Ifjúmunkás, 1968 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-12 / 50. szám

Három héttel ezelőtt Kár volt a világért című cikkünkben (Ifjúmunkás, 47. szám) meg­jegyzéseket fűztünk azokhoz a szankciókhoz, melyeket a Román Labdarúgó Szövetség fe­gyelmi bizottsága diktált a marosvásárhelyi ASA és a craiovai Universitatea bajnoki mér­­­kőzésén lejátszódott botrányos jelenetek sze­replői ellen. A cikkben aránytalanul súlyosnak minősítettük dr. Péterfi László büntetését : 6 hónapig, pontosabban 1969. május 14-ig kitil­tották a futballpályáról. Ez volt a legsúlyosabb büntetés és az egyet­len, amelyet a fegyelmi bizottság közleménye semmivel sem indokolt meg. S ráadásul a szanccionált sportemberek közül (Bodoni Ár­pád exgyúrót nem soroljuk ide) egyedül Pé­terfi doktor nem volt jelen a tárgyaláson. Az ítéletet tehát anélkül varrták a nyakába, hogy meghallgatták volna. Ez annál inkább meg­döbbentette, mivel a szóban forgó mérkőzés után a szövetségi megfigyelő, Mircea Crufescu által lebonyolított vizsgálat során semmivel sem vádolták. A fegyelmi bizottság elé ter­jesztett jelentésében Crufescu nem is javasolta szankcionálását. Ilyen körülmények között cseppet sem volt meglepő, hogy dr. Péterfi László megfellebbezte az ítéletet. Meglepő csak az, hogy óvását ugyanaz a bizottság tárgyalta és nem a fö­­löttes szerv — a Román Labdarúgó Szövetség Bürója —, mint ahogy természetes lett volna. Dr. Péterfi László feljött tehát Bukarestbe — saját költségén, mint ajogy időközben beadta a lemondását a klubnak.­­Úgy érezte, hogy a szigorú büntetéssel csorbát ejtettek a tekin­télyén, nem állhat a játékosok elé, hiszen a korábban letiltott Timponaru például már más­nap azon kuncogott, hogy a doktorka is kö­zibük — mármint a sportszerűtlenek közé — való.) Itt Ioan Marinescu, a fegyelmi bizott­ság titkára kicsit ráijesztett, hogy aznap nem tárgyalhatják újra az ügyét, mert Martinovici — akit állítólag szembespriccelt a kelénnel — nem jött el, s őt is meg kell hallgatni. Azután mégis behívták a tárgyaló­terembe , aligha­nem a bizottság tagjainak eszükbe jutott, hogy mivel Péterfit távollétében szankcionálták, kö­vetkezetlenség lenne saját módszerükkel szem­ben, ha ügyet most szintén nem olyasvalaki hiányában tárgyalnak újra, akinek jelen kel­lene lennie... (Ettől az észrevételtől megkí­méltem volna a bizottságot, ha nem tudnám, hogy Martinovics azért nem jött el, mert­­ senki sem hívta. Nyilvánvaló tehát, hogy a beidézések és általában a fegyelmi bizottság munkastílusa körül nincs valami nagy rend !) A tárgyalásról magáról nincs mit szólni. Péterfi doktor határozottan tagadta a fő vá­dat — mármint hogy kelént fecskendezett vol­na Martinovics szemébe. Lábán még mindig látható sebhelyeivel bebizonyította, hogy nem ő rúgott Bítlanba, hanem fordítva (a sebek lábszárán oldalt voltak, ha ő rúgott volna és Bítlan csak „betart", a sebeknek elől kellett volna lenniük), s neki nem volt oka semmilyen agresszív cselekedetre, hiszen csapata javára és nem ellene ítéltek 11 -est. Azt beismerte, hogy játékvezetői hívás nélkül szaladt be a