Ifjúmunkás, 1953 (6. évfolyam, 196-206. szám)
1953-01-07 / 196. szám
Churchill és Eisenhower magántalálkozója , ^ .«^n az angol lapok hírt közöltek, amelyben értesítették a közvéleményt, hogy Churchill miniszterelnök 1952 december 31-én az Egyesült Államokba utazik azzal a céllal, hogy találkozzék Eisenhowerrel, az ■újonnan megválasztott elnökkel, valamint Trumannal, az Egyesült Államok jelenleg még funkcióban lévő elnökével. Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy ezt a magántalálkozást nem az tette ilyen sürgőssé, hogy Churchill személyesen akarja kifejezésre juttatni „jókívánságait" az újonnan megválasztott elnöknek, hanem a jelenlegi politikai és gazdasági, amerikai-angol viszony teszi égetővé azt, hogy a két kormány összehangolja bizonyos kérdésekkel kapcsolatos nézeteit. Úgy Nagy-Británia, mint az Egyesült Államok kormánya szeretné elhitetni a közvéleménnyel azt, hogy a két imperialista hatalom közötti barátsági viszony létezik. De nézzük meg közelebbről ennek a „barátságnak’ a tartalmát és akkor hamarosan meggyőződünk arról, hogy ez a viszony „aki birja marja" elven alapszik. És éppen azért, mert az utóbbi években az amerikai imperializmus nagyon bírta és nagyon sokat eltart az angol imperializmustól, a londoni kormány nagyon fontosnak találta azt, hogy valamilyen formában felülvizsgálják ezt a „barátsági“ viszonyt. Köztudomású az, hogy az angol és amerikai imperializmus közötti ellentétek képezik és a jövőben is képezni fogják azt a csomópontot, amelyek napról-napra rothadtabbá teszik az imperialista tábort. A tények azt mutatják, hogy az „angolbaráti" köntösben tetszelgő amerikai imperialisták különböző módszerekkel saját telekkönyvükbe írták be Anglia gyarmatainak nagy részét. Nem beszélve a kereskedelmi konkurenciáról, amellyel Anglia számára befagyasztottak majdnem minden eladási lehetőséget a külkereskedelem terén. Ezenfelül az amerikai „szövetségesek" olyan iramú felfegyverkezésre kötelezik Angliát, amely naprólnapra bénábbá teszi a brit nemzetgazdaságot. Anglia területe egyre inkább az amerikaiak által elfoglalt terület jellegét ölti fel, amelyen amerikai támaszpontokat és garnizonokat hoznak létre. Főleg az utóbbi időben lezajlott események bizonyítják azt, hogy e két imperialista hatalom közötti ellentétek mind mélyebbé és kiküszöbölhetetlenekké válnak. A közelmúltban lezajlott Atlanti Paktum háborús tanácskozása, amely meglehetősen viharos körülmények között zárult be, nem hozta meg az amerikaiak által várt eredményt, amit az amerikai ,New York Herald Tribune" című lap is kénytelen volt beismerni. A tanácskozó felek nem fogadták el Ridgway katonai költség programmtervezetét, hanem jelentősen leszállították ennek összegét. Ez alkalommal az angol kormány volt a nyugati hatalmak kormányainak szóvivője, ő állt azok élén, akik a katonai költekezések jelentős csökkentése mellett törtek lándzsát. Az angol kereskedelmi körök nem kevésszer juttatták kifejezésre felháborodásukat azért, mert az amerikai kormány korlátozza Angliának a Kelettel való kereskedelmi kapcsolatait. Amint ezt már számtalan angol kereskedelmi kör kifejezésre juttatta, ez a kereskedelmi korlátozás nem tesz egyebet, mint hogy még jobban fokozza Anglia gazdasági válságát. . A felsorolt tények egy igen kicsi részecskéjét képezik azoknak a problémáknak, amelyek a Churchill, Eisenhower, Truman magántalálkozó napirendjén fognak szerepelni. Ezek a tények ékesen bizonyítják azt, hogy az imperialista tábor keretében létező belső ellentétek, jóval túljutottak azon a fázison, hogy meg lehetne állítani, vagy ki lehetne küszöbölni őket. Kétségenkívüli tény, hogy Anglia nem tűrheti a végtelenségig azt, hogy az amerikai imperializmus kisemmizze, hogy teljesen megbénítsa gazdasági és politikai vérkeringését. A FRANCIA KORMÁNYVÁLSÁG Tíz hónapi létezése után a Pinay kormány, Franciaország történelmében eddig ismert legreakciósabb kormány ugyanolyan szégyenteljesen bukott meg, mint azok a kormányok, amelyek előtte taszították csőd felé a filarskalizált Franciaországot. „A Pinay kormány azért volt kénytelen lemondani, mert egyre növekedett a francia munkásosztály, a városi és falusi lakosság különböző rétegeinek ellenállása a kormány politikájával szemben", határozza meg a Francia Kommunista Pártnak, a kormánynyal kapcsolatos