Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-08 / 14. szám
A vastag füzetet tavaly júniusban indította be Sima Salvina, az aradi Textilüzemek KISZ-bizottságának titkára. Tavaly tizenhat, idén kilenc bejegyzés szerepel eddig benne. Kérelmek: lakásügyben, aragázkiutalás miatt, áthelyezésért (egy lány labdarúgó kapus akart lenni, s ebben az ütemben nincs női foci-csapat!), szabadságidő megváltoztatására, elveszett KISZ-tagsági könyv, átjelentkezési kérvények, munkahely-sérelmek ... Dátum, név, munkahely, a kérés és annak indoklása, s a legfrissebbet kivéve — orvoslásuk, megoldásuk. AKIK A „NAGYKÖNYVET“ IGAZOLJAK — Középiskola után lettem fanodai munkás. Pár hónapja arra kértem a KISZ-bizottságot, járjon közbe, hogy a méréshez kerüljek, mert megvan hozzá a képesítésem és a gyakorlatom. Azóta ott dolgozom. (Ghenceanu Maria, 23 éves.) — Tavaly érettségiztem. A főiskola rendes tagozatára nem jutottam be, jelentkeztem a gyárba, később felvételiztem a temesvári főiskola látogatás nélküli tagozatán. Áprilisban szakképesítő tanfolyam indul a csévélőben, párhuzamosan azt is elvégzem. A vizsgák idejére biztosítják a szabadságot, a KISZ támogatja az ilyen kéréseket. Később, szakképesítés után, talán könnyebb munkahelyre kerülök. (Lénárt Erzsébet, 20 éves.) ELŐFORDULNAK „FEHÉR FOLTOK“... — Tavaly végeztem a szakiskolát, utána a szövődébe helyeztek, régebbi munkásnő mellé, ahogy szokás. Három hónapig sem voltam, áttettek a csévéléshez, mondván, ott szükség van emberre, itt meg úgysem teljesítem a tervemet. A csévélést csak első évben tanultam, akkor is keveset, „nem tudom, nem szeretem“. Hiába mondtam. Messziről való vagyok, nem ismerek senkit, aki meghallgathatna, csak magamban sírok... (Nan Liliana, 18 éves.) — Két éve dolgozom a csévélésnél, de nincs szakmám, öt osztályt jártam, talán azért nem küldtek tanfolyamra, vagy talán nem is volt azóta? Tizenöt éves fejjel férjhez mentem, született egy kislányom, elváltunk, s most magam vagyok a gyermekkel, albérletben. Szeretem a munkám, de azért jó lenne papír is róla, ha az öt osztállyal lehetne... Az általános iskolát nem tudom folytatni, amíg a gyermek nagyobb nem lesz... (Mocritchi Silvia, 20 éves.) — Tavaly bőrbetegséget kaptam, máig sem múlt el teljesen. Kórházban voltam, több orvos is kezelt. Bukarestben ajánlották, változtassak munkahelyet, mert a fonodás por és meleg nem enged gyógyulni. Volna megfelelő hely az üzemben, de hát nem tudom, kihez forduljak, meg aztán, őszintén szólva, bátorságom sincs hozzá. Az én sorsom talán a többi ingázóénál is nehezebb, mert árva vagyok, s a váltás és utazás mellett három fiútestvéremet és édesapámat is el kell látnom. De azt mondta a parancsnok, ha nem járok a katonai felkészítő gyakorlatra, felbontják a munkaszerződésemet... Tessék mondani, lehet ezeket a pörsenéseket, sebeket — tettetni? (David Floare, 19 éves.) Ez a fiatal lány életében először 1971 márciusában volt bálban, akkor is mindössze egyetlen órát... Jó szakembernek mondják, brigádvezető volt egy ideig. KAPÉ ÉS raadás... Akinek nem inge, ne vegye magára, de sok főbérlő visszaél azzal, hogy bérbeadhat. Szobát, félszobát, negyedszobát... — Csak 125 lejt fizetek, mert mellékesen még foglalkozom az iskolás gyermekkel... — Az én házbérem 150 lej, de hárman lakunk egy parányi szobában... — Négyszáz