Ifjúsági Magazin, 1972 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

Művész tanár Negyvenéves múlt. Másfél évtizede ta­nít szülővárosában, Sárváron. Éppen tíz éve — kitűnő eredménnyel — vezeti a városi művelődési központ felnőtt képző­művészeti körét. Szombathelyen érettségizett, majd Bu­dai Lajos György növendéke lett Pécsett a Pedagógiai Főiskolán. A rajz-történe­lem szaktanári diploma nem elégítette ki ambícióit. Művészi felkészültséggel került ki a főiskoláról. Magabiztos tudatosság­gal vállalta a vidéken­ élés erkölcsi, anya­gi s művészi gondjait. Rajztanár és fes­­tőművész. Alkotó, tehát kettős megter­helést bíró pedagógus. Hivatásszerűen tevékenykedik az iskolában folyó eszté­tikai nevelésben. Tudja, hogy az esztéti­kai érzék kifejlesztése, a tanuló és a műalkotás közötti helyes kontaktus meg­teremtése segíti elő a szocialista ember­­eszmény kifejlődését. Vörös Ferenc érzelmi telítettségű ta­nár-festő, hivatott és értő­­ művelője an­nak a nemes törekvésnek, mely azért fo­lyik, hogy életünk kísérője a szép legyen. OILD.J. MŰVÉSZETI GYAPOJÚSZÁLL­AL VARRT MESÉK Lieber Éva kiállítása május 6-tól 20-ig várja a látogatókat a budapesti Mű­csarnok kamaratermében. Lieber Évát festőművész­ként ismerik. Most mégis kizárólag textilmunkákat, faliszőnyegeket állított ki. Festőművész tehát vagy textiltervező? — Mindkettő. Illetve... A Képzőművészeti Főiskolán mint grafikus végez­tem. A Főiskola után festeni kezdtem. És festek ma is. De öt-hat évvel eze­lőtt felfedeztem magamnak egy másik világot: a textilt. Ebben a csodálatos, színes, kézhez­ simuló anyagban először az a lehetőség ragadott meg, hogy többet és mást tudok vele elmondani, mint a képeimmel. Lieber Éva maga varrja szőnyegeit, faliképeit. Legtöbbször ő festi a fona­lakat a maga­ álmodta színekre. Ragyogóan színes — és „színtelen” is tud lenni. Egyik nagy szőnyege durva zsákvászon-alapra, festetlen spárgából — ahogyan nevetve bevallotta — a fregolikon használt ruhaszárító kötelekből készült. Elszáradt virágszárak ölelkeznek ezen a szőnyegen — színük a zsák­­vászon és a kenderspárga eredeti színe. Hogyan született ez a munka? — Festőművész férjemmel télen a zsennyei művésztelepen jártunk. Kisétál­tunk a Rába-partra, amelyet elborítottak a nyár elszáradt virágai, tüskés kó­rók, bogáncsok, csontkeményre fagyott zörgő szárak. Kifehéredtek a zúzma­rától, színtelenek voltak és csodaszépek. Ezt akartam visszaadni. Lieber Éva találkozik a mesékkel, és szőnyegbe szövi őket Motívumai min­dig valóságosak és sohasem egészen azok. Arany és narancssárga színekben ragyogó fákat rajzol a fonallal, fehér csipke­virágokat, gyöngyös sörényű tál­tosokat, „zöld erdőben, zöld mezőben” sétáló ékes pávákat, hagymakupolás mese-templomokat. Gazdag elbeszélő kedvvel formálja képpé, szőnyeggé oket Valóságból és képzeletből. Kernács Gabriella

Next