felhívása. A francia háborús uszítók most azon fáradoznak, hogy egy még reakciósabb kormányt ültessenek a nép nyakára, hogy elérjék azt a célt, amelyet a Pinay-kormánynak nem sikerült elérnie. A háború utáni időkben szereplő párizsi reakciós kormányok, amelyeknek politikája folytán Franciaország a tönk szélére jutott, lehetővé tette a francia nép számára azt, hogy teljes, egészében meggyőződjék arról, hogy „egyik kutya, a másik eb." Éppen itt van az oka annak, hogy hetek óta nem képesek a francia reakciós körök egy új kormányt alakítani. Nem képesek azért, mert a francia nép határozottan tüntet minden olyan_ intézkedés ellen, amely egy új reakciós kormány megalakítását célozza. A francia nép érdeke egyezik azokkal az elvekkel, amelyek a Francia Kommunista Pártnak a kormányválsággal kapcsolatos felhívásában vannak öszszefoglalva. A francia nép olyan kormányt akar, amely véget vet az őrült felfegyverkezésnek, amely haditámaszpontok helyett lakóházakat és iskolákat fog építeni, amely határozottan kiáll Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, amely véget vet a vietnámi háborúnak és határozottan követeli a koreai rablóháború befejezését. A francia nép olyan kormányt akar az ország élére állítani, amely nem lesz hajlandó tűrni azt, hogy a Wall Street irányítsa Franciaország sorsát. Olyan kormányt, amely a béke és a nemzeti függetlenség politikáját folytatja, amely teljes erejéből hozzájáruljon a német kérdés békés megoldásához. Azért küzd olyan elszántan a francia nép, mert olyan emberek kezébe akarja adni az ország vezetését, akik harcolnak az alkotmányos szabadságjogok biztosításáért. A Francia Kommunista Pártnak egy békekormány alakításával kapcsolatos felhívása életerős visszhangra talált a francia népi tömegekben. A francia nép tudja azt, hogy csakis a Kommunista Párt javaslatai alapján megalakított demokratikus, kormány lesz képes arra, hogy politikájával kifejezésre juttassa a francia nép szabadságvágyát, hogy megvédje anép érdekeit, csakis egy ilyen kormány képes olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek a béke nagyügyét szolgálják. A diákok ideológiai A szovjet felső tanintézetek mélyreható szaktudással bíró, magas erkölcsi színvonalon álló, hazájuknak és Lenin-Sztálin pártjának odaadó szakembereket képeznek ki. A szovjet ifjúság kommunista nevelése a marxista-leninista elmélet elsajátításán alapszik. „...van egy tudomány — tanítja Sztálin elvtárs —, amelynek ismerete feltétlenül kötelező minden tudományág bolsevikjei számára — ez a marxista-leninista társadalomtudomány, a társadalom fejlődési törvényeiről, a proletárforradalom fejlődési törvényeiről, a szocialistaépítés - fejlődési törvényeiről, a kommunizmus győzelméről szóló tudomány.” (“A leninizmus kérdései”, „Szikra” kiadás, 704. oldal.) Sztálin elvtárs tanítása alapján pártszervezetünknek nagy gondot kell fordítania a társadalmi tudományok előadásaira, hogy az oktatás minél magasabb színvonalon, minden formális és skolasztikus szellemtől, minden talmudizmustól és könyvbúkástól mentesen folyjék, hogy a hallgatók a társadalomtudományi és gazdaságtani ismereteket, kiváltképen a marxizmus-leninizmus alapjait tökéletesen elsajátítsák. A moszkvai Felső Technikai Tanintézetben, éppen úgy mint a többi szovjet főiskolákban, a társadalmi és gazdasági tudományok tanszékei párt- és komszomolaktivistákkal bővített üléseket szoktak tartani. Ezek az ülések kiemelik a kommunisták és a komszomolok szervező szerepének és felelősségének jelentőségét az oktatási munkában. . . _ A pártszervezeti bizottság a múlt évben négy ízben tárgyalta ülésein a marxi-leniai elmélet előadási színvonala emelésének lehetőségeit. Többek között ilyen kérdésről, is volt szó: „Milyen intézkedéseket kell a marxizmus-leninizmus és a gazdaságpolitika tanszékének, az előadás feljavítása céljából Sztálin elvtárs nyelvészeti munkájának megjelenésével kapcsolatban foganatosítania”, ,,A gazdaságpolitikai tanszékek előadóinak tudományos továbbképzése”, stb. Mindezek az előadások és a szemináriumok jelentékeny javulását eredményezték. ★ A tanterv szerint a hallgatók csak az első négy évben tanulják a marxi-lenini elméletet. Ennélfogva a hallgatók politikai önképzése a pártoktatás keretében a legnagyobb fontosságú feladat. Intézetünkben a tanárok, aspiránsok