Ifjúmunkás, 1953 (6. évfolyam, 196-206. szám)

1953-01-07 / 196. szám

N­i /// ^ ____/ -r '^yvv'. 95 3. GYŐZELMES ÉV Egy költő egyszer szép korunkat dusan­­termő fához hasonlította. A hasonlat szép és igaz — és mi, szocializmust építő emberek büszkék vagyunk, mert ha korunk dusan­­termő fa, úgy szocialista építésben eltöltött éveink gyönyörűszép gyümölcsök korunk fá­ján. Ismét eltelt egy év. Hatalmas események­ben gazdag esztendő volt, mint a költő mond­­ja : nem siratjuk, gazdag év volt. Ismét eltelt egy év és a békére vágyó né­pek szerte a világon leszűrik az egész esz­tendő tapasztalatait, hogy így induljanak az új esztendőnek. A kapitalista országokban a békeszerető emberek milliói szintén mérleget készítenek a békeharcról. Ott a dolgozók az imperializmus ellen elért győzelmeik fe­lett tartanak seregszemlét és megvizsgálják harci módszereiket. Noha az imperialista országok háborúra taszító vezetőkörei mindent megtesznek, hogy az egyszerű embereket lehangolttá tegyék, hogy azok ne lássanak távlatot maguk előtt­­— a dolgozók azonban, habár az imperializ­mus igáját nyögik, mégis bizakodók. Biznak a holnapban, biznak a békeharcban, biznak saját erejükben s a nagy sztálini szavakban. „Továbbra is hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti háború nem tekinthető elkerülhetetlennek, hogy országaink ezután is békében élhetnek" ■— mondotta Sztálin elvtárs a „New York Ti­mes” diplomáciai tudósítójának adott vá­laszában. Ezek a nagyszerű sztálini szavak új biza­lommal és harci kedvvel töltik el a békesze­rető emberiséget. Mert nekünk, békeszerető embereknek az ijesztendő a békeharc fokozásának esztende­jét jelenti. Az elmúlt esztendő győzelmei és harcai nagy tanulságokkal járnak. Az elmúlt év a Szovjetunió és a népi de­mokráciák országai számára az ipar, a me­zőgazdaság és a kultúra nagy eredményeit hozta. A világ egynegyedén nagy lendülettel épült és épül a világ dolgozóinak álma : a szocializmus és a kommunizmus. Ez az új világ olyan csodálatos alkotások­kal büszkélkedhetik, mint a V. I. Lenin hajóz­ható csatorna, amely két nagy folyam egye­sítésével az orosz nép évszázados álmát vál­totta valóra. És a mi, doltesti hőerőművünk, éppenúgy mint a többi népi demokráciák megvalósítá­sai, ugyancsak a dolgozó nép 1952-es esz­tendpi érsek gyüm­ölcse.­­­­ Míg nálunk nincs munkanélküliség — г kapitalista országokban a gyárak egymás után csukják be kapuikat s igy napról-napra a munkanélküliek számát tízezrekkel növelik Míg nálunk állandóan fejlődött az ipar­termelés, lendülettel dolgozott mezőgazdasá­gunk szocialista szektora és kultúránk, roha­mosan fejlődött, addig náluk az ipar a vál­ság karmaiban van, a mezőgazdaság dolgo­zói állandóan szegényednek és milliók még az írás-olvasást sem ismerik. Az 1952-es esztendőben — mint ahogyan az természetes is — még jobban elmélyült az imperializmus és gyarmati rendszerének általános válsága. Ez a válság, mint rém kí­séri és fojtogatja az imperializmust. Nem kí­méli a válság a termelést, a mezőgazdaságot, de nem kizrréli a kultúrát sem. A tőkés országok válságának elmélyülésé­vel, növekedésével azonban természetszerűleg erősödtek a nemzeti függetlenségi mozgal­mak. A francia, angol, olasz és más népek nem