Ifjúsági Magazin, 1966 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
Beérett a Búza! Jelentkezett levelével szerkesztőségünkben Búza Attila, akinek levelét »Búza« jeligével — biztosan jól emlékeztek rá — áprilisi számunkban közöltük. Azóta a Kedves IM-ben is tolmácsoltunk számára üzenetet, jó tanácsot . . . Ismét szót kért! Megadjuk: Kedves IM! Mégis megvásárlom az önök a lapját, bár az üres füzeteim gyűjteménye is erősen gyarapszik. Szeretném beavatni önöket egy elképzelésembe, mely nélkül talán méretlen** tacskónak hisznek. Első levelemben én egy ronda kritikát írtam a Magazinról. Célom egy vita elindítása volt, ez, úgy látom, sikerült. Ennek eredménye lesz az a nagyszerű tájkép, mely az ország minden részében élő fiatalok lelki világát mutatja be. Máris megérkeztek az első fecskék a júniusi számban. Remélem, hogy a titok ismeretében önöknek is szórakoztató a levelezésünk és vitánk. Az ilyen vitakezdés miatt pedig szíves elnézésüket kérem. Ezt nem kell kinyomtatni!!! XII.: Szerettem volna, ha másról is vitatkoznánk, nemcsak a szerelemről. Én még csak 16 éves vagyok, és a szerelemről még nem akarok vitába szállni. Kedves Szerkesztőség, a vitám megindításával szándékom tiszta, de ha valamit rosszul tennék, úgy írják meg címemre! Megtettük! Búza Attila, Kaposvár Tiltakoznak a lányok! Erdődy András levelére rengeteg válasz érkezett. Sajnos, közülük csak keveset tudunk leközölni, pedig mindkét nembeli olvasóink számára érdekes írásokról van szó! Íme, a termés színe-java: Kedves Andris! — Én is lány vagyok — »ember, és eszem van« — a te szavaiddal élve, és éppen ezért írom meg ezt a levelet. Nagyon csodálkoztam, és egy kissé felháborodtam soraidon. A lányok többsége nevében tiltakozom! Azt hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy nem minden lány ilyen! Túl rossz a véleményed a »gyengébb nemről«, és ez nem helyes. Egy-két lányról, hibáikról nem lehet megítélni százat. Minden lány különböző típus, egyéniség. Ne hidd, hogy ez egy »védekező« levél, tudom, hogy vannak olyan lányok (akik szerint te ítéltél). Azonban ezek már mindig kevesebben lesznek. Szerintem sem az a leglényegesebb, hogy mi a foglalkozása a kedves papának. Nem. Ez egy maradi felfogás, és ma már ez nem is áll fenn. Pl. hogy a saját példámat hozzam fel. Vannak barátaim, de egyiket sem azért választottam, mert az apja esetleg gyárigazgató. — Egyáltalán nem várom el, hogy a fiú többnek adja ki magát, mint valójában. Csak olyan fiú vagy lány lehet a barátom, akivel jól megértjük egymást, őszinték vagyunk egymáshoz stb. Avval sem értek egyet, hogy szeretjük, illetve szívesen vagyunk olyan fiúval, aki Don Juankodik. Ez merő tévedés. Azt hiszem, ha ez bármelyik fiú ismerősömről kiderülne, elég nagy csalódást jelentene számomra. Úgy érzem, hogy te eléggé lenézed a lányokat, kissé cinikus hangon »megveted« őket, és a legnagyobb baj, egy után ítélsz meg mindenkit! Nézz egy kicsit körül, nyisd jobban ki a szemed, és magadtól rájössz annak az ellentétjére, amit írtál. M. Andrea, Mosonmagyaróvár A Magazint megjelenése óta figyelemmel kísérem, és amint meghozza a postás (szégyellem, de bevallom, hogy otthagyok tanulást, házimunkát és mindent), a szó szoros értelmében »levágom« magam