és egyes elméletileg jól felkészült idősebb kommunista hallgatók vezetésealatt száznál több önképzőkör és szeminárium alakult. A propagandistáknak több mint fele lehallgatta az esti egyetemen a marxizmusleninizmus előadásait Ez évben a pártoktatási tanfolyam megnyitása országunk életének két fontos eseményével: Sztálin elvtársnak, „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban" című munkájának megjelenésével és a X XIX. pártkongresszus megnyitásával esett össze. A pártbizottság tevékenységének tárgyát főleg a kongresszus anyaga és Sztálin elvtárs munkája képezte. A XIX. pártkongresszus anyagát minden évfolyamban előadták. Az anyag beható, tanulmányozására a hallgatók önképzőköreiben külön szemináriumot tartottak. Sztálin elvtársnak „A szocializmusgazdasági problémái a Szovjetunióban" című láng- és politikai nevelése eszt munkájának tanulmányozása az előadó tantestület és a propagandisták részére rendezett előadássorozattal kezdődött. Ezután a propagandisták részére közös konzultációt tartottak. A marxizmus-leninizmus alapjai és a gazdaságpolitikai tanszékek propagandista előadói Sztálin elvtárs munkájáról minden diákcsoportban megbeszéléseket tartottak. Jelenleg elméleti előadásokra készülnek. Azon hallgatók részére, akik eszmei színvonaluk emelésén önállóan dolgoznak, külön előadássorozatot rendezünk Sztálin elvtársnak „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban”című művéről. ★ Az elméleti politikai munka feljavításának legfontosabb feltétele az,hogy az előadó tanári kar minél magasabb eszmei-elméleti színvonalon álljon. Az intézet tanári karának legnagyobb része rendszeresen és mélyrehatóan tanulmányozza a marxi-lenini tudományt. A pártszervezet és az intézet igazgatóságának közbenjárására az intézetben az esti egyetem fiókot nyitott. Eddig már a tanárok és előadók fele elvégezte a kétéves egyetemi tanfolyamot. Intézetünkben a „Politikai és tudományos ismereteket terjesztő országos egyesület" is nyitott alosztályt. Intézetünk vezető emberei ennek is tagjai és nemcsak az intézet hallgatóinak és előadótestületének, hanem a „Politikai és tudományos ismereteket terjesztő országos egyesület” más előadótermeiben is tartanak felolvasásokat. A tanári kar számára a marxi-lenini elméletről, Sztálin elvtársnak a nyelvészeti kérdésekről, a szocializmus gazdasági problémáiról és a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenetről írt műveiről rendszeres előadássorozatot rendeztünk. Ezenkívül a tanári testületnek a tudomány és technika legújabb vívmányairól is rendeztünk előadásokat és a tudományos értekezésekre készülő dolgozatok megírására kedvező feltételeket teremtettünk. Sok közgazdaságiszakos tanár élvezett alkotási szabadságot disszertációs munkájának sikeres befejezésére. ★ A diákok nevelésének egyik elengedhetetlen feltétele a kulturális téren végzett tömegmunka, amelyet a pártbizottság, a komszomolbizottság és a szakszervezeti helyi bizottság együttesen valósít meg. Igyekszünk ifjúságunk jó ízlését kifejleszteni széles körben ismertetjük az irodalom és a művészet legjobb alkotásait, elősegítjük a diákok műkedvelő tevékenységének felvirágzását, minden eszközzel fejlesztjük a testnevelést és a sportot. A pártbizottság meghívására a tanári kar tagjai a politikai helyzetről beszélnek a hallgatóknak, megbeszéléseket tartanak velük, beszélnek az ifjak jövendő szakmájáról, részt vesznek a diákestélyeken és diákgyűléseken, valamint az önképzőkörök és a sportosztályok összejövetelein is. I. J. Kupljevszkij, a tudomány és technika terén kiváló érdemeket szerzett tanár 700 főnyi diákhallgatóság előtt a kommunizmus nagy építkezéseiről tartott előadást. G. A. Nyikolajev, a moszkvai Felső Technikai Tanintézet helyettes igazgatója, az intézet sportegyesületének tényleges tagja si sportot űz. Minden igyekezetünk továbbra is arra irányul, hogy a diákság eszmei és politikai nevelésének színvonalát emeljük, hogy az ifjú szakemberek — a kommunizmus aktív építői kiképzésében újabb sikereket érjünk el. A koreai front kanyargó vonala a sekélyvizű Sárga-tengertől egészen a Japán-tenger szirtes partjáig állandóan a terepet uraló magaslatokon halad végig. A koreai néphadsereg csapatai ennélfogva előnyös helyzetben vannak: fegyvereik tüzével mindenütt elérik az ellenséget, s szükség