lej, blokkban ... A Textilüzem női dolgozói közül több mint fél ezren laknak albérletben, kettőszázegynéhányan ingáznak. Az ingázás nem úgy történik, hogy az ember kilép a kapun s felszáll a buszra. A komlósiak egy része például előbb elgyalogol a szentannai állomásra... Aki Mâscan lakik, egy óra holtidőt is „ráhúz“ az utazásra. Ilyen a vonatjárat... — Három órát utazok naponta, ha első műszakban dolgozom, negyedötkor kelek. Délután fél hatkor érek haza. Ahogy vége a váltásnak, azonnal kimegyek az állomásra, helyet foglalni, mert az uram később végez, s tizedikes az esti líceumban. A vonaton tanulja meg a napi leckét, míg megyünk hazafelé. Zsúfolt a vonat, s ha vásárolnom kell, állva utazunk haza. Ilyenkor nem tud tanulni ... (Vés Victoria, 20 éves.) GONDOK ISMERETÉBEN Sima Salvinával a KISZ IX. kongresszusán elmondott javaslatairól beszélgettünk: — Üzemünk dolgozóinak 86 százaléka nő. Magam is itt tanultam a szakmát, jól ismerem gondjaikat. Ezért kértem, hogy akárcsak a vagongyári fiúknak, épüljön nálunk is szállás. Ez azonban egyelőre megoldhatatlan, csupán igény és javaslat. Felvetettem még, hogy valamelyik élelmiszerüzlet vállaljon előrerendelést, s a reggel beadott jegyzék alapján, sorbanállás nélkül, lányaink, a műszak után átvehessék a kész csomagot. Indítványoztam, hogy egy-egy tömbházcsoportban az illetékesek béreljenek szobát, ahol nyugdíjas pedagógusok felügyelete alatt az üzemtől nagyon messze lakó anyák gyermekeiket hagyhatnák. Elmondtam, hogy az üzem előtti parkba jó volna modern kultúrotthont építenünk, ahol mindenki, s elsősorban az albérletben lakó fiatalok, hasznosan tölthetnék szabad idejüket. A napokban képességvizsgáló laboratóriumunkkal közösen száz kérdőívet osztottunk ki a fiatalok között, szabad idejük eltöltéséről. A jövőben, a meglevő klub lehetőségeihez mérten, ennek alapján szerveznénk meg a KISZ rendezvényeit. ... - A „fehér foltok“? Hát..., léteznek. De az egyéni sérelmeket csak úgy lehet orvosolni, ha a lányok felkeresnek és elmondják. Reméljük, a lányok hamarosan feltűnnek a láthatáron. És nemhiába. Molnár Erzsébet Bábák ajándéka ".Azt a nevezetes csomagot Virág kapta, élete egyik legszebb pillanatában. Virág olyan mindenki palántája volt annak idején, amolyan szegedi fajta, félárva létére otthon sokat rugdosták, s ha örömben is volt része, azt csak a gyárbelieknek köszönhette. Amíg szakképzetlen munkás korában olyan silányan keresett, hol egyik, hol a másik akasztott rá egy-egy ruhadarabot. Az pedig, hogy sikerrel vizsgázzon, mindenki szívügye lett. Olyan gyenge teremtés volt, még azzal is törődött egyik-másik, hogy ünnepen vagy vasárnap ebédre hívja, s amikor végre kvalifikálták, reggel a kötőgépére virágot lopott valaki. Virág az a gyermek volt, aki nem veszett el a sok bába között. Hogy olyan szépen kitelt, ügyes munkásnő lett, mind a gondoskodásnak, a körülötte teremtett légkörnek köszönhette. Még azt is, hogy az isten aztán úgy felvitte a dolgát. Mert abba az ajánlásba, akár más nevét is írhatta volna a szakszervezeti büró, hiszen arra érdemes, értelmes lány akadt még a gyárban. Amikor érettségizett az estiben, éppen mesterképzőt indítottak a központban, ahová Virágot is elküldték. Két év, koszt meg lakás, s még a fizetés sem megvetendő. S hogy a két év letelt, mindenki hazavárta. Itthon már megvolt a