerei A gugesti faipari kombinát szirénája január másodikán reggel hat órakor harsányan jelezte az új esztendő első munkanapját. A kombinát munkásai ekkor nevetve, viccelve, tele vígsággal igyekeztek az üzem felé. Egyik csoport a másik után érkezett a gyárba. Amikor a jelzés másodszor is megszólalt, a csarnokban nagy lendülettel megindult a munka. Minden csarnok visszhangzott a gépek lármájától. A gáterek éhesen nyelik a gyantaillatos rönköket. Az 1-es számú gáternél Serban Constantin ifjúmunkás dolgozik. Már az első nap arra készült, hogy jól megszervezze a munkát. Igyekezete meghozta a kivánt eredményt. Az első napon — 1953 első munkanapján — 102 százalékkal teljesítette túl a múlt évben elért átlagos napi teljesítményét. Gross András gáteres 58 százalékkal, míg Stefan Calin gáteres 36 százalékkal termelt többet ezen a napon. A faipari kombinát minden csarnokában, minden üzemrészében jelszavak mozgósították a munkásokat: „az 1953-as tervévben folytassuk még nagyobb lendülettel a szocialista versenyeket.’ A gugesti fűrészüzem munkásai és technikusai már az év első munkanapján bebizonyították, hogy elhatározásuk megmásíthatatlan és az 1953-as tervévben döntő sikereket fognak elérni. A petróleumipari ifjúmunkások munkatertdülete A ploesti „1 Mai” üzem kapui felé, 1953. első két munkanapján már kora reggel igyerkeztek a munkások. Mindenik úgy akarta, hogy a több petróleumipari felszerelésért folytatott harcot rr.ielőbb megkezdje. AII. géposztályon, amely különben sztahanovista osztály, az ifjúmunkások, élén az IMSZ-szervezet titkárával és a brigádfelelősökkel, minden szükséges előkészületet megtettek, s türelmetlenül várták a munka megkezdését. Alexandri Gliga sztahanovista IMSZ-tag, a szerelőosztály ifjúsági brigádjának felelőse, az év első munkanapján brigádjával együtt normán felül 185 százalékkal több petróleumipari felszerelést gyártott. Szép eredményeket értek el a második munkanapon is. Dobrescu Victor elvtárs munkája sikeres elvégzése érdekében minden szükséges intézkedést megtett. Már az első napon fokozottabb mértékben alkalmazta a szovjet munkamódszereket. Az eredmény: négy napi norma. Dobrescu elvtárs 1953 január másodiki normája 1 fogaskerék volt. Az idő észszerű kihasználásával s a gép teljesítményének fokozásával aznap 1 helyett 4 fogaskereket készített el. Január harmadikán Dobrescu elvtárs munkaütemét még tovább fokozta. A dolgozók jólétéért A disznóéi „Victoria“ textilgyár munkásai január 2-án azzal az erős elhatározással indultak munkába, hogy tervüket ebben az évben magasan túlszárnyalják, így határozott Engele András ifjú sztahanovista, Zöldi Levina és más ifjúmunkás is. Reggel 7 óra. A gyár szirénája a munka megkezdését jelzi. Minden munkás, ifjú vagy idős, már a gépe mellett állt. A szövőgé. рек, szelfaktorok és egyéb gépek megkezdték munkájukat. Villámszerű gyorsasággal cikáztak. a vV-ítők. Megindult a munka a többib..