Ifjúmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1965-07-08 / 27. szám

Július 11-én a Mongol Népköztársaság dolgozói a Mongol Népi Forradalom 44. évfordulóját ünneplik. Képünkön a® ifjúság egyik művelődési háza Ulan Bátorban, a fővárosban A FÖLD NÉPESSÉGE (ffl.) BOLYGÓNK NAGY ÉS GAZDAG. — A népesség gyarapodásához semmi kétség sem fér. Ahhoz sem, hogy az utóbbi években ez a gyarapodás rendkívül gyors volt. Viszont nagyon téves és tudománytalan az az elmélet, hogy a lakosság egy részét ki kell irtani, ahogy azt egyes úgynevezett tudósok feltétele­zik Ma még több millió ember éhezik, de mégsem fogadható el az az állítás, hogy­ a népesség gyarapodása nyomorhoz vezet. Már a földgömböt szemlélő diák is megérti, hogy bolygónk nagy és gazdag. Földünkön tíz meg tíz milliárd ember is megél­het . . . Thomas Lorillard ismert sta­tisztikus, az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottságának munka­társa nyilatkozott így a Romá­nia Liberă munkatársának. Mint előző cikkünkben emlí­tettük, a gyengén fejlett orszá­gok lakóinak túlnyomó több­sége, az emberiségnek mintegy fele éhezik, illetve rosszul táp­lálkozik. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének számításai szerint az évezred végére a világ élelmiszerter­melésének háromszor kell na­gyobbnak lennie a jelenleginél. Hogyan érhető el ekkora növe­kedés valamennyi országban? Számos nemzetközi értekezleten folytattak erről eszmecserét, több neves szakértő nyilatkozott a kérdésről. A vélemények nagy részét így lehetne összefoglalni : az élelmezési és agrártudomá­nyok jelenlegi helyzete lehetővé teszi az éhínség teljes megszün­tetését; az a tény, hogy e lehe­tőségek ellenére a Föld sok ré­szén ínségben szenvednek nagy embertömegek, nem kimondot­tan gazdasági kérdés, hanem társadalom­politikai probléma. Az elégtelen táplálkozási viszo­nyok felszámolásához nem ele­gendő csupán a fejlődő orszá­goknak nyújtott segítség. A még meglévő vagy burkolt formá­ban fennálló gyarmati rendszer felszámolása, a földreform vég­rehajtása, a mezőgazdaság sok­oldalú fejlesztése megannyi sorsdöntő lépés az előrehaladás útján. Jelenleg a Föld mezőgazdasági területe 13,5 milliárd hektár, amelynek azonban csupán 10 százaléka van művelés alatt. Az előzetes számítások azt mutat­ják, hogy ez a tíz százaléknyi, vagyis 1,3 milliárd hektárnyi szántóterület közel 8 milliárd hektárra növelhető. Még lénye­gesebb kérdés azonban a jelen­leg megművelt területek ter­méshozamának növelése a mű­trágyák fokozott felhasználásá­val, a legkorszerűbb mező­­gazdasági módszerek alkalma­zásával , gépesítéssel, öntözés­sel, a kártevők elleni hatásos védekezéssel. Mindezekhez természetesen hatalmas anyagi alapok szüksé­gesek. Rendelkezik-e az emberiség ezekkel az alapokkal ? A New York Herald Tribune szerint a világon óránként több mint 14 millió, évente 130—140 milliárd dollárt költenek fegy­verkezésre. Hasonló adatokat sorol fel az ENSZ Nevelésügyi és Tudományos Szervezete, az UNESCO Courrier című folyó­irata is. Hogyan hasznosíthatná békés célokra a világ ezt az összeget ? — veti fel a kérdést a Courri­er. A válaszokból kitűnik, hogy például egy legújabb típusú bombázó mintapéldányának költségeiből — 50 000 traktort lehetne előállítani ! Egy Polaris rakétákkal felszerelt amerikai atomtengeralattjáró árából 15 — egyenként legalább 100 ágyas — г kórházat lehetne építeni. Az egy esztendő alatt fegyverke­zésre költött összegekből hóna­pokon át fedezhetnék földünk jelenlegi lakosságának teljes élelmiszerszükségletét. A 130— 140 milliárd dollár 300 olyan hő­erőmű építésére lenne elég, amely annyi energiát termelne, mint most a föld valamennyi erőműve együttvéve. . Jacques Babel svájci tudós ki­számította, hogy a világon a legutóbbi 5500 esztendő alatt több mint 14 000 háború folyt le. Ezekben a háborúkban — csak a harcmezőkön — legalább há­rom és fél milliárd ember esett el, tehát több, mint földünk je­lenlegi összlakossága. Jacques Babel megpróbálta azt is meg­állapítani, hogy ez alatt az idő alatt mennyi pénzt költhettek fegyverekre és hadviselésre. A kikerekedett