Ifjúság, 1947 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1947-02-14 / 7. szám

4 (Csődület M LTI aga asztalosmester, ugye ! — Az, mi köze hozzá! — kérdezte vissza az ablakban álló. Borostás arcában kiegbúvá apró szemeivel végigmérte a másikat. Majd félig elfordult s a földön nagy buzgalommal dolgozó két emberre figyelt. A feketekalapos, vérmes ember megmérgesedett erre a fitymáló viselkedésre: — Úgyis tudjuk, hogy az, aztán jön ide és kőműves munkát vállal! Nem tudja, hogy az tilos? — Az én dógom, nem a magáé. — A maga dóga! Hát a rendelet mire való ! No majd meglátjuk, a maga dolga-e! János — fordul a mellette állóhoz —» hallod! Azt mondja, hogy az ő dolga, mintha nem az előbb jöttek volna be szólni a szakszervezetbe, hogy ő vállalta a munkát, aztán rábízta erre a kettőre itt. — A borostás felé fordulva, haragos hangon folytatta. — Jogtalanul vállalja, aztán ideáll hajcsárnak! De a rebachot zsebrevágja! Mit — A rebachot — így mondta keményen, csattanósan, gyűlölettel s az izgalomtól kipirult homlokán még hátrább tolta a kalapot. A borostás most nem is válaszolt, csak állt, félszegen, egyik vnat leszegvesunyin, fitymáló arckifejezéssel. Olykor a veszekedőre meg a körülállókra sandított, de különben egyre csak a lábánál dolgozó két embert figyelte. Azok meg — mintha nem történne semmi körülöttük — rakták a betont, egyengették a simítófával, tömködték oldalról a sárga sarat, hogy szép egyenes, kifogástalan legyen. Az egyiken — szélesarcú fiatal, talán 17 éves lehet —micisapka, ócska katonazubbony s olyan kivénhedt masteres nadrág, amelyet csak kőműveseken lát az ember. Az ő kezében forgott fürgén a simítófa, míg az öregebbik formátlan, szürke, zsíros kalapban, kissé lelógó, hozzá hasonlóan sószínű bajszával — adogatta, rakta, csapta hozzá a sarat. A körbenálló kíváncsiak közül egy magas, kopottkabátú ember tanáros hangon szólott közbe: — A nevét tudják már, kérem ! Azt kérdezzék meg, anélkül nem mennek semmire. A pirosarcú csak legyintett, de látszott, örül, hogy az emberek az ő pártját fogják. Újra rámordult az asztalosra: — Itt a szórakozóhelyeket építik, ahelyett, hogy lakásokat javítanának. Persze ezt szívesebben vállalja, mert jól megfizetik. Ismerjük mi már az ilyen embereket! Néhányan morogva helyeseltek, egy keménykalapos úriember, aki az imént érkezett, csodálkozóan ingatta a fejét. Ezt már az asztalos sem hagyhatta szó nélkül: — Csináltam én már lakást is, megtudhatja! Csak a Murányi utca 49-be menjen el, mit dolgoztam ott, tetőn, lakásban s majdnem ingyen! — Ember legyen, aki magának elhiszi! — vágta el a szót a feketekalapos. Mocskoskötényű, borzos mosogatóleány jött ki a kávéházon keresztül s az asztalos felé tartott. — Bihari úr, a főnök úr hivatja — s meglepődve nézett az utcai csődületre. Az asztalos pedig megvetően tekintett végig rajtuk és befelé indult a lánnyal. A munka ezalatt odalent az emberek lábainál nem szünetelt egy percre sem. Forgott a kéz, simult a beton, csattant a sár, készült a kávéházi lépcső. Az emberek lassan oszladozni kezdtek. A feketekalapos sajnálkozva nézett a lábánál dolgozó két emberre, majd megmérgesedve, sötéten az asztalos után tekintett. Haragosan rántott egyet kikopott szélű kabátja gombján, de aztán megbökve társát, elindult s nyugodt hangon szólt hozzá: — Gyere, János, majd elintézzük, megvan már ennek