hyugosznak bele, hogy hazájukat a Wall­street urai rabigába hajtsák. A gyarmati népek is fokozták harcukat az elnyomók ellen. Fellobogtak a harci tüzek Kenyában, Tuniszban. A vietnami néphad­sereg a múlt esztendőben nagy csapásokat mért a francia gyarmatosító rablóhadseregre. A koreai nép halált megvető bátorsággal védte hazája szabadságát és véráztatta föld­jét. Az elmúlt esztendőben még jobban lehullott az imperialisták álarca: teljes életnagyság­ban magunk előtt láthattuk vadállati poli­tikájukat. A baktériumbomba — Kocsedé — a hazugságözön — ezek voltak az imperia­listák halál­politikájának főbb állomásai. Bármennyit mesterkedtek is azon az impe­rialisták, a békemozgalom erejének növekedé­sét nem tudták megakadályozni. 1952-ben az erőviszonyok még jobban eltolódtak a béke és a háború tábora között — a béketábor javára. Az elmúlt esztendőben még jobban kiszélese­dett a béketábor és még több ember csatlako­zott ehhez a hatalmas mozgalomhoz, amely magába tömöríti az egyszerű, békére vágyó embereket függetlenül vallási, világnézeti fel­fogásuktól. A decemberi bécsi Békevédelmi Kongresszus a béke híveinek hatalmas seregszemléje, a világ egyszerű emberei békeharcának nagy állomása volt. Dolgozó népünk mint a béketábor egyik je­lentős tényezője az 1952-es évben nagy len­dülettel építette hazánkban a szocializmust. Az 1952-es esztendő hazánk ipara fejlődé­sének esztendeje volt. Olyan munkahőseink vannak, mint az ifjú Vasú Nicolae, akinek munkamódszerével ezrek teljesítik túl nor­májukat és aki megkapta a legjobb építő­nek járó legmagasabb kitüntetést: a „Szocia­lista Munka Hőse" címet. A sztálinvárosi Sovromtractor dolgozói 45 nappal a határidő előtt fejezték be múltévi tervüket. Ehhez hasonló győzelmeket értek el más üzemek és bányák, a petróleumipar munkásai is, akik felismerték, hogy milyen alapvető jelentőségű jó munkájuk iparunk fej­lesztése szempontjából. Ebben az évben még jobban kiszélesedett a sztahanovista­ mozga­lom, mert pártunk, kormányunk, népi demo­kratikus államrendszerünk megteremtette fej­lődésének alapfeltételeit. Az elmúlt esztendőben azonban a mezőgaz­daság szocialista átalakításának útján is je­lentős sikereket értünk el. Új társulások és kollektív gazdaságok százai alakultak, a me­zőgazdaság szocialista szektorában sokkal na­gyobb és jobb termést érhettünk el, am­i be­szédes bizonyítéka a nagyüzemű és tudomá­nyos alapokon nyugvó gazdálkodás felsőbb­rendűségének a kisüzemű, egyéni termeléssel szemben. És dolgozó népünk tudja: mindenezek kizáró­lag pártunk szilárd lenini-sztálini politikájá­nak következményeként jöhettek létre. A párt erős kézzel irányította lépteinket, kíméletlenül szétzúzta Vasile Luca államellenes és ellenfor­radalmi akcióját, amelyet Ana Pauker és Teo­­hari Georgescu támogatott. A párt e forra­dalmi tette győzelmet jelentett az opportuniz­mus, a jobboldali elhajlás felett, megszilárdí­totta új típusú pártunk acélos egységét, és még szorosabbra vonta a dolgozók sorait a pártunk és annak szeretett vezetője, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs köré. . Az­ 1950-55 .ps­ztendárus Alkotmányunk meg­jelenésének, megszavazásának győzelmes éve volt. Ilyen nagyszerű Alkotmánya még soha­sem volt dolgozó