Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-10-14 / 41. szám
A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA. ■ ■■■■■■■■мнняининмимнмшнашашмаминмммш Minta-kiállítás...^ S _ ez immár az ötödik! Emblémája is van neki, meg rangja a hazai közönség előtt. Fővárosi és vidéki fiatalok egyaránt szívesen rándulnak ki a Scínteia-ház mellé, hogy megtekintsék : mit ígér fejlődő szocialista iparunk az embernek, a fogyasztónak ? A tárgyak előtti viták, véleménycserék ugyanoda lyukadnak ki. A TERVEK SZÉPEK. VÁRJUK A MEGVÁLÓSZTÁST ! A kiállítás világáról készített fényképriportot Pusztai Péter (1—3 oldal). HÉT NAP az országban cooe Ceauşescu elv-* társ jelenlétében bővi*tett plenáris ülést tartott a »Bukarest municípiumi pártaktíva. A plénum azt elemezte, miképpen valósult meg pártunk, és államunk politikája azoknak az átfogó intézkedéseknek a fényében, amelyeket pártunk főtitkárának javaslatai alapján az RKP KB Végrehajtó Bizottsága fogadott el. A főváros, mint az ország politikai, gazdasági, kulturális és tudományos központja, egyre nagyobb mértékben veszi ki részét azoknak a fontos feladatoknak a teljesítéséből, amelyeket a X. pártkongresszus megjelölt. A fővárosi kommunisák plenáris ülése egyik jelentős mozzanata annak a széleskörű vitának, amely a párttagok, az öszszes dolgozók kommunistanevelésének megjavításáért folyik, bizonysága annak, hogy pártunk akcióprogramját egész népünk helyesli és meg akarja valósítani. A plenáris ülésen tartott nagyszabású elemző beszédében pártunk főtitkára értékelte a fővárosi dolgozók erőfeszítéseit és munkasikereit, azt, hogy az ez évi tervet kilenc hónap alatt sikerült túlteljesíteniök. Ez a kimagasló munkasiker azt bizonyítja, hogy a fővárosi pártszervezetek hivatásuk magaslatán álltak, azt, hogy a X. pártkongresszus irányvonala maradéktalanul helyesnek bizonyult, valamint azt, hogy a munkásosztály, az egész nép, nemzetiségi különbség nélkül teljes energiáját latba vetve harcol pártunk politikájának megvalósításáért. Pártunk fő- fő titkára ugyanakkor rámutatott azokra a hibákra és hiányosságokra, amelyek a po- fizikai-ideológiai munkában megnyilvánultak, arra, hogy egyes káderek tevékenységében az önelégültség, az elbizakodottság jelei mutatkoznak. Nicolae Ceauşescu elv- , társ felhívta a figyelmet a kombattivitás, a párttagság minőségének javítására, arra, hogy pártunk politikájának helyeslése önmagában nem, elegendő, gyakorlati munkára, tettekre van szükség, mert minden haladás fő feltétele a munka. A társadalmi öntudat növeléséről beszélve, a főtitkár hangsúlyozta, hogy a nevelő tevékenységet az alap- ■ tudományok elsajátításával kell kezdeni, amelyek képesek mind a természet, mind magának az embernek átformálására, alakítására. Ideológiai tevékenységünknek pedig éppen az az egyik hibája, hogy nem vértezi fel kellőképpen és megfelelően, különösképpen az ifjúságot,de valóság megértésével. A továbbiakban a főtitkár megjelölte azokat az alapvető tennivalókat, amelyek a párt- szervezetek előtt állnak az ideológiai tevékenység jelent (Folytatása a 2. oldalon) Alapítási év: 1922. IV. sor., XV. évf. 1971. október 14. Ara 30 bani Mi a gondod ? Vézna diáklánnyal beszélgetek. Szemét lesüti, reszket a drukktól, pedig egy nagy líceum KISZ-titkára, s ahogy egyenruháját gyűrögeti, egyre gyűl bennem a türelmetlenség : hol a fiatalos hév ? a tűz ? a lelkesedés ? Kérdezni már nem merem. Ha nincs, hát nincs... Meg aztán, lány is. Két félénk szemében csak úgy bújkál a kiismerhetetlennek tűnő szomorúság, mégis hallgatok. És tapintatosnak képzelem magam... Később megtudtam valahonnan, véletlenül : édesanyja évek óta halott, apja elhagyta, s két kisöccsét neveli, gondozza, ahogy bírja. Varr, főz nekik, kikérdi a leckét, fürdeti őket — riadt kis felnőttként viseli az élet korán kirótt terheit, s emellett jól tanul, az iskola ifjúsági szervezetét vezeti. Társai jó része gondtalan diák, a diákélet kedves kis örömeivel s tavaszi záporaival. Kornélia nem mindig tud velük együtt nevetni. De ha nevet — vajon mindig szívből teszi ? Ki tud valamit álmatlan éjszakáiról s hogy bírja-e még a szükségből vállalt fegyelmet ? — Stréber — legyintett egy osztálytársa — mindent olyan komolyan vesz... Kiderül : mit sem tud a KISZ-titkár magánéletéről. Kinek van kérdése Kornéliához s a hozzá hasonlókhoz ? Vagy : ha nem pattan ki valamelyikük röstelkedve őrzött titka, gondja-baja, tőlük akár bele is roppanhatna ?... Inkább bedőlünk a hangoskodó fiatalembernek, aki egy gyárban úton-útfélen panaszolja, hogy elszabotálják a fizetésemelését ?... ötven lejről lenne szó. Meg arról, hogy ezt semmivel ki nem érdemelte. De a szüntelen panasz, mintha harsogó hangszóróból szólna, sokszor leszerelő : beleununk. S hogy ne halljuk, inkább engedünk. Kissé drágán szerzett az ilyen nyugalom. Ennek árában benne foglaltatik a Kornéliák hallgatása, akik mindenük odaadják a közös ügyért s szégyellik azt a néhány sóhajt is, amit magukba fojtanak. Benne van „bocsánatosnak“ mondott közönyünk, gyávaságunk. Benne tovább él az igazságtalanság gyehenna-tüze, amelyről ha nem is beszélünk, éget. Hogy tudjuk , mennyire, kérdezzük meg néha a hallgatagoktól : mi a gondod ? S a megrendülés edzzen keménnyé mindannyiunkat, testvériesen vállalni az egyenlőtlenül kirótt s még sokáig létező emberi gondokat. Cseke Gábor