üz vetért, a több vászonért. Szép eredményekről számolhattak be az első műszak végén a textilgyár munkásai. Az első váltásban dolgozó szövőnők 195 méterrel több szövöttárut termeltek terven felül. Engele András ifjú sztahanovista két szövőgépen 5 óra alatt 6 méter vásznat szőtt a terven felül. Az első nap sikerei a szocialista versenyek és a szovjet munkamódszerek alkalmazásának tulajdoníthatók. A „Victoria“ textilgyár munkaközössége azon iparkodik, hogy 1953- ban minél szélesebb mértékben alkalmazzák a szovjet munkamódszereket és a párosversenybe minél több munkás kapcsolódjék be. Tudják, hogy ezzel ötéves tervünk négy évlatti teljesítéséhez hathatósan hozzájárulnak. Sok és jó minőségű öltönyt a dolgozó népnek A bukaresti „Gheorghe Gheorghiu-Dej”-konfekció üzem munkásai sok boldog újévet és sok sikert kívántak egymásnak, amikor január másodikán munkahelyükön találkoztak. A munka megkezdésének ideje az V. részlegben dolgozó 106. számú brigád tagjait már a gépek mellett találta. A munka folyamatos menetére minden szükséges előkészületet megtettek, öntudatos munkáshoz méltó tisztaság uralkodott a brigád munkahelyén. A szorgos kezek egymásután készítették el a ruhadarabokat, illetve öltönyöket. A műszak végén összeadták eredményeiket s örömmel állapították meg, hogy aznapi normájukat 5 öltönnyel haladták túl s hogy 2 százalékkal fokozták a termékek minőségét. Ezen a napon különösen Alexandrina Bulat sztahanovista munkásnő és Dudescu Badea ifjúmunkás tűntek ki, akik minőségileg is a legjobban dolgoztak. A VI. részlegben dolgozó ifjúsági brigád, amelynek felelőse Stanciu Florica, sem akart lemaradni a munkában. A múlt év utolsó hónapjában azzal tűntek ki, hogy jelentős normatülszárnyalásokat értek el. Ebben az esztendőben a brigád még ezeket a sikereket is fokozni akarja Amikor a műszak végét jelezték, mindenik brigádtag jóval túlszárnyalta előirányzatát. Rotaru Serbana, Georgeta Dobre elvtársnők, akik nemrégen fejeztek be a szakmai kiképző tanfolyamot, teljes erejükkel, tudásukkal segítették a brigádot. A brigád ezen a napon 13 öltönnyel többet készített, mint amennyit normájuk előirányzott. Nem feledkezhetünk meg az V. részlegben dolgozó Oprisan Virgil vezette 103-as számú brigádról sem. Már az első napon alkalmazták Csutkih szovjet sztahanovista munkamódszerét Eredmény az volt, hogy átlagosteljesítményüknél 4,5 százalékkal jobb minőségű munkát végeztek és aznapi normájukat két rend öltönnyel túlteljesítették. Ezekhez hasonló eredményeket a Gheorghe Gheorghiu-Dej konfekciós gyárban még számos termelési brigád valósított meg ezen a napon. A szocialista munka hősei Vasú Nicolae ifjú arca sok képről mosolygott már ránk. Derűs, bizakodó volt mindig ez az arc. A néhai szegénysorsú parasztgyermek, aki annyit szenvedett a kizsákmányoló műhelytulajdonosoktól — ma, népi demokráciánkban egyik legnagyrabecsültebb sztahanovista lett. Vasú Nicolae, a fővárosi „Rákosi Mátyás” üzem munkása, vasszorgalommal tanulmányozta a szovjet munkamódszereket. Ezek megismerése nyomán született meg a gépek kihasználására irányuló országoshírű kezdeményezése. Szorgalma és nagy munkája elismeréséül a dolgozók megválasztották a Nagy Nemzetgyűlésbe. A termelés fokozásáért kifejtett kiváló érdemeiért pártunk és kormányunk a „Szocialista Munka Hőse” címmel, valamint a „Sarló és Kalapács” aranyéremmel tüntették ki. Kőolajiparunk legjobb sztahanovistája Ezt így hallhattuk sokszor Arján Dumitru elvtársról. Arján Dumitru elvtárs már kora gyermekkorától kezdve megtanulta, hogy mit jelent tőkésnek dolgozni és egyedül megszerezni a mindennapit. Harminc esztendeje már, hogy munkába állt a kőolajiparban, de csak népi demokráciánkban érezte először azt, hogy igazán dolgozó emberhez méltóan él