Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
A film kárpótol Az egyetlen családos ember, Szőke Pál. Ő a „korelnök”, 33 éves. Hétéves lánya és tizenhat esztendős nevelt fia van. A hallgatók közül ő rendelkezik egyedül főiskolai végzettséggel. Népművelő-könyvtárszakos diplomája van. De a tanítási rend nem teszi lehetővé, hogy mesterségét folytathassa. Azonban nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak statisztapénzből éljen. Reggel 5-től háromnegyed 8-ig a Fővárosi Talajvizsgáló Hivatal olajkályháit fűti, 8—10-ig a főiskolán tanulja a filmszínész mesterséget, majd 11—22-ig rohan vissza fűteni. Mellékállásban havonta kétszer a csepeli Rideg Sándor Művelődési Házban művészettörténetet tanít. — Nem fárasztó ez az élet? — önszántamból vállaltam. Mindig erre a pályára készültem. A film és színház világa kárpótol mindenért. Lamonda László hajnalban kel. — Újságkihordással egészítem ki a statisztabevételt, így összejön havi 2500 körül. Én nem sokat vesztettem. A Fővárosi Művelődési Házban voltam kézbesítő. Szűz Mari magas, karcsú, szőke hajú lány. Már most van benne valami színésznői. Rutinos nyilatkozónak hat. Mint kiderül, nem véletlenül. — Érettségi után jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára. Fel is vettek. Két évet végeztem. Azután eltanácsoltak. Két év főiskola után az ORI működési engedélyt adott. A tizenegyedik A tizenegy filmszínész jelölt közül tízen rendszeresen felléptek amatőr irodalmi színpadokon, színjátszókörökben. A színpad egyiküknek sem volt ismeretlen, mielőtt idekerültek. Kerekes Péter — a legfiatalabb, 19 éves — az egyetlen, akinek eddig semmi köze sem volt a színjátszáshoz. A Lékai János Hajózási Szakközépiskola elvégzése után hajóra került. Matróz lett. Jó kedélyű, lezser srác. — Nagyon sajnáltam otthagyni a magyar tengert. De a filmezést izgalmasabbnak tartom. Kiléptem már a világot jelentő deszkákra is. A Madáchban a Holt lelkekben egy inast alakítok. Havi ezresem, ha összejön. Anyám és a barátok segítenek. Ha híres filmszínész leszek, meghálálom nekik. . Esti filmszínészképző? Az oktatás reggel és délután is folyik. Nincs itt valami ellentmondás? Úgy tűnik, a hallgatók részére eleve kizárt, hogy munkát vállaljanak. Hol az a vállalat, amely biztosítani tudja a dolgozó szabad idejét a főiskola tanrendjének megfelelően? Vadász László, a Színház- és Filmművészeti Főiskola főtitkára, az esti filmszínészképző fő szervezője válaszol : — Amikor a filmszínészképzősök felvételt nyertek, még mindenki dolgozott valahol. Közösen megbeszéltük, hogy mely időpontok lennének a legmegfelelőbbek a főiskola látogatására. Személyenként tárgyaltunk. Többségük a jelenlegi megoldást fogadta el. A főiskola számára egyébként mindegy lett volna, hogy milyen időpontban tartjuk az órákat. Mindenesetre mi statiszta szerepek biztosításával igyekszünk segíteni esti hallgatóink anyagi gondjain. Hogy ez kevés? Mindenki tudja, mit vállalt! Nehéz három év elé néznek a filmszínészképzősök, de bizakodóan Petőfi színészdalát idézik: Mi szép, mi szép A mi feladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. KEMÉNY GYÖRGY, HEGOCZKI FERENC FELVÉTELEI rm 45