Ifjúsági Magazin, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
ség féltékenykedése, a törökök ellenséges magatartása (az egyik háromszögelést végző mérnököt munkája közben ölte meg a török határőr golyója). Sarkában a kormányszervek gyanakvásai Széchenyit és munkatársait állandóan figyelték. Mindezek nem szegték kedvét. „Kora reggeltől késő estig, gyakran a holdvilág mellett is tevékeny munkában voltak.” Gyakran akadoztak az élelmiszerszállítások, sokszor a szabad ég alatt kellett halniuk, mégis dolgoztak. Vásárhelyi és mérnökei a fizikai dolgozókkal együtt vállalták a nélkülözéseket, s amikor a munkásoknak nem tudtak jobbat biztosítani, maguk is a szabad ég alatt töltötték az éjszakát. Sokan megbetegedtek, Vásárhelyi is. Széchenyi jegyezte fel: „...a magyart, ha hazafi, nem arra kell inteni, hogy kötelességét teljesítse, hanem hogy lelkiismeretes munkálkodásával túlságba ne menjen”. 1833-tól a kormány a munkálatokra részletekben mindössze 510 000 forintot utalt ki, Ferenc császár halálával azonban ezt is beszüntette. Széchenyi 1836. szeptember 21-i levelében írja: „Barátom, megint változtak az idők, s nincs pénz ... így állunk. Egyébként a felső-dunai munkák, Tisza körüliek éppen így szakíttattak félbe. Én igen átláthatom önnek keserű helyzetét s ezért 25-én magam pénzéből, melyet fel kell venni, a gőzhajó által mindenesetre 5000 pengőt, de reményem 10 000-et küldenek. Nehezen esik, tudja Isten, de bajtársamat ily gyáván, mint mivelünk bántak, elhagyni nem bírom . .. Saját erszényemből többet, legalább az idén, nem tehetek. Eszközöljön tehát azon 10 000 pengővel, melyet küldenek annyit, mint Krisztus a két hallal és két kenyérrel (vagyis tegyen csodát. Szerk.) Mindenekelőtt pedig ne búsuljon, mert borúra derű . .. ön pedig mindezekről ne szóljon. Mutassa magát, mennyire lehet, vígan .. Vásárhelyit a pénzbeszüntetés váratlanul érte. Anyagi lehetőség hiányában nem tudták megvalósítani a teljes elképzelést, de eltávolították a hajózás legfőbb akadályait, megépítették a vontatóutat, s a forgalom még az 1837-es esztendőben megindult. Ekkor az Országos Építészeti Főigazgatóság első hajózási mérnökévé nevezik ki Vásárhelyit. Pesten élhet családja körében, és viszonylag nyugodtabban dolgozhat. Ez az idő tudományos munkásságának is a leggazdagabb korszaka. KÖVETKEZIK A TISZAVÖLGY SZABÁLYOZÁSA 1823—38-ig térképezte a Dunát. Elkészítette az akkori Magyarország egész területét felölelő vízrajzi térképet, feltüntetve a tervezett csatornák partjainak magasságát is. Meghatározta a Duna és mellékfolyóinak tengerszínt feletti magasságát. Ezeket Vásárhelyi-féle magasságoknak nevezték. 1840-ben megtörtént a Duna, a Tisza, a Körösök, a Berettyó, a Bodrog és részben a Maros és a többi mellékvíz térképezése, valamint részben a Rábáé, a Dráváé és a Muránál a Száváé és a Kulpáé. A Tiszáról azok a Vásárhelyi-felvételeknek nevezettek készültek el, melyeknek szakszerűsége, pontossága méltán keltettek csodálatot külföldön is, hiszen akkor hasonlókra világszerte nem volt példa. És 1841-ben elérte, amit magyar mérnök egyáltalában elérhetett a Habsburg-monarchiában, hajózási felügyelő és igazgatóhelyettes lett. 1845-ben Széchenyi lesz a közlekedési bizottmány elnöke és a Tiszaszabályozás királyi biztosa. E minőségében létrehozza a „vízszerkezeteknek” megfelelő helyi társulatokat, ezek szövetségéből pedig a Tiszántúli társulatot. Igazgató-főmérnökké és egyben a munkálatok vezetőjévé Vásárhelyi Pált választják meg, mert „a Tisza természetét és terepviszonyait nálánál jobban senki nem ismerte”. A kamara a kiadásokra 150 000 Ft-ot utalványoz, a megyék szolgáltatják a munkaerőt, a gyalogos és igás napszámosokat, a szállást, ezenkívül Széchenyi szerez kölcsönt is. Az 1844 tavaszán kezdődő árvíz csak 1845 őszén vonult le, a veszély és a nyomorúság a megyei urakat is a szabályozás mellé hangolta. Április 1-én a nádor Vásárhelyit a Tisza-szabályozás tervének elkészítésére szólítja fel. A benyújtásig mindössze egy hét áll rendelkezésére. Ennyi idő alatt egy az egész Tisza-völgyre vonatkozó tervet kidolgozni lehetetlen lett volna, ezért a részletes tervet csak a felső szakaszról — Tiszaújlaktól Tiszafüredig — nyújtja be „Előleges Javaslataként, megadva a szabályozás elvi szempontjait. Az egész Tisza-völgyre vonatkozó elképzeléseit — térképekkel, rajzokkal, költségvetéssel kiegészítve — csak 1846. március 25-én. VÁSÁRHELYI FŐMŰVE A TISZA-SZABÁLYOZÁSI TERV Javaslata szerint „A szabályozás 1) az átvágások tervezésével és a munkaerő kimutatásával kezdődik meg, s azután 2) a töltések a munkaerővel együtt hozatnak javaslatba”. „Minthogy az átvágások által a Tisza medrét és tükrét alább fogja szállítani és útja ... rövidül, ez által... sebessége is növekedik, ... az átvágások haszna mind az árvizek csökkentésére, mind a hajózásra nézve tiszta haszon”. Az átvágások és töltések együttes alkalmazását ajánlja. Ez az új a tervben. Hangsúlyozza, hogy a szabályozási terveket nem szabad mereven kezelni, a gyakorlati tapasztalatok módosításokat is szükségessé tehetnek. A terv hűen tükrözi Vásárhelyi széles körű gyakorlati tapasztalatait, látókörét és hidrológiai szaktudását. Ez volt korának legzseniálisabb folyamszabályozási terve. Megvitatására a Társulat 1846. április 8-i ülésén került sor. Vásárhelyinek a jelenlevő megyei urak hozzá nem értése és gáncsoskodása ellen kellett tervét megvédenie — ez a túlhajtott munkában egyébként is kimerült embert annyira megviselte, hogy ott a gyűlésen szívrohamot kapott, és még aznap este — ötvenegy éves korában