Ifjúsági Magazin, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
REPÜLÖK Az egyiket az egész világ látta. A képernyők közelre hozták fémruhás testét, hallottuk hangját. Láttuk, amint elsőként teszi lábát a Holdra. Iszonyúan magasra ível a tudás. Oly messze láttunk, mint még soha. Eljutott oda, leszállt, kiment. Lépegetett, megfigyelt, mért. Beszélt. Mi is ott voltunk vele, csodáltuk őt, irigyeltük. És örültünk. Olyan sokan voltunk, olyan sokan, öt nézve éreztük egymást, egymás jó erejét. ő volt az egyik. A másikat kevesen látták. ő is repült. Olykor alig száz méterre a földtől, ő is megfigyelt, bemért, számítgatott. Beszélt is, őt is gépek vették körül. Ha megnyomott egy gombot, tonnányi halál zuhant a mélybe. Egy másik gombnyomásra fehér por rágta le órák alatt a dzsungel leplét. Kis, keskeny szemű emberek futkostak odalenn. Menekültek, bújtak, szembeszálltak. Gombnyomás — felporzott közöttük a szárazföld, tűz égette el életüket. Iszonyúan mélyre ível a tudás. Ezt az embert kevesen látták. Sokan semmit sem láttak többé. Ő volt a másik. Ne felejtsétek el, ezek ketten testvérek voltak.