esetén ellentámadásba is könnyen átmehetnek. Korea hegységeiben több olyan ütközet volt, amely méreteire nézve sok történelmi nevezetességű hegyi ütközetet felülmúl. A nyolcadik amerikai hadsereg, amely oly becstelen hírnevet szerzett magának, december eleje óta ismét „támad”. Vesztesége halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban, már a támadás első öt napjában 2000-nél több emberre rúgott. A harcokban minden nap rengeteg repülőgép és tank vesz részt. Clark tábornok, hol a keleti tengerpartnál hol Kimhvánál — a hadászati jelentőségű utak metezőpontjánál —, hol a középső vagy a nyugati szakaszok egyikében igyekszik э frontot áttörni, de mindenütt hallatlan ellenállásra talál, mindenütt vereséget szenved. A kilencedik kszinmari divíziót, melynek száma a kínai önkéntesek tüze alatt felére olvadt, Clark tábornok kénytelen volt a második vonalba küldeni, hogy ott, a Délről erőszakkal besorolt ifjakkal egészítsék ki. A koreai néphadsereg katonái és a kínai önkéntesek tökéletesen kiismerték a hegyvidéki hadviselés szabályait, jól megerősödtek a magaslatokon, a hegyláncok hágóin és a frontra vezető utak mentén. Védállásaik rendesen több, egymás felett fekvő tűzvonalból állanak és minden irányban nyílt kilátásuk van. A katonák barlangokban és kavernákban laknak, puha fenyőgallyakon alusznak. A talaj oly kemény, mint a kő és minden földmunka rendkívül nehéz, mégis majdnem minden katonának van egyéni lövészfészke, amely a tüzérségi lövegek és a bombaszilánkok ellen védi. Kimhvarajonban egy segédcsapatokkal megerősített amerikai zászlóalj támadást intézett az egyik névtelen magaslat ellen. A támadást támogató tüzérség a nap folyamán 20.000 löveget lőtt ki. A tüzérségi tüzet repülőgépről irányították. A cédrussal és fenyővel borított magaslat meggyulladt és hosszú időre eltűnt a maró füst kék ködében. A magaslatot védő parancsnok azonban elvezette századát a hegy túlsó lejtőjére, s csak megfigyelőket hagyott hátra. Mihelyt az amerikai csapatok rohamra készülve, megkezdték az előnyomulást, a század átkelt a hegygerincen, gyorsan elfoglalta védelmi állását és tüzet nyitott a támadók ellen. Tizenkétszer támadtak meg az amerikaiak, de a gépfegyverek és bombavetők sűrű tüze mindannyiszor visszavetette őket kiindulási vonalukba. A néphadsereg harcosai több izben közelebb engedték magukhoz az ellenséget, s akkor az árkászok felrobbantották a sziklát. Nagy kőtömbök váltak rá és a kisebb köveket is magukkal sodorva, mint a lavinák söpörték el útjukból a halálra rémült támadókat. Az egyes rohamok között repülőgépek siettek az amerikaiak segítségére és napalmbombákat dobtak a magaslat védőire. Meggyulladtak a még megmaradt fák és bokrok, a gránitszikla lángba borult, majd izzásba jött, de Kim Ir Szen hős harcosai képesek voltak helyüket még a pokoli hőségben is megállani. Estefelé a bevehetetlen sziklavárat a láng egészen letarolta, a hegy kopasz maradt. Eddig neve sem volt, most megkeresztelték, s a jelentésekben „Tűzhányó” néven szerepel. Az amerikai repülők légitámadásai rendkívül kegyetlenek. A vérszomjas ötödik és tizenkettedik légi hadsereg egyre újabb bombákat próbál ki. A néphadsereg légvédelmi tüzérsége, amelynek nagy harci tapasztalata van, kényszerítette az amerikai gépeket, hogy repülési vonalukat jóval magasabbra emeljék. Hecsu rajonban, a 38. szélességi fokon, amerikai lökhajtásos zuhanó repülőgépek fényes nappal támadtak meg egy koreai légvédelmi üteget. Az üteg jól irányított tűzzel leverte a vezérgépet. Másnap az amerikai repülők felfedezték a tölgyfák között elrejtett üteget és 32 repülőgéppel támadták meg. Az üteg, a Munkapárt egyik tagja, Hvan Ben Szen vezetésével bátran felvette a harcot a túlerővel szemben. Az összecsapás első perceiben, amikor a repülők még elbizakodottak voltak és egyenes zuhanásokkal támadtak az üteg ellen, három koreai harcos, Pak Kvan Hun, Pak Kimm és Kim Ki Un egy-egy repülőgépet lőttek le. A repülők mintegy 200 bombát dobtak az ütegre és másfélórai harc után sikerült két ágyút megsemmisíteniük. Egymás után estek el a tüzérek, de sebesült bajtársaik gyorstüzeléssel folytatták a harcot. Több mint 2700 löveget lőttek ki. Végül is, az amerikaiak, kilenc gépet veszítve, visszavonultak repülőtereik irányába. A két óráig tartó küzdelemben Hvan Ben Szen hősi halált