Ifjúmunkás, 1972 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-07 / 49. szám
2 Ifjúmunkás TISZ POLITIKAI TANFOLYAM 2 — A normatervezet 34. pontja kimondja : „A kommunista, a társadalomban elfoglalt helyétől függetlenül legyen szerény, küzdjön a dölyfösség, az önteltség, az emberek lebecsülése ellen. A párt, az állam és általában a társadalmi életben felelősségteljes tisztséget betöltő elvtársak presztízse a politikai, erkölcsi és szakmai tekintélyükre kell, hogy alapozódjék." — Ez nemcsak a nevelőkre, hanem a már említett képviselőkre is áll! — Azért húznám alá a fentieket, mert a tanárok sem bújhatnak ld alóla. Az ő tekintélyük nem különleges tekintély, ■ lényegében az iskolában — ebben a sajátos mikro-társadalomban — ők vezető emberek. — Az életben viszont nem egy esetet látunk, mikor tanár vagy ifjúsági vezető úgy próbál tekintélyt szerezni a fiatal előtt, hogy pozícióját fitogtatja. Így nem lehet a dolgokat elintézni, mert a mai s a holnapi fiatalok egyre többet tudnak majd nálunk, fejlődik a tudomány, gazdagodik az ismeretanyag , ha ehhez még hozzátesszük, hogy társadalmunkban olyan folyamat indult meg, mely közel hozza az iskolát az élethez és a munkához, hát észrevehetjük, hogy a mai ifjúság nem is akármilyen, s igenis versenyképes az alkotó munkában. Vannak olyan szakmák, amelyekről kimutatták, hogy meghatározott fiatal életkor nyújthatja benne a legtöbbet íme, miért nem lehet a fiataloknál célt érni a formális tekintélyelvvel. — Felolvasnám most a 28-as pontot : „Valamennyi kommunistának — szülőnek, nevelőnek, társadalmi szervezetek aktivistáinak — elsődleges kötelességük behatóan foglalkozni az új nemzedékek formálásával és nevelésével a szocialista etika szellemében, a társadalom iránti felelősség szellemében, a munkára, az életre készítve fel őket." — Nagyon is idevág ! Arra figyelmeztet, hogy a nevelést nem szabad szimpla ráhatásnak felfognunk, hanem dialektikusan kell értelmeznünk. A fiatalnak lehetőséget kell teremtenünk, hogy szabadon cselekedjék, s ebben a cselekvésben gondoskodjunk aztán a ráhatásról, így szinte önmagától engedelmeskedik majd a nevelői akaratnak. A mai fiatalok kivétel nélkül kötelezően mind végigmennek az oktatás valamilyen formáján, a család után az iskola az az első komolyabb társadalmi struktúra, amelynek mindennapi életében a fiatal találkozhat e normák és elvek valóságos hatásával. Beszélhetünk neki arról, milyen szépek és jók ezek az elvek, ha az illető közösségben lévő helyzet nem épp a legideálisabb... — Nemegyszer találkozni még olyan esettel, hogy egy bizonyos pedagógus vagy ifjúsági vezető szépen beszél az etikai nevelésről, öntudatosan kérdőre vonja a fiatalokat, de saját családi életében vagy munkaközösségében pont az ellenkezőjét teszi. A diákoknál, éppen életkoruk folytán, a példa, az eszmény nagy szerepet játszhat. A tanár tehát hivatásánál fogva is legyen tanár, ne csak azért, mert a filológiára vagy más szakra történetesen könnyebb volt bejutnia. Meg kell érteni azt, hogy a középiskolás diákok már nem gyerekek. Évtársaik ilyenkor már családot alapítottak, keresnek, több éve dolgoznak. Biológiailag is érettek. Komoly feladatokat kell rájuk bízni, s hagyni, hogy saját maguk szervezzék meg az életüket, a szórakozásukat. — Fontos tényező a KISZ-szervezet is. Hogyan vitassa meg például egy kb. harminc tagú, vegyigyárban dolgozó ifjú közösség e normákat az elkövetkezendő hetekben? — Bizonyára, a legtöbb fiatal elolvasta és megértette a szöveget, arra tehát nincs szükség, hogy ismét felolvassuk nekik vagy egy beszámolóban röviden újra fogalmazzuk a normákat. A legnormálisabb volna, ha e normákat saját munkaterületükre