Ifjúság, 1947 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1947-03-14 / 11. szám

4 Alkotó magyar ifjúság írta: Non György A magyar ifjúság legnagyobb ünnepén március 15-én hozzák nyilvánosságra falvaink és váro­saink fiataljai a szabadságharc 100 éves évfordulójára készített egyéves munkatervüket. Ez a tény bizonyítja, hogy a magyar ifjúság tudatában van, mai feladatának és vállalja is azt. Ezen az úton talál­nak egymásra a különböző demo­kratikus ifjúsági szervezetek, ame­lyeknek összefogását jelképezik az országszerte megalakult negyven­­nyolcas ifjúsági bizottságok, az egyéves ifjúsági munkatervek elő­készítő és végrehajtó szervei. És a MaDISz, népünk ellenségei­től legtöbbet támadott és rágal­mazott ifjúsági szervezet minden erejével azon lesz, hogy az egész magyar ifjúság nagy munkaterve minél eredményesebb legyen. Az Országos 48-as ifjúsági bizottság munkaterve nyomtatásban meg­jelent és a napokban eljut az or­szág minden részébe, ifjúsági szervezetekhez, iskolákba, a közi­gazgatás vezetőihez, mindazokhoz, akik a végrehajtás során komoly támogatást nyújthatnak. A helyi 48-as bizottságok már igen sok helyen megalakultak és reméljük az elkövetkezendő hetekben meg­alakulnak minden faluban, minden városban, minden üzemben és is­kolában. A közérdekű munka elvégzése jogosít fel bennünket arra, hogy nyomatékosabban érvényt szerez­zünk az ifjúság jogainak. Tavasz­ba megyünk és napirendre tűzzük legidőszerűbb követelésünket: fel­szerelt sportpályát minden falu, minden nagyüzem, minden iskola, minden kerület fiataljainak! Az ifjúság sportolni vágyó tömegei rendelkezésére bocsátott sport­pályák számával is bizonyítani fogjuk, mennyire támogatják a magyar demokrácia szervei az ifjúság ügyét. Ahol nincs ifjúsági otthon, vagy kultúrház, ott a ta­vaszi és nyári időszakot fel kell használni ifjúsági otthon, vagy kultúrház megépítésére, vagy egy alkalmas épület berendezésére erre a célra. Reméljük, hogy a tanonc­­otthonokat és népi kollégiumokat építő mozgalmaknak is, új fellen­dülés időszakát jelenti majd a ta­vasz, amikor fokozott mértékben állnak munkába a magyar fiatalok százezrei. A MaDISz első kíván lenni a célkitűzések megvalósítá­sában. Külön osztályt állítottunk fel Országos Központunkban, azzal a céllal, hogy munkaalkalmat ke­reső paraszt, munkás és értelmi­ségi fiatalokat a szakszervezete­ken keresztül munkához juttas­sunk. Megindítottuk „Miénk az ország”” akciónkat, melynek célja az ifjúság tanulmányi útjainak, kirándulásainak, üdültetésének a megszervezése. A MaDISz lányok „Virágos város, virágos falu, akciója szebbé, vonzóbbá fogja tenni városainkat és falvainkat. Sportosztályunk tervei alapján megindulnak a mezítlábas footbal és kézilabda, bajnokságok, a tö­megsport fellendítésére és az eddig magukra hagyott sportoló csopor­tok felszereléssel való ellátására. Sport és kultúrmunkánknak új lendületet fog adni a Szabad Föld Tavaszi Vasárnapok ünnepségein való részvétel. Az idei március 15-ike új lehetőségeknek, új fel­lendülésnek korszakát nyitja meg előttünk. Munkaprogramunkat el­készítettük. Végrehajtásra készen állnak megerősödött szervezeteink. Velünk vannak a magyar ifjúság legjobbjai és a szomszédos orszá­gok ifjúsági szervezeteinek kép­viselői, akik igazolják, hogy ezen az úton nem haladunk egyedül, mert velünk halad az egész világ demokratikus ifjúsága. Az első március 15-ike ifjúsá­gának minden áldozata, hősies­sége sem volt képes a szabadság ügyét diadalra vinni. 