halt. Az addig névtelen hegy, a páratlan harc színhelye, a hős tiszt nevét kapta. A megrémült amerikai pilóták azonban egy álló hétig kerülték a „harapós” csúcsot. A nagyszámú amerikai légierő sem képes a néphadsereg tüzérségét megbénítani. A tüzérségi állások és a hadianyagraktárak ellen intézett légitámadások mindig a bombázók, vagy a vadászgépek vereségével végződnek. A koreai sajtó megírja, hogy a múlt év októberében 271 amerikai repülőgépet vertek le és 553 szenvedett sérülést. A koreai néphadseregben nagyon elterjedt a repülőgép-vadászok mozgalma. A merész vadászok kis, legfeljebb szakasznagyságú egységekben működnek. Minden ilyen egység repülőgép elleni gépfegyverrel és tank elleni gyalogsági fegyverrel van felszerelve. A mozgalom egyik kezdeményezője — Kim Kim, 19 éves parasztlegény, aki ma a Koreai Népköztársaság kétszeres hőse —, háromhónapi vadászaton 11 ellenséges repülőgépet lőtt le. A repülőgép elleni harcból Kim mindig győztesen került ki. May ezredes, az 1. amerikai légvédelmi hadosztály parancsnoka, akinek nem volt valami jó véleménye a koreai légvédelemről, személyesen akarta megcáfolni az amerikai repülők azon állítását, hogy a koreai repülő-gépvadászok nagyon veszedelmes ellenfelek és maga is a frontra repült. Meg is szerezte a kívánt „tapasztalatot”, mert egy koreai vadász lelőtte gépét. Az amerikai csapatok sok alávalóságot követnek el. A sajtó közölte, hogy vegyi lövegeket is használnak. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy voltak esetek, amikor a gyáva amerikai vadászok koreai asszonyokat és gyermekeket hajtottak maguk előtt, ők pedig ezek mögé bújva támadtak. A néphadsereg jelenleg az aktív védelem taktikáját alkalmazza. Alosztályai kihasználják az erdővel borított hegyes terep előnyeit, az úttalan helyeket, a szakadékokat, a szorosokat. Korea hegyes ország és a néphadsereg katonái a hegyjárásban felülmúlhatatlanok. Nehezen megközelíthető, látszólag járatlan helyeket sikeresen használnak fel merész kerülőkre, hogy az ellenség hátához kerüljenek. A vakmerő harcosok az éj leple alatt zajtalanul bekerítik a támadók alosztályait és megsemmisítik azokat. Nemrég a koreaiak a Gyémánt-hegyekben teljesen megsemmisítettek két amerikaii zászlóaljat. Az ügyes nyomolvasók minden nap átkúsznak az amerikai rablóhordák frontszakasza mögé s megtámadják az autóosztagokat, elfogják a jelentéseket, felrobbantják a hidakat. Az amerikai tisztek annyira félnek az éjjeli támadásoktól, hogy még a fronttól távoleső helyeken is felöltözve halnak. Napról-napra nagyobb a hideg és az amerikai katonák nem titkolják a háború harmadik felétől való rettegésüket. A hadifoglyok vallomásai szerint a szökések egyre nagyobb méreteket öltenek s a haditörvényszékek egyre kegyetlenebbek, mert ráijesztéssel akartják a lazuló fegyelmet helyreállítani. A nagy robbanásoktól megrendülnek az évszázados hegyek, szerte-széjjel menekül az erdők minden vadja, a megrémült madarak pedig már régen elköltöztek. A felhők alatt, egy elhagyott sasfészekben egyik mesterlövész csinált magának fedezéket, — egy sasszemű és sasszívó, félelmet nem ismerő ember, akit a Munkapárt nevelt és a harcok tüze edzett (A „Pravda“ 348. (12.550.) számából.) írja: N. Jegoro/icsev a moszkvai „Bauman” Felső Technikai Intézet pártszervezeti titkára. TŰZVONALBAN Irta SZERGEJ BORZENKO IFJÚMUNKÁS 1953. január 7. — 4. oldal A világ ifjúsága az Ifjúság Jogait Védő Nemzetközi Konferenciára készül Az Ifjúság Jogait Védő Nemzetközi Konferencia előkészítéséhez lelkesen csatlakoznak mindazon az ifjak, akik hosszú évek óta kemény harcot vívnak a legégetőbb társadalmi problémák megoldásáért. Az Ifjúság Jogait Védő Nemzetközi Konferenciát megelőzően Tokióban megtartották a Japán Ifjúság Konferenciáját a háború ellen és az ifjúság védelmében. A konferencián 500 ifjú vett részt akik a Fiatal Japán Lányok Tanácsát, az Ifjúság Hazafias Frontját, a Tanulók Országos Szövetségét, az államvasutaknál dolgozó ifjakat stb. képviselték. A konferencia központi kérdései az újrafelfegyverzés és a sorozás elleni harc, valamint a békéért vívott küzdelem kérdései voltak. A konferencián felolvasták a DIVSZ, a kínai, vietnami és más országok ifjúsági szervezeteinek üdvözlő táviratait és megválasztották az Ifjúság Jogait Védő Nemzetközi Konferenciára a küldötteket. A