Ifjúsági Magazin, 1969 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Nagy kéréssel fordulunk a Tisztelt Szer­kesztőséghez. Szeretnénk megtudni, hogy illik-e, joguk van-e a középiskolai diák­otthon nevelőinek a lányok levelét átnéz­ni, a feladó nélküli leveleket elolvastatni, illetve azokat elvenni? Van-e közük ah­hoz, hogy egy lány fiúval levélben kap­csolatot tartson fenn? Eddig az volt, hogy feladóval kaphattunk levelet, de most, ha így kapunk, akkor azt is szóvá teszik. Szeretnénk, ha kérdéseinkre az IM-ben válaszolnának, mert úgy gondoljuk, hogy ezek általános problémák minden diák­otthonban. Nevünket a következmény miatt nem írhatjuk ki! „Középiskolás lányok” Kedves ,,középiskolás lányok”! őszinte véleményünk: nem illik és nincs joguk! De! Nem illik névtelen levelet sem kül­deni, ha az ember valakitől egyenes és nyílt választ kíván, sőt esetleg még segít­séget is! így természetesen az utóbbi el­marad. Azt hittük, jobb barátaitok va­gyunk, több bizalmat érdemlünk! A decemberi szám érdekes címoldala von­ta magára figyelmemet, s ezzel együtt a hozzátartozó cikk: „A szülő 111-szer”. — Szóval elolvastam egy részletet belőle. „Felbátorítottunk 111 16—17 éves budapesti fiatalt” — így kezdődik a cikk. Lehet, hogy önöknek sikerült felbátorítani 111 budapesti fiatalt, de — akaratuktól füg­getlenül sikerült — finoman fogalmazva — felbosszantani egy vidéki fiatalt is. — Mi tagadás, az én vagyok. — Hogy nevetsé­ges és piti dolog egy vidéki ilyen jellegű véleménye . . . ? Lehetséges, de én vállalom azt, ami ezzel jár, és máris menesztek „néhány” kérdést a T. Szerkesztőség fe­lé. 1. Csak Bp.-en élnek szülők, akikről véleményt lehet kérni a fiatalokról? 2. Csak Bp.-en vannak olyan értelmes fia­talok, akik választ tudnak vagy mernek adni a kérdésekre? 3. A lap csak bp.-s fiataloknak szerkesztődik és adódik ki? 4. A vidéki szülők élete már nem is lehet értelmes? 5. A vidéki fiatalok képtelenek megadni a kérdésekre a válaszokat? 6. Vagy h uram bocsá! a lap szerkesztésé­nek idejében már nagyon hideg volt, hogy vidékre is ellátogasson valamelyik mun­katársuk? Nem lehetett volna például azt a cikket kb. így megírni „A szülő 112- szer: Felbátorítottunk 66 vidéki és 66 bu­dapesti fiatalt. . . stb” Csak ezt akartam mondani. Varga Gyula, Kál A kemény, helytálló kritika jól esik, de az igazságtalan élcelődés annál kevésbé. (Lásd 6. pont!) Varga Gyula elég jól is­meri az IM-et, többször személyesen is járt a szerkesztőségben, egy ideig részt­­vett az ifjúsági szerkesztőbizottság mun­kájában, több realitást és jóindulatot vár­tunk tőle. Kérjük, csináljon az elmúl fél­év lapjai alapján statisztikát a vidéki és budapesti cikkek arányáról. Várjuk az eredményt! Elsőéves festőtanuló vagyok. Szeretném, ha a problémámat eltángálnád, hisz te is lehetsz hasonló helyzetben. Egy évvel eze­lőtt megismerkedtem egy velem egykorú lánnyal. Legalább egy hónapig jártam ve­le. Aztán a megbeszélt randíra két osz­tálytársát küldte, és ők elszavalták, mi a dörgés, hogy én már ne számítsak rá. Nagy búsan hazamentem, de hetekig nem tudtam megnyugodni. Mindig rá gondol­tam, őt láttam magam előtt. Tehát ez azt jelenti, hogy beleestem, vagyis szerelmes lettem. A nyáron újból láttam sráccal, az­tán egy-két hónapig rá se gondoltam. De most én is, ő is Szegeden tanulunk, me­gint az emlékezetem körébe furakodott, hisz mindennap látom. Nagyon csinos lány, és sokan