összeget aranyra számította át. Szerinte a hadi­kiadásokra fordított aranyból harminc kilométer hosszú, ezer méter magas, száz méter széles hegyet lehetne összehordani ! Képzeljük el ezt a hatalmas értéket békés javak formájá­ban. Csakúgy, mint a napjaink­ban fegyverkezésre fordított 130—140 milliárdot ! Találóan írja az említett UNESCO-folyó­­irat : „A leszerelés nemcsak a béke biztosítéka lenne, de több kenyeret, emberségesebb élet­módot, igazi segítséget jelentene a fejlődés útján most elindult népeknek“. Lakatos András (­. Ifjúmunkás Forgalmi akadály a Közös Piacon A gyorsvonat oly hirtelen fékez, hogy ke­rekei szikrákat vetnek. Nem mindennapi akadállyal találta magát szemben : előtte a sínpáron egy tehén fekszik, néhány fűszállal a szájában bárgyún tekint a világba. A sze­relvény tábláján e felírás látható : Közös Piac, a nyugodtan pihenő állat oldalán pe­dig : „Agrárproblémák". — A Frankfurter Rundschauban jelent meg ez a karikatúra a Közös Piac július elsejei brüsszeli miniszteri ülésszakával kapcsolatos tudósítás alatt. Találó a rajz. Ugyanis ez a forgalmi aka­dály valósággal megbénította a „hatok" gé­pezetét ... De lássuk, hogyan került ez az akadály a vonat elé ? Tulajdonképpen már régóta ott fekszik, csak a Közös Piac vonata most ért el hozzá. A hat állam még 1962 februárjában megálla­podott abban, hogy 1965 június 30-ig ideig­lenes szabályzat alapján finanszírozzák az agrár Közös Piacot. Nos, elmúlt 1965 június ЭО-a, lejárt a terminus, érvényét vesztette az ideiglenes szabályzat, az új viszont sehol.. . Javaslat természetesen létezett és létezik, s az utóbbi hónapokban a hat állam miniszte­rei már három ízben megvitatták, de nem tudtak megegyezésre jutni. A néhány nappal ezelőtti brüsszeli minisz­teri ülésszakon — akárcsak az előbbieken — mindenekelőtt a körül folyt a harc, hogy az egyes tagállamok, de főleg Franciaország és Nyugat-Németország olyan közös mezőgazda­­sági és pénzügyi rendszert akar bevezetni a Közös Piacon, amely saját gazdasági érde­keinek a legjobban kedvezne. A közös ga­bonaár kialakítása után Franciaország igényt tart arra, hogy a többi partnerei jelentős ösz­­szegekkel járuljanak hozzá a közös mezőgaz­dasági alaphoz, vagyis lényegében a francia termelők szubvencionálásához. Másrészt a többi tagállam szeretne minél kevesebb ösz­­szeget adni a „zöld kasszába“. Párizs ugyan­akkor ragaszkodik ahhoz, hogy éppen azok az államok fizessék a legtöbbet, amelyek a legtöbb mezőgazdasági terméket importálnak a Közös Piacon kívüli államokból. Ezek sze­rint Nyugat-Németország fizetné a legtöbbet, ugyanakkor Franciaországnak jutna a legna­gyobb részesedés­­. Ám ez a kérdésnek csak egyik oldala. A másik : ki kezelje a közös kasszát ? Az úgy­nevezett Hallstein-javaslat szerint a közös mezőgazdasági alap felett a strasbourgi Európa parlament rendelkezne. E szerint e tanácskozási joggal rendelkező szervezetet szélesebb jogokkal ruháznák fel, vétó­joga lenne a „hatok" tagállamai kormányainak határozatai felett, joga lenne részt venni a közös költségvetés kidolgozásában és ellen­őrzést gyakorolhatna felette. Végső soron tehát a nyugat-európai „politikai integrá­ció" előmozdítását célozná. Brüsszelben a mostani ülésszakon egyik kérdésben sem tudtak megállapodni. S annak ellenére, hogy Brüsszelben ezekben a napokban nagy erőfeszítéseket tesznek a válság enyhítésére, Franciaország már kivon­ta tisztviselőit a Közös Piac több szervéből. Így hát a nyugati lapok joggal állapítják meg : „a Közös Piac a legnagyobb válságát éli fennállása óta. Úgy látszik, hosszú időre megrekedt ezen a ponton”. Az a vélemény, hogy nagyon nehéz — ha egyáltalán lesz még mód rá — eltávolítani a forgalmi aka­dályt a Közös Piac vonata elől. Mihálk­a Zoltán BEATLESEK NEMESEK! Paul McCartney, Ringo Starr, George Harrison és John Lennon, az ordító né­gyes körül ismét nagy a disputa : Harold Wilson miniszterelnök nemesi ki­tüntetést adományozott a liverpooli fiatalemberek­nek, akik ezentúl nemcsak divatot szülő bozontos fri­zurájukat viselik büszkén, hanem a Brit Birodalom Tagjait megillető érdem­rendet