Ifjúsági Magazin, 1966 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

Beérett a Búza! Jelentkezett levelével szerkesztőségünkben Búza Attila, akinek levelét »Búza­« jeligével — biztosan jól emlékeztek rá — áprilisi számunkban kö­zöltük. Azóta a Kedves IM-ben is tolmá­csoltunk számára üzenetet, jó tanácsot . . . Ismét szót kért! Megadjuk: Kedves IM! Mégis megvásárlom az önök a lapját, bár az üres füzeteim gyűjteménye is erősen gyarapszik. Szeretném beavatni önöket egy elképzelésembe, mely nélkül talán méretlen­** tacskónak hisznek. Első levelemben én egy ronda kritikát írtam a Magazinról. Célom egy vita elindítá­sa volt, ez, úgy látom, sikerült. Ennek eredménye lesz az a nagyszerű tájkép, mely az ország minden részében élő fia­talok lelki világát mutatja be. Máris meg­érkeztek az első fecskék a júniusi szám­ban. Remélem, hogy a titok ismeretében önöknek is szórakoztató a levelezésünk és vitánk. Az ilyen vitakezdés miatt pedig szíves elnézésüket kérem. Ezt nem kell kinyomtatni!!! XII.: Szerettem volna, ha másról is vi­tatkoznánk, nemcsak a szerelemről. Én még csak 16 éves vagyok, és a szerelem­ről még nem akarok vitába szállni. Ked­ves Szerkesztőség, a vitám megindításával szándékom tiszta, de ha valamit rosszul tennék, úgy írják meg címemre! Megtettük! Búza Attila, Kaposvár Tiltakoznak a lányok! Erdődy András le­velére rengeteg válasz érkezett. Sajnos, közülük csak keveset tudunk leközölni, pedig mindkét nembeli olvasóink számá­ra érdekes írásokról van szó! Íme, a ter­més színe-java: Kedves Andris! — Én is lány vagyok — »ember, és eszem van« — a te szavaiddal élve, és éppen ezért írom meg ezt a leve­let. Nagyon csodálkoztam, és egy kissé felháborodtam soraidon. A lányok több­sége nevében tiltakozom! Azt hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy nem min­den lány ilyen! Túl rossz a véleményed a »gyengébb nemről«, és ez nem helyes. Egy-két lányról, hibáikról nem lehet meg­ítélni százat. Minden lány különböző tí­pus, egyéniség. Ne hidd, hogy ez egy »vé­dekező« levél, tudom, hogy vannak olyan lányok (akik szerint te ítéltél). Azonban ezek már mindig kevesebben lesznek. Szerintem sem az a leglényege­sebb, hogy mi a foglalkozása a kedves papának. Nem. Ez egy maradi felfogás, és ma már ez nem is áll fenn. Pl. hogy a saját példámat hozzam fel. Vannak ba­rátaim, de egyiket sem azért választot­tam, mert az apja esetleg gyárigazgató. — Egyáltalán nem várom el, hogy a fiú többnek adja ki magát, mint valójában. Csak olyan fiú vagy lány lehet a bará­tom, akivel jól megértjük egymást, őszin­ték vagyunk egymáshoz stb. Avval sem értek egyet, hogy szeretjük, illetve szíve­sen vagyunk olyan fiúval, aki Don Juan­­kodik. Ez merő tévedés. Azt hiszem, ha ez bármelyik fiú­ ismerősömről kiderülne, elég nagy csalódást jelentene számomra. Úgy érzem, hogy te eléggé lenézed a lá­nyokat, kissé cinikus hangon »megveted« őket, és a legnagyobb baj, egy után ítélsz meg mindenkit! Nézz egy kicsit körül, nyisd jobban ki a szemed, és ma­gadtól rájössz annak az ellentétjére, amit írtál. M. Andrea, Mosonmagyaróvár A Magazint megjelenése óta figyelemmel kísérem, és amint meghozza a postás (szégyellem, de bevallom, hogy otthagyok tanulást, házimunkát és mindent), a szó szoros értelmében »levágom­« magam az