10 évvel ez­előtt az 1937-es márciusi front fiataljai sem tudták megakadá­lyozni hazánk kiszolgáltatását a fasizmus romboló erőinek. Ma más a helyzet. Az idei március 15-én a szabad Magyarország demokra­tikus ifjúsága vendégül láthatja a 45 millió ifjút magába tömörítő Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség elnökét Guy de Boissont, valamint a szomszédos országok szabadság­szerető fiataljainak kép­viselőit, akik együtt harcolnak, együtt dolgoznak velünk a tartós békéért az emberiség jobb jövő­jéért. Tudjuk, hogy tervünk csak akkor valósulhat meg, ha hazánk­ban is végkép felszámoljuk a nép ellenségeinek befolyását, akik mint a leleplezett összeesküvés is bizonyítja újra magyar ifjúság életére törtek. A következetesen demokratikus magyar ifjúság, élén a MaDISz-szal, minden ere­jével a Baloldali Blokk mögött áll abban a harcban, melynek célja megtisz­títani a magyar közéletet az össze­esküvők cinkosaitól és szállás­­csinálóitól, a magyar ifjúság el­lenségeitől. Ebben látjuk ország­építő terveink legfontosabb előfel­tételét. A szabadságharc századik év­fordulójára úgy készülünk méltó­képpen, ha 1948-ra megvalósítjuk célunkat: népi demokráciában alkotó magyar ifjúságot. Ui Mámat Március, téged ünnepelni elkoptak már a nagy szavak, mint izmos férfin rossz ruhái viseltes ronggyá foszlanak. Március, téged ünnepelni nem■ pátosz kell, de dal, derű, szavam légy munkaként komoly most és mint a munkás, egyszerű. Március, néked számadás kell, nem hűhó kell és nagy dobok, meg kell most vallanunk zenéked, ki mennyit harcolt s dolgozott. Pár éve gyáván meglapultunk. Így vártuk izzó ünneped, midőn más vért volt bátor adni, mi könnyel áldozánk neked. A könny az olcsó, mint az ember, pusztultak itt az emberek, mégis egy nap valami új jel:­szabadság nyílt a rom felett. Tekints reánk, tekints szabadság, Ismerd meg mostan népedet, midőn más könnyet sem mer adni, mi Térrel áldozzunk neked! (Petőfi) Felébredt itt a kugsoló had, a fényig emelte fejét, szorított egyet érdes öklén, szabad lett, hej a nép, a nép. A két éve már, hogy minden izmunk veri a munka ritmusát, Petőfi Sándor, tisztult, néped, megindult már az ifjúság. Egy új hazának vastraverzét építni nehéz, tudtuk azt, közös nagy harcban összeforrtunk: a munkás, diák és paraszt. Még látunk itt bent sok bitangot, még sok csapással tartozunk, ígérjük meg Petőfi neked, hogy többé meg nem alkuszunk! Százéves harcod ünnepére épüljön itt egy új világ, munkával hirdessük, ne szóval. Március győztes hajnalát. BACSÓ PÉTER Magasra ívelt szívvel kérünk: villantsd meg ismét szép fejed, tekints reánk, tekints szabadság, ismerd meg újra népedet! RÓH SZABADSÁG. HADD Hendiek... › Részletek Bö­löni György › „Hallja Kend Táncsics“ › c. m­ű­v­é­b­ő­l * Az őr délután többször is becézett ‚ foglyához, ami pedig nem volt szó­ ‚ kása. Nyugtalan volt, magaviseleté­t elárulta, hogy kint miami rendkívüli ‚ történt és még van is készülőben. › A gimnáziumban a diákok lármája v­erösbint, mint megbolydult méhkas­t zúgott az ifjúság. Négy óra felé , Táncsics ablaka alatt kiáltozni