Ifjúsági Magazin, 1977 (13. évfolyam, 1-11. szám)
1977-03-01 / 3. szám
stílust kialakítani magának — és nagyobb lehetőséget biztosítani az utóbbiaknak. Cinit — Zalatnay Saroltát — nem kell bemutatni. Várszegi Éva, a néhai Mikrolidból igazolt át, Postássy Juli a konzervatórium jazz-ének tanszakára járt. Cini 1975-ben járt a tengerentúlon, és ott látta Gloria Gaynor, Tina Turner programját. Hazajövetele után a látottak és hallottak tapasztalatai alapján alapította új együttesét. Az alapképlet tehát: egy sztár és két háttér, úgynevezett backing énekes, ők is mindent saját maguk készítenek, pontosabban Zalatnay Sarolta. A női vokálok között egy újfajta — mint ahogy a felállásból is látszik —, új lehetőséget akarnak kipróbálni. Ha röviden össze akarjuk foglalni női együtteseink helyzetét, azt mondhatjuk: felkészült, zenei múlttal rendelkező, ambiciózus lányok alkotják a hazai vokál-spektrumot. Mindannyian MIKKOLID megtanulták, hogy a jó és új dalok mellé mozogni és táncolni is kell, azaz látvánnyal is szórakoztatni kell a közönséget, és ezt a látványt át lehet vinni, érvényesíteni kell a lemezeken is. Azaz egy lemezt hallgatva az ember „lássa is a zenét”. Műfajukban, hitvallásaikban egységesek és különbözőek is. Van ahol egyforma hangsúlyt kap a látvány és az éneklés mellett a hangszeren játszás igénye (Mikrolid). Van ahol nagy műgonddal igyekeznek kialakítani a meghatározás — vokális pop-show — diktálta követelményeket és ehhez nagy segítséget nyújt az állandó, stabil, megbízható színvonalú zenekar (Kócbabák és a Neoton). És van ahol a plusz kettőből áll a vokál (Cini és a Tiniknél). Mindannyiukban él az újítás természetes izgalma, és mindannyiukat aggasztja a könnyűzenei szórakoztató műfaj bizonytalansága. Lassanként nem marad más hátra, minthogy jóindulatú szurkolásunk mellett most már egy új kérdést, vagy felszólítást tegyünk közzé a rockzenészek között, amely körülbelül így hangzana: Keresd a férfit* FEJÉR ZOLTÁN