a maga módja. Kis Tamás Virág a vihart Francia kislány az a gyenge virág, aki belekerül a háború viharába. De az utolsó pillanatban Svájcba kerül, ahol átvészelheti a modern barbárok szörnyűségeit. Mindezen szándékok ellenére inkább lelkiismeretnyugtatás ez a fém, mint dokumentum, inkább önigazolás, mint igaz művészet. Megmondjuk őszintén, mi nem hiszünk a mogorva, de jószívű öreg tőkésekben, akik menekült kislányokat istápolnak, mi a svájci tőkésekről egészen mást tudunk. Hogy a film mégis kiemelkedik a hazug szokványok közül, az elsősorban a megrendítő játékú, bánatos szemű francia kislány és a kitűnő rendező érdeme. ab. p. Színes távolbalátás 'A távolbalátás technikája egyre tökéletesedik, s a fehér-fekete képet lassan már a színes váltja fel. "A ,J New-York Herald Tribune" jelentése szerint ősszel már több színes távolbalátó előadás fogja a newyorkiakat szórakoztatni. Láthatjuk tehát, hogy a távol-, halátás — a film utóda — egyre hatalmas lépésekkel fejlődik. A Szovjetunióban már megvalósult a filmszakemberek régi problémája, a plasztikus film s így remélhetjük, hogy a plasztikus-színes távolbalátás sem várathat már sokáig magára. Képzeljük csak el, hogy otthon leülünk készülékünk elé és gombnyomásra megjelenik egy izgalmas futballmérkőzés, vagy az opera színpadáról láthatjuk a legszebb balettkart. Ez pedig már nem puszta álom s csak idő kérdése, hogy oly népszerű és elterjedt legyen, mint a rádió. Groza péter: A Börtön Homályában Nagy érdeklődéssel vettem kezembe Groza Péter könyvét, mert nem érdektelen Románia mai miniszterelnökének felfogása korunk kérdéseiről. Ez a könyv élettörténet, de egyben ábrázolása mindazoknak a problémáknak, amelyek a dunavölgyi kis népek között, az elmúlt években felvetődtek. Az előszóban az író elmondja, hogy már tanulóéveiben küzdött a szabadságért és minden erőszakos elnyomásnak ellensége volt. Fiatal korában sok magyar emberrel barátkozott, akkor tanulta meg azt, hogy az igazságot nem a szűk nemzeti önzéssel kell mérni. Groza leghívebb harcosa a románmagyar barátságnak és könyvét is ebben a szellemben írta. A mi számunkra főképpen ez az oldala válik fontossá. A múlt urai — románok és magyarok egyaránt — nemcsak, hogy elbutították a népet, hanem a különböző nemzetiségű elnyomottakat egymás ellen uszították. Az urak csak úgy tarthatták fent káros uralmukat, ha a nép forradalmi haragját a szomszédok ellen fordították. Groza ezt a soviniszta gazemberséget leplezi le és megmagyarázza, hogy a román dolgozónak nem a magyar dolgozó az ellensége — és viszont —, hanem mindkettőnek azok az urak, akik káros tevékenységükkel már annyi pusztítást okoztak. Sokat tanulhatunk Groza könyvéből és büszkék is lehetünk rá. Ma olyan vezető mlaraférfia van Romániának, aki személyes tapasztalatain keresztül látta meg a két nép közös bajait. Ilyen tapasztalata és jószándékú miniszterelnök még nem volt Romániában. A múlt urai, vagy nem ismerték a nép nyomorát, vagy elnéztek fölötte. Ma a román és magyar nemzet megindult a népi demokrácia útján és a demokrácia csak a két nép szoros öszefogásával valósulhat meg. Szász Gábor A fehér szén A fehéren tajtékzó vízeséseket nevezik így Svédországban. A zuhatagost hatalmas ereje pótolja a Skandináv félsziget hiányzó szénit, olaját s ez hajtja az ország összes gyárait. Az az energiamennyiség, melyet ily módon