népünknek! A letűnt pol­gári-földesúri rendszer felülről a dolgozókra kényszerített burzsoá érdekeket szolgáló al­kotmányai helyett dolgozó népünk megkapta második és az elsőnél még haladottabb alkot­mányát. Ez nemcsak kivívott jogainkat szen­tesítette, de ugyanakkor záloga a jövő vívmá­­nyoknak. Dolgozó népünk november harmincadikén szabadon vonult az urnák elé, hogy azokra szavazzon, akik saját soraiból kerültek ki, akikben minden bizalma megvan, mert kemény és elszánt harcukkal bizonyították be elvhű­­ségüket. Dolgozó népünk anyagi és kulturális szín­vonala 1952-ben az előző évhez viszonyítva jelentősen emelkedett és állandóan emel­kedni fog. Dolgozó népünk minden vívmányában része van IMSZ-tagjainknak és a szervezeten kívül­álló dolgozó ifjainknak is. Ők megszívlelték pártunk útmutatásait és fiatalos, lelkes mun­kájukkal, tanulásukkal, szervezeti tevékenysé­gükkel járultak hozzá e forradalmi vívmá­nyok megerősítéséhez, továbbfejlesztéséhez. A győzelmek, amelyeket hazánk dolgozó népe elért, a megtízszereződött győzelmek zálogai. Biztosíték erre pártunk politikája, dol­gozó népünk alkotó ereje és lelkesedése, biz­tosíték a jövő győzelmekre minden eddigi eredményünk. „Boldog újévet“ — így üdvözölték régente is egymást az egyszerű emberek újév nap­ján. Azonban kevés remény volt a boldog új­­esztendőre. A szép üdvözlés szinte csak vi­gaszszámba ment. Ma, amikor így üdvözöljük egymást, érezzük, hogy alapja van jókívánsá­gainknak. Alapja, van, mert mind boldogabb ujesztendőink lesznek. És mi a még boldogabb ujesztendőket nemcsak kívánjuk, de ki is vív­juk magunknak! „Az RNK tervgazdaságának lendületes fejlődése" kiállítás hazánk egész ipari fej­lődése mellett a Magyar Autonóm Tartomány hatalmas fejlődését is bizonyítja. Képünk a szászrégeni IPEIL gyár hangszerosztályát ábrázolja. Bónus Péter sztahanovista hangszerkészítőmester, egy csoport fővárosi egyetemistának a képen látható hangszerek elkészítési módját magyarázza. @ 7 jivoÎE­ârgăi efflRutjetú / fiz JfáúmuMÁáó Szövetség országd­í szeatlapjcu VI. évf. 196. szám í*í 4 oldal 25 bani r*i 1953. Január 7. -■V LAPUNK TARTALMÁBÓL: Hogyan dolgozzék az agitátor ( 2. ol- Az új esztendő első munkanapján (3. A békemozgalom nagy elismerése (4-dal). oldal) Bălcescu nagy harcostársunk (2. visszanyert hely (3. oldal) oldal) A békebrigád megtárgyalja Sztálin elvtárs válaszát (3. oldal) oldal) A diákok ideológiai és politikai nevelé­­se (4. oldal) Az Ifjúsági Könyvkiadó (3. oldal) Tűzvonalban (4. oldal)' Harcoljunk ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséért Az ifjú gáteresek munkasikerei A gugesti faipari kombinát szirénája ja­nuár másodikán reggel hat órakor harsányan jelezte az új esztendő első munkanapját. A kombinát munkásai ekkor nevetve, viccelve, tele vígsággal igyekeztek az üzem felé. Egyik csoport a másik után érkezett a gyárba. Amikor a jelzés másodszor is megszólalt, a csarnokban nagy lendülettel megindult a munka. Minden csarnok visszhangzott a gé­pek lármájától. A gáterek éhesen nyelik a gyantaillatos rönköket. Az 1-es számú gáter­­nél Serban Constantin ifjúmunkás dolgozik. Már az első nap arra készült, hogy jól meg­szervezze a munkát. Igyekezete meghozta a kivánt eredményt. Az első napon — 1953 első munkanapján — 102 százalékkal teljesí­tette túl a múlt évben elért átlagos napi tel­jesítményét. Gross András gáteres 58 száza­­l­­ékkal, míg Stefan Calin gáteres 36 százalék­kal termelt többet ezen a napon. A faipari kombinát minden csarnokában, minden üzemrészében jelszavak mozgósítot­ták a munkásokat: „az 1953-as tervévben foly­tassuk még nagyobb lendülettel a szocialista versenyeket.’