vonatkoztatva lebontanák. Persze, nem úgy, hogy keressék x vagy x pontnak a megfelelőjét, de úgy igen, hogy felmérjék — miként munkálkodnak, élnek a szervezet tagjai? A KISZ-nek alaposan ismernie kell tagjai helyzetét, feladatait, munkáját, családi életét, lakáskörülményeit, egyéni bajait — mindazt, ami a fiatalokkal kapcsolatos. Ha jól körülnézünk, bármely munkaközösségben fellelhetők azok az esetek, amelyeket meg lehet vitatni. Persze, itt a bökkenő, meddig léphet közbe egy KISZ-szervezet tagjai magánéletében ? Nem szabad ezt egyoldalúan felfogni, hogy na te kislány, mától kezdve nem jársz együtt azzal a tekergővel, mert mi letiltunk... Ha vannak kirívó problémák, azokat nagyon emberi hangon kell megbeszélni, és nem úgy, hogy az elnökségből keményen leszidjuk a padban lapuló fiatalt, hanem mielőtt elítélnénk egy fiatal embert, azt kell néznünk, tudunk-e rajta segíteni ? — A tervezet alapos. S ha ez a 37 pont valakiben kivétel nélkül megvalósul, ideális emberrel állunk szemben, amilyen talán sohasem lesz. Jó, eferé törekszünk, de ehhez arra van szükség, hogy a legapróbb vétségeket is feltérképezzük. Nem azért, hogy mindenáron el is ítéljük, hanem hogy emberközelbe kerüljünk egymással... — Ha mindegyikünk egy kicsit magába néz, talál olyan szándékot vagy gondolatot, amely nem a legtisztább. Ezért azon kell lennünk : elsősorban saját magunkat győzzük le, hogy megfeleljünk ezeknek a normáknak. Persze, nem kényszerből, hanem mert az egész, ha megvalósítjuk, egyben politikai, társadalmi és gazdasági haszon is. . . Vigyázzunk, ne azon lovagoljunk, hogy Jancsi vagy Juliska miként viselkedik, bár ez is érdekes, de nézzük meg azt is, hogy az a munka és szervezeti szellem, ami ott létezik, megfelel-e egy nyílt, normális vitának? Nemcsak arról a közösségről van szó, hiszen az illető KISZ-szervezet beleilleszkedik egy nagyobb gyári közösségbe, s nem mindegy, hogy a gyár vezetősége például miként viszonyul az ifjúsági problémákhoz. . . Mindig lesznek igények, de a lényeg az, hogy a vezetőség, a KISZ-szervezet mindent megtett-e, amire lehetősége volt ? Mert ez is etikai kérdés. .. — Ezek a vegyigyári fiatalok vajon arról is szólhatnának, hogy üzemük naponta szennyezi a közelben lévő folyó vízét ? A természet szennyezése elleni harc ugyanis a normák egyik kitétele. .. — Mi csak egy üzemről beszéltünk, de ez olyan jelenség, hogyha nem gátoljuk meg, nagy károkat okozhat a jövőben. Különben nemzetközi vonatkozásban már rengeteget beszéltek erről. S a KISZ-szervezet itt is sokat tehet. Mérnökök, technikusok, magas képzettségű munkások találhatnak olyan műszaki megoldást, ami segíthet. De már maga a probléma felvetése olyan pozitív lépés, ami ezt jelenti, hogy saját dolgainkon túl látjuk egy szélesebb közösség, s nem egy esetben a jövő problémáit. Különösen, ha arra gondolunk, hogy mindenki hangoztatja : az ifjúságé a jövő. Ezen vitatkozni lehetne, hogy miért csak a jövő és miért nem a jelen is ? Mert ha ezt elismernénk, és sokhelyütt már így is van, nem fegyvereznénk le egyből a fiatalok alkotó lendületét, s többet tudnának tenni már ma is — a jövőért. — A normákat megvitatjuk, a pártkongresszus végső formába önti őket. Hol az a módszer, amely mindenkit felvértezne a neveléssel ? — A normák nem receptek. De a családnak nagy szerepe van a nevelésben. Erről lehetne tárgyalni legalább tíz napot. Arról is, hogy mi a család jövője, Engels alapján. De most inkább a család teendőiről kellene szólnunk az adott körülmények között. Az apa, az anya általában dolgoznak — ki neveli a gyerekeket ? Ez csak az egyik kérdés. Aztán ott van az, amire Ceauşescu elvtárs kolozsvári évnyitó beszédében utalt : ősi emberi tulajdonság, hogy az ember, a család utódokról gondoskodik. Ez is erkölcsi ügy, ha arra gondolunk, hogy sokan komolytalanul alapítanak családot, meg se fontolják, hogy egy házasság számos lemondás, nehézség vállalását jelenti, s akkor már nem olyan szabadok, nemcsak magukért felelnek, hanem egy egész kis közösségért. — Az iskolában, amely ma már eléggé elnyújtott periódus, a diák sok esetben még nem tud a maga ura lenni, csak azon a szűk területen, amit tanulásnak hívunk. Kikerülve az életbe, mondjuk, családot alapít, s egyik megkötöttségből a másikba esik, tehát nem tudja kiélni fiatal energiáit akkor, amikor lehetne. A nevelőknek, a KISZ- szervezetnek döntő szava volna ebben . Úgy látom, hangsúlyoznunk kell : a diákok nem gyerekek. Nem szabad eltitkolni előlük azokat a nehézségeket, amelyekkel az életbe lépve majd szembetalálják magukat. .. A családi életre való nevelést az iskolában kellene megkezdeni, s nemcsak annyit, hogy mit tesz egy jó férj vagy feleség, hanem a szexuális felvilágosításban is. Ez komoly társadalmi-erkölcsi probléma. Ám e téren még számos maradi felfogás uralkodik az iskolában, s a családban is. A legnagyobb baj az, hogy a szülők nem képesek egyenrangú félként kezelni felnövő gyermekeiket, s magukra hagyják őket ezekkel a kérdésekkel. Az őszinteségnek, a komoly nevelő hangulatnak mindig jelen kellene lennie a családban, kezdve azon, hogyan beszélnek egymással a szülők. . . De a családnak nemcsak ilyen gondjai vannak. Miként viszonyul a közösség, a társadalom a fiatalok családalapításához ? Például a néptanácsi esküvők nagyon szegényesek, sablonosak. Meg aztán sok KISZ- szervezet sem igen törődik még azzal, hogy egyikmásik tagja megházasodik. Ha egy csokor virággal vagy valami kis ajándékkal, egy jó tanáccsal kedveskednek, az is valami. . . Meg kellene nézni közösségileg, hogy az a fiatal pár hol fog lakni. Nem arról van szó, hogy most mindenáron és azonnal lakást kell nekik adni ; tudjuk, milyen erőfeszítéseket tesz pártunk annak érdekében, hogy ezt a problémát minél hamarabb megoldhassa. De ott, ahol lehet, egy kis törődéssel, segíteni akarással meg kellene lenni. Vajon, elég az a pedagógiai tudás, amelylyel az eddigi nemzedékek tömegméretekben bírnak ? Elég az eddigi személyes tapasztalat, a rutin ahhoz, hogy ezt a nagyszabású tervezetet gyakorlatba ültessük ? Vajon például a fiatal pedagógusokat, tanárokat nem inkább szaktantárgyakra tanítják a nevelés tudománya helyett? S ha kilépnek az életbe, maguk is inkább oktatni fognak, nem pedig nevelni. S ez így megy, láncszerűen. — Pártunk új intézkedései az oktatásban részben ezt szándékszanak megoldani. Gyakorlatba ültetésük ugyancsak etikai kérdés, de erről majd egy későbbi beszélgetés során. Boda József — Csere Gábor tt PÁLYÁZAT pazarlás ellen Ha minden kérdésre igent adsz, versenyződ 15 pontot szerzett (ez a maximum). De ha az IGAZ?-ra nemmel válaszolsz, 7-nél többet nem kaphat. Ebből is láthatod, hogy a sorrend nagyon fontos ! Tanulmányozd a bináris számrendszer táblázatát az Ifjúmunkás 47. számában. Szerda reggelig még egyetlen szavazólapot sem kaptunk vissza — ezért iktattuk be újra az első két írás számát is. A „szerkesztői önkényt* — a közléssel együtt — be is fejeztük. Vessetek még egy pillantást a szavazólapra, és... TI DÖNTITEK EL ! 