Ifjúmunkás, 1968 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-12 / 50. szám
Három héttel ezelőtt Kár volt a világért című cikkünkben (Ifjúmunkás, 47. szám) megjegyzéseket fűztünk azokhoz a szankciókhoz, melyeket a Román Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága diktált a marosvásárhelyi ASA és a craiovai Universitatea bajnoki mérkőzésén lejátszódott botrányos jelenetek szereplői ellen. A cikkben aránytalanul súlyosnak minősítettük dr. Péterfi László büntetését : 6 hónapig, pontosabban 1969. május 14-ig kitiltották a futballpályáról. Ez volt a legsúlyosabb büntetés és az egyetlen, amelyet a fegyelmi bizottság közleménye semmivel sem indokolt meg. S ráadásul a szanccionált sportemberek közül (Bodoni Árpád exgyúrót nem soroljuk ide) egyedül Péterfi doktor nem volt jelen a tárgyaláson. Az ítéletet tehát anélkül varrták a nyakába, hogy meghallgatták volna. Ez annál inkább megdöbbentette, mivel a szóban forgó mérkőzés után a szövetségi megfigyelő, Mircea Crufescu által lebonyolított vizsgálat során semmivel sem vádolták. A fegyelmi bizottság elé terjesztett jelentésében Crufescu nem is javasolta szankcionálását. Ilyen körülmények között cseppet sem volt meglepő, hogy dr. Péterfi László megfellebbezte az ítéletet. Meglepő csak az, hogy óvását ugyanaz a bizottság tárgyalta és nem a fölöttes szerv — a Román Labdarúgó Szövetség Bürója —, mint ahogy természetes lett volna. Dr. Péterfi László feljött tehát Bukarestbe — saját költségén, mint ajogy időközben beadta a lemondását a klubnak.Úgy érezte, hogy a szigorú büntetéssel csorbát ejtettek a tekintélyén, nem állhat a játékosok elé, hiszen a korábban letiltott Timponaru például már másnap azon kuncogott, hogy a doktorka is közibük — mármint a sportszerűtlenek közé — való.) Itt Ioan Marinescu, a fegyelmi bizottság titkára kicsit ráijesztett, hogy aznap nem tárgyalhatják újra az ügyét, mert Martinovici — akit állítólag szembespriccelt a kelénnel — nem jött el, s őt is meg kell hallgatni. Azután mégis behívták a tárgyalóterembe , alighanem a bizottság tagjainak eszükbe jutott, hogy mivel Péterfit távollétében szankcionálták, következetlenség lenne saját módszerükkel szemben, ha ügyet most szintén nem olyasvalaki hiányában tárgyalnak újra, akinek jelen kellene lennie... (Ettől az észrevételtől megkíméltem volna a bizottságot, ha nem tudnám, hogy Martinovics azért nem jött el, mert senki sem hívta. Nyilvánvaló tehát, hogy a beidézések és általában a fegyelmi bizottság munkastílusa körül nincs valami nagy rend !) A tárgyalásról magáról nincs mit szólni. Péterfi doktor határozottan tagadta a fő vádat — mármint hogy kelént fecskendezett volna Martinovics szemébe. Lábán még mindig látható sebhelyeivel bebizonyította, hogy nem ő rúgott Bítlanba, hanem fordítva (a sebek lábszárán oldalt voltak, ha ő rúgott volna és Bítlan csak „betart", a sebeknek elől kellett volna lenniük), s neki nem volt oka semmilyen agresszív cselekedetre, hiszen csapata javára és nem ellene ítéltek 11 -est. Azt beismerte, hogy játékvezetői hívás nélkül szaladt be a pálya szélére, de mentségére megemlítette, hogy a szövetségi megfigyelő szólt oda neki : „Menjen, doktor, nézze meg, mi történt Mureşannal !" (Mircea Crufescu igazolta ezt.) Azt is a bizottság figyelmébe ajánlotta, hogy ötéves sportorvosi praxisa és 15 éves aktív sportolói tevékenysége alatt még csak szóbeli intést sem kapott, „önvédelméhez" csatolta Bánó Tibor edző, valamint Madaras András, Krausz József, Szász Károly és Harkó Antal fotóriporterek nyilatkozatait, amelyek nemcsak Péterfi ártatlanságát erősítik, hanem arról is szólnak, hogy a craiovai játékosok (Pilcu, Circiumirescu, Martinovici, Bidlan) a fenyegetéstől kezdve a rugdosásig és földrelökésig mindent elkövettek annak érdekében, hogy az incidensről ne készüljenek fényképes