Ifjúsági Magazin, 1966 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
MIRE ITT is KQZTISZtlSlGI HIVATAL? S még néhány adat, a filmesek munkájának érzékeltetésére: hat hétig építik az árvíz díszletét, egy hétig tartanak a jelenet felvételei (a könyv szerint estétől reggelig zajlanak az események, ennek különben örülnek a filmesek, mert az éjszakai, meg a hajnali hangulat mégiscsak jobban elfedi a trükköket, amelyeket alkalmazni kénytelenek, mint a tűző déli napsütés), s két hétbe telik, amíg a felvétel után lebontják a maradványokat. Hol van a filmbeli, Jókai megálmodta Tőrik-szabad csárda? Valahol az Alföldön, sártenger kellős közepén, így szól a költő instrukciója, közelebbről ő sem határozta meg. A filmen, a Júlia majorba került, Budakeszi mellett. A Köztisztasági Hivatal locsolókocsijaival csináltak ott olyan sarat, hogy az igazi Alföldön sincs különb, bele is akadt Kárpáthy János és Kárpáthy Abellina hintája! Bent, a »csárdában« — azzá tette a major épületét a filmesek leleményessége — készítettek kemencét, kármentes részt, száz szál gyertyát égettek a kemencén, aztán meggyújtották a csárdát — égő szalmacsomókat dobáltak le közvetlenül a felvevőgép előtt, így keletkezik a filmbeli tűz —, égett a kunyhó, ropogott a nád, s csakugyan megvadultak az állatok a lobogástól, miként Jókai leírta. Szerepeltetni kellett a filmben a párizsi postakocsi végállomást is. Korabeli metszetek gondos tanulmányozása alapján — Székesfehérvár egyik kis terén valósították meg ezt a jelenetet. Az aszfalt és flaszterburkolat persze elrontotta volna a dolgot: korabeli anyagot kellett szerezni. A filmesek megtudták, hogy egy bontóvállat tárolja a Népköztársaság útja egykori fakockáit, s kínálgatja mindenkinek, mert nem tud mit kezdeni vele. Megvette a Jókai-produkció: jól jött a párizsi postakocsi-végállomás elkészítéséhez. Eredeti francia cégtáblákkal, cégérekkel díszítették fel a teret, eltüntettek a képből mindent, ami ma is úgy fest most a filmen ez a párizsi postakocsi Végállomás, hogy maguk a székesfehérváriak sem ismernek rá a saját terükre. (A 20-as és 30-as évek francia postakocsijai természetesen a filmgyári műhelyben épültek meg). I PIROUC NEM UTAZIK Mondjuk-e tovább? Hogy a Jókai képzelte pozsonyi liget képeit a Vácrátóton vették fel? Hogy költségmegtakarítás miatt ugyanitt készült jónéhány »párizsi« külső felvétel és a vácrátóti felvételbe »belelóg« a Notre Dame — azaz a világhírű párizsi Miasszortyunk templomának műhelyben készült makettje, amely azonban a tájjal egybefényképezve teljesen az eredeti Hatását kelti? Hogy a magyar nábob kastélyára — Csehszlovákiában, Pozsonytól negyven kilométernyire találtak rá a filmesek, mert ilyen, Jókai-leírta kastély ma már a magyar határokon belül sehol sem lelhető fel? S hogy nemcsak a Pozsony környéki kastélyban lesznek külső felvételek, de a pozsonyi filmműteremben is? Satakhala párducáról itt készülnek majd a felvételek, mert a magyar Állatkertnek most nincs párduca, a pozsonyinak van, de az nem hozható át a határon. Készül az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán. Várkonyi Zoltán filmrendező, Hildebrand István operatőr, Bessenyei Ferenc, Kovács István, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Sulyok Mária, Venczel Vera, Torday Teri, Bárdy György, Benkő Gyula, Fonyó József, Pap Éva és a többi főszereplő mellett — ne felejtsük el és ne unjuk ezúttal a hosszú főcím-lista neveit elolvasni — az építészek, műszakiak, műhelymunkások alapos előtanulmányokra támaszkodó, gondos összehangolt, óramű pontosságú munkájával is készül. A KÉTRÉSZES FILM TELE VAN ROMANTIKUS, MOZGALMAS NAGYJELENETTEL — AZ EFFÉLE „BÉKÉS” INTERIEUR-ÖK RITKÁK Barabás Tamás