Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
munkahelyükön is. Emellett rutinszerzésként rendszeresen statisztálnak színházakban és filmforgatásoknál. Nem járnak rosszul velük, mert felelősségteljes emberek játsszák az apró epizódszerepeket is. Az esti filmszínészképzősöknek mindennap be kell járniuk a főiskolára, nemcsak este. Általában reggel 8—10-ig tartják az akrobatika és a színpadimozgás-órákat. Délutánonként 3—6-ig a filmszínész és a színpadi mesterséget tanulják. Nem hiányzik a tananyagból a művelődéstörténet, a filozófia, a beszédtechnika, az ének- és hangképzés, valamint a zeneelmélet sem. Akrobatika órára látogattunk el. Pintér Tamás adjunktus, egykori öttusázó, alaposan megdolgoztatja a filmszínészjelölteket. Különböző ugrásokat, eséseket tanulnak. — A későbbiekben megtanítom őket a színpadi verekedésre, vívásra és lovaglásra. Megtanulnak autót vezetni és bonyolult technikai, fizikai felkészültséget igénylő gyakorlatokat elvégezni, amelyeket remekül tudnak majd kamatoztatni a kalandfilmekben. Pintér Tamás hosszú évek óta tanítja a főiskolásokat. Volt tanítványai között számos — ma már — neves színész található. Van összehasonlítási alapja. — Mi a különbség az esti és a nappali főiskolás növendékek között ? — Nem szeretnék különbséget tenni. Ezek a fiatalok szorgalmasak, ügyesek. Nagyon kellemes társaság. A nappali főiskolásoknak könnyebb a dolguk. Amikor végeznek, várják őket a színházi szerződések. Az esti színészképzősök nem kaptak garanciát arra, hogy szerződéseket nyomunk a markukba. Csak működési engedélyt kapnak, ami fellépésre jogosítja őket. Hogy ki válik be igazán, arra nehéz ma még tippelni. Statisztaként Érzek némi bizonytalanságot az adjunktus szavaiban, ők tizenegyen, a négy lány és a hét fiú viszont bizakodók. Mi mással lehetne magyarázni, hogy szeptember — a tanfolyam beindulása — óta, többen is kiléptek a munkahelyükről és kizárólag abból a pénzből élnek, amit a színházaknál és filmforgatásoknál statisztaként keresnek. Ez pedig édeskevés. Egy-egy színházi némaszerepért 80—100 forintot kapnak. A filmeknél sem jön be több. Jó esetben havi 1400—1500 forint. Németh László 32 éves. Középmagas, erősen kopaszodó fiatalember. Vastag bajuszával könyvelőnek nézné az ember. Persze a filmekhez nemcsak hősszerelmesek kellenek. A Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál dolgozott tizenöt éven keresztül, mint műszaki előkészítő. Gépipari technikumot végzett. Amikor kilépett, közölték vele, hogy vezetőnek akarták kinevezni. „Lehet, hogy ezzel etettek” — mondja. Tény: az átlagfizetése 4950 forint volt. Érett emberként hagyta ott megszokott munkahelyét, biztos jövedelmét. Miért? — Soha nem voltam megelégedve azzal, amit csináltam. Mostohaapám erőltette rám a gépipart. A lelkem mélyén mindig a művészetek felé vonzódtam. 1974 óta a KISZ Művészegyüttes irodalmi színpadán szerepeltem. A főiskola felhívására rögtön jelentkeztem. — Mennyi most a keresete? — Nem sok. A Madách Színházban a Spanyol Izabellában és a Tartuffe-ben szerepelek. Ez havonta 5—600 forintot jelent. A forgatásokból is bejön ennyi. Decemberben pár napig Mikulás voltam a Corvin előtt. Ez volt eddig a legkifizetődőbb „szerepem”, 2500-at kaptam érte. Kevés a pénz, nem vitás, de szerencsére van megtakarított pénzem, amiből pótolom a hiányokat. — Arra nem gondolt, hogy mi lesz, ha nem sikerül a terve? — Erre gondolni sem merek. Egy biztos: rajtam nem múlhat.