Ifjúmunkás, 1964 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-07 / 1. szám

A gondosan vasalt, keményített kék függönyök apró cellákra osztották a termet, a függönyök mögött a sóhajoktól terhes csendben néma küzdelem folyt az életért. A kettes boxban fia­tal lány ült az ágy mellett, s valahányszor sóhajra rebbent fehér pólyái között a be­teg, föléje hajolt, s minden idegszálát hal­lásra összpontosította. A sóhaj azonban nem formálódott hangokká... A kórház falain túl a város a megszo­kott dolgos hétköznapok egyikét élte. A falak megszűrték a zajokat, halkan, tom­pán érkeztek a betegszobába. Egy villamos csilingelt, lányok kacagtak valahol, majd felsírt egy gyermek. A beteg arca megrándult. A gyermeksí­rásra a lány egy pillanatra maga előtt lát­ta a beteget úgy, ahogy tegnap elbúcsú­zott munkatársaitól : — Holnaptól szabadságra megyek. Ké­szítem a kelengyét a kicsinek. Aztán el­várlak benneteket, hogy megnézzétek az örököst... És ma reggel, műszak­ kezdés után két órával megdöbbenve hallották, hogy ha­zafelé menet súlyos baleset érte kedves munkatársukat, a 21 éves Székely Kata­lint és férjét, Sándort. A nagyváradi Kész­ruhagyár munkatársai 24-es szalagjában azonnal megszületett az elhatározás : ál­landó ápolói szolgálatot szerveznek a há­zaspár mellé. Elsőnek a 21 esztendős ifjú­munkás, Jeremie Elena jelentkezett... Örökkévalóságnak tűnt az idő, pedig még nem kongattak délre. Elena nemegy­szer úgy érezte, nem lesz ereje, nem bírja SZOLIDARITÁS ki ebben a kínokat sugárzó, némaságával is jajt kiáltó csendben, míg jön a váltás. Ekkor megmozdult a fiatalasszony ajka : — Sanyi él ? Elenát a 24-es szalagban nem fűzte erő­sebb barátság Székely Katihoz, szerette, becsülte, mint a többi munkatársát, de nem jobban, mint másokat. Most azonban úgy érezte, soha senki sem állt közelebb a szívéhez, és soha senki ennél nagyobb örö­met nem szerzett neki. — Él, él. Minden percben rólad kérdez... Hazudott. A szomszédos boxban mintegy a gyógyszerek kábulatában feküdt a férj, de ő egyre hozta, vitte az üzeneteket. Amikor Alender Julianna megérkezett, hogy felváltsa őt, nehezére esett átadni a helyét. Másnap a megbeszélt idő előtt érkezett, a harmadik napon azzal fogadta Kati : „Az édesanyám sem lehetne jobb hozzám.. Elena tiltakozott , az egész szalag jó hozzá, hiszen helyettem is dolgoznak, hogy mellettetek lehessek. Páll Rózsi pél­dául szabad lenne ma, mégis bement... A negyedik napon másik szobába köl­töztették a Székely házaspárt, amely ak­kor már túl volt a veszélyen. Aztán meg­született a kicsi Kati, Elena pedig vissza­tért az üzembe. Ha dicsérték önfeláldozá­sáért, azzal hárította el : — Ti is ugyanazt tettétek volna, én job­ban bírtam, ennyi az egész. A kicsi Katit az egész szalag a magáé­nak érzi egy csöppet. Ezért van az, hogy ha valamelyikük meglátogatja Székelyé­­ket, nem győz beszámolni a többieknek a házaspár és a kicsi Kati hogylétéről. A látogatók nemcsak hozzák a híreket, viszik a szalag üzenetét is, amely jobban sietteti a gyógyulást : Székely Kati, mi­előbb visszavárunk ! Bihari Katalin Petre Novischi,a fővárosi Semănătoarea üzem­­ fiatal munkása az új év első munka­­­­darabján dolgozik­. _____________ Világ proletárjai, egyesüljetek! IMSZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA TV. sor. VIII. évf. 1. (354.) szám Alapítási év 1922 1964. január 7. Ára 30 bani fpj Megjegyzések az IMSZ Szalont­a rajoni bizottságának beszámoló és választási konferenciájáról Nem könnyű feladat két esztendő tevékenységének fel­mérése, az eredmények és hi­bák alapos mérlegelése, hogy az további ösztönzést, további segítséget jelentsen a jövőbeni munkában. Az IMSZ Szalonta rajoni bizottságának beszámo­ló és választási konferenciája sikerrel oldotta meg ezt a fel­adatot, körültekintő számve­tésében szó esett az eredmé­nyekről és hibákról, továbbá arról a módról, hogyan igye­keznek az előbbieket tovább­gazdagítani, az utóbbiakat fel­számolni. A III. pártkongresszus irány­elveiből fakadó feladatok va­lóra váltása során számos ki­emelkedő siker született az elmúlt két esztendőben Sza­lonta rajonban. Hozzájárultak ezekhez a sikerekhez a rajon ifjúmunkásai is, akiket az IMSZ-szervezetek a pártszer­vezetek irányításával