Ifjúsági Magazin, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

NYOMOZÁS Először a filmgyárat hívom. Kérem a filmszínészképző stúdiót. Ilyen nincs — hangzik a válasz. De volt! — mondom. Én nem tudok róla — válaszolja a központ. Végülis a sze­mélyzeti osztályra kapcsolnak. — Megszűnt, elvtársnő, megszűnt — mondja Szabó Gyula, a filmgyár személyzeti osztályvezetője. — A ré­gi növendékek névsorát szívesen megadom. Így tudom meg Dallos Mária, Sáfár Anikó, Dudás Mária és a többiek címét. Aztán, mielőtt be­fejezzük a beszélgetést, arra kér, hogy mindenesetre beszéljek Révész igazgatóval is. Megígérem. Először a növendékeket keresem fel. A volt növendékeket. A „SIKERES Sáfár Anikó, amikor az 1800 jelent­kező közül kiválasztották, még csak harmadik gimnazista volt. A gimná­zium volt a »munkahelye«. Hosszú, szőke hajat viselt, és talán külön­leges nagyságú és színű szemei arat­ták a legnagyobb sikert. Ranódy ta­nár úr osztályába járt. »Tudod, én élek a filmen« — mondja Sáfár Anikó hihetetlen ma­gabiztossággal. A hitét önmagában semmi sem tudja megingatni. Az sem, hogy az Aranysárkány című film főszerepére már szerződése is volt, aztán visszavették tőle. Még­sem ő játszotta. Hisz magában. És talán igaza van, mert Fehér Imre végül is szerződtette a Harlekin cí­mű film női szerepére. Színművé­szeti Főiskolára akar menni, »min­denképpen színésznő leszek« — mondja. Persze, először le kellene érettségiznie. Éppen a filmezés miatt otthagyta a gimnáziumot, a »mun­kahelyét«. Most magántanuló. Tizennyolc éves. Nemrégiben itt jártak a francia filmesek. Az egyik koprodukciós televíziófilmhez őt is kiválasztották. Meghívták Francia­­országba. Tanuljon kint. Arról pa­naszkodik, hogy nem kap útlevelet. »Szerintem ez nem járja« — mond­ja diáknyelven. Milyennek tartja magát? »Érde­kesnek, szekszepilesnek«. Szinte elő­re megfogalmazta a választ, hogyha majd azt kérdezem tőle, mi szeret­ne lenni, a színészi pálya mellett azt is válaszolhassa, amit egyszer egy iskolai fogalmazásban írt, amit nem adott be: »felnőtt«! Nem szeret fia­tal lenni! Ő a stúdió legsikeresebb embere. És én mégis féltem. Leginkább az önhittségtől. FILMRE VÁRVA Dudás Máriát az I. számú Női Kli­nikán találom. Nyugtalan arcú, iga­zán érdekes fiatal nő. Nem szép. De olyan, akire oda kell figyelni. — Mostanában minden úgy össze­zavarodott bennem. Igen, felmond­­tam az állásomat. Még egy hétig maradok itt. Aztán? Sehol sem ta­lálom a helyemet. Dudás Mária az újszülött osztály kitűnő nővére, ötven kis csecsemő gondozását bízták rá. És szerette ezt a munkát. Egészen addig, amíg nem lett egyike az 1800-ból kiválasztott­nak. »A stúdió nagyon okos kezdemé­nyezés volt. Csak aztán minden ösz­­szecsapott a fejem fölött. Pedig jó volt odajárni. Persze azzal nem tö­rődtek, hogyha filmezni hívnak, ha­­ mennem kell, kire hagyom az ötven­­ kis csecsemőt. Tudom, a színészeket A akarták tehermentesíteni. Azért kel- B lettünk. Csak éppen ragaszkodtak W ahhoz, hogy dolgozzunk. Hogy mun- W­kaviszonyban álljunk. Nekem még ! ANIKÓ CIVILBEN DUDÁS MÁRIA A „2 OLD ÁRBAN” ÉS VOLT VÉDENCEI KÖZÖTT Ül < <M u I-I UI>■uzUi -J I>•ui* Z ÖH 0IL

Next