teljesen ingyen a gazdag természettől nyernek, 5 millió ló napi 8 órai munkájának felel meg, ami Svédország mai lóállományának hatvanszorosát teszi ki. Ilyen körülmények között Svédországban a villanyáram hihetetlenül olcsó s nem ritka, hogy messze fekvő, elhagyott tanyákon is vakító reflektorok világítják meg a gazdasági épületek környékét. Az olcsó villamosenergia magával hozta a gyáripar hatalmasmérvű kifejlődését. Az ország villamossági gépgyártása a világon az elsők közé emelkedett. Magyarországon is megindultak már a kísérletek a hömpölygő Duna energiáinak kihasználására. Bár nálunk nincsenek óriási vízesések, az ország olcsó áramellátása mégsem lehetetlen. Ellőttünk áll a nagyszerű orosz példa, a dnyepropetrovszki duzzasztógát, mely biztosítja Ukrajna nagyrészének villamosellátását. A megvalósulás, mely majd egy második hároméves terv feladata, a magyar nép emelkedő jólétének új, nagy állomása lesz. Gőnyei Jegor Bulicsov és a többiek (Nemzeti Színház) Az igazi drámaíró tehetsége abban rejlik, hogy két órába és egy háromfalú szobába bele tudja sűríteni jellemek, életek és ezen túl társadalmak problémáit és fejlődését. Ezeket az ismérveket fokozott mértékben találjuk meg Gorkijnak, a lángeszű orosz írónak most bemutatott drámájában. A darab hőse Jegor Bulicsov, az öregedő orosz tőkés, és házanépe a „többiek“. A különbség csak az köztük, hogy Bulicsov végzetes betegsége súlya alatt már keresni kezdi az igazságot és sejteni kezdi az igazság érvényre jutását, a többiek pedig nem csinálnak mást, mint várnak, mert érzik hogy valaminek jönnie kell. Gorkij az önmagában rothadó és a munkásosztály által döngetett orosz társadalom képét és belső összefüggéseit mutatja, meg a Bulicsovház jellegzetes alakjain keresztül azzal a realizmussal és fegyelemmel, mely csak a legnagyobbaknak adatott meg. Az első, csaknem cselekménytelen felvonás már érezteti a nézővel, hogy ez a látszólagos nyugalom csak a vihar előtti csend robbanásra kész levegője, s a második, csodálatos megrázó felvonásban egymásnak is feszülnek a kitörő szenvedélyek, hogy aztán lehulljanak a forradalom győztes csapásai alatt. Megrendít minket és tanulságra késztet Bulicsov múltat lerázó önmarcangolása, s kijózanít és harcra serkent a „többiek“, a mesterien jellemzett mellékalakok jövendő pusztulása. A Nemzeti Színház a nagy drámához méltó tisztelettel és nagyszerű játékkal hozta színre a darabot. Major Tamás rendezői füzében forrott össze az együttes, melyből elsősorban a Bulicsov szerepét megrázóan, bár helyenként egyenetlenül alakító Somlay Artúrt kell kiemelnünk. Sulyok Mária, Ladomerszky Margit, Mészáros Ági, Váradi Aranka, Major, Gábor, Görbe, Rajczy, Kőműves igazi színházat játszottak és legyen ez a legnagyobb dicséret. Bacsó Péter. Ifjúság, az ifjúságnak Lehóczky Alfréd, Ózd. A szerkesztőség jó munkádért megdicsért. Várjuk további cikkeidet is. Berkó Sándor, Jánoshida. Cikked jó és világos, Cgarc nagyon hosszú és nagyon elvi természetű, írj máskor is. Bővebben levélben válaszolunk. Fónagy József, Csermely. Versed nem elég világos, tele van önmagukban semmit sem jelentő általánosságokkal, mint például „az ifjúságé a jövő”, „az ifjúság hazánk büszkesége” stb., stb. Azt is meg kellene írnod, hogy ezek a kifejezések tartalmukban mit jelentenek. Kultúra Mezőkövesden A községre igen hamar leereszkedett