­ A gugesti fűrészüzem munkásai és techni­kusai már az év első munkanapján bebizonyí­tották, hogy elhatározásuk megmásíthatatlan és az 1953-as tervévben döntő sikereket fog­nak elérni. A petróleumipari ifjúmunkások mun­katertdülete A ploesti „1 Mai” üzem kapui felé, 1953. első két munkanapján már kora reggel igyer­­­keztek a munkások. Mindenik úgy akarta, hogy a több petróleumipari felszerelésért foly­tatott harcot rr.ielőbb megkezdje. A­­II. géposztályon, amely különben sztaha­novista osztály, az ifjúmunkások, élén az IMSZ-szervezet titkárával és a brigádfelelő­­sökkel, minden szükséges előkészületet meg­tettek, s türelmetlenül várták a munka meg­kezdését. Alexandri Gliga sztahanovista IMSZ-tag, a szerelőosztály ifjúsági brigádjának felelő­se, az év első munkanapján brigádjával együtt normán felül 185 százalékkal több petróleumipari felszerelést gyártott. Szép eredményeket értek el a második munkana­pon is. Dobrescu Victor elvtárs munkája sikeres elvégzése érdekében minden szükséges intéz­kedést megtett. Már az első napon fokozot­tabb mértékben alkalmazta a szovjet mun­kamódszereket. Az eredmény: négy napi norma. Dobrescu elvtárs 1953 január máso­­diki normája 1 fogaskerék volt. Az idő ész­szerű kihasználásával s a gép teljesítményé­nek fokozásával aznap 1 helyett 4 fogaskere­ket készített el. Január harmadikán Dobrescu elvtárs munkaütemét még tovább fokozta. A dolgozók jólétéért A disznóéi „Victoria“ textilgyár munkásai január 2-án azzal az erős elhatározással in­dultak munkába, hogy tervüket ebben az év­ben magasan túlszárnyalják, így határozott Engele András ifjú sztahanovista, Zöldi Le­vina és más ifjúmunkás is. Reggel 7 óra. A gyár szirénája a munka megkezdését jelzi. Minden munkás, ifjú vagy idős, már a gépe mellett állt. A szövőgé. рек, szelfaktorok és egyéb gépek megkezdték munkájukat. Villámszerű gyorsasággal cikáz­tak­. a vV-ítők. Megindult a munka a több­ib..üz vetért, a több vászonért. Szép eredményekről számolhattak be az első műszak végén a textilgyár munkásai. Az első váltásban dolgozó szövőnők 195 méter­rel több szövöttárut termeltek terven felül. Engele András ifjú sztahanovista két szö­vőgépen 5 óra alatt 6 méter vásznat szőtt a terven felül. Az első nap sikerei a szocialista versenyek és a szovjet munkamódszerek alkalmazásá­nak tulajdoníthatók. A „Victoria“ textilgyár munkaközössége azon iparkodik, hogy 1953- ban minél szélesebb mértékben alkalmazzák a szovjet munkamódszereket és a­ párosver­senybe minél több munkás kapcsolódjék be. Tudják, hogy ezzel ötéves tervünk négy év­latti teljesítéséhez hathatósan hozzájárulnak. Sok és jó minőségű öltönyt a dolgozó népnek A bukaresti „Gheorghe Gheorghiu-Dej”-kon­fekció üzem munkásai sok boldog újévet és sok sikert kívántak egymásnak, amikor ja­nuár másodikán munkahelyükön találkoztak. A munka