Ifjúság, 1958 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1958-01-01 / 1. szám
— Látott már aknalövedéket ... zsebben? — Nem. — Akkor én mutatok. — Nagy László mérnökfőhadnagy, KISZ újítási felelős arasznyi, csillogó kis szárnyas aknát húz ki a zsebéből. — Szép... öngyújtó? — Ugyan! Gyakorló lövedék, — s tíz perc múlva már a „hozzávaló” aknavető mellett állunk. A rendes aknavető csövére szerelt kis csőből vaktöltés repíti ki a miniatűr lövedéket. Segédaknavető: így nevezte el Nagy főhadnagy újítását, mellyel a meghatározott lőfeladatok pontosan végrehajthatók. — De van itt még sok szép dolog. — Amíg a hosszú lépcsősoron a különböző szaktantermek, „barkácsműhelyek” felé felingunk, a témáról, az újítómozgalomról beszélgettünk. — A fiatal tisztek KISZ- szervezete jövő évi tervében fokozott gondot fordít az újítómozgalom megkedveltetésére... — Érdemes? — Nagyon! Július óta foglalkozunk komolyabban” az újításokkal, s az újítókkal .. s eddig már több mint tizenhat — mondhatom — hadseregviszonylatban jelentős, értékes ötlet valósult meg. Néhányat mindjárt megnézünk. Az újítók között eddig hatezer forint jutalmat osztottunk ki, de az elfogadott és mér kivitelezett javaslatokért a „szerző” utókalkuláció alapján, még további jutalomra tarthat számot. — És támogatják a mozgalmat? — Hát , hogy is mondjam. Ez még kiaknázatlan terület. A miniszter elvtárs 61-es számú utasítása igen kedvező feltételeket biztosít; — itt jegyzem meg, hogy még a jó ötleteket is jutalmazzuk —, amit csak ki kellene használni. Nálunk meglehetősen spontán jellege volt a mozgalomnak, akinek éppen eszébe jutott valami, próbálkozott. Ha figyelembe vesszük, hogy így is jelentős újítások születtek, következtethetünk: szervezetten sokkal többre mennénk. Véleményem szerint hadseregméretű mozgalommá kellene fejleszteni. — A KISZ? — Igen ... épp ezt akartam mondani. Eddig főleg tisztek alkottak, kutattak. Ha a KISZ, különböző szakköreinek mintájára egy „újító szakkört” is alakítana, ahol az ötleteket gyakorlati tapasztalatok alapján megvitatnák, segítenék a kivitelezést, sokkal eredményesebb lenne munka. Sőt tovább meyek! A vezető emberek tudják, hogy hol vannak problémák. Nos, ha ezek a szakkörök központilag kapnának feladatot bizonyos kérdések megoldására — mondjuk pályázat útján, úgy érzem... sok hasznos ötlet kerülne felszínre. — Úgy gondolja, hogy az adminisztratív intézkedések és a spontán jelleg mellett a KISZ erős „vérkeringést” tudna vinni a mozgalomban? — Feltétlenül! A fiatalokra mindig lehet számítani, ha érdekes, újszerű dologról van szó. S úgy gondolom, nem lövök túl a célon, ha azt mondom, a lelkesedés, a komoly, értékes munka, nem állna meg a laktanya kapuin belül, — egymás közti versengés, véleménycsere, kölcsönös segítés jellemezné ezeket a szakköröket. — Jelentősége? — Óriási, mind népgazdasági takarékosság, mind a katona haditechnikai tudásának fejlődése szempontjából. Ha valaki azon töri a fejét, hogy a kiképzés mozzanatait hogyan lehetne korszerűsíteni, ötletei, tapasztalatai során rengeteget tanul. — Búcsúzóul? — Megnézünk néhány újítást, s még a következőket is megírhatja: Február végére kiállítást tervezünk mintegy harminc különféle érdekes újításból. Bemutatjuk például a gépkocsik téli üzemeltetése során igen hasznos előmelegítőnket, vagy a távolság betartó készülékünket és még sok egyebet. Kiállításunkra mindenkit szívesen látunk az alakulatoktól is. Újításainkról műszaki leírást szívesen adunk. Címünk: Egyesített Tiszti Iskola, Újítási Bizottság, Kutas Rudolf A segédaknavető. Kollektív munka eredménye: a puskaágyú. Alapáramkörök impulzusait szemléltető készülék. Tervezte: Lucskai László főhadnagy. A lokátor szinkronelvének bemutatása. Az „elektromos tengelyt” bárki láthatja szabad szemmel. Készítette: Merle István főhadnagy. © emlékezh. Késő este. Barna fiatalember ül az íróasztalomnál. Életének egy fejezetét meséli el, aprólékosan, mert az életéről senki sem tud röviden mesélni. Néhány hete ismerem őt, naponta együtt járunk a rádió hangoskocsijával, riportokra, hangfelvételekre. Dobozi