helye, jegygyűrű is várt rá, a gyár egyik vegyésze udvarolt neki — minden olyan volt szinte, mint a mesében. Megjött Virág. De valahogy úgy tűnt, ez már nem az a kis gyámolított teremtés, aki közülünk, a mi jó ------- voltunkból elment, hanem valaki más. A gépterembe, ahol annak idején a kétkezi munkát tanulta, csak egyszer jött be, s nem törte magát, hogy keresgélje a meleg szavakat. Közfelháborodást azonban csak azzal okozott, hogy a múltkor szűk körű bankettet rendezett a klubban. Tudja, nálunk ez a bankett már hagyomány, ha valakit előléptetnek, feleségül vesznek, hoz vagy két üveg konyakot, szendvicset, kávét s egyórás ünnepet ül a kollégáival. Virág abból az alkalomból tolta össze az asztalokat, hogy véglegesítették a mesteri beosztásban. Mi csak hallottunk arról, hogy készül, hogy nagyon ki akar tenni magáért, s szerdától szombatig találgattuk, hogy vajon a gépteremből kit hív meg ? Szombat délután tudtuk meg: a teríték kész, a névsor betelt a mesterekkel, mérnökökkel, aligazgatókkal, az üzemi orvossal. A melótok, a hajdani bábák, a kolléganők közül senki sem lesz ott. Más történt. Az ünnepségre beállított a portás azzal, hogy egy idegen nőszemély éppen most adta le ezt a csomagot. Rá is volt írva, hogy „Virágnak. A bábák ajándéka“. Mindenki körülvette az ünnepeltet, még a kapus sem tudott elmozdulni. Ám a kartondobozban vágóhídi hulladék , borjúcsülök, bivalyfarok s még annál is rondább holmi volt. A bankettnek befellegzett. Egy hétig tartott a szimatolás a gépműhelyben. Virág más alegységhez kérezkedett. Hát ez történt. Bazsó Zsigmond Deák Ferenc felvétele Ifjúmunkás 3 FIGYELNEK RÁNK? POSTA - GALAMBDÚC Ne tessék csóválni a fejét, nincs ebben a címben semmi sajtóhiba, önnek, persze föltűnik, hogy kettévágtam a postagalambot, mint a nagyon modern költők a szavakat szokták kettévágni, még mielőtt a sor végére érnek, de ők divatból teszik, vagy mániából, az az ő dolguk. Én tulajdonképpen nem is a postagalambot metszettem kettőbe, hanem a postából és a galambból csináltam egy szókapcsolatot, s azt sem azért, hogy a nyelvészek törjék rajta a fejüket Mindjárt megmondom, hogy miért Előbb megmondom, hogy ezt a kapcsolatot nem is én csináltam, hanem a köröndi postás találta ki, mégpedig igen leleményesen. Rájött arra, hogy azok a galambdúcok, amelyek az alacsony kapuk tetején vannak, nagyon jól beválnak postaládának. A galambdúc a házhoz tartozik, ezenkívül maga is lakás, a galambok otthona, mely szent és sérthetetlen. Miután erre reájött, oda is teszi az újságot s a levelet az elérhető galamblakásokba, s ez nemcsak biztos hely az ázékony papírok számára, hanem szép hely is. Csakhogy a köröndi postás későn jött reá a dologra, mert ezek a szép helyek lassan kivesznek kapustul Korondon, illetve faragott kapustul, mert a kapukat azért meghagyják, sőt megerősítik, most már vasból csinálják, s betonból, még be is festik míniummal, hogy ne rozsdásodjanak. Szóval maholnap nem lesz galambdúcos kapu a székely falvakban, így hát most megmondom, ezért csináltam azt a szókapcsolatot, legalább ennyi maradjon. Abban a szókapcsolatban pedig sajtóhiba nincs, mint ahogyan azt az elején említettem, a hiba valahol más helyen van. Hogy hol, azt a néptanítóknak, falusi értelmiségieknek kellene megkeresni. Még mielőtt elröppennének végleg a galambok. Elekes Ferenc