Brazíliai Sajtószövetség székházában tartotta gyűlését az Ifjúság Jogait Védő Nemzetközi Konferencia kezdeményezőbizottságának vezetősége. A gyűlés munkálataiban számos, jogi téren jól ismert személyiség vett részt. Kamara képviselő felszólította a fiatalokat, hogykészítsék elő a Nemzeti Konferenciát és védjék legégetőbb követeléseiket. A konferenciát az ország számos közéleti személyisége is támogatta. Lafaite de Andrada miniszter az ország Legfelső Törvényszéke пек bírája kijelentette: „Teljes szívemből üdvözlöm az Ifjúság Jogait Védő Nemzeti Konferencia megtartását, amelynek célja, hogy felvesse az ország ifjúságát érintő legfontosabb aktuális kérdéseket. Sok szerencsét kívánok e gyűlés szervezőinek". Luis Melo Campos és Carlos Flexa Ribeiros, az ország két legnagyobb kollégiumának igazgatói, nyilatkozataikban szintén támogatták a konferenciát. Olaszországban is folynak az előkészületek a konferenciára. A torinói ifjúmunkások egy konferenciát tartottak, ahol megállapították, hogy a fiatal munkanélküliek száma három év alatt kilencezerről 15 ezerre emelkedett. Ennek az az oka, hogy 1945 óta nem vesznek fel fiatalokat a vas- és vegyiiparba, ugyancsak azóta számos tanonciskolát bezártak, felemelték a felsőbb tanintézetek és az egyetemek tandíját, számos iparágban növelték az elbocsájtások számát, ami elsősorban a tanoncokat érintette. Ezen a konferencián nagysikereket értek el a torinói ifjú munkanélküliek. A polgármesterre és a községtanácsra kifejtett nyomással elérték, 25 új műhely benyitását és szakmai tanfolyamok indítását. E tanfolyamokon 1500 munkanélkülit helyeztek el. Kiharcolták 55 fiatal munkás felvételét a Fiat-üzembe. A Fiat-üzem elhatározta, hogy 1000—1500 ifjúval növeli központi tanonciskolája tanulóinak létszámát. AzIfjúság Jogait Védő Nemzetközi Konferencia nemzetközi előkészítő bizottsága Kopenhágában ülést tartott. Az ülésen felszólalt többek között Pierre Minteyer katolikus diák, aki befejezésül ezeket mondta: „A. egész francia küldöttség nevében őszintén kívánom, hogy erőfeszítéseink a közös célért dolgozók erőfeszítéseivel eredményesek legyenek: elérjük azt, hogy az ifjúság békében élhessen, jogait elismerjék és tiszteletben is tartsák." A békemozgalom nagy elismerése „A Népek közötti Béke Megszilárdításáért” nevet viselő Nemzetközi Sztálin-Békedíjat három évvel ezelőtt, Sztálin elvtárs 70. születésnapján alapította a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége. Azóta immár harmadszor gyarapszik újabb és újabb ragyogó nevekkel azoknak a névsora, akik a nagy díj büszke kitüntetettjeinek vallhatják magukat. A nemrégen kiosztott 1952. évi Nemzetközi Sztálin-Békedíjat a francia Yves Farge, az Indiai Szajfuddin Kitchen, a brazil Elisa Branco, az amerikai Paul Robeson, a német Johannes Becher, a kanadai James Endicott és Ilja Ehrenburg szovjet író kapták. A Nemzetközi Sztálin-Békedíj nagyszerű jelképe annak a megbonthatatlan egységnek, amely a Szovjetunió és az egész, emberiség békeharca között létezik, nagyszerű kifejezője annak a mérhetetlen megbecsülésnek, amelyben a Szovjetunió a béke kiváló harcosait részesíti, annak az igaz barátságnak, amelyet a szovjet emberek a békéért harcoló milliók iránt éreznek. A Nemzetközi Sztálin-Békedíjak kiosztását éppen ezért tartják a világ békeszerető emberei mindannyiszor a békemozgalom nagy eseményének. A Nemzetközi Sztálin-Békedíj odaítélésére ez alkalommal a népek Bécsben tartott nagy békekongresszusával egyidőben került sor. Ennek a ténynek különös jelentősége van annál is inkább, mert a világ békeszerető népei, akiknek küldöttei együtt tárgyalták meg a békeharc legégetőbb kérdéseit a most kitüntetett kiváló harcosokkal, joggal érezhetik, hogy e kiemelkedő személyiségek kitüntetésén keresztül a nagy Szovjetunió őkel valamennyiüket részesítette e kitüntetésben. A Nemzetközi Sztálin-Békedíjak odaítélése a Szovjetunió következetes békepolitikájának újabb nyomatékos megnyilvánulása, jelképe annak a vitathatatlan ténynek, hogy az emberiség tavaszának építésén munkálkodó szovjet állam következetes marad a lenini-sztálini békepolitikához, amely lényegének természetes következménye és amely a Szovjetunió, mint a haladás első rohambrigádja immár több mint 35 esztendeje folytat. Míg a Szovjetunió a legmagasabb nemzetközi kitüntetést