megkezdésének ideje az V. rész­legben dolgozó 106. számú brigád tagjait már a gépek mellett találta. A munka folyamatos menetére minden szükséges előkészületet meg­tettek, öntudatos munkáshoz méltó tisztaság uralkodott a brigád munkahelyén. A szorgos kezek egymásután készítették el a ruhadara­bokat, illetve öltönyöket. A műszak végén összeadták eredményeiket s örömmel állapí­tották meg, hogy aznapi normájukat 5 öl­tönnyel haladták túl s hogy 2 százalékkal fo­kozták a termékek minőségét. Ezen a napon különösen Alexandrina Bulat sztahanovista munkásnő és Dudescu Badea ifjúmunkás tűn­tek ki, akik minőségileg is a legjobban dol­goztak. A VI. részlegben dolgozó ifjúsági brigád, amelynek felelőse Stanciu Florica, sem akart lemaradni a munkában. A múlt év utolsó hó­napjában azzal tűntek ki, hogy jelentős nor­­matülszárnyalásokat értek el. Ebben az esz­tendőben a brigád még ezeket a sikereket is fokozni akarja Amikor a műszak végét je­lezték, mindenik brigádtag jóval túlszárnyal­ta előirányzatát. Rotaru Serbana, Georgeta Dobre elvtársnők, akik nemrégen fejeztek­ be a szakmai kiképző tanfolyamot, teljes erejük­kel, tudásukkal segítették a brigádot. A bri­gád ezen a napon 13 öltönnyel többet készí­tett, mint amennyit normájuk előirányzott. Nem feledkezhetünk meg az V. részlegben dolgozó Oprisan Virgil vezette 103-as számú brigádról sem. Már az első napon alkalmaz­ták Csutkih szovjet sztahanovista munkamód­szerét Eredmény az volt, hogy átlagos­­telje­sítményüknél 4,5 százalékkal jobb minőségű munkát végeztek és aznapi normájukat két rend öltönnyel túlteljesítették. Ezekhez hasonló eredményeket a Gheorghe Gheorghiu-Dej konfekciós­ gyárban még szá­mos termelési brigád valósított meg ezen a napon. A szocialista munka hősei Vasú Nicolae ifjú arca sok képről mosoly­gott már ránk. Derűs, bizakodó volt mindig ez az arc. A néhai szegénysorsú parasztgyer­­mek, aki annyit szenvedett a kizsákmányoló műhelytulajdonosoktól — ma, népi demokrá­ciánkban egyik legnagyrabecsültebb sztaha­novista lett. Vasú Nicolae, a fővárosi „Rákosi Mátyás” üzem munkása, vasszorgalommal tanulmá­nyozta a szovjet munkamódszereket. Ezek megismerése nyomán született meg a gépek kihasználására irányuló országoshírű kezde­ményezése. Szorgalma és nagy munkája el­ismeréséül a dolgozók megválasztották a Nagy Nemzetgyűlésbe. A termelés fokozásáért kifejtett kiváló érdemeiért pártunk és kormá­nyunk a „Szocialista Munka Hőse” címmel, valamint a „Sarló és Kalapács” aranyérem­mel tüntették ki. Kőolajiparunk legjobb sztahanovistája Ezt így hallhattuk sokszor Arján Dumitru elvtársról. Arján Dumitru elvtárs már kora gyermekkorától kezdve megtanulta, hogy mit jelent tőkésnek dolgozni és egyedül megsze­rezni a mindennapit. Harminc esztendeje már, hogy munkába állt a kőolajiparban, de csak népi demokráciánkban érezte először azt, hogy igazán dolgozó emberhez méltóan él és dolgozik. Rendszerünk és a szovjet példa tette számára lehetővé, hogy országos hírű kezde­ményezése megszülessen. . Elhangzott kezde­ményezése a fúrótornyok kezelőszemélyzeté­nek megszervezésére, amelyhez rövidesen a 30 futóbrigád 500 tagja csatlakozott. Arján elvtárs kiváló munkája jutalmául megkapta a „Szocialista Munka Hőse" és a „Sarló és­ Kalapács” aranyérmet Az első eredmények A nagyszebeni „Metalurgica”-üzem dol­gozói az újesztendő első munkanapján jóval a munkaidő előtt mentek a gyárba. Lelkesen beszélgettek arról, hogy az újévben hogyan dolgoznak majd. Bár a munka megkezdéséig még 15—20 perc volt, de a legtöbb üzemrész­ben az ifjúmunkások már bent voltak. Az esztergályosok gépeiket tisztították, késeket köszörültek, mások az osztálymestertől ren­deléseket vettek fel. Tischer Rudolf, IMSZ-tag is gondosan készítette elő esztergapadját. Az újévben szép eredményekkel akart elindulni. Ezen a napon Tischer elvtársnak bónusz alakú kerekeket kellett esztergályoznia. A munka végrehajtására 83 órát kapott. Tischer igyekezett úgy dolgozni, hogy jóval kevesebb idő alatt teljesítse a rendelést. Az öntödében is lázasan készültek az új esztendő első munkanapjára. Sopa Ioan és Munteanu Grigore a két öntödei ifjúsági bri­gád felelősei annak rendje és módja szerint előkészítették a munkahelyet. Amikor a mun­ka kezdetét vette, minden ifjú, az idősebbekkel vállvetve lendületesen látott a munkához. Az egész műszak ideje alatt az ifjak nagy szor­galommal dolgoztak. Délután összegezték az eredményeket. Szép eredményekről számol­hattak be. Tischer elvtárs 4 óra alatt 30 százalékkal haladta túl a normáját. Pálfi János ifjú öntö­tőmunkás déli 12 óráig a gáttéralkatrészekből 3 normával többet készített. Sopa Ioan és Munteanu Grigore ifjúmunkások is minden munkapercet kihasználtak. Ez lehetővé tette, hogy külön-külön 2 normát teljesítsenek. GAVRIL POPA levelező. --ír Ünnepi nagygyűlések Népköztársaságunk kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából Hazánk dolgozói kitörő lelkesedéssel ünne­pelték meg dolgozó népünk történelmi jelen­tőségű nagy eseményét, a Román Népköztár­saság kikiáltásának ötödik évfordulóját. Ez alkalommal, december 30-án kedden este a RNK Atheneumának nagytermében a RMP Bukaresti Városi Bizottsága és a fővárosi Néptanács Végrehajtó Bizottsága ünnepi gyű­­­lést rendezett. A párt vezetőin és a kormány tagjain kívül, a fővárosi dolgozók legkiválóbb képviselői is részt vettek az ünnepi gyűlésen: sztahanovis­táik és élmunkások, a tudomány, művészet és kultúrái emberei, az állami intézmények veze­tői, a­ párt- és a tömegszervezetek aktivistái, néphadseregünk katonái, stb. A párt és a kormány vezetőinek megjele­nését — élén Gh. Gheorghiu-Dej elvtárssal — hosszas tapssal fogadták. Szűnni nem akaró éljenzéssel és hatalmas lelkesedéssel fejezték ki a gyűlésen résztvevők dolgozó népünknek azt a kemény elhatározását, hogy szüntelenül fokozódó lendülettel harcol hazánk erősítésé­ért, ötéves tervünk négy év alatti teljesítésé­ért, népi demokratikus rendszerünk megszi­lárdításáért és szocialista építkezésünk egyre gyorsabb ütemének biztosításáért. A gyűlés részvevői hosszan tüntettek a béke mellett, a háborúra uszítók ellen. Hazánk népe e nagy nemzeti ünnepen is­mét szeretettel és hálával gondol nagy bará­tunkra, a Szovjetunióra, a felszabadító szov­jet hadseregre és lángeszű vezetőjére a dol­gozó emberiség nagy tanítómesterére, a hatal­­mas béketábor zászlóvivőjére, Sztálin elv­társra. Az elnöki asztalnál a következő elvtársak foglaltak helyet: Gh. Gheorghiu-Dej, Dr. Petru Groza, A. I. Lavrentyev, a