Ifjúmunkás, 1964 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-07 / 1. szám
A gondosan vasalt, keményített kék függönyök apró cellákra osztották a termet, a függönyök mögött a sóhajoktól terhes csendben néma küzdelem folyt az életért. A kettes boxban fiatal lány ült az ágy mellett, s valahányszor sóhajra rebbent fehér pólyái között a beteg, föléje hajolt, s minden idegszálát hallásra összpontosította. A sóhaj azonban nem formálódott hangokká... A kórház falain túl a város a megszokott dolgos hétköznapok egyikét élte. A falak megszűrték a zajokat, halkan, tompán érkeztek a betegszobába. Egy villamos csilingelt, lányok kacagtak valahol, majd felsírt egy gyermek. A beteg arca megrándult. A gyermeksírásra a lány egy pillanatra maga előtt látta a beteget úgy, ahogy tegnap elbúcsúzott munkatársaitól : — Holnaptól szabadságra megyek. Készítem a kelengyét a kicsinek. Aztán elvárlak benneteket, hogy megnézzétek az örököst... És ma reggel, műszak kezdés után két órával megdöbbenve hallották, hogy hazafelé menet súlyos baleset érte kedves munkatársukat, a 21 éves Székely Katalint és férjét, Sándort. A nagyváradi Készruhagyár munkatársai 24-es szalagjában azonnal megszületett az elhatározás : állandó ápolói szolgálatot szerveznek a házaspár mellé. Elsőnek a 21 esztendős ifjúmunkás, Jeremie Elena jelentkezett... Örökkévalóságnak tűnt az idő, pedig még nem kongattak délre. Elena nemegyszer úgy érezte, nem lesz ereje, nem bírja SZOLIDARITÁS ki ebben a kínokat sugárzó, némaságával is jajt kiáltó csendben, míg jön a váltás. Ekkor megmozdult a fiatalasszony ajka : — Sanyi él ? Elenát a 24-es szalagban nem fűzte erősebb barátság Székely Katihoz, szerette, becsülte, mint a többi munkatársát, de nem jobban, mint másokat. Most azonban úgy érezte, soha senki sem állt közelebb a szívéhez, és soha senki ennél nagyobb örömet nem szerzett neki. — Él, él. Minden percben rólad kérdez... Hazudott. A szomszédos boxban mintegy a gyógyszerek kábulatában feküdt a férj, de ő egyre hozta, vitte az üzeneteket. Amikor Alender Julianna megérkezett, hogy felváltsa őt, nehezére esett átadni a helyét. Másnap a megbeszélt idő előtt érkezett, a harmadik napon azzal fogadta Kati : „Az édesanyám sem lehetne jobb hozzám.. Elena tiltakozott , az egész szalag jó hozzá, hiszen helyettem is dolgoznak, hogy mellettetek lehessek. Páll Rózsi például szabad lenne ma, mégis bement... A negyedik napon másik szobába költöztették a Székely házaspárt, amely akkor már túl volt a veszélyen. Aztán megszületett a kicsi Kati, Elena pedig visszatért az üzembe. Ha dicsérték önfeláldozásáért, azzal hárította el : — Ti is ugyanazt tettétek volna, én jobban bírtam, ennyi az egész. A kicsi Katit az egész szalag a magáénak érzi egy csöppet. Ezért van az, hogy ha valamelyikük meglátogatja Székelyéket, nem győz beszámolni a többieknek a házaspár és a kicsi Kati hogylétéről. A látogatók nemcsak hozzák a híreket, viszik a szalag üzenetét is, amely jobban sietteti a gyógyulást : Székely Kati, mielőbb visszavárunk ! Bihari Katalin Petre Novischi,a fővárosi Semănătoarea üzem fiatal munkása az új év első munkadarabján dolgozik. _____________ Világ proletárjai, egyesüljetek! IMSZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA TV. sor. VIII. évf. 1. (354.) szám Alapítási év 1922 1964. január 7. Ára 30 bani fpj Megjegyzések az IMSZ Szalonta rajoni bizottságának beszámoló és választási konferenciájáról Nem könnyű feladat két esztendő tevékenységének felmérése, az eredmények és hibák alapos mérlegelése, hogy az további ösztönzést, további segítséget jelentsen a jövőbeni munkában. Az IMSZ Szalonta rajoni bizottságának beszámoló és választási konferenciája sikerrel oldotta meg ezt a feladatot, körültekintő számvetésében szó esett az eredményekről és hibákról, továbbá arról a módról, hogyan igyekeznek az előbbieket továbbgazdagítani, az utóbbiakat felszámolni. A III. pártkongresszus irányelveiből fakadó feladatok valóra váltása során számos kiemelkedő siker született az elmúlt két esztendőben Szalonta rajonban. Hozzájárultak ezekhez a sikerekhez a rajon ifjúmunkásai is, akiket az IMSZ-szervezetek a pártszervezetek irányításával