Ifjúmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-07 / 1. szám
4 VIDÁM SZILVESZTER AZ ISKOLÁBAN Vidám, derűs hangulattal búcsúzkodtak az óesztendőtől és köszöntötték az újat a nagyváradi 1-es és 3-as számú középiskola tanulói is. A városi IMSZ-bizottság kezdeményezése kellemes fogadtatásra talált. Az óév lassan már hagyományossá váló közös búcsúztatója ezúttal is sok felejthetetlen emlékkel gazdagította a résztvevőket. A házigazdák (az iskola IMSZ-bizottságának titkára, László Molina tanárnő) kitettek magukért. Pohárköszöntőt Todor Béla igazgató mondott. Szavai után megkezdődött a bál, a szórakozás. "Műsoruk igényes, sokoldalú, magát dicséri. Silan Maria, az 1-es számú középiskola tanulója Ţara mea című saját költeményét szavalta először, majd tréfás monológok, könynyűzeneszámok jelentették a „pihenőt“ tánc közben. Az est „sztárja" a VIII.-os Ţărău Monica, a városi diákok kedvelt szólistája volt. A Copăcelt énekelte először, majd népek dalait, hatalmas tetszés mellett. Zlatoris Vera a 3-as számú középiskola XI.-ese, a vidám Szilveszter másik énekese is sok tapsot kapott. Éjfélkor együtt hallgatták meg Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs újévet köszöntő szavait. Utána ismét összekoccantak a poharak: La multi ani, dragi prieteni! Boldog újévet, barátaink! — hangzottak a jókívánságok. És a szórakozás perceiben tovább mélyültek az ismeretségek, szövődtek, erősödtek a barátság, a testvériség szétszakíthatatlan szálai. Köszöntünk újév, 1965 ! Köszöntünk új vágyakkal, a jövőbe vetett hittel és tenni akarással. Ezt sugározták az egymásba mélyedő szemek, ezt tükrözték a tánc taktusában, Szilveszter vidám hangulatában. Indig Ottó Ifjúmunkás Kéli perc — 600 Kívánság Arany betűkkel írott hatszíz meghívót hordozott szét a december végi posta Marosvásárhelyen. Élmunkás fiatalok, jól tanuló diákok, aktivisták kapták, hogy együtt töltsék Szilveszter éjszakáját a kultúrpalota feldíszített termeiben. A meghívóhoz számozott helyjegyet is csatolt az IMSZ városi bizottsága, ugyanis az Ifjúság Karneválja kultúrműsorral kezdődött, amit az Állami Színház és az Állami Népi Együttes mutatott be a nagyteremben. A vidám jelenetekkel, táncszámokkal tarkított előadás legtöbb tapssal jutalmazott művészei Dukász Anna, Constantin Diplan, Tóth Tamás, Vasile Vasiliu, Sinka Károly, Gyarmati István voltak. Az ünneplő fiatalok ezután szépen megterített asztaloknál folytatták a vidámság éjszakáját. Kisorsolták az újévi malacot, majd a csillogó tükörteremben kezdetét vette a reggelig tartó tánc. Éjfélkor nagy csendben hallgatták végig Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs ünnepi beszédét. Az utána következő perc alatt hatszáz kívánság hangzott el. Boldog újévet, jó munkát, sok sikert, békét és barátságot kívánt egymásnak minden fiatal. A táncoló párokra konfetti-pelyhek hulltak reggelig. . . Nyikó Ferenc Sietek tisztázni a dolgot. Luca Constantin orvost személyesen tényleg nem ismerem, nem tudtunk találkozni, az anonimitás azonban mégsem áll fenn. Alább arra fogok törekedni, hogy ezt bebizonyítsam. Gondolom, nem tagadja a kísértést, ami elfogta a tiszta kitűnővel letett államvizsga után. Jegyei, alapos felkészülése bizonyos előjogokat biztosítottak volna számára állása megválasztásában. Luca Constantini megfontolt, reális érzékű embernek ismerték meg kollégái, tanárai. Úgy tűnt mindenkinek, hogy hiányzik belőle a féknélküli szenvedélyesség, s talán akadt olyan