adományozza Paul Robesonnak , Truman és Eisenhower Amerikája valósággal bilincsekbe veri őt, mint a szovjet állam az igazi megbecsülés nagy díját nyújtja át a béke bátor harcosának. Elisa Brancoпак, az áruló Vargas kormánya tömlőébe hurcolja őt. íme, a kétféle politika: egyik oldalon az imperialista bajkeverők, akik semmiféle ármánykodástól sem riadnak vissza a népek békét követelő hangjának elnémítására, a másik oldalon pedig a Szovjetunió, a demokratikus tábor vezető országa, amely teljes erkölcsi erejével és súlyával a békeharcosok oldalán áll. Szkobelcin akadémikus: „A Népek közötti Béke Megszilárdításáért" , a Nemzetközi Sztálin-Békedij kiosztóbizottságánnak elnöke, a „Pravdá”-ban közzétett cikkében a következőket írta: „A A Nemzetközi Sztálin-Békedij Bizottság, amikor odaítélte az 1952. évi díjakat, meg volt győződve arról, hogy a világ sokmillió emberének érzéseit fejezte ki, azokét, akik ismerik és telkesen helyeslik a bizottság határozatában felsorolt békeharcosok tevékenységét". Valóban. A világ békeszerető emberei örömmel, lelkesedéssel és megelégedéssel fogadták a Nemzetközi Sztálin-Békedíj Bizottságnak határozatát. Az új kitüntetettek hozzájárulása a béke fenntartásáért és megszilárdításáért folyó harchoz olyan jelentős, hogy tevékenységük híre régen túljutott országaik határán, nevük régen az emberiség legszentebb ügyéért harcoló legbátrabbak névsorába került. A francia Yves Farge-ot világszerte úgy ismerik, mint azt a lelkes hazafit, aki már hosszú évek óta küzd Franciaország nemzeti becsületének és függetlenségének legbátrabb védelmezői mellett. A hitlerista megszállás nehéz,a kínokkal teli esztendeiben. Yves Farge élén állt annak a bizottságnak, amely a franciák erőszakos Németországba hurcolása ellen küzdött. A háború utáni években, amikor egyre világosabbá vált, hogy az oly sok vér árán kivívott békét újabb veszély fenyegeti a világuralomra törő amerikai és angol imperialisták részéről, Yves Farge az elsők között állt a békéért küzdők soraiba. Jelenleg ő a francia békeharcosok országos szervezetének vezetője és nincs az a nemzeti, vagy nemzetközi békeösszejövetel, ahol ne hallatná béke- és szabadságszerető népének erős hangját, ahol ne adna kifejezést a francia nép akaratának, amely Franciaország kormányától egyre erőteljesebben követeli, hogy lépjen ki az annyira megalázó agresszív szövetségekből és lépjen a békeszerető népek küzdelmét támogatók sorába. Így ismerik Yves Farge-ot Cassanova, Henri Martin és Raymonde Dieu Franciaországának békeharcosai, a harcosnak, bátor,kitartó küzdőtársnak az emberiség nagy ügyéért, a béke megvédéséért folyó harcban. Harcosnak ismerik a népek Szajfuddin Kitchelwet is, az indiai béketanács elnökét. Az ő nevét is már régen nemcsak Indiában, de Ázsia számos más országában is együtt emlegetik az ázsiai népek békeküzdelmével, a koreai háború befejezését követelő tiltakozásokkal és Japán felfegyverzése ellen tiltakozó mozgalmakkal. A béke mindenütt, a föld minden sarkán a becsületes emberek legdrágább kincse. Érte mindenütt harcolnak: szerte a világon nevelkednek igazi hősök e szent küzdelem barikádjain. Eliza Branco a BrazilNőszövetség bátorszavú vezetője. Neve eggyéforrt azzal a naponként erősödő küzdelemmel, amelyet Brazília igazi fiai az imperialisták és csatlósaik háborús készülődései ellen folytatnak. Közel három éve, 1950. szeptember 7-én, Elisa Branco neve mint a vihar járta be egész Braziliát. Ezen a napon Elisa Branco, a sao-paolói katonai díszszemlére összegyűlt katonák előtt zászlót bontott, amelyre ez volt írva: „Fiaink nem mennek katonának Koreába" és a katonákhoz lángolt) beszédet intézett. Elisa Brancot Vargas hóhérai letartóztatták és börtönbe vetették. Bátor harcát azonban itt sem szüntette be. A börtön sötét falai mögül harcos leveleket intézett Brazilia asszonyaihoz és hívta őket harcra, küzdelemre a békéért, az életért. Paul Robeson mély, szárnyaló énekét közli a rádió... Az ember önkénytelenül is azt mondja: „Amerika igazi hangja”. Igen, Paul Robeson a békéért bátran harcoló, becsületes amerikaiak mintaképe. Mint művész és mint közéleti személy egyaránt a béke, az emberek közötti barátság igazi harcosa. Énekét nemcsak népe, a néger nép — amelynek elnyomása ellen olyan bátran kiáll — hallgatja, de hallgatják egész Amerika dolgozói, az