Ifjúsági Magazin, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
NYOMOZÁS Először a filmgyárat hívom. Kérem a filmszínészképző stúdiót. Ilyen nincs — hangzik a válasz. De volt! — mondom. Én nem tudok róla — válaszolja a központ. Végülis a személyzeti osztályra kapcsolnak. — Megszűnt, elvtársnő, megszűnt — mondja Szabó Gyula, a filmgyár személyzeti osztályvezetője. — A régi növendékek névsorát szívesen megadom. Így tudom meg Dallos Mária, Sáfár Anikó, Dudás Mária és a többiek címét. Aztán, mielőtt befejezzük a beszélgetést, arra kér, hogy mindenesetre beszéljek Révész igazgatóval is. Megígérem. Először a növendékeket keresem fel. A volt növendékeket. A „SIKERES Sáfár Anikó, amikor az 1800 jelentkező közül kiválasztották, még csak harmadik gimnazista volt. A gimnázium volt a »munkahelye«. Hosszú, szőke hajat viselt, és talán különleges nagyságú és színű szemei aratták a legnagyobb sikert. Ranódy tanár úr osztályába járt. »Tudod, én élek a filmen« — mondja Sáfár Anikó hihetetlen magabiztossággal. A hitét önmagában semmi sem tudja megingatni. Az sem, hogy az Aranysárkány című film főszerepére már szerződése is volt, aztán visszavették tőle. Mégsem ő játszotta. Hisz magában. És talán igaza van, mert Fehér Imre végül is szerződtette a Harlekin című film női szerepére. Színművészeti Főiskolára akar menni, »mindenképpen színésznő leszek« — mondja. Persze, először le kellene érettségiznie. Éppen a filmezés miatt otthagyta a gimnáziumot, a »munkahelyét«. Most magántanuló. Tizennyolc éves. Nemrégiben itt jártak a francia filmesek. Az egyik koprodukciós televíziófilmhez őt is kiválasztották. Meghívták Franciaországba. Tanuljon kint. Arról panaszkodik, hogy nem kap útlevelet. »Szerintem ez nem járja« — mondja diáknyelven. Milyennek tartja magát? »Érdekesnek, szekszepilesnek«. Szinte előre megfogalmazta a választ, hogyha majd azt kérdezem tőle, mi szeretne lenni, a színészi pálya mellett azt is válaszolhassa, amit egyszer egy iskolai fogalmazásban írt, amit nem adott be: »felnőtt«! Nem szeret fiatal lenni! Ő a stúdió legsikeresebb embere. És én mégis féltem. Leginkább az önhittségtől. FILMRE VÁRVA Dudás Máriát az I. számú Női Klinikán találom. Nyugtalan arcú, igazán érdekes fiatal nő. Nem szép. De olyan, akire oda kell figyelni. — Mostanában minden úgy összezavarodott bennem. Igen, felmondtam az állásomat. Még egy hétig maradok itt. Aztán? Sehol sem találom a helyemet. Dudás Mária az újszülött osztály kitűnő nővére, ötven kis csecsemő gondozását bízták rá. És szerette ezt a munkát. Egészen addig, amíg nem lett egyike az 1800-ból kiválasztottnak. »A stúdió nagyon okos kezdeményezés volt. Csak aztán minden öszszecsapott a fejem fölött. Pedig jó volt odajárni. Persze azzal nem törődtek, hogyha filmezni hívnak, ha mennem kell, kire hagyom az ötven kis csecsemőt. Tudom, a színészeket A akarták tehermentesíteni. Azért kel- B lettünk. Csak éppen ragaszkodtak W ahhoz, hogy dolgozzunk. Hogy mun- Wkaviszonyban álljunk. Nekem még ! ANIKÓ CIVILBEN DUDÁS MÁRIA A „2 OLD ÁRBAN” ÉS VOLT VÉDENCEI KÖZÖTT Ül < <M u I-I UI>■uzUi -J I>•ui* Z ÖH 0IL