is, aki a pátosz hevét hiányolta benne. Aztán némi fokú meglepetést keltett a Temesváron is maradható fiú elhatározása: az egyik legnehezebb rajoni, a Retyezát, a Tarkő, a Szemetük és a Ruszka-Pojána hegységek körülölelte Karánsebest választotta. Ott pedig a csaknem 2000 méteres magaslaton elterülő Mutnokszabadja kört. Szóval ezek szerint csak a feltűnés céljából tettetett pátosz hiányzott belőle. A hivatástudat szenvedélyessége, az iránta érzett lelkes hevület semmiképpen. Persze, félreértés ne essék. A kétéves körorvosi munkájáról alkotott vélemények, s maga a tevékenység, amit végzett, azt sejtetik, hogy nem tévedtek megítélésében azok, akik megfontoltnak, már már túlságosan is reális értékűnek ismerték meg. Mert Luca Constantin nemcsak azért választotta a nehezebb utat, mert úgy illett, mert alávetette magát a szükség parancsszavának, hanem számításból is. A szó eléggé csúnya jellembeli hibát asszociál, mégis le mertem írni, mert ez esetben a számítás pozitív töltésű erkölcsi vonás. Még azért, mert a cselekedet rugóil etően egy döntő szempont hozta mozgásba : nehéz körben több probléma adódik, több alkalom nyílik a tanulásra, sajátos körülmények között, de ugyancsak egyetemi fokon. ★ A legnagyobb dicséretet róla a rajoni gyermekgyógyász főorvos szájából hallottam. Mások elismerését tolmácsolta. A karánsebesi szülészeten, ha Mutnokszabadja, Rugyináz, Kiszerlenc, Copacele és Zorile helységekből ad új embernek életet egy anya, ritka eset, hogy a kórházi orvosoknak, bábáknak kijáró tisztelet és elismerés mellett ne dicsérné Luca Constantini. Végtelen türelméért és szigorú emberségességéért. Azért, hogy nemcsak a test egészsége érdekli, talál gyógyszert a lélek ápolására, felkészítésére, a betegség legyőzéséhez szükséges bátorságra. Nagy dolog ez, ha meggondoljuk, hogy ebben az esztendőben is 66 anyát készített elő a legcsodálatosabb asszony cselekedetre, új élet világra hozatalára. S álljon itt becsületes munkája mellett érvként egy statisztikába vágó adat is. A gyermekhalandóság körzetében 1,5 százalékos volt (kórházban halt meg az egyik ikertestvér) jóval alatta az országos viszonylatban is legkisebb halandóságú Karánsebes rajoni átlagnak. S még egy történet, aminek viszont nincs köze a statisztikához. A nem elég folyamatos ellátás miatt Karánsebesen kifogyott a tejpor. A mutnokszebedjai körorvos már-már kétségbeesett. Hát hogyne, kitartó, meggyőző munkája, hónapok fáradsága megy kárba egy-két kereskedelmi alkalmazott hanyagsága miatt. Az asszonyok elkezdik saját fejük után táplálni a csecsemőket. Motorkerékpárjára pattant, és a már eszébe hajló délutánon nekivágott a hegyi, majd az országútnak. Lugoson szerezte be a tejport, még aznap este szétosztotta a hegyi falvak kisgyermekes anyái között az anyatejet legjobban helyettesítő táplálékot. S hogy a gondolatmenetben maradjak, itt írom meg, Luca Constantáról többen is mondták, hogy harcias,akiverekszik mindent magának. Természetesen, amit másként nem tud elérni, hiszen csak akkor „verekszik“, ha értetlenségbe, kényelmességbe botlik. Zorileban több öreg rutén véget nem érően vetette a keresztet, és úgy nézte a mentőkocsit, mint valami égből pottyant tüneményt. Itt fent Zorileban, amióta világ a világ, ez volt az első. A sofőrök azt tartották, hogy kocsijuk nem madár, s ide csak repülni lehet, motorral felmászni lehetetlen. Az előzményeket persze nem ismerték. Körorvosuk éppenhogy fegyvert nem fogott a sofőrre (lévén, hogy nem is volt neki), de minden más szelídebb és keményebb kényszerítő eszközt felhasznált, hogy rávegye, vállalja a madár szerepét. Emberéletről volt szó. Ha a kocsi nem megy fel , menthetetlen. Különben utána a sofőr nem jelentette fel az orvost, és semmilyen más fogadkozását sem váltotta valóra ... * Számítása egyébként eddig teljesen bevált. Két figyelemre méltó dolgozatot terjesztett elő Karánsebesen, illetve Buzicson, a tartományi tudományos ülésszakon. A murnokszabadjai két esztendő kínálta neki az érveket, értekezéseinek adatait. Fiatal kollégái, idősebb szaktekintélyek egyaránt elismerésüket fejezték ki mindkét alkalommal. Pályája legelején tart Luca Constantin. A legjárhatóbb utat (mégha a mentőkocsi nem is jár rajta) választotta, azt, amit a hivatástudat göngyölített elébe. A róla készített portrévázlat már csak az ismert okból is, meglehetősen hiányos. De egyetértek mindazokkal, akik amellett kardoskodtak, hogy személyes benyomás nélkül is érdemes írni Luca Constantin fiatal orvos indulásáról. Lázár László egy fáín&iefíjW < Л\Ы1о( ÖRÖMTELI ÜZENETEK Az ember gyakran bízza örömét levélpapírra. Igaz a közmondás, hogy a megosztott öröm kettős öröm. Iskoláslevelezőink félretették a tanulási gondokat, s felszabadultan élvezik a téli vakációt. Minden híradás más oldalát villantja fel a szünidei életnek, mégis van egy közös vonásuk ezeknek a leveleknek : a sorokon átizzik az a hála, amelyet tanuló ifjúságunk érez vezetőnk, a párt iránt a megteremtett lehetőségekért. Ki törődött a múltban azzal, hogy a vakáció napjait gondtalan, szórakozásban gazdag időszakká változtassa? Sok iskolás lyukas cipőjét, rongyos kabátját akkor javították, és napokig ki sem mehetett az utcára. Ma válogathatnak a szórakozási lehetőségekben , ahegyekben messzire visszhangzik a hócsaták, síversenyek vidám lármája, az iskolai klubokban várja őket a sakk, asztalitenisz. Sportolnak, múzeumot látogatnak, művészi műsort készítenek elő. Bontsuk fel a borítékokat. Egyed Zoltán Gyergyószentmiklósról arról értesít, hogy a középiskola klubjában sakk- és asztaliteniszversenyt rendeznek, kirándulnak a hegyekbe és összemérik erejüket a Csíkszeredai középiskolás jégkorongozókkal. A csíkszentdomokosi Böjte Balázs részletesen leírja nagy élményét, a galócási faipari kombinát meglátogatását, majd így folytatja ,,köszönetet mondunk a pártnak, munkásosztályunknak, mert ilyen széppé, boldoggá vált hazánk.“ A margittai középiskolások — írja Balázs Katalin — a sportversenyek mellett rendszeresen követik a televízió adásait. Csömör Árpád Agyagfalváról beszámol arról, hogy az iskola műkedvelői lelkesen készülnek az iskolák közötti kultúrversenyre, de élményt jelent számukra a Tudor című film közös megtekintése is, amelyet vita követ. Bakos Mária a remetei iskolából jogos büszkeséggel sorolja, hogy a nemrég rendezett sportvasárnapon 27 számmal jelentkeztek az iskolások. Volt többek között labdajáték, tigrisugrás karikán, bukfencsorozat, ritmikus torna, talajtorna, birkózás, ökölvívás. Daradics Judit Marionosból arról tudósít, hogy az iskolában tartott könyvismertetők, a sportversenyek nagy népszerűségnek örvendenek és a pionírok új tömegdalok megtanulásával gyarapították repertoárjukat. Néhány levelet idéztünk csupán, de változatosságukban így is hű képet adnak egy gazdag, sokszínű élményt nyújtó téli vakációról. Most, amikor visszatérünk a tankönyvekhez, kipihenten, újult erővel láthatunk a tanuláshoz.