hatéko­nyan mozgósítottak a termelési feladatok teljesítésére. A kom­munisták által nyújtott irá­nyítás, amelyet személyes pél­damutatás támasztott alá, je­lentette a legnagyobb segítsé­get, a leghatékonyabb erőt az ifjak szocialista öntudatának kialakításában, ami a terme­lési sikerek kiapadhatatlan forrásává vált. A rajon ipar­­vállalatai határidő előtt telje­sítették, illetve túlteljesítették termelési feladataikat. Csupán az IRIL Mobila és IRIL, Meta­lul vállalatok 1.300.000 lej ér­tékű árut adtak terven felül ebben az esztendőben, a cséf­­fai és gyaraki traktorosok munkája nyomán az idén egy hantin önköltsége mindkét gép­állomáson 10 lejjel kevesebb, mint 1961-ben, a vajon hét ál­lami gazdaságában tíz hónap alatt tehenenként elérték a 2727 literes tejátlagot. Sok hasonló számadat sze­repelt a beszámolóban éppúgy, mint a hozzászólásokban. A számadatok azonban nem a hibákat kívánták takarni, ha­nem a munkamódszerek ered­ményességére hívták fel a fi­gyelmet. A konferencia hosszasan taglalja a munkával történő nevelést mint hatékony mód­szert, amelyet a kollektív gazdaságok alapszervezetei igyekeznek alkalmazni. Kol­lektivista fiatalok, mérnökök, Molnár János, Bobis Teodor, Isaila Teodor, Romanita Vi­­talie és a többi hozzászóló nemcsak azt mondotta el, hogy gazdaságukban mind több ifjú dolgozik szorgalma­san s tudja, hogy felelős közös nagy gazdaságukért, annak gazdasági és szervezeti mege­rősödéséért, terméseredmé­nyeiért, hanem arról is beszá­molt, hogy miként sikerült azt elérniük. Bátorban például a közösség 205 fiatalja közül 190 a gazda­ságban dolgozik, munkanap­­egység-átlagjuk meghaladja a kétszázat. Filip Ioan, a közsé­gi IMSZ-bizottság titkára el­mondotta, hogy egyik nyílt közgyűlésükre meghívták a gazdaság elnökét és mérnökét. Megkérték, beszéljenek arról, hol van a legnagyobb szükség a fiatalokra s milyen fontos­sága van az illető munkának. A közgyűlés végén feljegyez­ték, ki milyen munkakörben szeretne dolgozni. Az IMSZ- bizottság kérésére a gazda­ság vezetősége a kívánt mun­kahelyre osztotta be a fiatalo­kat. Képességeinek, hajlamai­nak megfelelő, munkát végez tehát minden fiatal. Kedvvel dolgoznak akkor is, ha sür­gősségi eset adódik. Ősszel, a­­mikor a vetési terület előké­szítéséről volt szó, maguk a fiatalok kérték, hogy vasárnap dolgozhassanak, nehogy késle­kedjenek a traktorok. A köz­gyűlések napirendjéről nem hiányoznak a termeléssel kapcsolatos kérdések. De ma olyasmi kerül vitára — ha előfordul —, hogy valamelyik fiú durván bánt a rábízott jószággal, nem vigyáz eléggé Molnár Erzsébet (Folytatás a 6. oldalon) 700 koccintás Tele volt minden színnel és fénnyel. Az előcsarnok fo­lyosó, a díszterem, de külö­nösen a tükör­terem annyi meglepetéssel várta az érke­zőket, hogy az este első fele csodálkozással telt el. A ma­rosvásárhelyi városi IMSZ- bizottság 700 olyan fiatalt hívott meg szilveszterezni a kultúrpalotába, akik a ter­melésben, szervezeti munká­ban, tanulásban végig az ó­ évben élen jártak. A meghívók értékes kul­túrműsorra, jó vacsorára, fi­nom italokra, vidámságra, közös ünnepségre szóltak. Kedvderítőként kabaréval kezdték. Fellépett az Álla­mi Színház számos fiatal mű­vésze, a Kábel­gyár könnyű­­zenekara. A mulatságos mű­­sorszámok után jelmez­ver­senyt rendeztek. Fantáziadús maszkok kerültek az arcokra, felsorakoztak a különböző foglalkozást, életmódot jelké­pező műkedvelő csoportok. A verseny első-második dí­ját a Maros Készruhagyár képviselőinek ítélték oda. Nagy volt a sürgés-forgás, amikor az újévi malac kisor­solását bejelentették. Az édesség­kedvelők tortasorso­láskor próbálták ki szeren­cséjüket. Éjfél felé szépen megterített asztalokon szol­gálták fel a töltött káposztát. Jó borokkal. Majd megkez­dődött az ajándék-zene mű­sor. A legszebb népdalok és könnyűzeneszámok váltogat­ták egymást, míg éjfélt ütött az óra. Néma csöndben hall­gatták meg Gheorghe Gheor­­ghiu-Dej elvtárs újévköszön­tő beszédét. Utána 700 po­hár koccant össze, éltették az új esztendőt, újabb sike­reket kívántak egymásnak, népünknek, az egész ország­nak. Poharazás közben, reg­gelig tartó tánczenébe kez­dett az állami bank és a pedagógiai főiskola zenekara. Felejthetetlen éjszaka volt Nyikó Ferenc

Next