Ifjúsági Magazin, 1969 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Nagy kéréssel fordulunk a Tisztelt Szerkesztőséghez. Szeretnénk megtudni, hogy illik-e, joguk van-e a középiskolai diákotthon nevelőinek a lányok levelét átnézni, a feladó nélküli leveleket elolvastatni, illetve azokat elvenni? Van-e közük ahhoz, hogy egy lány fiúval levélben kapcsolatot tartson fenn? Eddig az volt, hogy feladóval kaphattunk levelet, de most, ha így kapunk, akkor azt is szóvá teszik. Szeretnénk, ha kérdéseinkre az IM-ben válaszolnának, mert úgy gondoljuk, hogy ezek általános problémák minden diákotthonban. Nevünket a következmény miatt nem írhatjuk ki! „Középiskolás lányok” Kedves ,,középiskolás lányok”! őszinte véleményünk: nem illik és nincs joguk! De! Nem illik névtelen levelet sem küldeni, ha az ember valakitől egyenes és nyílt választ kíván, sőt esetleg még segítséget is! így természetesen az utóbbi elmarad. Azt hittük, jobb barátaitok vagyunk, több bizalmat érdemlünk! A decemberi szám érdekes címoldala vonta magára figyelmemet, s ezzel együtt a hozzátartozó cikk: „A szülő 111-szer”. — Szóval elolvastam egy részletet belőle. „Felbátorítottunk 111 16—17 éves budapesti fiatalt” — így kezdődik a cikk. Lehet, hogy önöknek sikerült felbátorítani 111 budapesti fiatalt, de — akaratuktól függetlenül sikerült — finoman fogalmazva — felbosszantani egy vidéki fiatalt is. — Mi tagadás, az én vagyok. — Hogy nevetséges és piti dolog egy vidéki ilyen jellegű véleménye . . . ? Lehetséges, de én vállalom azt, ami ezzel jár, és máris menesztek „néhány” kérdést a T. Szerkesztőség felé. 1. Csak Bp.-en élnek szülők, akikről véleményt lehet kérni a fiatalokról? 2. Csak Bp.-en vannak olyan értelmes fiatalok, akik választ tudnak vagy mernek adni a kérdésekre? 3. A lap csak bp.-s fiataloknak szerkesztődik és adódik ki? 4. A vidéki szülők élete már nem is lehet értelmes? 5. A vidéki fiatalok képtelenek megadni a kérdésekre a válaszokat? 6. Vagy h uram bocsá! a lap szerkesztésének idejében már nagyon hideg volt, hogy vidékre is ellátogasson valamelyik munkatársuk? Nem lehetett volna például azt a cikket kb. így megírni „A szülő 112- szer: Felbátorítottunk 66 vidéki és 66 budapesti fiatalt. . . stb” Csak ezt akartam mondani. Varga Gyula, Kál A kemény, helytálló kritika jól esik, de az igazságtalan élcelődés annál kevésbé. (Lásd 6. pont!) Varga Gyula elég jól ismeri az IM-et, többször személyesen is járt a szerkesztőségben, egy ideig résztvett az ifjúsági szerkesztőbizottság munkájában, több realitást és jóindulatot vártunk tőle. Kérjük, csináljon az elmúl félév lapjai alapján statisztikát a vidéki és budapesti cikkek arányáról. Várjuk az eredményt! Elsőéves festőtanuló vagyok. Szeretném, ha a problémámat eltángálnád, hisz te is lehetsz hasonló helyzetben. Egy évvel ezelőtt megismerkedtem egy velem egykorú lánnyal. Legalább egy hónapig jártam vele. Aztán a megbeszélt randíra két osztálytársát küldte, és ők elszavalták, mi a dörgés, hogy én már ne számítsak rá. Nagy búsan hazamentem, de hetekig nem tudtam megnyugodni. Mindig rá gondoltam, őt láttam magam előtt. Tehát ez azt jelenti, hogy beleestem, vagyis szerelmes lettem. A nyáron újból láttam sráccal, aztán egy-két hónapig rá se gondoltam. De most én is, ő is Szegeden tanulunk, megint az emlékezetem körébe furakodott, hisz mindennap látom. Nagyon csinos lány, és