és dolgozik. Rendszerünk és a szovjet példa tette számára lehetővé, hogy országos hírű kezdeményezése megszülessen. . Elhangzott kezdeményezése a fúrótornyok kezelőszemélyzetének megszervezésére, amelyhez rövidesen a 30 futóbrigád 500 tagja csatlakozott. Arján elvtárs kiváló munkája jutalmául megkapta a „Szocialista Munka Hőse" és a „Sarló és Kalapács” aranyérmet Az első eredmények A nagyszebeni „Metalurgica”-üzem dolgozói az újesztendő első munkanapján jóval a munkaidő előtt mentek a gyárba. Lelkesen beszélgettek arról, hogy az újévben hogyan dolgoznak majd. Bár a munka megkezdéséig még 15—20 perc volt, de a legtöbb üzemrészben az ifjúmunkások már bent voltak. Az esztergályosok gépeiket tisztították, késeket köszörültek, mások az osztálymestertől rendeléseket vettek fel. Tischer Rudolf, IMSZ-tag is gondosan készítette elő esztergapadját. Az újévben szép eredményekkel akart elindulni. Ezen a napon Tischer elvtársnak bónusz alakú kerekeket kellett esztergályoznia. A munka végrehajtására 83 órát kapott. Tischer igyekezett úgy dolgozni, hogy jóval kevesebb idő alatt teljesítse a rendelést. Az öntödében is lázasan készültek az új esztendő első munkanapjára. Sopa Ioan és Munteanu Grigore a két öntödei ifjúsági brigád felelősei annak rendje és módja szerint előkészítették a munkahelyet. Amikor a munka kezdetét vette, minden ifjú, az idősebbekkel vállvetve lendületesen látott a munkához. Az egész műszak ideje alatt az ifjak nagy szorgalommal dolgoztak. Délután összegezték az eredményeket. Szép eredményekről számolhattak be. Tischer elvtárs 4 óra alatt 30 százalékkal haladta túl a normáját. Pálfi János ifjú öntötőmunkás déli 12 óráig a gáttéralkatrészekből 3 normával többet készített. Sopa Ioan és Munteanu Grigore ifjúmunkások is minden munkapercet kihasználtak. Ez lehetővé tette, hogy külön-külön 2 normát teljesítsenek. GAVRIL POPA levelező. --ír Ünnepi nagygyűlések Népköztársaságunk kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából Hazánk dolgozói kitörő lelkesedéssel ünnepelték meg dolgozó népünk történelmi jelentőségű nagy eseményét, a Román Népköztársaság kikiáltásának ötödik évfordulóját. Ez alkalommal, december 30-án kedden este a RNK Atheneumának nagytermében a RMP Bukaresti Városi Bizottsága és a fővárosi Néptanács Végrehajtó Bizottsága ünnepi gyűlést rendezett. A párt vezetőin és a kormány tagjain kívül, a fővárosi dolgozók legkiválóbb képviselői is részt vettek az ünnepi gyűlésen: sztahanovistáik és élmunkások, a tudomány, művészet és kultúrái emberei, az állami intézmények vezetői, a párt- és a tömegszervezetek aktivistái, néphadseregünk katonái, stb. A párt és a kormány vezetőinek megjelenését — élén Gh. Gheorghiu-Dej elvtárssal — hosszas tapssal fogadták. Szűnni nem akaró éljenzéssel és hatalmas lelkesedéssel fejezték ki a gyűlésen résztvevők dolgozó népünknek azt a kemény elhatározását, hogy szüntelenül fokozódó lendülettel harcol hazánk erősítéséért, ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséért, népi demokratikus rendszerünk megszilárdításáért és szocialista építkezésünk egyre gyorsabb ütemének biztosításáért. A gyűlés részvevői hosszan tüntettek a béke mellett, a háborúra uszítók ellen. Hazánk népe e nagy nemzeti ünnepen ismét szeretettel és hálával gondol nagy barátunkra, a Szovjetunióra, a felszabadító szovjet