kezd. * tek és mintha ez a kiáltozás egye- * nesen neki szólt volna: — Budára jönnek! Átjönnek Bu- * dára! * Pár perc múlva a börtön parancs. * noka nyitott be: — Pesten kitört a forradalom/ A nép Budára tódul, hogy önt kiszaba­dítsa! — hebegte. Mihály gyorsan összeszedte írásait és bekötötte egy zsebkendőbe. Aztán Nyáry Pállal, a kiszabadító tömeget , vezető pestmegyei alt.spd.nnal és 4 Tévézzel kocsiba ült. A tüntetők ki-­­ fogták a lovakat és lelkes emberek­­ húzták át Táncsicsék kocsiját Budá­ , ról Pestre. Ha elfáradtak, újabb tűn-­­­tetők fogták be magukat helyükbe. 4 Mán esteledett, Buda ablakait Mvilá-­­­gltották a nagy nap örömére. Így • érkezett Táncsics az örömmámorban­­ úszó Budáról folyvást növekvő em- • bertömegben a Lánchídon át Pestre.­­ Táncsicsot a színházba vitték, h onnan jött a városházához s köszö-­­ ne­tet rebegette a választmányt Tán­ * csics így szólította meg: * — Kendtek ... * Szörnyűséges csend állott be. Igazi ' népforradalom hírnöke volt ez a címk ’ zés, erre pedig, sem a kérdezésre,­­ sem a népforradalomra ez a mégis csak méltóságos testület máig sem­­ számított. Táncsics kendezése egy­szerre felelevenítette nekik a nagy ' változást, a tegnapot és a ■mát és a , lehetőségeket, melyeket r. holnap hozhat. Históriai jegyzetek • Lapok PETŐFI SÁNDOR naplójából ^ A kávéháziján azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egye- S . fém­i ifjúságot s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy mun-­­ ■ kát. EL­lször az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint ^ • az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelke­ ? • sedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. . , A szakadó eső dacára mintegy 10.000 ember gyűlt a mú- /­ú zeum elé, ahonnan a közhatározat szerint a városházához ? • mentünk, hogy a tizenkét pontot magukénak vallják a pol-­­­­­gárok is és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s a ' megtelt néppel. — Rövid tanácskozás után a polgárság­o ’ nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant­a , álló sokaságnak az ablakból lemutatta, óriási kitörése a lel- / . kesedésnek!... Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaség­b ► jön... körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam: egyetlen ¡ ' egy ijedt arcot sem láttam... minden ajkon e kiáltás: fegy­­y ’ vert! fegyvert!­­ ► Az úrbért eltörölte az országgyűlés. Nagyon szép tőle, < ► de még szebb lett volna, ha ezt előbb teszi. Akkor viselhette­­ ' volna a nemesség a nagylelkű nevet de most,’ midőn ezt a­­ ‘ végső szükségből tette és ijedtségből, nem tarthat rá számot.­­ ’ A tekintetes karok és rendek s a méltóságos és nem t‘om / , miféle főrendek azt a hírt kapták, hogy Petőfi Sándor a Ráz- R Á­koson tanyáz, de nem egyedül, hanem 40.000 paraszttal egye- e ► temben, s ezen kellemetlen meglepetés indította őket azon­­­­ nagylelkűségre, hogy az úrbért azonnal eltörölték. Ami a L ’ hírt illeti, ez alaptalan hír volt,de ha nem tették volna a t. c.