Szovjetunió nagykövete, Iosif Chisinevschi, Mogyorós Sándor, Miron Constantinescu, Gh. Apostol, Chivu Stoica, M. B. Mityim, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának tagja, Emil Bod­­năraș hadseregtábornok, Petre Borila, С. Pârvulescu, Dr. I. I. Parhon akadémikus pro­fesszor, Traian Savulescu akadémikus profesz­­szor, Mihail Sadoveanu akadémikus, Al. Dra­­ghici altábornagy, Gh. Stoica, Stelian Mora­­ru, Vasile Musat, Matei Socor, Nicolai Bade­­scu építész, Floca Arhip vezérőrnagy, Diaconu Floarea ellentengernagy, Fulga Nicolae vezér­őrnagy, Anton Breitenhofer, Valeriu Buzea, Vasu Nicolae, Dumitru Arjan, Andreina Ma­ria, Traian Bodea, Dobrita Barbu, Petre Dra­­goescu, Gáli Ignác, Ion Huluta, Coslar Per­ic. Még jelen voltak: Van Ju Pin, a Kínai Nép­­köztársaság nagykövete, W. Wrzosek, a­ Len­gyel Népköztársaság nagykövete, Schmeltz, a Csehszlovák Köztársaság nagykövete, D. Bon Gi, a Koreai Demokratikus Népköztársaság nagykövete, D. K. Grekov, a Bolgár Népköz­­társaság nagykövete, Pataski László, a Magyar Népköztársaság követe, G. Handke, a Né­met Demokratikus Köztársaság diplomáciai ki­­rendeltségének vezetője, S. Kumbaro, az Al­bán Népköztársaság ideiglenes ügyvivője, va­lamint a diplomáciai testület több más tagja. Az ünnepi gyűlésen Gheorghe Apostol elv­társ elnökölt. Az ünnepi gyűlés díszelnökévé a jelenlevők hatalmas tapsvihara közepette megválasztot­ták a nagy Sztálint, a békeszerető népek láng­­elméjű vezetőjét, dolgozó népünk legjobb ba­rátját. A díszelnökségbe megválasztották a Szov­jetunió Kom­mpunista Pártja Központi Bizott­ságának Elnökségét és a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Politbüróját, élén Gh. Gheorghiu-Dej elvtárssal. Ezután Emil Bodnaras elvtárs hadseregtá­bornok, a Román Munkáspárt Központi Veze­tősége Politbürójának tagja, a Fegyveres Erők minisztere mondott beszédet. Bevezetésképpen Emil Bodnaras elvtárs a monarchia megdöntéséről beszél és arról, hogy a Hohenzollern dinasztia hogyan zsák­mányolta ki hosszú évtizedekig a román népet. Beszél arról, hogy országunk legnagyobb ka­pitalistája a király, 150.000 hektár föld tulaj­donosa volt és több mint 30 nagy ipari és bankvállalat részvényese. „1947 december 30-án örökre megszűnt az évszázados rabság — mondotta Emil Bodna­ras elvtárs. — A monarchia megdöntése be­tetőzte dolgozó népünk évszázados küzdel­mét a szabadságért és nemzeti függetlensé­gért, betetőzte a munkásosztály hősi harcát a tőkések uralmának megdöntésére, az imperia­lista járom lerázásáért". Bodnaras elvtárs a továbbiakban azokról a megvalósításokról beszél, amelyek dolgozó népünk munkája nyomán születtek, a ipar, mezőgazdaság, stb. terén. „Azoknak a vívmányoknak — mondotta Bodnaras elvtárs — amelyekkel népünk büsz­­kélkedhetik. Alapvető tényezői abban állnak, hogy országunk területét a szovjet hadsereg szabadította fel, nem pedig valamely kapita­lista ország hadserege és hogy népünk élén a munkásosztály pártja, határozott akaratú és harcedzett vezetésű marxista-leninista párt állott, mely hű osztályához és a dolgozó nép­hez.