Ifjúmunkás, 1967 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-05 / 1. szám

Erőt, egészséget, boldog új évet! Nekigyürkőzés feladatoknak Ránk köszöntött 1967, ötéves tervünk második esztendeje. Mint a számunkra újabb sikereket, anyagi és szellen­i gyarapodást hozó jövőt köszöntöttük 1967-es, az ó- és az újév találkozóján, a Szil­veszter éjszaka tizenkettedik órájában. Hatvanhét első két napján az ország lakosságának túlnyomó hányada ünnepelt, harmadikon azonban mindenki ismét munkához látott. Nekigyürkőzött az új, megnövekedett feladatoknak, hogy saját javára, eredményesen valóra váltsa azokat. Az új esztendő tennivalóit még az óév utol­só napjaiban elénk vetítette népünk okos gyülekezete, a Nagy Nemzetgyűlés V. törvényhozási ciklusának VI. ülésszaka. Olvasóink nagy többsége eddig már értesült a Nagy Nemzetgyű­lés munkálatairól, a szentesített törvényekről, épp ezért csak össze­foglaljuk a jelentős esemény legfőbb mozzanatait. Gazdag napirendet oldott meg a Nagy Nemzetgyűlés. Ezúttal eltekintünk egyes ügyrendbeli kérdések taglalásától, csak három problémára térünk ki : a) Az 1967. évi állami tervre, b) Az 1967. évi állami költségvetés tervére, c) A társadalombiztosítási nyugdí­jakra és a pótnyugdíjra vonatkozó törvényre. Az idei állami tervet Maxim Berghicin elvtárs, az Állami Terv­bizottság elnöke terjesztené elő megvitatás végett. Mit kell min­denekelőtt megjegyeznünk a tervből ? Azt, hogy nagyobb növeke­dést irányoz elő, mint amekkorát az ötéves terv előírt erre az év­re. A párt- és államvezetőség irányításával és vezetésével ugyan­is javításokat, módosításokat hajtottak végre a terven, hogy az jobban megfeleljen a kívánalmaknak. A terv a többi között elő­írja az ipari termelés 11,3 százalékos növekedését 1966-hoz viszo­nyítva. Figyelemre méltó ezen belül az, hogy a bővített újraterme­lés szempontjából alapvető ágak gyors ütemű fejlesztésével egy­idejűleg a terv előirányozza az ütem meggyorsítását a fogyasz­tási cikkek iparában is. Ennek termelési szintje több mint 12 szá­zalékkal kell hogy meghaladja az 1966-os szintet. Az ipari elő­irányzatok reálisak, teljesítésükhöz azonban biztosítani kell min­den egyes iparág és vállalat állóalaapjainak és általában termelési potenciáljának mind intenzívebb kihasználását, a munkatermelé­kenység fokozottabb növelését, a termelés és a munka hatványo­­zottabb méretű tudományos megszervezését. A­ mezőgazdaságban a terv 1,7 milliárd lejjel nagyobb összter­melést irányoz elő, mint amennyit az ötéves terv 1967-re maximá­lis keretként megállapított. Az előadó ezután mélyrehatóan fog­lalkozott a tervek teljesítésének feltételeivel, szólt a siker főbb té­nyezőiről. Teljes határozottsággal állíthatjuk olvasóink nevében is, hogy valamennyiünket elégtétellel töltötték el az életszínvonal emelke­désével foglalkozó adatok, tények. Az egy lakásra számított reál­jövedelem 7 százalékkal fog növekedni, végrehajtják a nyugdíjak átlag 27 százalékos emelését, felépül több mint 60 000 lakás köz­pontosított alapokból, egész sor intézkedés segíti elő a dolgozók kulturális-szociális életszínvonalának emelkedését. Az állami költségvetés törvényéről szólva, úgy hisszük, elegendő annyit elmondani, hogy az 1967 évi költségvetés 124,1 milliárd lej bevételt irányoz elő, ami több mint 16 milliárd lejjel haladja meg az és 123,1 milliárd lejes kiadást. Ezek szerint az idei költségvetés 1 milliárd lejes tervezett többlettel zárul. Az­ ülésszak elfogadta az új nyugdíjtörvényt, amely ismételten tanúsítja, hogy pártunk és államunk szüntelenül gondoskodik a életkörülményeinek javításáról, méltó életbiztosításáról azoknak, akik hosszú éveken át munkaerejüket a haza felvirágoz­(Folytatása a 3. oldalon) új 6 *3.