buknak rá. És nem hiszem, hogy akárki is annyi mindent megtenne érte, mint én. Hát mit tegyek? Nélküle élni nem tudok. F. Árpád (teljes név és cím) őszinte, véleményt, tanácsot kérsz, hát őszinte leszek, ne álmodozz, ne gondold, hogyha egy jó tündér most szépen kézen fogva visszavezetné ŐT (nagy O, nagy T) hozzád, akkor teljes lenne a boldogság. Hisz kitennéd magad annak, hogy esetleg néhány hét múlva ismét csak két hadse­géde jelenne meg a randin — helyette. És aztán megint nagy búsan akadsz haza­ballagni? ,,Sokan buknak rá” — lehet, hogy ezért lett számodra is megint olyan vonzó? Helyedben keresnék magamnak olyat, akiért érdemes is „annyi mindent megtenni”! A decemberi számodban olvastam a „ked­ves IM” rovatban H. Ilona levelét. Én is elég jó tanuló vagyok, nem vagyok szép sem, azt hiszem jó csaj sem, rendesen be­szélek a felnőttekkel is, mégsem osztom Ilona nézetét. Nem abban, hogy az ember fiúk nélkül nem lehet boldog, mert ez nem igaz. De el tudom képzelni azt, hogy Ilona barátnőjének más a jelleme, a tu­lajdonsága, mint neki, és épp ezért lehet, hogy így boldog. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy H. Ilona, aki eddig ren­des volt, stb. csak úgy egyik napról a másikra olyanná vált, mint barátnője, majd egy hónap múlva ismét visszaválto­zott az eredeti H. Ilonává. Mint a mesé­ben. Az is furcsa dolog, hogy boldogság­nak nevezi azt az állapotot, hogy rende­sen tanul, szülei szeretik. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy elég rende­sen tanulok, a szüleim szeretnek, és még­sem vagyok boldog. Ez nem boldogság. Nem attól boldog az ember, hogy szeretik a szülei, vagy jól tanul. Általában akinek vannak szülei, annak 99%-át szeretik a szülei, és ebből a 99%-ból legalább 20% jól tanul. Tehát ezek mind boldogok? És ha H. Ilona befejezi tanulmányait, és el­megy dolgozni, jól dolgozik, és szeretik a szülei, akkor mindig boldog lesz? Erdődi Katalin, Bp. Kati: nagy fába vágtad a fejszét! Tisztáz­nunk kellene, mi is a boldogság. Ilona úgy látszik másképpen értelmezi, mint te. Van, aki akkor boldog, ha megnyerte a főnye­reményt, vagy szerelmes, vagy megúszta baj nélkül­ a fizikadolit. Ezek valóban fon­tos események, de Ilonánál talán más a helyzet. Ő belement egy játékba, és már nem is saját maga volt, hanem barátnője, akivel annyit vitatkozott és akivel alapjá­ban véve egyáltalán nem értett egyett. At­tól lett boldogtalan, hogy nem érezte jól magát más bőrében. És azt hiszem, itt a dolgok nyitja. Az ember csak akkor lehet tartósan boldog, ha megvan az a so­kat emlegetett lelki egyensúly. (Ami úgy látszik nálad is hiányozhat, mert külön­ben miért keseregnél?) És ehhez az egyen­súlyhoz Ilonánál és nemcsak Ilonánál hoz­zátartozik a nyugodt és barátságos ottho­ni légkör, a szülők szeretete is. Ez előfel­tétel. — Folytassuk a vitát? Várjuk leve­ledet! (FOLYTATÁS A 63. OLDALON) Kedves IM! CÍMLAPUNKON: FŐSZEREPLŐ A BEAT-ZENE LÁSD cikkünket A 16. OLDALON FOTÓ: KRESZ A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG HAVONTA MEGJELENŐ KÉPES FOLYÓIRATA A 14—1­8 ÉVES FIATALOKNAK Főszerkesztő ............Gerencsér Miklós Szerkesztő................Barsnyi Ferenc Művészeti szerkesztő ...............Vadász György Olvasó szerkesztő..........Sarlós Mariann Ifjúsági rovat.....................Hank­óczi Sándor Irodalom .............................Fábián Zoltán Sportrovat............... Peterdi Pál

Next