“ Bodnaras elvtárs beszélt a szocialista épí­tés és újjáépítés tervéről és az ötéves terv négy év alatti teljesítéséről. Beszédének befejező részében Emil Bodna­ras elvtárs többek között ezeket mondotta: „Pártunk egybeforrott országunk dolgozói­nak millióival. Pártunkat a dolgozók bizalma és szeretete övezi. Az ellenség fél a párttól, fél erejétől, engesztelhetetlenségétől és hatá­rozatainak súlyától. Mindez a párt sorai vasegységének, a Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagyszerű tanításai­ba vetett megingathatatlan hitének, a mun­kásosztály és a nép iránti határtalan oda­adásának tulajdonítható, a párt vezetőségének, amely gondosan fejleszti ezeket az erényeket — a Központi Vezetőségnek és annak élén Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak­ tulajdonítható.“ Az ünnepi gyűlésen részvevők nagy lelkese­déssel fogadták azt a javaslatot, hogy üd­vözlő táviratot küldjenek a nagy Sztálinnak. A távirat szövegét Nicolae Vasu sztahanovista, „A Szocialista Munka Hőse" olvasta fel. Az ünnepi gyűlést hangverseny követte, amelyen közreműködtek a Rádióbizottság szimfonikus ének- és zenekara, a bukaresti és a kolozsvári Állami Operaházak, valamint a Rádió­ énekkara szólóénekesei. Vezényelt George Georgescu, a RNK művészetének ér­demes mestere az Állami Díj kitüntetettje. RESICAN Resicán, a Román Népköztársaság kikiáltá­sának 5. évfordulója tiszteletére a „Munká­sok Házá“-ban mintegy 1200 munkás, mér­nök, technikus és tisztviselő gyűlt össze. Az egybegyűlt dolgozók Resica üzemeiből, gyá­raiból, a Sovrommetalból, a „Sovromutilaj petrolifer“-ből és más vállalatoktól jöttek. Az ünnepi gyűlésen megjelentek: Stubnea Mate­ sztahanovista acélöntő mester, Bădescu Ioan és Popa Pop Ion IT. főolvasztárok, Peia Tti­o­dor, Korcsek Ferenc és Tóth József sztaha­novista esztergályosok és mások, akik mind a következő évekre termelnek. Ezen a napon a resicai Siemens-Martin ke­mence munkásai és technikusai még több acélt adtak a hazának és már 1953 január 10-re termeltek. Az ünnepi gyűlés keretében Modoran Ghe­orghe elvtárs, a resicai „Sovrommetal“ és „Sovromutilaj petrolifer” kombinátok párt­­alapszervezetének titkára, december 30-a tör­­ténelmi jelentőségéről beszélt. ARADON Aradon az Állami Színház szépen feldíszi­­tett termében tartották meg a Román Nép­­köztársaság kikiáltása 5. évfordulója tisztele­tére rendezett ünnepi gyűlést. A gyűlésen a párt arad tartományi bizottságának, a rajoni és városi bizottságnak aktivistái, a tömeg­szervezetek vezetői, valamint az üzemek, gyá­rak és intézmények sztahanovistái és élmun­kásai is megjelentek. A gyűlésen Svoboda Ioan elvtárs, a Román Munkáspárt aradtartományi bizottságának titkára beszélt. Az ünnepi gyűlést művészi kultúrműsor zárta be. MAROSVÁSÁRHELYEN A Magyar Autonóm Tartomány székhelyén, Marosvásárhelyen, kedden este tartották meg a kultúrpalotában a Román Népköztársaság kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi gyűlést. A gyűlésen a tartományi pártbizottság, a rajoni és városi pártbizottság aktivistái, a tömegszervezetek vezetői, az üzemek, gyárak és vállalatok élenjáró dolgozói vettek részt. Az ünnepi nap történelmi jelentőségét Csu­por Lajos elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára és Bugyi Pál elvtárs, a tartomá­nyi néptanács végrehajtó bizottságának elnö­ke méltatták román, illetőleg magyar nyelv­ven. I

Next