■ ÍV Kép­telen riport A LEG­FRISSEBB REBBEL Ш... Az emberek már teljesen hozzászoktak a riporterhez. Meg sem lepődnek, ha egy­szer csak megjelenik, képte­lenebbnél képtelenebb kér­déseket tesz fel. Jelenléte ter­mészetes, kérdéseire kész a válasz. A kolozsvári diákváros ét­kezdéjében Szilveszter éjsza­káján mégis meglepődtek a diákok, amikor felbukkant eme csökönyös ember­fajta Az újságíró is csak ember, ezt én magamon egészen megbízhatóan tapasztaltam. Felfedeztem ugyanis, hogy vannak hibáim. Szilveszter éj­szakáján például elmulasz­tottam riporteri teendőim nagy részét. Pedig a ceruzám nagyon hegyes volt s a note­szem nagyon fehér. Hagytam, hogy elkábítsanak jó borok és töltöttkáposzták és zenék. Csak az esztendő legelső Tarka füzérek futottak fel az oszlopokra még a délelőtt, több mint kilométer hosszú girland színes hálójába ke­rültek az áramszámás vagy tükrök, s most, ahogy az égők fényében visszaverik a terem­óriás színpompás képét, mintha nem háromszázhar­minc, hanem ötször, tízszer annyi ünnepi ruhás fiatal egyik példánya. Még most is? Még itt is ? Amint felocsúd­tak a meglepetésből, már el is képesztette őket kérdésé­vel. Nem kevesebbet, mint ezt kérdezte : „Hogy érzik magu­kat ?“ Mellette valaki kiej­tette kezéből a szájához emelt poharat. A mulatozók meg­ Csont József (Folytatása a 3. oldalon) napján, a legfrissebb regge­len vettem észre, mi mindent láthattam volna, ha valahol nem akadok el, ha csak­ugyan bebarangolom Maros­­vásárhely zsivajos házait. A cukorgyárban például nekem is jutott volna egy gyönyörű flekken abból a 150 darabból. Elekes Ferenc (Folytatása a 3. oldalon) ■Vе emelné egyszerre magasba poharát... — Boldog, békés újeszten­dőt ! Egy pillanatra elkomolyod­nak az arcok. Az óév utolsó és az új első pillanata mindig a meghatottságé. Bár mind­ Molnár Erzsébet (Folytatása a 3. oldalon) Világ proletárjai: egyesüljetek | IV. sor, XI. évf. 1. (509.) szám Alapítási év: 1922 1967. január 5. Ara 30 báni 1966. december 31. este ki­lenc óra. A Köztársasági Pa­lota négy sarkában lobogó tüzek mellett megszólalnak a havasi kürtök, s jelmezes fi­atalok, akik addig a házi­gazda szerepét töltötték be, felkérik a jelenlevőket, nyis­sanak utat a kántálóknak. Felcsendül a hagyományos újévi köszöntő, majd valósá­gos folklór-előadás követke­zik. Ekés legények, termőág, kecske, népviseletbe öltözött ünnepi menet — évszázados népszokások elevenednek meg a nézők tapsa köze­pette. A folklórparádé után Petru Enache elvtárs, a KISZ KB első titkára köszöntötte jókí­vánságokkal a Palotaterem­ben összegyűlt fiatalokat s velük együtt hazánk ifjúsá­gát, gratulált nekik az óesz­tendőben elért sikerekhez. Aztán újra a dal, a zene, a tánc vette át a szót. Népi zen­­nekarok, rezesbanda, tánc­zenekarok, ismert fővárosi színészek váltották egymást a pódiumon, míg odakint ben­gáli tüzek káprázatos játéká­ban gyönyörködtek a ven­dégek. Alig ütötte el az óra az óesztendő utolsó perceit, mi­kor a Palota udvara is meg­elevenedett — a fiatalok szá­zai fogózkodtak össze itt fló­rára, perink­ára. Vidáman, bizakodóan kezd­ték a Palota vendégei az új esztendőt. Benkő Éva­ ­ Palota teli­jei

Next