egész világ békeszerető emberei. És Paul Robesonéneke új és új erőt ad, újabb és újabb bátor küzdelmekre. Paul Robesont nem némitják el és nem némíthatják el sem a rendőri üldözések, sem a fenyegetések, sem a terror. A költő lelkesedésétől lüktető verse éppúgy harci erőt ad, mint egy lángolószavú szónok beszéde. Ilyenek Johannes Becher német költő versei. Őt azért érte ez a nagy megtiszteltetés, mert versei, újságcikkei a munka és a béke harcos énekei. Johannes Becher egész irodalmi és közéleti tevékenységét a német nép egységéért és az egységes, békeszerető Németország demokratikus fejlődéséért folytatott küzdelem nagy eszméi lelkesítik. Ez emeli őt a békéért küzdők első soraiba, ez teszi őt méltóvá erre a nagy kitüntetésre. Az őszinte kiállás a béke mellett,a következetesség és bátorság az emberiség nagy ügyének megvédéséért folytatott küzdelemben —• ezek James Endicott kanadai lelkész tevékenységének jellemzői. Endicott, mint miszszionárius lelkész sokáig élt Kínában és gyakorlatban ismerkedett meg az amerikai imperialisták gyarmatosító politikájának „áldásaival”. Az elmúlt évben újból ellátogatott Kínába és habár utazásának célja az volt, hogy az új Kína valóságával ismerkedjék meg, keserűen kellett tapasztalnia az amerikai imperialisták becstelen baktériumháborújának következményeit is. Hazájába érkezése után „Vádolok!" címmel komoly leleplező erővel bíró könyvet irt és minden alkalmat felhasznált arra, hogy megmagyarázza hazája és egész Amerika becsületes embereinek, milyen borzalmas kalandba kényszerítik a népeket bankok és trösztök milliomos tulajdonosai. Endicott nem riadt vissza semmiféle megfélemlítéstől; bátran kitartott azon az útón, amelyen elindult és amely a Nemzetközi Sztálin-Békedíjhoz vezette. Ki ne ismerné közülünk Ilja Ehrenburgot, a nagy szovjet írót, a gyújtószavú békeharcost, az imperialista hazugságok világszerte ismert, félelmetes tollú leleplezőjét? Ehrenburg szavai milliókat lelkesítenek, milliók szivébe viszik be a szovjet nép békeigazságát. Könyvei, egész tevékenysége a világ valamennyi írójának mintaképei. Ehrenburg kitüntetése a Nemzetközi Sztálin-Békedijjal jelképe annak a mérhetetlen megbecsülésnek, amelyet az egész világon a nagy Szovjetunió szocialista kultúrája élvez és amelynek ö, olyan ragyogó képviselője. A világ népei éppen ezért fogadták lelkesedéssel és igaz együttérzéssel Ehrenburg kitüntetését. Személyében azoknak az embereknek a képviselőjét látják, akik a béke legbátrabb és legkövetkezetesebb harcosai, mint példaképet mindanynyiszor lelkesen és szeretettel köszöntenek. Hét nemzet különböző világnézetet és hitet valló képviselői részesültek az 1952. évi Nemzetközi Sztálin-Békedíjban. Hét nemzet fiai olvasták megdobbanó szívvel, hogy az ő honfitársuk is a kitüntetettek tiszteletet keltő soraiban foglal helyet. Honfitársaik kitüntetéséből saját harcaik elismerését olvasták ki a harcos milliók és újból meggyőződtek arról, hogy ha Szovjetunió, amikor nemzeti, faji, vallási és pártkülönbségre való tekintet nélkül osztotta ki a legnagyobb megbecsülés, Sztálin nevét viselő díjait, ismét bebizonyította, hogy békepolitikája az egész emberiséget szolgálja. Dolgozó népünk örömmel és szeretettel üdvözölte a Nemzetközi Sztálin-Békedíj új kitüntetettjeit és együtt száz- és százmillió becsületes emberrel, hálával és szeretettel gondolt Sztálin elvtársra, akinek nagy nevét viseli e kitüntetés s aki az emberiség legszentebb vágyainak megtestesítője. A koreai nép hősiesen harcol és bátran védelmezi hazája földjét, amelyet az imperialista banditák csizmája tapos. A koreai harcosok mellett mindig ott találjuk a bátor kínai önkénteseket. A képen egy tankegység jelentést tesz parancsnokának. Korea földjén ádáz harcok folynak. A nép semmi áron sem engedi ki kezéből a nehezen kiharcolt szabadságot. A képen a 736-os számú légvédelmi egység tüzérsége harc közben- SZERKESZTŐSÉG: Bukarest, str. Academiei 17. Telefon: 6.27.68. KIADÓHIVATAL: Bukarest, str. Academiei 17. Telefon: 5.79.60 Taxa postala plătită In numerar la Cont. CEC Nr. 19.323. Előfizetések: 1. évre 11 lej, 6 hónapra 5,75 lej, 3 hónapra 3 lej. Előfizetések: minden postahivatalnál, valamint a tartományi és rajoni „Centru de Difuzare a Préseidnél eszközölhetők. Tiparul: Combinatul „Casa Scânteii”, Piaţa Scânteii.