Ifjúsági Magazin, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
„EXPORT — IMPORT” Év elején az ember általában leltárt készít a múlt év eseményeiről, érdekesebb élményeiről. Rövid áttekintést szeretnénk adni arról, kik is vendégszerepeltek nálunk 1970-ben, és kik képviselték a hazai színeket külföldön. Előbb lássuk vendégeinket! 1970 tavaszán Count Basie és nagyzenekara adott koncertet az Erkel Színházban a jazzkedvelők nagy örömére. Májusban másodszor láttuk vendégül a jazz koronázatlan királynőjét, Ella Fitzgeraldot, aki most is elbűvölte nemcsak az Erkel Színház közönségét, hanem az egyenes rádióadás segítségével a rádióhallgatókat is. Igen sok neves jazzmuzsikus érkezett a Székesfehérvári Videoton Jazzfesztiválra és a Ceglédi Ifjúsági Jazztalálkozóra. A beatrajongók régi ismerősöknek kijáró lelkesedéssel várták a Nashvile Teers együttest. Ray Philips és Arthur Sharp a „régi volt”, de az új együttes bizony csalódást okozott. Júliusra a Tremeloesegyüttest vártuk, és végül „lekvárt” (Marmalade-együttes) kaptunk. Kár, hogy a Kisstadion nem telt meg, mert a világ egyik legjobb és legnépszerűbb vokálegyüttesének tapsolhattunk. A velük egy műsorban fellépő Flying Machine együttes — amely Budapest után országjáró körúton vett részt — okozta a legnagyobb meglepetést. Előzőleg semmit sem tudtunk róluk, most viszont kiváló játékuk után szívesen látnánk őket még egyszer. És most röviden tekintsük át, kik is jártak a múlt évben hazai művészeink közül idegenben. Egy szóval azt felelhetnénk, hogy mindenki. (A „leltárhelyhiány” miatt elnézést kérünk mindazoktól, akik a felsorolásunkból kimaradtak.) Az Omega-együttes nagy dél-európai turnéján bejárta Jugoszláviát, átutazott Olaszországon, fellépett Nizzában és Cannes-ban, és végül negyedik helyet szerzett a Palma de Mallorcában megrendezett Barbarella nemzetközi popfesztiválon. Az Omegások közül hárman, Tokióban a Gyöngyhajú lány című dallal részt vettek egy nemzetközi fesztiválon, és 46 ország közül 3. helyet szereztek. A Metró sem panaszkodhat. Tavasszal Nyugat-Berlinben léptek fel a Magyar Napok keretében, augusztusban pedig negyvenezer fiatal előtt muzsikáltak a finnországi Turkuban megrendezett háromnapos mammutfesztiválon. A Bergendi-együttes Svájcban játszott két hónapig, az Echo nyár eleje óta pedig Kelet-Berlin fiatalságának a kedvence. Többször szerepeltek a rádióban és a tv-ben, kislemezük is megjelent. A Neoton rövid ideig Jugoszláviában, a Scampolo pedig Ausztráliában vendégszerepelt. Az Express „rendes” szovjetunióbeli útján kívül Hannoverben játszott két hétig. Legmesszebbre a Pannóniából alakult Hunnia- és a Syriusegyüttes jutott. Az előbbi Szudánba, ahol Khartumban lépett fel, a Syrius pedig Ausztrália huszonkét városában adott hangversenyt. És hogy ne csak az együttesek útjairól írjunk, íme, a szólisták külföldi szereplései: Koncz Zsuzsa Nyugat-Németországban adott koncerteket. Zalatnay Cini részt vett a sopoti fesztiválon, Harangozó Teri Jugoszláviában vendégszerepelt. Máthé Péter és Ambrus Kyri, Szécsi Pál és Sárosi Katalin Kubában jártak. Poór Péter és Magay Klementina többek között az NDK-ban lépett fel. Ennyit vázlatosan a múlt év könnyűzenei „export-importjáról”. Reméljük, az ez évi mérleg legalább ilyen kedvező lesz! MELANIE ÉS FREDA Míg a hatvanas évek popzenéjében az angol énekesnők döntő fölényben voltak, ma inkább az amerikaiak „törtek előre”. A régi nagyok, mint Lulu, Sandie Shaw vagy Cilia Black, már régen nem jelentkeztek új slágerrel. Most két érdekes egyéniségű amerikai énekesnő, Melanie és Freda Payne került az élvonalba. A Lay down című dal Melanie előadásában első helyezést ért el a Bill Board százas lemezlistáján, Jagger Richard híres szerzeménye, a Ruby Tuesday pedig ugyancsak az ő tolmácsolásában a NME helyezett számai közé került. Melanie Safka 23 éves, olasz származású. New Yorkban született. Édesanyja is bluesénekesnő volt. Először színésznő szeretett volna lenni, már az iskolai évek alatt is énekelt. Nagy sikerét felfedezőjének (férjének), Peter Schekeryknek köszönheti. Stílusa a protest és a folksong sajátos keveréke. Szerzeményeiben az amerikai fiatalság problémáiról, személyes élményeiről, a békéről és a szerelemről énekel. Woodstockban és a Wightszigeti fesztiválon is fellépett. Egyébként kedveli a soul-zenét, Bob Dylan és a Beatles-együttes a kedvence. ,,A béke hercegnőjének” — ahogy Angliában nevezik — híres kislemezei, például a Peace will come, What have they done to my song, Ma. Nagylemeze, a Candles in the rain is a legjobb albumok között szerepel. Freda Payne, a szép néger énekesnő üstökösként tört fel a slágerlista élére. Band of gold című száma — melyen popzenés elemek és jazzhatások is találhatók — világsiker lett. Eddig inkább a jazzrajongók előtt volt ismert. Berry Gordy, az amerikai zenei élet egyik tekintélyes képviselője már 15 éves korában felismerte tehetségét. Azóta olyan világhírű jazz-zenészek kísérték énekét, mint Duke Ellington, Count Basie és Lionel Hampton. nm 35