Ifjúsági Magazin, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
szerencsém volt. És meg is szeretném ezt a professzor úrnak köszönni. Hogy segített. Most mégis itthagyom. Nincs már türelmem a gyerekekhez. Ellátom még őket, de már nincs bennem melegség. Így nem szabad csinálni. Ide is egész ember kell! A Képzőművészeti Főiskolára megyek modellnek. Én nem általánosítok, nem mondom, hogy mindenkiben, de bennem valami összeomlott. Köszönöm a filmgyárnak, hogy megismerhettem Jancsó tanár urat, Ranódy Lászlót és Lator Marát. De borzasztó, hogy a vizsgafilmek után nem volt egyetlen egy gesztusuk, ami a befejezés érzetét adta volna. Vártunk valamit. Egy jó szót, egy biztatást. Elszédültünk. Mindenki boldoguljon, úgy, ahogy tud. Én jó nővér lettem volna, ha nem jönnek .. . Ha nem jön az a hirdetés. És ma sehol sem érzem jól magam. Akkor lennék boldog, hogyha egy hónapból csak hat napot és ez nem sok, csak hat napot filmezhetnék. Mindegy, hogy mit. Istenem lett a film. És azon a tanfolyamon, ott a stúdióban én elhihettem, hogy nekem ezt az istent kell szolgálnom«. Bevallom őszintén, hogy szédelegve jöttem el Dudás Máriától.. . AKI JÓZAN MARID! Dallos Mária húsz éves. A Játék a múzeumban című film női főszerepét játszotta. »Rosszul csináltam« — válaszolja. Civil vagyok. Aztán csapongva beszél arról, hogy milyen nagyszerű volt Gábor Miklóssal együtt játszani. »Én túl józan vagyok ehhez a pályához ... — mondja. Úgysem adnak több sanszont ... De érzem a hangjából, hogy mindez autoszuggesztió. Provokálom. — És ha holnap kapnál egy szerepet? — Kiugranék a bőrömből — mondja és könnyes lesz a szeme. A Közgazdasági egyetemre jelentkeztem. — És a statisztálás? — Eddig többször statisztáltam. De mindig szabadságom idején. A vállalattól másképp nem engedtek el. A, a stúdió miatt mindenkinek csak kellemetlensége volt. És a többiek? Ők is így beszéltek. Egyben közös a véleményük. Azt a néhány hónapot nehezen tudják kiheverni. Titokban valamennyien úgy érzik, hogy előttük van még a nagy lehetőség, hogy most csak valami érthetetlen ok miatt mellőzik őket. Talán beléjük oltottak egy életre szóló boldogtalanságot. Igazán csak nagyon kevesen tudják kiheverni. Dallos Máriának talán sikerül. De mi lesz a többiekkel? TANULSÁG Révész Miklóssal, a filmgyár igazgatójával erről beszélgetünk. — Szerintem nem kellene erről írni !— mondja Révész igazgató. Hiszen nincs tovább. Befejeztük. Ezen túl is újra rábízzuk magunkat a Főiskolára. Az volt a legnagyobb hiba, hogy első pillanattól kezdve nem hittek nekünk. Mi megmondtuk, hogy itt a stúdióban csak epizódszínészeket, statisztákat képezünk, ők meg arra gondoltak, hogy sztárok lesznek. Éppen ezekért, amit maga is kinyomozott, nem indítunk több tanfolyamot. Igen, én is azt vallom, hogy sokan közülük itt, ezen a tanfolyamon váltak boldogtalanná. Nem vállalhatunk magunkra ekkora felelősséget. Hogy mi lesz a végzett növendékekkel ? Fiatalemberek, majd csak kiheverik ... ARRA A TANFOLYAMRA 100 FIATALEMBER JELENTKEZETT. AKIKET NEM VETTEK FEL, IGAZÁN NEM HITTÉK VOLNA, HOGY ŐK LESZNEK A BOLDOGABBAK. DALLOS MÁRIA: TÚL JÓZAN VAGYOK. FENT EGY JELENET A JÁTÉK A MÚZEUMBAN" CÍMŰ FILMBŐL LELKES ÉVA