hadseregre és lángeszű vezetőjére a dolgozó emberiség nagy tanítómesterére, a hatalmas béketábor zászlóvivőjére, Sztálin elvtársra. Az elnöki asztalnál a következő elvtársak foglaltak helyet: Gh. Gheorghiu-Dej, Dr. Petru Groza, A. I. Lavrentyev, a Szovjetunió nagykövete, Iosif Chisinevschi, Mogyorós Sándor, Miron Constantinescu, Gh. Apostol, Chivu Stoica, M. B. Mityim, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja, Emil Bodnăraș hadseregtábornok, Petre Borila, С. Pârvulescu, Dr. I. I. Parhon akadémikus professzor, Traian Savulescu akadémikus profeszszor, Mihail Sadoveanu akadémikus, Al. Draghici altábornagy, Gh. Stoica, Stelian Moraru, Vasile Musat, Matei Socor, Nicolai Badescu építész, Floca Arhip vezérőrnagy, Diaconu Floarea ellentengernagy, Fulga Nicolae vezérőrnagy, Anton Breitenhofer, Valeriu Buzea, Vasu Nicolae, Dumitru Arjan, Andreina Maria, Traian Bodea, Dobrita Barbu, Petre Dragoescu, Gáli Ignác, Ion Huluta, Coslar Peric. Még jelen voltak: Van Ju Pin, a Kínai Népköztársaság nagykövete, W. Wrzosek, a Lengyel Népköztársaság nagykövete, Schmeltz, a Csehszlovák Köztársaság nagykövete, D. Bon Gi, a Koreai Demokratikus Népköztársaság nagykövete, D. K. Grekov, a Bolgár Népköztársaság nagykövete, Pataski László, a Magyar Népköztársaság követe, G. Handke, a Német Demokratikus Köztársaság diplomáciai kirendeltségének vezetője, S. Kumbaro, az Albán Népköztársaság ideiglenes ügyvivője, valamint a diplomáciai testület több más tagja. Az ünnepi gyűlésen Gheorghe Apostol elvtárs elnökölt. Az ünnepi gyűlés díszelnökévé a jelenlevők hatalmas tapsvihara közepette megválasztották a nagy Sztálint, a békeszerető népek lángelméjű vezetőjét, dolgozó népünk legjobb barátját. A díszelnökségbe megválasztották a Szovjetunió Kommpunista Pártja Központi Bizottságának Elnökségét és a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Politbüróját, élén Gh. Gheorghiu-Dej elvtárssal. Ezután Emil Bodnaras elvtárs hadseregtábornok, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politbürójának tagja, a Fegyveres Erők minisztere mondott beszédet. Bevezetésképpen Emil Bodnaras elvtárs a monarchia megdöntéséről beszél és arról, hogy a Hohenzollern dinasztia hogyan zsákmányolta ki hosszú évtizedekig a román népet. Beszél arról, hogy országunk legnagyobb kapitalistája a király, 150.000 hektár föld tulajdonosa volt és több mint 30 nagy ipari és bankvállalat részvényese. „1947 december 30-án örökre megszűnt az évszázados rabság — mondotta Emil Bodnaras elvtárs. — A monarchia megdöntése betetőzte dolgozó népünk évszázados küzdelmét a szabadságért és nemzeti függetlenségért, betetőzte a munkásosztály hősi harcát a tőkések uralmának megdöntésére, az imperialista járom lerázásáért". Bodnaras elvtárs a továbbiakban azokról a megvalósításokról beszél, amelyek dolgozó népünk munkája nyomán születtek, a ipar, mezőgazdaság, stb. terén. „Azoknak a vívmányoknak — mondotta Bodnaras elvtárs — amelyekkel népünk büszkélkedhetik. Alapvető tényezői abban állnak, hogy országunk területét a szovjet hadsereg szabadította fel, nem pedig valamely kapitalista ország hadserege és hogy népünk élén a munkásosztály pártja, határozott akaratú és harcedzett vezetésű marxista-leninista párt állott, mely hű osztályához és a dolgozó néphez.