Ifjúmunkás, 1972 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1972-12-07 / 49. szám

2 Ifjúmunkás T­ISZ POLITIKAI­­ TANFOLYAM 2 — A norma­tervezet 34. pontja kimondja : „A kommunista, a társadalomban elfoglalt helyétől függetlenül legyen szerény, küzdjön a dölyfösség, az önteltség, az emberek lebecsülése ellen. A párt, az állam és általában a társadalmi életben felelősségteljes tisztséget betöltő elvtársak presz­tízse a politikai, erkölcsi és szakmai tekintélyük­re kell, hogy alapozódjék." — Ez nemcsak a nevelőkre, hanem a már em­lített képviselőkre is áll! — Azért húznám alá a fentieket, mert a tanárok sem bújhatnak ld alóla. Az ő tekintélyük nem különleges tekintély, ■ lényegében az iskolában — ebben a sajátos mikro-társadalomban — ők vezető emberek. — Az életben viszont nem egy esetet látunk, mikor tanár vagy ifjúsági vezető úgy próbál te­kintélyt szerezni a fiatal előtt, hogy pozícióját fi­togtatja. Így nem lehet a dolgokat elintézni, mert a mai s a holnapi fiatalok egyre többet tudnak majd nálunk, fejlődik a tudomány, gazdagodik az ismeretanyag , ha ehhez még hozzátesszük, hogy társadalmunkban olyan folyamat indult meg, mely közel hozza az iskolát az élethez és a mun­kához, hát észrevehetjük, hogy a mai ifjúság nem is akármilyen, s igenis versenyképes az al­kotó munkában. Vannak olyan szakmák, amelyek­ről kimutatták, hogy meghatározott fiatal életkor nyújthatja benne a legtöbbet íme, miért nem lehet a fiataloknál célt érni a formális tekintélyelvvel. — Felolvasnám most a 28-as pontot : „Vala­mennyi kommunistának — szülőnek, nevelőnek, társadalmi szervezetek aktivistáinak — elsődle­ges kötelességük behatóan foglalkozni az új nem­zedékek formálásával és nevelésével a szocialista etika szellemében, a társadalom iránti felelősség szellemében, a munkára, az életre készítve fel őket." — Nagyon is idevág ! Arra figyelmeztet, hogy a nevelést nem szabad szimpla ráhatásnak felfog­nunk, hanem dialektikusan kell értelmeznünk. A fiatalnak lehetőséget kell teremtenünk, hogy sza­badon cselekedjék, s ebben a cselekvésben gon­doskodjunk aztán a ráhatásról, így szinte önma­gától engedelmeskedik majd a nevelői akaratnak.­­ A mai fiatalok kivétel nélkül kötelezően mind végigmennek az oktatás valamilyen formáján, a csa­lád után az iskola az az első komolyabb társa­dalmi struktúra, amelynek mindennapi életében a fiatal találkozhat e normák és elvek valóságos hatásával. Beszélhetünk neki arról, milyen szépek és jók ezek az elvek, ha az illető közösségben lévő helyzet nem épp a legideálisabb... — Nemegyszer találkozni még olyan esettel, hogy egy bizonyos pedagógus vagy ifjúsági ve­zető szépen beszél az etikai nevelésről, öntuda­tosan kérdőre vonja a fiatalokat, de saját családi életében vagy munkaközösségében pont az el­lenkezőjét teszi. A diákoknál, éppen életkoruk folytán, a példa, az eszmény nagy szerepet játsz­hat. A tanár tehát hivatásánál fogva is legyen tanár, ne csak azért, mert a filológiára vagy más szakra történetesen könnyebb volt bejutnia. Meg kell érteni azt, hogy a középiskolás diákok már nem gyerekek. Évtársaik ilyenkor már családot alapítottak, keresnek, több éve dolgoznak. Bioló­giailag is érettek. Komoly feladatokat kell rájuk bízni, s hagyni, hogy saját maguk szervezzék meg az életüket, a szórakozásukat. — Fontos tényező a KISZ-szervezet is. Hogyan vitassa meg például egy kb. harminc tagú, vegyi­gyárban dolgozó ifjú közösség e normákat az el­következendő hetekben? — Bizonyára, a legtöbb fiatal elolvasta és meg­értette a szöveget, arra tehát nincs szükség, hogy ismét felolvassuk nekik vagy egy beszámolóban röviden újra fogalmazzuk a normákat. A legnor­­málisabb volna, ha e normákat saját munkaterüle­tükre