Ifjúsági Magazin, 1966 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

MIRE ITT is KQZTISZtlSlGI HIVATAL? S még néhány adat, a filmesek munkájá­nak érzékeltetésére: hat hétig építik az árvíz díszletét, egy hétig tartanak a jele­net felvételei (a könyv szerint estétől reg­gelig zajlanak az események, ennek kü­lönben örülnek a filmesek, mert az éjsza­kai, meg a hajnali hangulat mégiscsak job­ban elfedi a trükköket, amelyeket alkal­mazni kénytelenek, mint a tűző déli nap­sütés), s két hétbe telik, amíg a felvétel után lebontják a maradványokat. Hol van a filmbeli, Jókai megálmodta Tőrik-szabad csárda? Valahol az Alföldön, sártenger kellős közepén, így szól a költő instrukciója, közelebbről ő sem határozta meg. A filmen, a Júlia majorba került, Budakeszi mellett. A Köztisztasági Hivatal locsolókocsijaival csináltak ott olyan sa­rat, hogy az igazi Alföldön sincs különb, bele is akadt Kárpáthy János és Kárpáthy Abellina hintája! Bent, a »csárdában« — azzá tette a major épületét a filmesek le­leményessége — készítettek kemencét, kármentes részt, száz szál gyertyát égettek a kemencén, aztán meggyújtották a csárdát — égő szalmacsomókat dobáltak le közvet­lenül a felvevőgép előtt, így keletkezik a filmbeli tűz —, égett a kunyhó, ropogott a nád, s csakugyan megvadultak az álla­tok a lobogástól, miként Jókai leírta. Szerepeltetni kellett a filmben a párizsi postakocsi végállomást is. Korabeli met­szetek gondos tanulmányozása alapján — Székesfehérvár egyik kis terén valósítot­ták meg ezt a jelenetet. Az aszfalt és flasz­terburkolat persze elrontotta volna a dol­got: korabeli anyagot kellett szerezni. A filmesek megtudták, hogy egy bontóvál­­lat tárolja a Népköztársaság útja egykori fakockáit, s kínálgatja mindenkinek, mert nem tud mit kezdeni vele. Megvette a Jó­­kai-produkció: jól jött a párizsi postako­csi-végállomás elkészítéséhez. Eredeti fran­cia cégtáblákkal, cégérekkel díszítették fel a teret, eltüntettek a képből mindent, ami ma i­s úgy fest most a filmen ez a párizsi postakocsi Végállomás, hogy maguk a szé­kesfehérváriak sem ismernek rá a saját terükre. (A 20-as és 30-as évek francia postakocsijai természetesen a filmgyári műhelyben épültek meg). I PIROUC NEM UTAZIK M­ondjuk-e tovább? Hogy a Jókai képzelte pozsonyi liget képeit a Vácrátóton vették fel? Hogy költségmeg­takarítás miatt ugyanitt ké­szült jónéhány »párizsi« külső felvétel és a vácrátóti felvétel­be »belelóg« a Notre Dame — azaz a világhírű párizsi Mi­­asszortyunk templomának mű­helyben készült makettje, amely azonban a tájjal egy­befényképezve teljesen az ere­deti Hatását kelti? Hogy a ma­gyar nábob kastélyára — Csehszlovákiában, Pozsonytól negyven kilométernyire talál­tak rá a filmesek, mert ilyen, Jókai-leírta kastély ma már a magyar határokon belül sehol sem lelhető fel? S hogy nem­csak a Pozsony környéki kas­télyban lesznek külső felvéte­lek, de a pozsonyi filmműte­remben is? Satakhala párdu­cáról itt készülnek majd a felvételek, mert a magyar Ál­latkertnek most nincs párdu­ca, a pozsonyinak van, de az nem hozható át a határon. Készül az Egy magyar ná­bob és a Kárpáthy Zoltán. Várkonyi Zoltán filmrendező, Hildebrand István operatőr, Bessenyei Ferenc, Kovács Ist­ván, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Sulyok Mária, Venczel Vera, Torday Teri, Bárdy György, Benkő Gyula, Fonyó József, Pap Éva és a többi főszereplő mellett — ne felejtsük el és ne unjuk ezúttal a hosszú főcím-lista neveit elolvasni — az építé­szek, műszakiak, műhelymun­kások alapos előtanulmányok­ra támaszkodó, gondos össze­hangolt, óramű pontosságú munkájával is készül. A KÉTRÉSZES FILM TELE VAN ROMANTIKUS, MOZGALMAS NAGYJELENETTEL — AZ EFFÉLE „BÉKÉS” INTERIEUR-ÖK RITKÁK Barabás Tamás

Next