“ Bodnaras elvtárs beszélt a szocialista építés és újjáépítés tervéről és az ötéves terv négy év alatti teljesítéséről. Beszédének befejező részében Emil Bodnaras elvtárs többek között ezeket mondotta: „Pártunk egybeforrott országunk dolgozóinak millióival. Pártunkat a dolgozók bizalma és szeretete övezi. Az ellenség fél a párttól, fél erejétől, engesztelhetetlenségétől és határozatainak súlyától. Mindez a párt sorai vasegységének, a Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagyszerű tanításaiba vetett megingathatatlan hitének, a munkásosztály és a nép iránti határtalan odaadásának tulajdonítható, a párt vezetőségének, amely gondosan fejleszti ezeket az erényeket — a Központi Vezetőségnek és annak élén Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak tulajdonítható.“ Az ünnepi gyűlésen részvevők nagy lelkesedéssel fogadták azt a javaslatot, hogy üdvözlő táviratot küldjenek a nagy Sztálinnak. A távirat szövegét Nicolae Vasu sztahanovista, „A Szocialista Munka Hőse" olvasta fel. Az ünnepi gyűlést hangverseny követte, amelyen közreműködtek a Rádióbizottság szimfonikus ének- és zenekara, a bukaresti és a kolozsvári Állami Operaházak, valamint a Rádió énekkara szólóénekesei. Vezényelt George Georgescu, a RNK művészetének érdemes mestere az Állami Díj kitüntetettje. RESICAN Resicán, a Román Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulója tiszteletére a „Munkások Házá“-ban mintegy 1200 munkás, mérnök, technikus és tisztviselő gyűlt össze. Az egybegyűlt dolgozók Resica üzemeiből, gyáraiból, a Sovrommetalból, a „Sovromutilaj petrolifer“-ből és más vállalatoktól jöttek. Az ünnepi gyűlésen megjelentek: Stubnea Mate sztahanovista acélöntő mester, Bădescu Ioan és Popa Pop Ion IT. főolvasztárok, Peia Ttiodor, Korcsek Ferenc és Tóth József sztahanovista esztergályosok és mások, akik mind a következő évekre termelnek. Ezen a napon a resicai Siemens-Martin kemence munkásai és technikusai még több acélt adtak a hazának és már 1953 január 10-re termeltek. Az ünnepi gyűlés keretében Modoran Gheorghe elvtárs, a resicai „Sovrommetal“ és „Sovromutilaj petrolifer” kombinátok pártalapszervezetének titkára, december 30-a történelmi jelentőségéről beszélt. ARADON Aradon az Állami Színház szépen feldíszitett termében tartották meg a Román Népköztársaság kikiáltása 5. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi gyűlést. A gyűlésen a párt arad tartományi bizottságának, a rajoni és városi bizottságnak aktivistái, a tömegszervezetek vezetői, valamint az üzemek, gyárak és intézmények sztahanovistái és élmunkásai is megjelentek. A gyűlésen Svoboda Ioan elvtárs, a Román Munkáspárt aradtartományi bizottságának titkára beszélt. Az ünnepi gyűlést művészi kultúrműsor zárta be. MAROSVÁSÁRHELYEN A Magyar Autonóm Tartomány székhelyén, Marosvásárhelyen, kedden este tartották meg a kultúrpalotában a Román Népköztársaság kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi gyűlést. A gyűlésen a tartományi pártbizottság, a rajoni és városi pártbizottság aktivistái, a tömegszervezetek vezetői, az üzemek, gyárak és vállalatok élenjáró dolgozói vettek részt. Az ünnepi nap történelmi jelentőségét Csupor Lajos elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára és Bugyi Pál elvtárs, a tartományi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke méltatták román, illetőleg magyar nyelvven. I