is. A Beatlesek esquire-re ütése legalább akkora fel­fordulást váltott ki a köz­véleményben, mint amek­korával a négy kócos egy­­egy fellépése jár. S nem csupán a szigetországban, hanem határain túl is. Az angol sajtó megtelt pro és kontra véleményekkel, az Alsóházban két képviselő interpellációt intézett a miniszterelnökhöz a kitün­tetéssel kapcsolatban, Hec­tor Dupuis volt kanadai li­berális képviselő pedig fel­háborodottan visszaküldte Erzsébet királynőnek a Brit Birodalom Tagja érdem­rendet, minthogy nem tart­ja méltányosnak, hogy „holmi vulgáris és ostoba fickókkal egy síkon“ emle­gessék. Ő ugyanis úgy tud­ta, hogy a szóbanforgó ki­tüntetés „politikusok, üz­letemberek és rendkívüli hősök“ kiváltsága. Mind­máig nem nyert megállapí­tást, mennyi politikai ér­zékkel rendelkezik a négy Beatles, de hogy nem „os­toba fickók“, azt már nem egyszer tanúsították. Leg­utóbb például szellemi ve­zérük és komponistájuk, John Lennon, egy tisztele­tükre adott fogadáson, mi­után a liverpooli lordmajor (polgármester) császárka­bátján túlzott érdeklődés­sel szemügyre vett egy ru­binnal és smaragddal kira­kott ékkövet, így szólt : — „Ma a tömegben na­gyon sok csorba fogú em­bert láttam. Mikor szándé­koznak fogat adni nekik“ ? S ha vitatható is a hang­jegyeket nem ismerő, hal­lás után éneklő liverpooli négyes előadóművészete, hangszerkezelésének zenei értéke, annyi bizonyos, hogy a nyugati fiatalok je­lentős hányada körében fergeteges a sikerük. Ta­valy New Yorkban 12 ezer őrjöngő fiatal és serdülő korú várta őket a repülő­téren, ahol soha ennyien még nem gyűltek össze. Ausztráliában pedig, ahol elhaladtak, a rokkantak örömmámorban, mankóikat a levegőbe dobva üdvözöl­ték a Beatleseket. Híveik azonban nemcsak a fiatalok között vannak. Olyan tekintélyes konzer­vatív személyiségek is, mint Alec Douglas-Home volt miniszterelnök és Edward Heath pártvezér nagyra ér­tékelik a borbélyokkal ha­dilábon álló gitáros truba­dúrokat. Home még minisz­terelnöksége idején dicsérte őket az angol lemezexport fellendítéséért. Heath pe­dig kijelentette, hogy a Beatlesek szabályszerűen megmentették a brit bár­sonyipart. (A kócosok szűk, csíkozott bársony nadrág­jából éppúgy tartós di­vatcikk lett, mint a magas­sarkú Beatles-cipőből, a Beatles-kabátból, a Beatles babákból és a többi Beat­­les-holmiból.) Nemrég Ri­chard Marsh­ laburista parlamenti titkár „sznobiz­mussal és képmutatással“ illette a Beatlesek vala­mennyi bírálóját, hozzáté­ve, hogy 100 ilyen fiatal megoldaná Nagy-Britannia kereskedelmi mérlegének deficitjét. Amit igazán nem tekinthetünk szónoki túl­zásnak, ha figyelembe vesszük, hogy a négy gom­­bafrizurás csupán 1964-ben több mint 5 millió dollárt hozott a brit államkasszá­nak, ugyanannyit, mint a szigetország évi­­ whisky­­kivitele; hogy diadalmas amerikai turnéjuk során Kansas­ Cityben egyetlen este 150 ezer dollárt ke­restek ; hogy az amerikai lemezipar tavalyi 200 millió dolláros bevételének felét nekik köszönheti ; hogy a Beatlesek legifjabb filmje („Nyolc kar“) 20 millió dol­lár tiszta jövedelemmel kecsegtet. .. Hallatszanak persze meg­­gondolkoztató érvek is a Beatlesek kitüntetését bí­rálók táborából. Különösen azok sértődése érthető né­miképpen, akik a háború­ban tanúsított bátorsá­gukért , kiemelkedő fegy­vertényeikért részesültek a négy liverpooli kócost ért érdemrendben. Frederick Wagg tartalékos ezredes visszaadta a két világhá­borúban szerzett kitünteté­seit és érdemrendjeit, ki­lépett a laburista párt­ból és törölte végren­deletéből a pártnak szánt 11 ezer fontsterlinget. Még inkább érthető az a szem­rehányás, amit a New Scostman tesz : „a kitünte­tettek névjegyzékén nem szerepel egyetlen értékes író, festő vagy zeneszerző sem. “ John, Ringó, Paul és George mindenesetre a ne­mesi kitüntetés birtoká­ban vannak, s állítólag ki­jelentették, hogy ezentúl azt viselik majd nyakken­dő helyett. Rossz szájak sze­rint a nyakkendőgyárosok reménykednek : a négy bozontos hajú „esquire“ ez irányú döntése csak tréfa volt... Bodor Gy. Tamás A gombafrizurák alatt : John Ringe és Paul (fent), George és (lent)

Next