dokumentumok. A bizottság türelmesen végighallgatta az orvost és meghozta döntését : DR. PÉTERFI LÁSZLÓT 1969. MÁJUS 14 HELYETT CSAK 1968 DECEMBER 31 -IG TILTJÁK KI A PÁLYÁRÓL. Függetlenül attól, hogy ezt a szankciót is aránytalanul súlyosnak tartom , nagyon idevágó az a következtetés, amelyet Dan Olteanu írt le a Fotbal című szaklap november 21 -i számában . A Román Labdarúgó Szövetségnek nincsenek egyforma kritériumai a vétségek megmérésére, a szankciókat a fegyelmi bizottság vagy a szövetség zürója elé került játékosok és edzők nevétől függően adagolják, némelyszer a válogatottságtól vagy attól függően, hogy melyik csapathoz tartoznak az illetők" — érdekelt volna, mit tartott vissza a bizottság az orvos elleni vádakból, mivel indokolják a másfél hónapos letiltást? Sajnos azonban néhány perces ellenkezés után az újságírónak is el kellett hagynia a termet — amíg a bizottság ítélethozatalra „visszavonult" — azzal a megnyugtató vigasztalással ámbátor, hogy „majd az újságból megtudja az elvtárs" ! (Nem történt semmilyen elírás : nem az olvasók fogják megtudni az újságíró révén, hanem az újságíró fogja olvasni az újságból...) Szerencsére e fejetetejére állított logikát is meg tudtam fejteni egy óra múlva — mégsem volt kár az időért? —, amikor a margittai „bíró-molesztálás" ügyében eszközölt ítélethozatalról nem távolítottak el, pedig én ekkor már udvariasan — és bevallom, nem minden hátsó gondolat nélkül — megkérdeztem „vendéglátóimat", hogy maradhatok-e? Természetesen — maradhattam. Elvégre a margittai ügyben hozott döntésükről még nem írtam elmarasztaló hangú cikket... Most már csak arra vagyok kíváncsi — Péterfi doktor szankcionálásának indoklása mellett — hogy ezek után beengednek-e majd egyáltalán a futballszövetség fegyelmi bizottságának üléseire? Bodor Gy. Tamás Néhány hónapja, hogy a Sportulban az iskolás atlétikai bajnokság eredményeit böngészve 10,7 mp-es időeredményen akadt meg a tekintetem, de ismerősnek tűnt a neve is annak, aki ezt a meglepő száz métert futotta : T. Szabó. „Lenyomoztam“, és kiderült, hogy arról a Szabó Tamásról van szó, aki néhány éve a szatmári kis ötödikesek között ping-pongozott. A versenyidény alatt aztán olvastam egyre javuló eredményeiről, de Tamással személyesen csak a szezon befejeztével sikerült találkoznom. Az érdekelt elsősorban, hogyan lett vágtázó, és miként lehet kisvárosban országos élvonalba kerülni egy olyan sportágban, amelynek nincsenek tradíciói ? A 18 éves, nyurga, szőke fiatalember elmondta, hogy még ötödikes korában „beugrott“ az utolsó pillanatban egy futóversenyen, és... megsérült. Többet nem is gondolt az atlétikára, kosárlabdázott és asztaliteniszezett. A nyolcadik osztály vége fele egy napon ismét futni hívtak. Ez a verseny tartományi első helyet hozott nyolcvan méteren, s nem sokkal utána, szinte edzés nélkül 11,8-at futottam százon. A vakációban LINI IOAN, a lelkes sporttanár vette kézbe, akiről mint felfedezőjéről, nagy szeretettel beszélt. A ping-pong mellett atletizálni is járt. 1967 nyarán atlétikai edzőtáborba küldték, ez érlelte meg benne a döntést, hogy versenyszerűleg fog atletizálni. Közben felfigyelt rá dr. WIESENMAYER, akit talán még a fiataloknak sem kell külön bemutatni : 400 méteren még ma is ő az országos rekorder, pedig már több mint egy évtizede nem versenyez. — Sokat köszönhetek dr. Wiesenmayernek. Amit technikailag tudok, arra ő tanított meg. Két évig nem engedett versenyre. Az orvosedző jól tudja, hogy a vágtázók 22—23 éves korban képesek maximumot nyújtani, s ha fiatalon túlhajtják őket, idő előtt kiégnek. Az edzőtáborban eltöltött munkás napok meghozták a sikert Tamásnak. íme az 1968-as év termése : Ifjúsági tavaszi kupa : 100 méteren 10,9 mp (egy év telt el a 11,8-as 100 óta), országos első. Országos iskolás bajnokság : 10,7 — 100 