­­­­ urak azt, amit tettek, biztosíthatom őket Petőfi Sándor névé- / , ben, hogy ezen alaptalan hímek nemsokára alapja és kalapja / ► lett volna, azaz igaz lett volna tetőtől talpig, csak azzal a kis­­ ► különbséggel-talán, hogy nem 40, hanem 80, vagy még több­­ ’ ezer ember jelent volna meg a Rákoson. Egyébiránt jobb, S ’ hogy így történt, véghetetlenül jobb, hálát adok istennek, S ’ hogy «ma borzasztó dicsőségtől megmentett. Nem is szemre­, S , hányásképpen mondtam ezt el a nemességnek, melyhez magam­­ ► is tartoztam, csak bátor vagyok tudtára adni a nemes urak-­­ ► nak, hogy nevetség tőlük nagylelkűséggel dicsekedni. Tiszte­ v­e­let, becsület, de igazság is! y­ sAAAAAAAAA/V^AAA/vVVN/VVVs/VvVsAAAAAAAAA 1945: A FÖLDOSZTÁS MÁRCIUSA Nagyon-nagyon régen volt, pon­tosan két éve. Gyönyörű napsuga­ras tavaszra ébredtünk. Reggel még kis foszlány felhők ha­jó húzta le az égen, de délelőttre, ezek is el­­­tüntek és ott fent az az utánozha­tatlan tavaszkék feszült, enyheké­ken és mégis tüzesen. Ünnepelni még nem lehetett. Dunántúlon tombolt a harc és olyan nehéz volt elhinni, hogy há­ború van, amikor mi azon törjük a fejünket, hogy miként takarítsuk el a romokat, valahol még most dőlnek romokba épületek, mi azon tanakodunk, hogyan lehetne a leggyorsabban kitakarítani, nem messze tőlünk most piszkolódik be minden a véresen menekülő náci hadak nyomán. Olyan feszült, várakozásteljes volt a délelőtt. Aki tehette, az ut­cán kószált, kerülgette Petőfi és Kossuth szobrát. Egyszerre csak valahonnan, messziről, kelet felől, ahonnan a szabadság és a nap kelt, valami halk, de komoly zú­gás kerekedett. Akkor már ki nem ismerte volna ezt a hangot. Mindenkin erőt vett a megszokás, megrándultak az iz­mok, futáskészen megállt, aki az utcán volt, hogy óvóhelyre sza­ladjon. De a félszet legyőzte az a makacs és nagyon új érzés: béke lesz, itt már majdnem az is van. Vártuk a gépeket. Meg is jelen­tek rövidesen, kettő volt, aztán három­. Ahogyan fordultak Buda­pest fölött, megcsillant farkukon az ötágú vörös csillag. Már nem félt senki. Csillogva, lihegve hul­lott ki belőlük röpcédulák ezre­­tízezre. Egymást taszigálva harcoltunk egyért. Kis körök keletkeztek egy­­egy szerencsés körül, követelték, hogy hangosan olvassa. És egy öreg, fehérbajuszú, reszketőshangú bácsi ajkáról hallottam először: — Eldőlt a nagy per. A miniszter­tanács megszavazta a földreformot és elrendelte a nagybirtokok fel­osztását. 1945 máricus 15-e volt. Petőfi szobrának szomszédságában áll­tunk és áhitatosan néztünk fölfelé. Esküre nyújtó keze odamutatott. Ott fent a gépek megfordultak és egyenesen nyugatra, a még harc­ban álló Dunántúl vették útjukat. Vitték a már szabad ország már­cius 15-i üdvözletét. Olvasd a Másé t! ILLYÉS GYULA MEGY AZ EKE Megy az eke, szaporodik a barázda, mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra. Papiros a a, határ, a tengerszéles, a­ tolla meg az a szegény öregbéres. Megy az eke, telik a föld sorról sorra Én vagyok az egyedüli olvasója. Én tudom csak, mit jelent ez és mit ér ez, először szánt a magáén az a béres. Megy az eke a felemás két tehénnel, mintha menne édesanya kisdedével. Elkerülik a páncélos roncsát bölcsen, legyen az a magyarázó kép a könyvben. Megy az eke, megy a magyar sorról sorra lankadatlan, mintha puszta szerszám volna. Hogy az ugar, nő a szántát telve­ terjed, Magyarország így írják a történelmed. Ki az a kéz, ki az a nagy névtelen toll? Megvárom míg kifordul a mesgyesorból, hadd szorítsam a kezembe valahára . De meg sem áll, de csak int, hogy még mi várja.

Next