hatékonyan mozgósítottak a termelési feladatok teljesítésére. A kommunisták által nyújtott irányítás, amelyet személyes példamutatás támasztott alá, jelentette a legnagyobb segítséget, a leghatékonyabb erőt az ifjak szocialista öntudatának kialakításában, ami a termelési sikerek kiapadhatatlan forrásává vált. A rajon iparvállalatai határidő előtt teljesítették, illetve túlteljesítették termelési feladataikat. Csupán az IRIL Mobila és IRIL, Metalul vállalatok 1.300.000 lej értékű árut adtak terven felül ebben az esztendőben, a cséffai és gyaraki traktorosok munkája nyomán az idén egy hantin önköltsége mindkét gépállomáson 10 lejjel kevesebb, mint 1961-ben, a vajon hét állami gazdaságában tíz hónap alatt tehenenként elérték a 2727 literes tejátlagot. Sok hasonló számadat szerepelt a beszámolóban éppúgy, mint a hozzászólásokban. A számadatok azonban nem a hibákat kívánták takarni, hanem a munkamódszerek eredményességére hívták fel a figyelmet. A konferencia hosszasan taglalja a munkával történő nevelést mint hatékony módszert, amelyet a kollektív gazdaságok alapszervezetei igyekeznek alkalmazni. Kollektivista fiatalok, mérnökök, Molnár János, Bobis Teodor, Isaila Teodor, Romanita Vitalie és a többi hozzászóló nemcsak azt mondotta el, hogy gazdaságukban mind több ifjú dolgozik szorgalmasan s tudja, hogy felelős közös nagy gazdaságukért, annak gazdasági és szervezeti megerősödéséért, terméseredményeiért, hanem arról is beszámolt, hogy miként sikerült azt elérniük. Bátorban például a közösség 205 fiatalja közül 190 a gazdaságban dolgozik, munkanapegység-átlagjuk meghaladja a kétszázat. Filip Ioan, a községi IMSZ-bizottság titkára elmondotta, hogy egyik nyílt közgyűlésükre meghívták a gazdaság elnökét és mérnökét. Megkérték, beszéljenek arról, hol van a legnagyobb szükség a fiatalokra s milyen fontossága van az illető munkának. A közgyűlés végén feljegyezték, ki milyen munkakörben szeretne dolgozni. Az IMSZ- bizottság kérésére a gazdaság vezetősége a kívánt munkahelyre osztotta be a fiatalokat. Képességeinek, hajlamainak megfelelő, munkát végez tehát minden fiatal. Kedvvel dolgoznak akkor is, ha sürgősségi eset adódik. Ősszel, amikor a vetési terület előkészítéséről volt szó, maguk a fiatalok kérték, hogy vasárnap dolgozhassanak, nehogy késlekedjenek a traktorok. A közgyűlések napirendjéről nem hiányoznak a termeléssel kapcsolatos kérdések. De ma olyasmi kerül vitára — ha előfordul —, hogy valamelyik fiú durván bánt a rábízott jószággal, nem vigyáz eléggé Molnár Erzsébet (Folytatás a 6. oldalon) 700 koccintás Tele volt minden színnel és fénnyel. Az előcsarnok folyosó, a díszterem, de különösen a tükörterem annyi meglepetéssel várta az érkezőket, hogy az este első fele csodálkozással telt el. A marosvásárhelyi városi IMSZ- bizottság 700 olyan fiatalt hívott meg szilveszterezni a kultúrpalotába, akik a termelésben, szervezeti munkában, tanulásban végig az ó évben élen jártak. A meghívók értékes kultúrműsorra, jó vacsorára, finom italokra, vidámságra, közös ünnepségre szóltak. Kedvderítőként kabaréval kezdték. Fellépett az Állami Színház számos fiatal művésze, a Kábelgyár könnyűzenekara. A mulatságos műsorszámok után jelmezversenyt rendeztek. Fantáziadús maszkok kerültek az arcokra, felsorakoztak a különböző foglalkozást, életmódot jelképező műkedvelő csoportok. A verseny első-második díját a Maros Készruhagyár képviselőinek ítélték oda. Nagy volt a sürgés-forgás, amikor az újévi malac kisorsolását bejelentették. Az édességkedvelők tortasorsoláskor próbálták ki szerencséjüket. Éjfél felé szépen megterített asztalokon szolgálták fel a töltött káposztát. Jó borokkal. Majd megkezdődött az ajándék-zene műsor. A legszebb népdalok és könnyűzeneszámok váltogatták egymást, míg éjfélt ütött az óra. Néma csöndben hallgatták meg Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs újévköszöntő beszédét. Utána 700 pohár koccant össze, éltették az új esztendőt, újabb sikereket kívántak egymásnak, népünknek, az egész országnak. Poharazás közben, reggelig tartó tánczenébe kezdett az állami bank és a pedagógiai főiskola zenekara. Felejthetetlen éjszaka volt Nyikó Ferenc