ágyra, és olvasok. Már 7 vagy 8 lap je­lent meg, de most olvasok másodszor olyan levelet, amelynek írója nem tár­gyilagos. Erdődy András azt mondja, he­lyesebben szólva írja, hogy a lányok szeretik, sőt, (átvitt értelemben) megköve­telik, hogy a fiúk »pimaszkodjanak« ve­lük. Osztályunkba 23 lány járt (azt hi­szem, nem mondok új tulajdonságot egymás között mesélni (meredekebben: pletykálkodni) is szoktunk. És én állí­tom, és kérem Andrást higgyen nekem, a lányok döntő többsége nem olyan, mint ahogyan ő elképzeli. A magam ré­széről azonban nem ítélem el azokat, akik gyűjtik a színészképeket (lehet, azért, mert én is). Ez nem jelenti azt, hogy szerelmesek is, egész egyszerűen tetszik a játékuk. A legkedvesebb színé­szem Alain Delon, de nem a férfit, ha­nem a hőst, a Fekete Tulipánt tisztelem benne. Rónay Zsuzsa, Budapest XVIII* 16 éves vagyok. Nekem csak egy fiú ud­varolt még. (Nem, mint az osztálytár­saimnak.) Nagyon csinos, helyes, a lá­nyok nyelvén »jó fej« volt. Nem sokáig, talán egy hónapig jártam vele. Ottha­gyott. Azt mondta, túl rendes vagyok. Félek, valóban félek, mert néha azt hi­szem, hogy minden fiú egyforma. De lá­tom, hogy nem így van, mert Erdődy Andrást, leveléből ismerve, rendes fiúnak tartom. Értem nem nagyon kapkodnak a fiúk (nem öndicséretből mondom, de nem vagyok csúnya), mert tudják, hogy én nem vagyok »jó kis csaj«. Hangsúlyo­zom, hogy ezt nem öndícséretből mon­dom, hanem ez így is van. Egy fekete lány, Óhíd Véleményem szerint »nem egy tarka ku­tya van a viágon, de nem is 10—20«. Nem lehet néhány leányismerősöd után a lányokról levonni a konzekvenciát. Te tényleg így látod a lányokat, és ez a vé­leményed róluk? A barátnőimmel elhatá­roztuk, megvédjük a lányokat képtelen állításaiddal szemben. Remélem, te sem hiszed el, hogy egy mai, felvilágosult gondolkozású lány szerelmes lenne egy filmsztárba, akit talán életében sosem lá­tott ! Ez nevetséges! Miért, a fiúknak nem tetszenek, vagy nem »bírják« a csinos színésznőket? Azt egyenesen tagadom — és el sem hiszem —, hogy a lányok sze­retik a pimaszkodást, a sértegetést, és azt, ha rosszat tesznek nekik. — Erre, saj­nos, nem kell a fiúkat felszólítani, ta­pasztalat! — Hol találsz ilyen lányt, mert ha van ilyen, bocsánat a kifejezésért, az abnormális. Hidd el, egy lánynak a sér­tegetés a pofonnál is jobban fáj. A sér­tést nem lehet könnyen elfelejteni. Nem gondolod, hogy a fiúk is hibásak? A fiúk csak kívülről nézik a lányokat, de a bel­ső nem érdekli őket. Ha egy lány ko­moly dolgokról beszél, »akkor lírai« vagy »lelkizik«. Hát, ha a fiúk ilyenek, akkor a lányoknak is kell valamilyenek­nek lenni. A külső szépség nem minden! Én elég »menő« vagyok, mégsem szok­tam rá a cigarettára, mégsem hazudok, és nem kedvelem a menőket. Lásd be, hogy elhamarkodottan ítéltél! Hajdú Annamária, Budapest (FOLYTATÁS A 60. OLDALON) A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség havonta megjelenő képes folyóirata a 14—18 éves fiataloknak Főszerkesztő: Gerő János Szerkesztő: Ivanics István Művészeti szerkesztő: Vadász György Olvasó szerkesztő: Sarlós Mariann Ifjúsági rovat: Komornik Ferenc Irodalom: Fábián Zoltán Tudomány­technika-útirajzok: Szuhay-Havas Ervin Sportrovat: Peterdi Pál CÍMLAPUNKHOZ: „KETTEN” KRESZ ALBERT FELVÉTELE

Next