sokan buknak rá. És nem hiszem, hogy akárki is annyi mindent megtenne érte, mint én. Hát mit tegyek? Nélküle élni nem tudok. F. Árpád (teljes név és cím) őszinte, véleményt, tanácsot kérsz, hát őszinte leszek, ne álmodozz, ne gondold, hogyha egy jó tündér most szépen kézen fogva visszavezetné ŐT (nagy O, nagy T) hozzád, akkor teljes lenne a boldogság. Hisz kitennéd magad annak, hogy esetleg néhány hét múlva ismét csak két hadsegéde jelenne meg a randin — helyette. És aztán megint nagy búsan akadsz hazaballagni? ,,Sokan buknak rá” — lehet, hogy ezért lett számodra is megint olyan vonzó? Helyedben keresnék magamnak olyat, akiért érdemes is „annyi mindent megtenni”! A decemberi számodban olvastam a „kedves IM” rovatban H. Ilona levelét. Én is elég jó tanuló vagyok, nem vagyok szép sem, azt hiszem jó csaj sem, rendesen beszélek a felnőttekkel is, mégsem osztom Ilona nézetét. Nem abban, hogy az ember fiúk nélkül nem lehet boldog, mert ez nem igaz. De el tudom képzelni azt, hogy Ilona barátnőjének más a jelleme, a tulajdonsága, mint neki, és épp ezért lehet, hogy így boldog. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy H. Ilona, aki eddig rendes volt, stb. csak úgy egyik napról a másikra olyanná vált, mint barátnője, majd egy hónap múlva ismét visszaváltozott az eredeti H. Ilonává. Mint a mesében. Az is furcsa dolog, hogy boldogságnak nevezi azt az állapotot, hogy rendesen tanul, szülei szeretik. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy elég rendesen tanulok, a szüleim szeretnek, és mégsem vagyok boldog. Ez nem boldogság. Nem attól boldog az ember, hogy szeretik a szülei, vagy jól tanul. Általában akinek vannak szülei, annak 99%-át szeretik a szülei, és ebből a 99%-ból legalább 20% jól tanul. Tehát ezek mind boldogok? És ha H. Ilona befejezi tanulmányait, és elmegy dolgozni, jól dolgozik, és szeretik a szülei, akkor mindig boldog lesz? Erdődi Katalin, Bp. Kati: nagy fába vágtad a fejszét! Tisztáznunk kellene, mi is a boldogság. Ilona úgy látszik másképpen értelmezi, mint te. Van, aki akkor boldog, ha megnyerte a főnyereményt, vagy szerelmes, vagy megúszta baj nélkül a fizikadolit. Ezek valóban fontos események, de Ilonánál talán más a helyzet. Ő belement egy játékba, és már nem is saját maga volt, hanem barátnője, akivel annyit vitatkozott és akivel alapjában véve egyáltalán nem értett egyett. Attól lett boldogtalan, hogy nem érezte jól magát más bőrében. És azt hiszem, itt a dolgok nyitja. Az ember csak akkor lehet tartósan boldog, ha megvan az a sokat emlegetett lelki egyensúly. (Ami úgy látszik nálad is hiányozhat, mert különben miért keseregnél?) És ehhez az egyensúlyhoz Ilonánál és nemcsak Ilonánál hozzátartozik a nyugodt és barátságos otthoni légkör, a szülők szeretete is. Ez előfeltétel. — Folytassuk a vitát? Várjuk leveledet! (FOLYTATÁS A 63. OLDALON) Kedves IM! CÍMLAPUNKON: FŐSZEREPLŐ A BEAT-ZENE LÁSD cikkünket A 16. OLDALON FOTÓ: KRESZ A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG HAVONTA MEGJELENŐ KÉPES FOLYÓIRATA A 14—18 ÉVES FIATALOKNAK Főszerkesztő ............Gerencsér Miklós Szerkesztő................Barsnyi Ferenc Művészeti szerkesztő ...............Vadász György Olvasó szerkesztő..........Sarlós Mariann Ifjúsági rovat.....................Hankóczi Sándor Irodalom .............................Fábián Zoltán Sportrovat............... Peterdi Pál