méteren, országos bajnok. Ugyanitt 200-on 22,0, ami szintén első helyre jó. Első nagy külföldi versenyén Berlinben, az olimpiai reménységek tornáján ötödik lett, de eredménye már 10,6 mp ! Röviddel ezután az országos ifjúsági bajnokságot 100 méteren 10,8-as idővel nyerte. Románia nemzetközi atlétikai bajnokságán az ifjúsági váltóban részese a 41,7 mp-es új ifjúsági csúcsnak 4x100 méteren. Aztán országos felnőtt bajnokságon 10,6-tal csak УЭООООООО Г 'OOOOC München jegyében a célfotó szorítja le másodiknak a győztes Zamfirescu mögé. Újabb nagy külföldi verseny : Lipcse, Ifjúsági Európa Bajnokság — 10,5-öt fut és ezüstéremmel tér haza. Ez volt egyébként eddigi legemlékezetesebb versenye, 80 m-ig vezetett, s csak a finisben tudta befogni őt a nála két évvel idősebb szovjet futó. Legbalszerencsésebb szereplésének az athéni Balkán bajnokságot tartja. A felkészülés jól sikerült, s az időeredmények is egyéni csúcsot sejtettek. Nem így történt. Az idegfeszültség és nagy zaj miatt nem tudott aludni (repülőtérhez közel szállásolták el a csapatot), a stadionban 80 000 néző tombolt, ami nálunk már focimeccseken is ritkaság. Az edzők magára hagyták, s csak 10:9-re telt. Azért is volt ez élete balszerencsés versenye, mert az itt mutatott gyengébb forma miatt Rómában, a román-svéd-olasz válogatott szintű összecsapáson nem indították, csak váltóban. Itt még lehetett volna jegyet váltani Mexikóra... — Mikor dőlt el, hogy kik képviselik az egyéniben színeinket ? — A verseny előtti technikai gyűlés után csak Zamfirescu volt biztos induló. Nichifort és engem is megkérdeztek, hogy melyikünk vállal 10,6-os időt ? így nemcsak a nagynevű ellenfelekkel kellett volna megküzdeni és, bár csábított a tartan pálya, nem vállalhattam. — És Nichifor ? — Ő megígérte a 10,6-ot, de 10,8 lett belőle. — A te eredményeid jobbak, mint a Nichiforé. Ilyenkor nem ez a döntő ? — Legtöbbször igen, de az athéni eredményem nem volt meggyőző. — A váltóban hogy ment ? — Sikerült három méter hátrányt ledolgoznom és egy méter előnyt szereznem. ххххюооооооооооооооосюооо; Megreszkíroztam egy „kényes“ problémát is. — Hogyan tudod közös nevezőre hozni a tanulást a sporttal ? Nevetve vallotta be, hogy már várta ezt a kérdést. Az idegen nyelvek tanulásában segít a sport. Könyvízű tudását kiegészítheti és próbára teheti. A többi tantárgyból sem megy olyan rosszul. A tavaly, tizedikben 9,2 tizedes átlagmédiát ért el. Kicsit töpreng, amikor a „hogyan tovább"-ot említem. — Nem jósolhatok, talán az edzőim többet mondhatnának. — Mégis, milyen időt vársz magadtól a követkéz® évben ? — Körülbelül azt, amit az idén, csak több 10,5-ös eredményt és kevesebb 10,6-ot. — Nem jelent nehézséget, hogy két edző foglalkozik veled ? — Nem, mert állandóan tartják a kapcsolatot egymással. — Mennyit dolgozol hetente ? — A téli, alapozó időszakban heti négy-öt 2—2,5 órás edzést tartok Lini bácsi irányításával. — És versenyidőszakban ? — Akkor napi három óra az edzésadag. — Nem lehet könnyű ! — Tévedsz. Nem kemény edzések ezek, lazsálok is közben. Majd 1970-re kapcsolok rá igazán, a következő ifi Európa-bajnokságra. — 70-ben érettségizel is, abban az évben nagyon rá kell hajtanod ! Nem merem kimondani, hogy érettségi után még felvételi is következik, de kitalálja a gondolatomat. — Ha az idén többet tanulok, mint sportolok, főként számtant és fizikát, akkor a felvételi is könnyebb lesz majd. Műegyetemre szeretnék menni. — 1972-re 22 éves leszel — próbálkozom ismét. — A vágtázok ebben a korban nyújtják a maximumot. — Igen. Dr. Wiesenmayer Münchenre való tekintettel állította össze az edzéstervemet. Persze, addig sokat kell még erősödnöm fizikailag és technikailag is... Jól átgondolt, szakaszokra osztott, perspektivikus edzésprogramja — melynek megvalósítása nem mindig mentes a lemondástól — arra enged