Ifjúsági Magazin, 1972 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
Művész tanár Negyvenéves múlt. Másfél évtizede tanít szülővárosában, Sárváron. Éppen tíz éve — kitűnő eredménnyel — vezeti a városi művelődési központ felnőtt képzőművészeti körét. Szombathelyen érettségizett, majd Budai Lajos György növendéke lett Pécsett a Pedagógiai Főiskolán. A rajz-történelem szaktanári diploma nem elégítette ki ambícióit. Művészi felkészültséggel került ki a főiskoláról. Magabiztos tudatossággal vállalta a vidéken élés erkölcsi, anyagi s művészi gondjait. Rajztanár és festőművész. Alkotó, tehát kettős megterhelést bíró pedagógus. Hivatásszerűen tevékenykedik az iskolában folyó esztétikai nevelésben. Tudja, hogy az esztétikai érzék kifejlesztése, a tanuló és a műalkotás közötti helyes kontaktus megteremtése segíti elő a szocialista embereszmény kifejlődését. Vörös Ferenc érzelmi telítettségű tanár-festő, hivatott és értő művelője annak a nemes törekvésnek, mely azért folyik, hogy életünk kísérője a szép legyen. OILD.J. MŰVÉSZETI GYAPOJÚSZÁLLAL VARRT MESÉK Lieber Éva kiállítása május 6-tól 20-ig várja a látogatókat a budapesti Műcsarnok kamaratermében. Lieber Évát festőművészként ismerik. Most mégis kizárólag textilmunkákat, faliszőnyegeket állított ki. Festőművész tehát vagy textiltervező? — Mindkettő. Illetve... A Képzőművészeti Főiskolán mint grafikus végeztem. A Főiskola után festeni kezdtem. És festek ma is. De öt-hat évvel ezelőtt felfedeztem magamnak egy másik világot: a textilt. Ebben a csodálatos, színes, kézhez simuló anyagban először az a lehetőség ragadott meg, hogy többet és mást tudok vele elmondani, mint a képeimmel. Lieber Éva maga varrja szőnyegeit, faliképeit. Legtöbbször ő festi a fonalakat a maga álmodta színekre. Ragyogóan színes — és „színtelen” is tud lenni. Egyik nagy szőnyege durva zsákvászon-alapra, festetlen spárgából — ahogyan nevetve bevallotta — a fregolikon használt ruhaszárító kötelekből készült. Elszáradt virágszárak ölelkeznek ezen a szőnyegen — színük a zsákvászon és a kenderspárga eredeti színe. Hogyan született ez a munka? — Festőművész férjemmel télen a zsennyei művésztelepen jártunk. Kisétáltunk a Rába-partra, amelyet elborítottak a nyár elszáradt virágai, tüskés kórók, bogáncsok, csontkeményre fagyott zörgő szárak. Kifehéredtek a zúzmarától, színtelenek voltak és csodaszépek. Ezt akartam visszaadni. Lieber Éva találkozik a mesékkel, és szőnyegbe szövi őket Motívumai mindig valóságosak és sohasem egészen azok. Arany és narancssárga színekben ragyogó fákat rajzol a fonallal, fehér csipkevirágokat, gyöngyös sörényű táltosokat, „zöld erdőben, zöld mezőben” sétáló ékes pávákat, hagymakupolás mese-templomokat. Gazdag elbeszélő kedvvel formálja képpé, szőnyeggé oket Valóságból és képzeletből. Kernács Gabriella