pálya szélére, de mentségére megemlítette, hogy a szövetségi megfigyelő szólt oda neki : „Menjen, doktor, nézze meg, mi történt Mure­­şannal !" (Mircea Crufescu igazolta ezt.) Azt is a bizottság figyelmébe ajánlotta, hogy öt­éves sportorvosi praxisa és 15 éves aktív sportolói tevékenysége alatt még csak szóbeli intést sem kapott, „önvédelméhez" csatolta Bánó Tibor edző, valamint Madaras András, Krausz József, Szász Károly és Harkó Antal fotóriporterek nyilatkozatait, amelyek nemcsak Péterfi ártatlanságát erősítik, hanem arról is szólnak, hogy a craiovai játékosok (Pilcu, Circiumirescu, Martinovici, Bidlan) a fenyege­téstől kezdve a rugdosásig és földrelökésig mindent elkövettek annak érdekében, hogy az incidensről ne készüljenek fényképes doku­mentumok. A bizottság türelmesen végighallgatta az orvost és meghozta döntését : DR. PÉTERFI LÁSZLÓT 1969. MÁJUS 14 HELYETT CSAK 1968 DECEMBER 31 -IG TILTJÁK KI A PÁLYÁRÓL. Függetlenül attól, hogy ezt a szankciót is aránytalanul súlyosnak tartom , nagyon ide­vágó az a következtetés, amelyet Dan Olteanu írt le a Fotbal című szaklap november 21 -i számában . A Román Labdarúgó Szövetségnek nincsenek egyforma kritériumai a vétségek megmérésére, a szankciókat a fegyelmi bizott­ság vagy a szövetség zürója elé került játé­kosok és edzők nevétől függően adagolják, némelyszer a válogatottságtól vagy attól füg­gően, hogy melyik csapathoz tartoznak az il­letők" — érdekelt volna, mit tartott vissza a bizottság az orvos elleni vádakból, mivel in­dokolják a másfél hónapos letiltást? Sajnos azonban néhány perces ellenkezés után az újságírónak is el kellett hagynia a termet — amíg a bizottság ítélethozatalra „visszavonult" — azzal a megnyugtató vigasz­talással ámbátor, hogy „majd az újságból megtudja az elvtárs" ! (Nem történt semmilyen elírás : nem az olvasók fogják megtudni az újságíró révén, hanem az újságíró fogja ol­vasni az újságból...) Szerencsére e feje­­tetejére állított logikát is meg tudtam fej­teni egy óra múlva — mégsem volt kár az időért? —, amikor a margittai „bíró-molesz­­tálás" ügyében eszközölt ítélethozatalról nem távolítottak el, pedig én ekkor már udvaria­san — és bevallom, nem minden hátsó gon­dolat nélkül — megkérdeztem „vendéglátói­mat", hogy maradhatok-e? Természetesen — maradhattam. Elvégre a margittai ügyben hozott döntésükről még nem írtam elmarasztaló hangú cikket... Most már csak arra vagyok kíváncsi — Pé­terfi doktor szankcionálásának indoklása mel­lett — hogy ezek után beengednek-e majd egyáltalán a futballszövetség fegyelmi bizott­ságának üléseire? Bodor Gy. Tamás Néhány hónapja, hogy a Sportul­ban az iskolás at­létikai bajnokság eredményeit böngészve 10,7 mp-es időeredményen akadt meg a tekintetem, de ismerős­nek tűnt a neve is annak, aki ezt a meglepő száz mé­tert futotta : T. Szabó. „Lenyomoztam“, és kiderült, hogy arról a Szabó Tamásról van szó, aki néhány éve a szatmári kis ötödikesek között ping-pongozott. A versenyidény alatt aztán olvastam egyre javuló eredményeiről, de Tamással személyesen csak a sze­zon befejeztével sikerült találkoznom. Az érdekelt elsősorban, hogyan lett vágtázó, és miként lehet kis­városban országos élvonalba kerülni egy olyan sport­ágban, amelynek nincsenek tradíciói ? A 18 éves, nyurga, szőke fiatalember elmondta, hogy még ötödikes korában „beugrott“ az utolsó pillanat­ban egy futóversenyen, és... megsérült. Többet nem is gondolt az atlétikára, kosárlabdázott és asztalitenisze­zett.