következtetni, hogy Szabó Tamás sok örömet fog még szerezni a hazai atlétika híveinek. S én nem tudok oly szerény lenni mint ő : talán nem is kell 1972-ig várnunk ! Murvai László Kárpótlás Ha ló nincs, a szamár is Jó — mondhatjuk arra gondolva, hogy labdarúgóink valamennyi európai kupaversenyen korán elvéreztek, s most már csak a „másodrangú" labdajátékok képviselőiben reménykedhetünk. Itt vannak mindjárt a kosarazók, akik eddig derekasan helytálltak. A fővárosi Politehnica női csapata a kitűnő jugoszláv bajnokcsapatot verte ki nem kis meglepetésre, s a bukaresti Dinamo férficsapatával már a BEK második fordulójában van. A Dinamósok a tavaly döntőbe jutott csehszlovák bajnokcsapattal küzdenek a továbbjutásért, miután az első fordulóban az osztrák bajnokegyüttest legyőzték. A Spartak Brno sokkal keményebb dió lesz, de a szerda esti meccs előtt a Dinamo edzője még reménykedett. Nem lesz könnyebb a Steaua kosarazóinak feladata sem, akik a KEK-ben az amerikai játékosokkal megerősített izraeli kupagyőztessel kerültek össze. Különösen megnehezíti dolgukat az, hogy két kulcsjátékosuk — Savi és Jékely — sérüléssel bajlódik. A többiek majd igyekeznek pótolni őket. Reméljük, a három csapat közül legalább az egyik kárpótol a futballisták kudarcaiért ... D. Gy. őrzője volt az első hely várományosa.• Lányaink teljesítménye a jövőre nézve is biztató, noha a magasítási akció egyelőre nem sok eredménnyel járt. Ugyancsak veretlenül szerezték meg az első helyet — immár negyedszer a nyolc nevezésből — a bukaresti Dinamo férfi röplabdázói is. Győzelmüket egyedül a szovjet sportolók veszélyeztették, de mire összekerültek, fiaink akár el is veszíthették volna a mérkőzést, az elsőség mindenképpen a zsebükben volt■ Annál kevésbé érthető, hogy Sebastian Mihăilescu edző miért nem használta ki ezt az alkalmat az igen tehetséges fiatalok soros, Dumándu) kipróbálására- Ehelyett az aktív sportolástól visszavonult Derzsit hívta ismét fegyverbe- A kitűnően játszó Derzsinek valóban oroszlánrésze volt abban, hogy a fiúk „a sírból visszahozták“ a 0— 2-re álló mérkőzést, s minden elismerésünk a „jó öreg“.. Edéé, aki habozás nélkül klubja segítségére sietett. Ám visszahívását ártalmas tűzoltóskodásnak tartjuk a röplabda sportunknak annyi dicsőséget szerzett Dinamo jövője szempontjából-igaz, az utolsó meccsen, a Dózsa ellen már a fiatalok is helyet kaptak a csapatban. A bizalom azonban csak úgy ér valamit, ha nehéz erőpróbához előlegezik. B. T. Helyet a fiataloknak Kettős román sikerrel zárult Bukarestben a belügyi csapatok X, jubiláns röplabda tornája. Amelyik európai ország valamit is számít ebben a sportágban, mind képviseltette magát e hagyományossá vált vetélkedőn. Itt volt a Spartak Szófiából, a Gwardia-Wisla vegyes Varsóból, a moszkvai és a berlini Dinamo, a budapesti Dózsa és a prágai Ruda Hvezda férficsapata Ezek az együttesek hazájukban az élvonalhoz tartoznak, többen pedig éppenséggel országos bajnokok, jószerével tehát amolyan pót BEK- nek is beillett volna a küzdelemsorozat. A bukaresti Dinamo férfi és női csapatának győzelme ebben a rangos vetélkedésben elismerést érdemlő fegyverténynek számít-Különösen a nők sikere értékes, hiszen veretlenül, mindössze 3 játszma „kihagyással“ győztek abban a mezőnyben, amelyben a moszkvai Dinamo, a bajnokcsapatok Európa Kupájának . в PRONOSPORT а g Tippjeink a december a 15-i, 50. fordulóra : g Bologna—Sampdoria 1 Cagliari—Pisa • 1 a Inter—Atalanta 1 g Napoli—Varese I И Palermo—I.anerossi 1 g Roma—Milan x Torino—Florentina x a Verona—Juventus x Bari—Foggia 1 И Brescia—Como 1 g Genoa—Spăl I „ Padova—Monza I a --------------------------g Catanzaro—Reggina x ^ЕШННИИВИИНВВЩИЫШИНЕИ a a 5L Szerkesztőség és kiadóhivatal • fiat« Scinteii L — Combinatul Poligrafic Casa Scinteii. Bucureşti Telefon 1766-33. 00-160Ш