Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

A film kárpótol Az egyetlen családos ember, Szőke Pál. Ő a „korelnök”, 33 éves. Hét­éves lánya és tizenhat esztendős ne­velt fia van. A hallgatók közül ő rendelkezik egyedül főiskolai vég­zettséggel. Népművelő-könyvtársza­­kos diplomája van. De a tanítási rend nem teszi lehetővé, hogy mes­terségét folytathassa. Azonban nem engedheti meg magának azt a lu­xust, hogy csak statisztapénzből él­jen. Reggel 5-től háromnegyed 8-ig a Fővárosi Talajvizsgáló Hivatal olajkályháit fűti, 8—10-ig a főisko­lán tanulja a filmszínész mestersé­get, majd 11—­22-ig rohan vissza fűteni. Mellékállásban havonta két­szer a csepeli Rideg Sándor Műve­lődési Házban művészettörténetet tanít. — Nem fárasztó ez az élet? — önszántamból vállaltam. Min­dig erre a pályára készültem. A film és színház világa kárpótol min­denért. Lamonda László hajnalban kel. — Újságkihordással egészítem ki a statisztabevételt, így összejön havi 2500 körül. Én nem sokat vesztet­tem. A Fővárosi Művelődési Házban voltam kézbesítő. Szűz Mari magas, karcsú, szőke hajú lány. Már most van benne va­lami színésznői. Rutinos nyilatkozó­nak hat. Mint kiderül, nem véletle­nül. — Érettségi után jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára. Fel is vet­tek. Két évet végeztem. Azután el­tanácsoltak. Két év főiskola után az ORI működési engedélyt adott. A tizen­egyedik A tizenegy filmszínész jelölt közül tízen rendszeresen felléptek amatőr irodalmi színpadokon, színjátszó­­körökben. A színpad egyiküknek sem volt ismeretlen, mielőtt idekerültek. Kerekes Péter — a legfiatalabb, 19 éves — az egyetlen, akinek ed­dig semmi köze sem volt a színját­száshoz. A Lékai János Hajózási Szakközépiskola elvégzése után ha­jóra került. Matróz lett. Jó kedélyű, lezser srác. — Nagyon sajnáltam otthagyni a magyar tengert. De a filmezést iz­galmasabbnak tartom. Kiléptem már a világot jelentő deszkákra is. A Madáchban a Holt lelkekben egy inast alakítok. Havi ezresem, ha összejön. Anyám és a barátok segí­tenek. Ha híres filmszínész leszek, meghálálom nekik. . Esti filmszínészképző? Az oktatás reggel és délután is folyik. Nincs itt valami ellentmondás? Úgy tűnik, a hallgatók részére eleve kizárt, hogy munkát vállaljanak. Hol az a vál­lalat, amely biztosítani tudja a dol­gozó szabad idejét a főiskola tan­rendjének megfelelően? Vadász László, a Színház- és Film­­művészeti Főiskola főtitkára, az esti filmszínészképző fő szervezője vá­laszol : — Amikor a filmszínészképzősök felvételt nyertek, még mindenki dol­gozott valahol. Közösen megbeszél­tük, hogy mely időpontok lennének a legmegfelelőbbek a főiskola láto­gatására. Személyenként tárgyal­tunk. Többségük a jelenlegi megol­dást fogadta el. A főiskola számára egyébként mindegy lett volna, hogy milyen időpontban tartjuk az órá­kat. Mindenesetre mi statiszta sze­repek biztosításával igyekszünk se­gíteni esti hallgatóink anyagi gond­jain. Hogy ez kevés? Mindenki tud­ja, mit vállalt! Nehéz három év elé néznek a filmszínészképzősök, de bizakodóan Petőfi színészdalát idézik: Mi szép, mi szép A mi feladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. KEMÉNY GYÖRGY, HEGOCZKI FERENC FELVÉTELEI rm 45

Next