­­ A nyolcadik osztály vége fele egy napon ismét futni hívtak. Ez a verseny tartományi első helyet ho­zott nyolcvan méteren, s nem sokkal utána, szinte ed­zés nélkül 11,8-at futottam százon. A vakációban LINI IOAN, a lelkes sporttanár vet­te kézbe, akiről mint felfedezőjéről, nagy szeretettel beszélt. A ping-pong mellett atletizálni is járt. 1967 nyarán atlétikai edzőtáborba küldték, ez érlelte meg benne a döntést, hogy versenyszerűleg fog atletizálni. Közben felfigyelt rá dr. WIESENMAYER, akit talán még a fiataloknak sem kell külön bemutatni : 400 méteren még ma is ő az országos rekorder, pedig már több mint egy évtizede nem versenyez. — Sokat köszönhetek dr. Wiesenmayernek. Amit technikailag tudok, arra ő tanított meg. Két évig nem engedett versenyre. Az orvosedző jól tudja, hogy a vágtázók 22—23 éves korban képesek maximumot nyújtani, s ha fiatalon túlhajtják őket, idő előtt kiég­nek. Az edzőtáborban eltöltött munkás napok meghozták a sikert Tamásnak. íme az 1968-as év termése : Ifjúsági tavaszi kupa : 100 méteren 10,9 mp (egy év telt el a 11,8-as 100 óta), országos első. Országos isko­lás bajnokság : 10,7 — 100 méteren, országos bajnok. Ugyanitt 200-on 22,0, ami szintén első helyre jó. Első nagy külföldi versenyén Berlinben, az olimpiai re­ménységek tornáján ötödik lett, de eredménye már 10,6 mp ! Röviddel ezután az országos ifjúsági bajnok­ságot 100 méteren 10,8-as idővel nyerte. Románia nemzetközi atlétikai bajnokságán az ifjúsági váltóban részese a 41,7 mp-es új ifjúsági csúcsnak 4x100 méte­ren. Aztán országos felnőtt bajnokságon 10,6-tal csak УЭООООООО Г 'OOOOC München jegyében a célfotó szorítja le másodiknak a győztes Zamfirescu mögé. Újabb nagy külföldi verseny : Lipcse, Ifjúsági Eu­rópa Bajnokság — 10,5-öt fut és ezüstéremmel tér ha­za. Ez volt egyébként eddigi legemlékezetesebb ver­senye, 80 m-ig vezetett, s csak a finisben tudta befog­ni őt a nála két évvel idősebb szovjet futó. Legbalsze­­rencsésebb szereplésének az athéni Balkán bajnoksá­got tartja. A felkészülés jól sikerült, s az időeredmé­nyek is egyéni csúcsot sejtettek. Nem így történt. Az idegfeszültség és nagy zaj miatt nem tudott aludni (repülőtérhez közel szállásolták el a csapatot), a sta­dionban 80 000 néző tombolt, ami nálunk már foci­meccseken is ritkaság. Az edzők magára hagyták, s csak 10:9-re telt. Azért is volt ez élete balszerencsés versenye, mert az itt mutatott gyengébb forma miatt Rómában, a román-svéd-olasz válogatott szintű össze­csapáson nem indították, csak váltóban. Itt még le­hetett volna jegyet váltani Mexikóra... — Mikor dőlt el, hogy kik képviselik az egyéniben színeinket ? — A verseny előtti technikai gyűlés után csak Zamfi­rescu volt biztos