László, akiről most beszélek a hangfelvevő kocsi technikusa. Az egyik napon feltűnt nekem, hogy széttépték a kutyák. A parancsot teljesítettem. Az egységnél kijavították hibát és folytattuk a forgalmazást. — Ja igen... van még egy élményem, amit sohasem felejtek el. Kinőtt a hajam. Már legalább egy centiméteres volt. Szombaton bálba készültünk. A hét elején pedig egy lövészetre kellett kivonulni. A szükséges anyagokat hajóra bár csak néhány hete járunk együtt, máris önállóan, nyugodtan, mondhatom azt is, kiválóan kezeli ez értékes berendezést. Ekkor tudtam meg, hogy Dobozt pakoltuk. Éppen a konyha hasábjáit raktuk be, amikor munka közben a barátom véletlenül fejbedobott egy fatuskóval. Újból le kellett vágni a hajam. Ez Laci nem „új bútor” ami jobban fájt, mint az a két házunkban. Katona volt és kapocs, amellyel a bőrömet a múlt hónapban szerelt le, összekapcsolták. Parancsno Munka közben közelebb kem azt mondta, hogy nem kerültünk egymáshoz, egyre kell részt vennem a lövétöbbet beszéltünk a katona- szeten. Engedélyt kértem, életről, mert ahogy kido- hogy az egységgel meheszült, vannak élményeink bőven. Én most Dobozi Laciról szeretnék erről az egyszerű beszélni, fiúról, akit megismertem és meg is szerettem. 1952-ben ipari tanuló volt a Telefongyárban. A rádióműszerész szakmunkás-vizsgát kiváló eredménnyel tette le. A Magyar Rádiónál elvégezte a technikus tanfolyamat, „Keverős” lett. Az egyes stúdiókban biztosította technikailag a produkciót, felvétel közben szabályozta, ,keverte” a hangerőt 1955-ben a flottillához vonult be tényleges katonai szolgálatra. Elvégezte a rádiótávirász tanfolyamot is és osztályos rádiótávirász lett. A katonaéletről, a felejthetetlen katonaélményekről saját szavait írom le. — Gyakorlatra mentünk. Kikötöttünk egy dunamenti falunál. Éjfél után megszakadt a rádióösszeköttetésünk, a laktanya nem válaszolt. Parancsot kaptam, hogy telefonon teremtsek összeköttetést az egységgel a faluból. A távoli községbe csak egy posványon keresztül tudtam a leghamarabb eljutni, térdig érő sárban. Éjszaka, amíg elértem a tanácsházát, majd sob. Lövészet közben olyan méregbe gurultam, hogy minden lövésem talált. Első voltam, aki kiváló eredménnyel végzett. Dobozi Laci az elsők között volt, akik az ellenforradalom leverése után beléptek a KISZ-szervezetbe. Kultúrcsoportot szerveztek az újpesti HPS és az Egyesült Izzó fiataljaival. Közös műsorokat, klubdélutánokat rendeztek. A kiképzésben elért eredményeiért és kiváló KISZ- muzikájáért többször megjutalmazták. öngyújtót, kristály kompótos-készletet és színházjegyeket kapott ajándékba. Novemberben tartalékállományba helyezték, visszakerült a Magyar Rádióhoz. Nyomban jelentkezett Rádió KISZ-szervezeténél, a azóta itt dolgozik. Reggelenként elindul a hangoskocsival, járja az ország városait, falvait. Segít a riportereknek, mert a hangfelvétel technikai színvonalát neki kell biztosítani. Munkája változatos, vasárnap Szepesi Györggyel, Gulyás Gyulával labdarúgó mérkőzéseiket közvetítenek. Máskor színházi előadásokról készítenek felvételeket, vagy az aktuális osztály rövid riportjait veszik fel. Kedves katona-rádióhallgatók. Ezentúl, ha az esti krónikát, a falurádió műsorát vagy a többi hangos riportot hallják, gondoljanak arra, hogy ezekben a riportokban benne van Dobozi László kiváló kiszista munkája is. Neff István keverőasztalnál (Szalai Zoltán felvétele) Dobozi László kiszista tizedes IFJÚSÁG, A NÉPHADSEREG melléklete. Megjelenik hetenként Zrínyi Nyoma» Felel*»: Bollér Imre JÓKEDVŰ A HONVÉD Rossa Ernő f pj-Jib IJj 1. Jókedvű a honvéd, 2. Menetel a század,villog a napfényben, büszke szemmel né- zi. Haj-na- li szél Jer-tek fi- uk, zász- lo- jót, hon-véd-nek. sej, a ma-gyar hon-ved és sza-bad ha zánk-ban Fényes új pus- ká- ja. Város, fa- lu né- pe, fuj- ja, jer- tek. Meg- vé- di Mert sza - bad jó-ked-vű a me-ne- tel a honved szá-zad, tá- ja. Csillog a napfényben, pé- se Büsz-ke szemmel né-zi, len- ge- ti áll- ja- tok a hon-ved, ha-zánkban Dolgo- zókor- Szép a hon-véd sza-gat. é- let! Harsog DobbanI