Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

Színpadi tervezd Kelé Judit iparművész, a Pécsi Nemzeti Szín­házban Déry: Az Ariás­­csecsemő című darabjá­nak díszletterv­ezőjeként mutatkozott be. — A színházi plakáton a neved mel­lett még három fiatal képzőművé­szé is szerepelt. Miért? — Talán udvariasságból kerültem az élre, holott a színpad képzőművé­szeti látványát társaimmal, Orosz Istvánnal, Benyovszky Istvánnal és ifj. Rajkay Györggyel együtt tervez­tük. — Úgy tudom, nem ez az első kapcsolatod a színházzal! — Igen, főiskolás koromban kez­dődött. Diplomamunkám is színházi belső tér tervezése volt, melyet be is mutattam a vígszínházi kiállításo­mon. A színház kezdettől fogva ér­dekelt. Természetesen csak az olyan, amelyikkel együtt lehet élni, ame­lyikben nem uralkodott el a nagy­üzemi mechanizmus. — Milyen szakon végeztél? — Teljesen lényegtelennek tar­tom, hogy az ember képző- vagy iparművészként milyen szakon vé­gez, csupán az alkotási folyamatban hiszek. Az iparművésze­tin végeztem ugyan, de jártam még a párizsi Beaux-Arts festő szakára. Főiskolai tanulmányaim abban segítettek, hogy anyagban tudok gondolkodni. Ha lehetőséget kapok, ösztönszerűen megtalálom hozzá az alkalmas for­mát és anyagot, mi készüljön fából vagy textilből. Ez segít a színpadi tervezésben is. — Miképpen alkotsz, hogyan ter­vezel díszletet? — Minden érzékemmel élni sze­retem a dolgokat. A valóságos és színpadi tárgyaknak is van átélhető­­ségük. Általában a darabból fakadó stílus­hangulatokat­­élem át — Kivel készítetted? — Saját együttesem van. Közösen követtük el a lemezfelvételt. Mellet­te segítőtársaim is akadtak: Debre­ceni Ferenc, Mihály Tamás, Ber­­gendy István. — Honnan az ötlet a zenekarala­­pításról . Már régen felmerült bennem az állandó együttes gondolata. Az akadályok között elsősorban a pénz játszott szerepet. No, és nem utolsó­sorban az idő! Nehéz minden alka­lommal megkeresni azokat az embe­reket, akik színes­ lélekkel dolgoz­nak, zeneileg képzettek, külső adott­ságaik, egyéniségük „dobogóképes”. Három éve dolgozom ezért az együt­tesért. Tavaly októberben végül is sikerült összehozni a bandát. Ne­vünk: Bódi Magdi és együttese. — Az együttes tagjai? — Temesvári András basszusgitá­ros, Debreceni Csaba dobos, Aszalós Zoltán orgonista, Marschalkó Zoltán szólógitáros. — Többet vagytok külföldön, mint itthon. — Igen, sok meghívást kapunk. NDK-ban, Jugoszláviában, Lengyel­­országban kíváncsiak ránk a legin­kább. — Idegenben, ha jól tudom, a pénz is több ... — Jobban fizetnek, ez nem vitás. De turnéinkon nem ez a lényeges. Ha nincs itthon fellépési lehetőség, akkor vállaljuk csak a vendégsze­replést. — Stílusotok? — Kemény, rockos alapokra fel­épített zene. — Kicsi a bors, de erős. Nem or­­rolsz meg, ha csúfolódnak? — Igaz, rosszul esett, mikor mond­ták: elszökött­ a kertből a törpe. De nem hiszem, hogy centiméterekben lehetne mérni a „nagyságot” — Mi a dolga egy klub zenei rende­zőjének? — Elsősorban a műsorszervezés. A szombat esték felelőse vagyok, ne­kem kell gondoskodnom arról, hogy jó zenét halljon, aki idejön. — Úgy tudom, ez sikerült eddig. Beat-fórummá vált az elmúlt évek­ben a KEK, valamennyi hazai menő együttes szívesen lép fel nálatok. — Nincs könnyű dolgom, a nagy­zenekarok ugyanis nem szívesen lépnek fel klubokban, ők nem ebből élnek, hanem a lemezekből és a kül­földi turnékból. — Folytatódik azért a hagyo­mány? — Természetesen, s ha lehet, még emelni is fogjuk a színvonalat. Klubtagjaink az ősszel láthatják­­hallhatják itt az LGT-t, a Piramist, a Skorpiót, a VMoto-Rockot, a Ge­nerált, a Fonográfot, a Neotont, Za­­latnayt, Zoránt, Katona Klárit, Bódi Magdit. — Csak a klubtagok? — Tagsági igazolvánnyal lehet be­jönni hozzánk, mert csak így tud­juk a kulturált szórakozást biztosí­tani. Kétezren férnek be, mindig telt ház van, és elmondhatom, hogy rendkívül zeneértő a közönségünk. — S hol „edzettél” a nyáron? — Agárdon, a Velencei-tó partján. Szabadtéri színpadot állítottak fel a strandon, s a hétvégeken szinte va­lamennyi hazai nagy együttes fel­lépett itt Alkalmanként 8—10 ezer fiatal hallgatta az új nótákat. A he­lyiek azt tervezik, hogy jövőre ko­molyzenei, folklór és irodalmi mű­sorokat is tartanak majd. Nagylemez Megjelent Bódi Magdi, a legkisebb magyar tánc­­dalénekesnői első nagy­lemeze. Nyitnak az egyetemi klubok. Az egyik legis­mertebb, a KEK (a Kertészeti Egyetemé a Villányi úton) zenei rendezője Turbók János, aki maga is hallgató itt. s­­UU-tók- Ip-UOS, OSI 13 Mi ÚJSÁG?

Next