Ifjúsági Magazin, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

szerencsém volt. És meg is szeret­ném ezt a professzor úrnak köszön­ni. Hogy segített. Most mégis itt­hagyom. Nincs már türelmem a gyerekekhez. Ellátom még őket, de már nincs bennem melegség. Így nem szabad csinálni. Ide is egész ember kell! A Képzőművészeti Fő­iskolára megyek modellnek. Én nem általánosítok, nem mondom, hogy mindenkiben, de bennem valami összeomlott. Köszönöm a filmgyár­nak, hogy megismerhettem Jancsó tanár urat, Ranódy Lászlót és Lator Marát. De borzasztó, hogy a vizsga­filmek után nem volt egyetlen egy gesztusuk, ami a befejezés érzetét adta volna. Vártunk valamit. Egy jó szót, egy biztatást. Elszédültünk. Min­denki boldoguljon, úgy, ahogy tud. Én jó nővér lettem volna, ha nem jön­nek .. . Ha nem jön az a hirdetés. És ma sehol sem érzem jól magam. Akkor lennék boldog, hogyha egy hónapból csak hat napot és ez nem sok, csak hat napot filmezhetnék. Mindegy, hogy mit. Istenem lett a film. És azon a tanfolyamon, ott a stúdióban én elhihettem, hogy ne­kem ezt az istent kell szolgálnom«. Bevallom őszintén, hogy szédeleg­­ve jöttem el Dudás Máriától.. . AKI JÓZAN MARID! Dallos Mária húsz éves. A Játék a múzeumban című film női főszere­pét játszotta. »Rosszul csináltam« — válaszol­ja. Civil vagyok. Aztán csapongva beszél arról, hogy milyen nagyszerű volt Gábor Miklóssal együtt játszani. »Én túl józan vagyok ehhez a pályához ... — mondja. Úgysem adnak több san­szont ... De érzem a hangjából, hogy mindez autoszuggesztió. Provokálom. — És ha holnap kapnál egy sze­repet? — Kiugranék a bőrömből — mondja és könnyes lesz a szeme. A Közgazdasági egyetemre jelentkez­tem. — És a statisztálás? — Eddig többször statisztáltam. De mindig szabadságom idején. A vállalattól másképp nem engedtek el. A, a stúdió miatt mindenkinek csak kellemetlensége volt. És a többiek? Ők is így beszéltek. Egyben közös a véleményük. Azt a néhány hónapot nehezen tudják ki­heverni. Titokban valamennyien úgy érzik, hogy előttük van még a nagy lehetőség, hogy most csak valami érthetetlen ok miatt mellőzik őket. Talán beléjük oltottak egy életre szóló boldogtalanságot. Igazán csak nagyon kevesen tudják kiheverni. Dallos Máriának talán sikerül. De mi lesz a többiekkel? TANULSÁG Révész Miklóssal, a filmgyár igaz­gatójával erről beszélgetünk. — Szerintem nem kellene erről ír­ni !— mondja Révész igazgató. Hi­szen nincs tovább. Befejeztük. Ezen túl is újra rábízzuk magunkat a Fő­iskolára. Az volt a legnagyobb hi­ba, hogy első pillanattól kezdve nem hittek nekünk. Mi megmondtuk, hogy itt a stúdióban csak epizódszí­nészeket, statisztákat képezünk, ők meg arra gondoltak, hogy sztárok lesznek. Éppen ezekért, amit maga is kinyomozott, nem indítunk több tan­folyamot. Igen, én is azt vallom, hogy sokan közülük itt, ezen a tan­folyamon váltak boldogtalanná. Nem vállalhatunk magunkra ekkora felelősséget. Hogy mi lesz a végzett növendékekkel ? Fiatalemberek, majd csak kiheverik ... ARRA A TANFOLYAMRA 1­00 FIA­TALEMBER JELENTKEZETT. AKIKET NEM VETTEK FEL, IGAZÁN NEM HIT­TÉK VOLNA, HOGY ŐK LESZNEK A BOLDOGABBAK. DALLOS MÁRIA: TÚL JÓZAN VAGYOK. FENT EGY JELENET A JÁTÉK A MÚZEUMBAN" CÍMŰ FILMBŐL LELKES ÉVA

Next