vonatkoztatva lebontanák. Persze, nem úgy, hogy keressék x vagy x pontnak a megfelelőjét, de úgy igen, hogy felmérjék — miként munkálkod­nak, élnek a szervezet tagjai? A KISZ-nek ala­posan ismernie kell tagjai helyzetét, feladatait, munkáját, családi életét, lakáskörülményeit, egyé­ni bajait — mindazt, ami a fiatalokkal kapcsola­tos. Ha jól körülnézünk, bármely munkaközösség­ben fellelhetők azok az esetek, amelyeket meg lehet vitatni. Persze, itt a bökkenő, meddig lép­het közbe egy KISZ-szervezet tagjai magánéleté­ben ? Nem szabad ezt egyoldalúan felfogni, hogy na te kislány, mától kezdve nem jársz együtt az­zal a tekergővel, mert mi letiltunk... Ha vannak kirívó problémák, azokat nagyon emberi hangon kell megbeszélni, és nem úgy, hogy az elnökség­ből keményen leszidjuk a padban lapuló fiatalt, hanem mielőtt elítélnénk egy fiatal embert, azt kell néznünk, tudunk-e rajta segíteni ? — A tervezet alapos. S ha ez a 37 pont vala­kiben kivétel nélkül megvalósul, ideális emberrel állunk szemben, amilyen talán sohasem lesz. Jó, eferé törekszünk, de ehhez arra van szükség, hogy a legapróbb vétségeket is feltérképezzük. Nem azért, hogy mindenáron el is ítéljük, hanem hogy emberközelbe kerüljünk egymással... — Ha mindegyikünk egy kicsit magába néz, ta­lál olyan szándékot vagy gondolatot, amely nem a legtisztább. Ezért azon kell lennünk : elsősor­ban saját magunkat győzzük le, hogy megfelel­jünk ezeknek a normáknak. Persze, nem kényszer­ből, hanem mert az egész, ha megvalósítjuk, egy­ben politikai, társadalmi és gazdasági haszon is. . . Vigyázzunk, ne azon lovagoljunk, hogy Jancsi vagy Juliska miként viselkedik, bár ez is érdekes, de nézzük meg azt is, hogy az a mun­ka és szervezeti szellem, ami ott létezik, megfe­lel-e egy nyílt, normális vitának? Nemcsak arról a közösségről van szó, hiszen az illető KISZ-szer­­vezet beleilleszkedik egy nagyobb gyári közös­ségbe, s nem mindegy, hogy a gyár vezetősége például miként viszonyul az ifjúsági problémák­hoz. . . Mindig lesznek igények, de a lényeg az, hogy a vezetőség, a KISZ-szervezet mindent meg­­tett-e, amire lehetősége volt ? Mert ez is etikai kérdés. .. — Ezek a vegyigyári fiatalok vajon arról is szólhatnának, hogy üzemük naponta szennyezi a közelben lévő folyó vízét ? A természet szennye­zése elleni harc ugyanis a normák egyik kité­tele. .. — Mi csak egy üzemről beszéltünk, de ez olyan jelenség, hogyha nem gátoljuk meg, nagy káro­kat okozhat a jövőben. Különben nemzetközi vo­natkozásban már rengeteget beszéltek erről. S a KISZ-szervezet itt is sokat tehet. Mérnökök, tech­nikusok, magas képzettségű munkások találhatnak olyan műszaki megoldást, ami segíthet. De már maga a probléma felvetése olyan pozitív lépés, ami ezt jelenti, hogy saját dolgainkon túl látjuk egy szé­lesebb közösség, s nem egy esetben a jövő prob­lémáit. Különösen, ha arra gondolunk, hogy min­denki hangoztatja : az ifjúságé a jövő. Ezen vi­tatkozni lehetne, hogy miért csak a jövő és miért nem a jelen is ? Mert ha ezt elismernénk, és sok­helyütt már így is van, nem fegyvereznénk le egyből a fiatalok alkotó lendületét, s többet tud­nának tenni már ma is — a jövőért. — A normákat megvitatjuk, a pártkongresszus végső formába önti őket. Hol az a módszer, amely mindenkit felvértezne a neveléssel ? — A normák nem receptek. De a családnak nagy szerepe van a nevelésben. Erről lehetne tárgyalni legalább tíz napot. Arról is, hogy mi a család jövője, Engels alapján. De most inkább a család teendőiről kellene szólnunk az adott körül­mények között. Az apa, az anya általában dolgoz­nak — ki neveli a gyerekeket ? Ez csak az egyik kérdés. Aztán ott van az, amire Ceauşescu elv­társ kolozsvári évnyitó beszédében utalt : ősi em­beri