Ifjúsági Magazin, 1974 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

összesívtuk a MESTEREKET A kalocsai 619-es szakmunkásképző intézetben három évvel ezelőtt kezdtek fodrásztanulókat is oktatni. A kör­nyékbeli mesterek akkortól nem Kunszentmiklósra küld­ték a lányokat, ahol elődeik tanultak, mert a kunszent­­miklósi iskola hétfőről másik napra tette az oktatás nap­ját. Márpedig a fodrászszakmában — ez köztudott — a hétfő a legcsöndesebb, ilyenkor tartanak a kisiparosok szünnapot. Ezért keresték fel Kaszap Antal igazgatót, s felkérték, vállalja ezután a kalocsai iskola a lányok elmé­leti képzését. — Rövid volt a dicsőségünk — mondja az igazgató. — Miránk is hamar megharagudtak a mesterek. Különösen a solti Joó Mihály. Egyrészt, mert szigorúan odafigyelünk a szakmunkástörvény betartására, másrészt mert nekünk is gondot okozott az a bizonyos hétfői nap. Joó Mihály másodmagával fel is keresett, s megpróbált kioktatni, hogy miképpen végezzem ezután a dolgomat. Figyelmez­tetett, hogy ha nem hajlok, elviszik az iskolából vala­mennyien a fodrásztanulókat. Arról azonban­­megfeled­kezett, hogy a törvényt valamennyi iskola komolyan ve­szi. — Mi adott okot a vélemények ütközésére? — A munkaidő. Ez nem haladhatja meg a heti negy­venkét órát. A két iskolai tanítási nap elvisz ebből az időből tizennégyet, a műhelybeli foglalkoztatásra marad tehát huszonnyolc. Mégpedig úgy, hogy napi hét óránál nem lehet hosszabb a tanulók munkaideje. — Madár Margit, aki a solti Joó Mihály tanulója, ti­zenkét órás munkaidőről panaszkodott... — Tudunk róla. Itt, az igazgatói irodában is elmondta. S nemcsak ő. Az osztálykönyvben — ezt igazolhatja Ko­vács tanár úr, az osztályfőnök is — sok tanuló neve mel­lett áll a bejegyzés a hosszabb munkaidőről, a vasárnapi munkáról. Az iskola vezetője összehívta a mestereket, s elmondta nekik, hogy a törvény értelmében milyen jogaik és köte­lességeik vannak. Tapasztalatai szerint azóta csökkent az átlagmunkaidő és többé-kevésbé megszűnt a vasárnapi foglalkoztatás is. — Többé-kevésbé? — Sajnos, az elsős gyerekek nem szólnak. Többnyire a szülők sem. Nem legenda ugyanis, hogy sok szülő ne­héz pénzeket fizet a mestereknek azért, hogy a gyereket felvegyék tanulónak. Igyekeznek a későbbiekben is sze­met hunyni, mert azt tartják fontosnak, hogy a gyerek megszerezze a bizonyítványt, s a helyén maradhasson. Bármi áron. KOTRENCZ JULIANNA JOÓ MIHÁLY MŰHELYÉBEN DOLGOZIK KASZAP ANTAL IGAZGATÓ KOVÁCS OSZTÁLYFŐNÖK DELI JULIANNA MÁSODÉVES SZAKMUNKÁSTANULÓ G. NAGY MÁMA IS TAN­ÚSÍTHAT­JA, HOGY KÁROLYINÉ „BELÉPŐDÍJAT” KÉR TANÍTVÁNYAITÓL

Next