induló. Nichifort és engem is meg­kérdeztek, hogy melyikünk vállal 10,6-os időt ? így nemcsak a nagynevű ellenfelekkel kellett volna meg­küzdeni és, bár csábított a tartan pálya, nem vállal­hattam. — És Nichifor ? — Ő megígérte a 10,6-ot, de 10,8 lett belőle. — A te eredményeid jobbak, mint a Nichiforé. Ilyenkor nem ez a döntő ? — Legtöbbször igen, de az athéni eredményem nem volt meggyőző. — A váltóban hogy ment ? — Sikerült három méter hátrányt ledolgoznom és egy méter előnyt szereznem. ххххюооооооооооооооосюооо; Megreszkíroztam egy „kényes“ problémát is. — Hogyan tudod közös nevezőre hozni a tanulást a sporttal ? Nevetve vallotta be, hogy már várta ezt a kérdést. Az idegen nyelvek tanulásában segít a sport. Könyv­­ízű tudását kiegészítheti és próbára teheti. A többi tantárgyból sem megy olyan rosszul. A tavaly, tize­dikben 9,2 tizedes átlagmédiát ért el. Kicsit töpreng, amikor a „hogyan tovább"-ot emlí­tem. — Nem jósolhatok, talán az edzőim többet mond­hatnának. — Mégis, milyen időt vársz magadtól a követkéz® évben ? — Körülbelül azt, amit az idén, csak több 10,5-ös eredményt és kevesebb 10,6-ot. — Nem jelent nehézséget, hogy két edző foglalkozik veled ? — Nem, mert állandóan tartják a kapcsolatot egy­mással. — Mennyit dolgozol hetente ? — A téli, alapozó időszakban heti négy-öt 2—2,5 órás edzést tartok Lini bácsi irányításával. — És verseny­időszakban ? — Akkor napi három óra az edzésadag. — Nem lehet könnyű ! — Tévedsz. Nem kemény edzések ezek, lazsálok is közben. Majd 1970-re kapcsolok rá igazán, a követke­ző ifi Európa-bajnokságra. — 70-ben érettségizel is, abban az évben nagyon rá kell hajtanod ! Nem merem kimondani, hogy érettségi után még felvételi is következik, de kitalálja a gondolatomat. — Ha az idén többet tanulok, mint sportolok, főként számtant és fizikát, akkor a felvételi is könnyebb lesz majd. Műegyetemre szeretnék menni. — 1972-re 22 éves leszel — próbálkozom ismét. — A vágtázok ebben a korban nyújtják a maximumot. — Igen. Dr. Wiesenmayer Münchenre való tekintet­tel állította össze az edzéstervemet. Persze, addig sokat kell még erősödnöm fizikailag és technikailag is... Jól átgondolt, szakaszokra osztott, perspektivikus edzésprogramja — melynek megvalósítása nem mindig mentes a lemondástól — arra enged következtetni, hogy Szabó Tamás sok örömet fog még szerezni a ha­zai atlétika híveinek. S én nem tudok oly szerény lenni mint ő : talán nem is kell 1972-ig várnunk ! Murvai László Kárpótlás Ha ló nincs, a szamár is Jó — mondhatjuk arra gondol­va, hogy labdarúgóink vala­mennyi európai kupaverse­nyen korán elvéreztek, s most már csak a „másod­­rangú" labdajátékok képvi­selőiben reménykedhetünk. Itt vannak mindjárt a ko­sarazók, akik eddig dereka­san helytálltak. A fővárosi Politehnica női csapata a ki­tűnő jugoszláv bajnokcsapa­tot verte ki nem kis megle­petésre, s a bukaresti Dina­mo férficsapatával már a BEK második fordulójában van. A Dinamósok a tavaly döntőbe jutott csehszlovák bajnokcsapattal küzdenek a továbbjutásért, miután az első fordulóban az osztrák bajnokegyüttest legyőzték. A