tulajdonság, hogy az ember, a család utó­dokról gondoskodik. Ez is erkölcsi ügy, ha arra gondolunk, hogy sokan komolytalanul alapítanak családot, meg se fontolják, hogy egy házasság számos lemondás, nehézség vállalását jelenti, s akkor már nem olyan szabadok, nemcsak ma­gukért felelnek, hanem egy egész kis közösségért. — Az iskolában, amely ma már eléggé elnyúj­tott periódus, a diák sok esetben még nem tud a maga ura lenni, csak azon a szűk területen, amit tanulásnak hívunk. Kikerülve az életbe, mondjuk, családot alapít, s egyik megkötöttségből a másik­ba esik, tehát nem tudja kiélni fiatal energiáit akkor, amikor lehetne. A nevelőknek, a KISZ- szervezetnek döntő szava volna ebben . Úgy látom, hangsúlyoznunk kell : a diákok nem gyerekek. Nem szabad eltitkolni előlük azo­kat a nehézségeket, amelyekkel az életbe lépve majd szembetalálják magukat. .. A családi életre való nevelést az iskolában kellene megkezdeni, s nemcsak annyit, hogy mit tesz egy jó férj vagy feleség, hanem a szexuális felvilágosításban is. Ez komoly társadalmi-erkölcsi probléma. Ám e té­ren még számos maradi felfogás uralkodik az is­kolában, s a családban is. A legnagyobb baj az, hogy a szülők nem képesek egyenrangú félként kezelni felnövő gyermekeiket, s magukra hagyják őket ezekkel a kérdésekkel. Az őszinteségnek, a komoly nevelő hangulatnak mindig jelen kellene lennie a családban, kezdve azon, hogyan beszél­nek egymással a szülők. . . De a családnak nem­csak ilyen gondjai vannak. Miként viszonyul a közösség, a társadalom a fiatalok családalapítá­sához ? Például a néptanácsi esküvők nagyon szegényesek, sablonosak. Meg aztán sok KISZ- szervezet sem igen törődik még azzal, hogy egyik­­másik tagja megházasodik. Ha egy csokor virág­gal vagy valami kis ajándékkal, egy jó tanáccsal kedveskednek, az is valami. . . Meg kellene nézni közösségileg, hogy az a fiatal pár hol fog lakni. Nem arról van szó, hogy most mindenáron és azonnal lakást kell nekik adni ; tudjuk, milyen erőfeszítéseket tesz pártunk annak érdekében, hogy ezt a problémát minél hamarabb megold­hassa. De ott, ahol lehet, egy kis törődéssel, segí­teni akarással meg kellene lenni.­­ Vajon, elég az a pedagógiai tudás, amely­­lyel az eddigi nemzedékek tömegméretekben bír­nak ? Elég az eddigi személyes tapasztalat, a ru­tin ahhoz, hogy ezt a nagyszabású tervezetet gya­korlatba ültessük ? Vajon például a fiatal peda­gógusokat, tanárokat nem inkább szaktantárgyak­ra tanítják a nevelés tudománya helyett? S ha ki­lépnek az életbe, maguk is inkább oktatni fognak, nem pedig nevelni. S ez így megy, láncszerűen. — Pártunk új intézkedései az oktatásban rész­ben ezt szándékszanak megoldani. Gyakorlatba ültetésük ugyancsak etikai kérdés, de erről majd egy későbbi beszélgetés során. Boda József — Cser­e Gábor t­t PÁLYÁZAT pazarlás ellen Ha minden kérdésre igen­t adsz, versenyződ 15 pontot szer­zett (ez a maximum). De ha az IGAZ?-ra nemmel válaszolsz, 7-nél többet nem kaphat. Ebből is láthatod, hogy a sorrend nagyon fontos ! Tanulmányozd a bináris számrendszer táblá­zatát az Ifjúmunkás 47. számában. Szerda reggelig még egyetlen szavazólapot sem kaptunk vissza­­ — ezért iktattuk be újra az első két írás számát is. A „szerkesztői önkényt* — a közléssel együtt — be is fejeztük. Vessetek még egy pillantást a szavazólapra, és... TI DÖNTITEK EL ! 