az ágyra, és olvasok. Már 7 vagy 8 lap jelent meg, de most olvasok másodszor olyan levelet, amelynek írója nem tárgyilagos. Erdődy András azt mondja, helyesebben szólva írja, hogy a lányok szeretik, sőt, (átvitt értelemben) megkövetelik, hogy a fiúk »pimaszkodjanak« velük. Osztályunkba 23 lány járt (azt hiszem, nem mondok új tulajdonságot egymás között mesélni (meredekebben: pletykálkodni) is szoktunk. És én állítom, és kérem Andrást higgyen nekem, a lányok döntő többsége nem olyan, mint ahogyan ő elképzeli. A magam részéről azonban nem ítélem el azokat, akik gyűjtik a színészképeket (lehet, azért, mert én is). Ez nem jelenti azt, hogy szerelmesek is, egész egyszerűen tetszik a játékuk. A legkedvesebb színészem Alain Delon, de nem a férfit, hanem a hőst, a Fekete Tulipánt tisztelem benne. Rónay Zsuzsa, Budapest XVIII* 16 éves vagyok. Nekem csak egy fiú udvarolt még. (Nem, mint az osztálytársaimnak.) Nagyon csinos, helyes, a lányok nyelvén »jó fej« volt. Nem sokáig, talán egy hónapig jártam vele. Otthagyott. Azt mondta, túl rendes vagyok. Félek, valóban félek, mert néha azt hiszem, hogy minden fiú egyforma. De látom, hogy nem így van, mert Erdődy Andrást, leveléből ismerve, rendes fiúnak tartom. Értem nem nagyon kapkodnak a fiúk (nem öndicséretből mondom, de nem vagyok csúnya), mert tudják, hogy én nem vagyok »jó kis csaj«. Hangsúlyozom, hogy ezt nem öndícséretből mondom, hanem ez így is van. Egy fekete lány, Óhíd Véleményem szerint »nem egy tarka kutya van a viágon, de nem is 10—20«. Nem lehet néhány leányismerősöd után a lányokról levonni a konzekvenciát. Te tényleg így látod a lányokat, és ez a véleményed róluk? A barátnőimmel elhatároztuk, megvédjük a lányokat képtelen állításaiddal szemben. Remélem, te sem hiszed el, hogy egy mai, felvilágosult gondolkozású lány szerelmes lenne egy filmsztárba, akit talán életében sosem látott ! Ez nevetséges! Miért, a fiúknak nem tetszenek, vagy nem »bírják« a csinos színésznőket? Azt egyenesen tagadom — és el sem hiszem —, hogy a lányok szeretik a pimaszkodást, a sértegetést, és azt, ha rosszat tesznek nekik. — Erre, sajnos, nem kell a fiúkat felszólítani, tapasztalat! — Hol találsz ilyen lányt, mert ha van ilyen, bocsánat a kifejezésért, az abnormális. Hidd el, egy lánynak a sértegetés a pofonnál is jobban fáj. A sértést nem lehet könnyen elfelejteni. Nem gondolod, hogy a fiúk is hibásak? A fiúk csak kívülről nézik a lányokat, de a belső nem érdekli őket. Ha egy lány komoly dolgokról beszél, »akkor lírai« vagy »lelkizik«. Hát, ha a fiúk ilyenek, akkor a lányoknak is kell valamilyeneknek lenni. A külső szépség nem minden! Én elég »menő« vagyok, mégsem szoktam rá a cigarettára, mégsem hazudok, és nem kedvelem a menőket. Lásd be, hogy elhamarkodottan ítéltél! Hajdú Annamária, Budapest (FOLYTATÁS A 60. OLDALON) A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség havonta megjelenő képes folyóirata a 14—18 éves fiataloknak Főszerkesztő: Gerő János Szerkesztő: Ivanics István Művészeti szerkesztő: Vadász György Olvasó szerkesztő: Sarlós Mariann Ifjúsági rovat: Komornik Ferenc Irodalom: Fábián Zoltán Tudománytechnika-útirajzok: Szuhay-Havas Ervin Sportrovat: Peterdi Pál CÍMLAPUNKHOZ: „KETTEN” KRESZ ALBERT FELVÉTELE