3 Pazarlás és erkölcs Pazarlást okoz az az érzés, gondolkodásmód vagy felfogás — nem is tudom, minek nevezzem —, amely megfogta a kezemet akkor, amikor egyik gyakorlati napunk után megírt levelemet a postaládába akartam dobni. Ez a gondolkodásmód, úgy érzem, sokakat távol tart a pályázattól, akiknek pedig lenne mondanivalójuk Még súlyosabb a helyzet — gazdasági szempontból —, ha ez a felfogás milliós tételekkel dolgozó vállalatok alkalmazottait gátolja meg bíráló észrevételeik elmondásában. Csak most, mélyebben belegondolva látom, hogy e magatartásforma erkölcsi és gazdasági vetülete egymással szoros kapcsolatban, összefüggésben van és egyiket lebecsülni — ezt a hibát követtem el — azt jelenti, hogy a másikkal is ugyanezt teszem. , Hibáztatni? A rossz emlékezetű múltat lehet, amikor azok, akik az igazságot ki merték mondani, minden további nélkül repültek munkahelyükről. És néhány olyan embert, akik elfeledkeztek arról, hogy vezető helyre őket az emberek bizalma emelte és ezzel a bizalommal, egyáltalán akármilyen bizalommal visszaélni, kommunista emberhez méltatlan magatartás. Most előkerestem azt a levelet, íme: Felelőtlennek tartom azt a magatartást, amellyel a hunyadi állami mezőgazdasági vállalat a kukorica betakarítása iránt viseltetik. Ma egy hete, október huszonkilencedikén fejeztük be mi, a hunyadi iskolások a gazdaság húszhektáros tábláján a kukoricatörést, és rá egy hétre, mikor újra kimentünk, a kukoricát ugyanúgy találtuk, csomókba hányva, ahogyan hagytuk. A lehántott csövek egy hétig voltak minden védőtakarás nélkül a szabad ég alatt, és az emberben önkéntelenül megfogalmazódott a kérdés: „Hiába dolgoztam volna három napot, nem volt semmi értelme a munkámnak?" A mikor elsárosodott és penészedésnek induló csövek kerültek a kezébe. Ha jó a szervezés, törés után a kukoricát kosarakkal kivihettük volna a tábla szélére, hogy onnan teherautók vigyék tovább. Ehelyett a teherautók keresztül-kasul járták az egész táblát, csomótól csomóig. A mi szempontunkból ez kényelmes megoldás volt, de az autók így széles sávokon földbe taposták a kerét, amit majd eltakarítani csak emberi munkával lehet, mert a munka gépesítésének lehetősége így nulla. Egy-egy gépkocsi valósággal beragadt a sáros, felázott földbe. Kezdetleges mezőgazdasági ismereteim szerint ezek az árkok nem használnak a szántóföld minőségének. Felelőtlenségnek tartom az ilyenszerű munkaszervezést, mert az energia- és időpazarlás mellett mélységesen lélekromboló hatása van; teljesen más kedvvel végzik a diákok a jól beütemezett, megszervezett munkát, másként viszonyulnak hozzá. Lázok János a Termelési Gyakorlat után A temesvári 2-es líceum diákjai termelési gyakorlatuk egy részét a FRUCTUS konzervgyárban végezték. Nagy kiterjedésű üzem , óriási csarnokok, hatalmas raktárak és modern gépek — mint minden hazánkban működő új ipari egységben. Minket a paprikát konzerváló részlegre osztottak be. Beálltunk a munkások közé, s miután megkaptuk a szakutasításokat, mi is vágni kezdtük a paprikát. Nagy csodálkozásunkra azonban, a ládákból nagyobbrészt csak romlottak kerültek elő, kevés volt az olyan darab, amit meg lehetett menteni. Először azt hittük, hogy a gyár így kapja, eltérésre. Később, miután a raktárakban is jártunk, láthattuk, hogy egészen más a helyzet. A paprika megérkezik a gyárba : szép, egészséges, legtöbbnyire első osztályú. A teherautóról egyenest raktárba kerül. Ott viszont, mivel az új rakományok előtt már sok száz ládányi sorakozik, nem kerülhet feldolgozásra csak еду-két hét múlva. Ez az idő viszont épp elég arra, hogy megromoljék. Ezúttal szeretném megkérdezni a gyár vezetőségét, hogy ki fizeti meg azt a rengeteg paprikát, ami ott romlik még a raktáraiban, mielőtt a feldolgozására egyáltalán sor kerülhetett. Meg kell osztanom valakivel ezt a gondot, mely a termelési gyakorlat óta nem hagy nyugton. Kovács Zoltán -Ct-1 PJ c/5 7 1 3 7 1 GAZ — O1. — "Ш h- — —1 4tu VJ -az — '@fiú ÉRDEKES : I. 1....."Г 1 1 _________________ ________GOzk _ T ]5 D|Í NT#DEL!