a téli este. A főutcában és a szép templom óráján villany ég, a hosszú téli esten szórakozni vágynak az emberek. Különböző egyesületek rendezik összejöveteleiket egymásután, bálok, előadások váltják egymást, a Katolikus Kör helyiségében pedig válogatott műkedvelők nagy igyekezettel készülnek az „Egy boldog pesti nyár" című operett előadására- Zsibongva gyűlik a nép, a nézőtéren sok matyó népviseletet látni. Főleg a lányok szeretik még, ragaszkodnak hozzá. Aztán felfut a függöny és kezdődik az operett. A fess huszárönkéntesek snájdigan meghajolnak és énekelnek, előjön az Ezredes Úr, aki előtt fejet hajt mindenki. A szolga mély alázattal köszöni meg a borravalót, aránylag hitelesen elevenedik fel a régi Magyarország, kevés gazdagja szép bókjaival és bőkezű fecsérlésével. Akkor hirtelen belép a Nagyherceg, a régi lovag, aki előtt mindenki meghajtja fejét, de térdét is, ha kell. S mikor a cukrászdában ismerősei után érdeklődik, a pincér diszkréten világosítja fel: „Ugyan, fenség, itt még ■minden a régi!“ — és a közönség elérzékenyül. S akkor szegény, kiöregedett nagyherceg énekelni kezdi az operett egyik lassú slágerét: „Egy kis szupé a sambr szeparéban .. ami annyit jelent, hogy a különteremben szeretnék vacsorázni. A matyók nem tudják, miről szól a nóta, de őrülten tapsolnak. A darab azonban folyik tovább. Sok bonyodalom után az álarcot öltött ünnepelt színésznő kisimítja a bajokat, s mindenki boldogan párjára lel. A Katolikus Kör műkedvelői ekkép sikert aratván, boldogan mosakszanak meg és hazaindulnak. Vájjon tudják-e a matyó szegényparasztok, hogy az illatos primadonna, aki „otthon gazdálkodik hány földművest tartott " jobbágysorban. Hogy a huszárezredes úr, aki olyan szépen járja, a valóért, ha rákerült a sor, , megkardlapoztatta a tüntető munkásokat ! Várjon" tudják-e, hogy az elegáns Habsburg főherceg és k. családja azok, akik ellen Petőfiék és Kossuthék › harcoltak! Hogy ez az egész régi világ hajszolta bele hazánkat ebbe a há- borúba, s hogy az ilyen, kedves főhercegek és hu-szárezredesek akarják a paraszt alól a földet kihúzni ! A matyó szegényparasz-tok tapsolnak ennek a víz , lúgnak. Vájjon mikor néz- ' nek majd a díszletek mögé ! Országos pályadíjat nyert egy nyíregyházi MaDISz tag Rónai Sándor kereskedelmi és szövetkezetügyi miniszter 80 forintos jutalomba részesítette Böszörményi Nagy István nyíregyházi MaDISz-tagot , a gyakorlati gazdasági életben végzett munkájáról vezetett szép munkanaplójáért. Kitűnő helyezést elért tagtársunk s a kereskedelmi középiskola jeles tanulója és élenjár a MaDISz minden munkájában. „Éljen az egyenlőség“ Nyírszöllősön A nyírszöllösi MaDISz-dfjak kultúrgárdája az Éljen az egyenlőség c. darab bemutatására készül. Ha előadásuk sikert ér el, meglátogatják a szomszédos szervezeteket is. Előadásuk jövedelméből lakást akarnak bérbevenni és azt képekkel, padokkal akarják felszerelni, hogy az ifjúság otthonává tegyék. Házi szerzők a látrányi Madiszban Látrányban, ebben a kis faluban 138 tagja van a MaDISz-nak. Kitűnően dolgoznak, az elmúlt év folyamán TOO munkaóra rohammunkát végeztek, jól működik napközi otthonuk is. Nagy népszerűségnek örvend 40 tagú kultúrgárdájuk. A színdarabokat saját maguk írják, a díszletfesülést, a rendezést maguk végzik. Sok színdarabjukkal arattak már a közönség körében hatalmas sikert. (Sebestyén)