Spartak Brno sokkal kemé­nyebb dió lesz, de a szerda esti meccs előtt a Dinamo edzője még reménykedett. Nem lesz könnyebb a Steaua kosarazóinak fel­adata sem, akik a KEK-ben az amerikai játékosokkal megerősített izraeli kupa­győztessel kerültek össze. Különösen megnehezíti dol­gukat az, hogy két kulcsjáté­kosuk — Savi és Jékely — sérüléssel bajlódik. A töb­biek majd igyekeznek pótol­ni őket. Reméljük, a három csapat közül legalább az egyik kár­pótol a futballisták kudar­caiért ... D. Gy. őrzője volt az első hely vá­rományosa.• Lányaink telje­sítménye a jövőre nézve is biztató, noha a magasítási akció egyelőre nem sok eredménnyel járt. Ugyancsak veretlenül sze­rezték meg az első helyet — immár negyedszer a nyolc nevezésből — a bukaresti Dinamo férfi röplabdázói is. Győzelmüket egyedül a szovjet sportolók veszélyez­tették, de mire összekerül­tek, fiaink akár el is veszít­hették volna a mérkőzést, az elsőség mindenképpen a zse­bükben volt■ Annál kevésbé érthető, hogy Sebastian Mihăilescu edző miért nem használta ki ezt az alkalmat az igen tehetséges fiatalok soros, D­umánd­u) kipróbá­lására- Ehelyett az aktív sportolástól visszavonult Derzsit hívta ismét fegyver­be- A kitűnően játszó Der­­zsinek valóban oroszlánré­sze volt abban, hogy a fiúk „a sírból visszahozták“ a 0— 2-re álló mérkőzést, s min­den elismerésünk a „jó ör­eg“.. Edéé, aki habozás nélkül klubja segítségére sietett. Ám visszahívását ár­talmas tűzoltóskodásnak tartjuk a röplabda sportunk­nak annyi dicsőséget szer­zett Dinamo jövője szem­pontjából-igaz, az utolsó meccsen, a Dózsa ellen már a fiatalok is helyet kaptak a csapat­ban. A bizalom azonban csak úgy ér valamit, ha nehéz erőpróbához előlegezik. B. T. Helyet a fiataloknak Kettős román sikerrel zá­rult Bukarestben a belügyi csapatok X­, jubiláns röp­labda tornája. Amelyik eu­rópai ország valamit is szá­mít ebben a sportágban, mind képviseltette magát e hagyományossá vált vetél­kedőn. Itt volt a Spartak Szófiából, a Gwardia-Wisla vegyes Varsóból, a moszk­vai és a berlini Dinamo, a budapesti Dózsa és a prágai Ruda Hvezda férficsapata­ Ezek az együttesek hazájuk­ban az élvonalhoz tartoznak, többen pedig éppenséggel országos bajnokok, jószeré­vel tehát amolyan pót BEK- nek is beillett volna a küz­delemsorozat. A bukaresti Dinamo férfi és női csapatá­nak győzelme ebben a ran­gos vetélkedésben elismerést érdemlő fegyverténynek szá­mít-Különösen a nők sikere értékes, hiszen veretlenül, mindössze 3 játszma „kiha­gyással“ győztek abban a mezőnyben, amelyben a moszkvai Dinamo, a bajnok­­csapatok Európa Kupájának . в PRONOSPORT а g Tippjeink a december a 15-i, 50. fordulóra : g Bologna—Sampdoria 1 Cagliari—Pisa • 1 a Inter—Atalanta 1 g Napoli—Varese I И Palermo—I.anerossi 1 g Roma—Milan x Torino—Florentina x a Verona—Juventus x Bari—Foggia 1 И Brescia—Como 1 g Genoa—Spăl I „ Padova—Monza I a --------------------------­g Catanzaro—Reggina x ^ЕШННИИВИИНВВЩИЫШИНЕИ a a 5L Szerkesztőség és kiadóhivatal • fiat« Scinteii L — Combinatul Poligrafic Casa Scinteii. Bucureşti Telefon 17­66-33. 00-160Ш

Next