3 Pazarlás és erkölcs Pazarlást okoz az az érzés, gondolkodásmód vagy felfo­gás — nem is tudom, minek nevezzem —, amely megfogta a kezemet akkor, amikor egyik gyakorlati napunk után meg­írt levelemet a postaládába a­­kartam dobni. Ez a gondolkodásmód, úgy érzem, sokakat távol tart a pályázattól, akiknek pedig len­ne mondanivalójuk Még sú­lyosabb a helyzet — gazdasági szempontból —, ha ez a felfogás milliós tételekkel dolgozó vál­lalatok alkalmazottait gátolja meg bíráló észrevételeik elmon­dásában. Csak most, mélyebben bele­gondolva látom, hogy e ma­gatartásforma erkölcsi és gaz­dasági vetülete egymással szo­ros kapcsolatban, összefüg­gésben van és egyiket lebecsül­ni — ezt a hibát követtem el — azt jelenti, hogy a másikkal is ugyanezt teszem. , Hibáztatni? A rossz emléke­zetű múltat lehet, amikor azok, akik az igazságot ki merték mondani, minden további nél­kül repültek munkahelyükről. És néhány olyan embert, akik elfeledkeztek arról, hogy ve­zető helyre őket az emberek bizalma emelte és ezzel a biza­lommal, egyáltalán akármilyen bizalommal visszaélni, kommu­nista emberhez méltatlan ma­gatartás. Most előkerestem azt a leve­let, íme: Felelőtlennek tartom azt a magatartást, amellyel a hu­nyadi állami mezőgazdasági vállalat a kukorica betakarítá­sa iránt viseltetik. Ma egy he­te, október huszonkilencedikén fejeztük be mi, a hunyadi is­kolások a gazdaság húszhek­táros tábláján a kukoricatö­rést, és rá egy hétre, mikor újra kimentünk, a kukoricát ugyanúgy találtuk, csomókba hányva, ahogyan hagytuk. A lehántott csövek egy hétig voltak minden védőtakarás nélkül a szabad ég alatt, és az emberben önkéntelenül megfo­galmazódott a kérdés: „Hiába dolgoztam volna három napot, nem volt semmi értelme a munkámnak?" A mikor elsáro­­sodott és penészedésnek indu­ló csövek kerültek a kezébe. Ha jó a szervezés, törés után a kukoricát kosarakkal kivi­­hettü­k volna a tábla szélére, hogy onnan teherautók vigyék tovább. Ehelyett a teherautók keresztül-kasul járták az egész táblát, csomótól csomóig. A mi szempontunkból ez kényelmes megoldás volt, de az autók így széles sávokon földbe tapos­­ták a kerét, amit majd elta­karítani csak emberi munká­val lehet, mert a munka gé­pesítésének lehetősége így nul­la. Egy-egy gépkocsi valóság­gal beragadt a sáros, felázott földbe. Kezdetleges mezőgaz­dasági ismereteim szerint ezek az árkok nem használnak a szántóföld minőségének. Felelőtlenségnek tartom az ilyenszerű munkaszervezést, mert az energia- és időpazar­lás mellett mélységesen lélek­romboló hatása van; teljesen más kedvvel végzik a diákok a jól beütemezett, megszerve­zett munkát, másként viszo­nyulnak hozzá. Lázok János a Termelési Gyakorlat után A temesvári 2-es líceum diák­jai termelési gyakorlatuk egy részét a FRUCTUS konzerv­gyárban végezték. Nagy kiter­jedésű üzem , óriási csarnokok, hatalmas raktárak és modern gépek — mint minden hazánk­ban működő új ipari egység­ben. Minket a paprikát kon­zerváló részlegre osztottak be. Beálltunk a munkások közé, s miután megkaptuk a szakuta­sításokat, mi is vágni kezdtük a paprikát. Nagy csodálkozá­sunkra azonban, a ládákból nagyobbrészt csak romlottak kerültek elő, kevés volt az o­­lyan darab, amit meg lehetett menteni. Először azt hittük, hogy a gyár így kapja, eltérésre. Ké­sőbb, miután a raktárakban is jártunk, láthattuk, hogy egé­szen más a helyzet. A papri­ka megérkezik a gyárba : szép, egészséges, legtöbbnyire első osztályú. A teherautóról egyenest raktárba kerül. Ott viszont, mivel az új rakomá­nyok előtt már sok száz ládányi sorakozik, nem kerülhet fel­dolgozásra csak еду-két hét múlva. Ez az idő viszont épp elég arra, hogy megromoljék. Ezúttal szeretném megkér­dezni a gyár vezetőségét, hogy ki fizeti meg azt a rengeteg paprikát, ami ott romlik még a raktáraiban, mielőtt a fel­dolgozására egyáltalán sor ke­rülhetett. Meg kell osztanom valakivel ezt a gondot, mely a termelési gyakorlat óta nem hagy nyugton. Kovács Zoltán -Ct-1­­ PJ c/5 7 1 3 7 1 GAZ — O1. — "Ш h- — —1 4tu VJ -az — '@fiú ÉRDEKES : I. 1....."Г 1 1 _________________ ________GOzk _ T ]5 D|Í NT#DEL!

Next