Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

Ml ÚJSÁG? Világválogatott Bájos kislány Párhuzamok Kovács Pétert, a Bp. Honvéd kézilabda csa­patának kiváló átlövőjét meghívták a világválo­gatottba. A legjobb já­tékosokból összeállított csapat a szovjet szövet­ség megalakulásának fél évszázados jubileuma alkalmából játszott be­mutató mérkőzést. A televízió nézői napok alatt azonosították Abi­géllel, Szabó Magda re­gényének hősnőjével. Azóta is az egyik leg­népszerűbb színésznők közé tartozik Szerencsi Éva, a József Attila Színház művésznője. Egy kilencgyermekes, írástudatlan családból származó cigányfiú ta­nító lesz. Ez a rövid tar­talma Veres István most végzett filmrendező első nagyobb lélegzetű doku­mentumfilmjének, A ta­nítónak, amelyet július­ban láthattunk a televí­zióban. — Számítottál a meghívásra? — Meglepetésként ért és boldoggá tett. Bármelyik játékos a legnagyobb sikerei között tarthatja számon. — Jó sorozatban vagy! — Számomra 1977 volt a siker éve. Csak egyetlen dologgal illuszt­rálhatnám: tavaly hetedszer lettem gólkirály. — A VB-n mégse jött ki a lépés! — Magam sem értem a helyzetet. Megvertük az NDK-t, és mégis ilyen hátul végeztünk... Az a pici min­dig hiányzik az igazi sikerhez. Mi lehet az oka? Már mi is sokat fog­lalkoztunk ezzel. Talán nagyobb alázattal kellene szolgálni a sport­ágat. A sok csapatból összehozott egyéniségek nehezen tudnak igazán olajozott együttessé válni. A kiszol­gálók. az aládolgozók szerepe na­gyon fontos! Ezt tudomásul kell venni. — Legértékesebb eredményed? — A montreáli olimpián elért ha­todik hely. — Többen kudarcként fogták fel ezt! — Mi is éreztük, hogy a dobogóra várnak bennünket. Ennek alapja az olimpia előtti győzelemsorozat volt. De talán éppen itt volt a hiba! Min­den ütőkártyánkat megmutattuk . .. — Te sem játszottál a legjobban. — Sérült voltam, nagyon fájt a bokám. És a nagy tét is nyomasz­tólag hatott rám. — Miben kell fejlődnöd? — A hétméteresek jobb kihaszná­lásában és a ruganyosság növelésé­ben. — Mi a legközelebbi cél? — Sikeres szereplés a VB mérkő­zésein. r r ' a__ 12 Q3J — Megváltoztak veled szemben az emberek? — Felismernek az utcán. A gyere­kek utánam futnak és mutogatnak rám: itt az Abigél. A tíz éven alu­liak tegeznek, a nagyobb gyerekek „néniznek”. — Iskolás korodban éreztél olyan kegyetlen légkört, ami néha Abigélt körülvette? — Keményebb ember vagyok, mint amilyennek Abigélt Szabó Magda megírta. Valószínű, hogy job­ban tudtam volna védekezni. — Elégedett színésznő vagy? — Amennyire egy színésznő elé­gedett lehet. Foglalkoztatnak. Nincs okom panaszra. Ha éppen nincs munkám, akkor is feltalálom maga­mat. Olyankor elolvasom azokat a könyveket, amelyekre nem volt időm. Állatversekből, mesékből, no­vellákból összeállítottam egy gyer­mekeknek szóló műsort is. — Hol szerepelsz vele? — Egyszer egy vidéki iskolában, a napköziseknek bemutattam már. — Van szerepálmod? — Nincs. A bájos kislány szerep­körében élek. Nem tiltakozom el­lene. Erre tartanak most alkalmas­nak, ezt kell csinálnom. — Szabad idődben mit csinálsz? — Most például párnákat. Öröm­mel mondom: végre lakástulajdonos vagyok. És a legkedvesebb időtölté­sem a lakberendezés. AZ INTERJÚKAT KÉSZÍTETTÉK: BABUCS ÉVA, CSEH JÁNOS, FÜREDI ISTVÁN, KELÉNYl ISTVÁN, NARANCSIK JUDIT, SEBES ERZSÉBET ÉS SEBŐK JÁNOS. — Mit vársz a bemutatkozástól? — Változást! Tizenhat éve dolgo­zom a televíziónál, úgy érzem, ez­alatt megtanultam a filmes nyelvet. Sok rendező mellett asszisztáltam. Volt kiktől tanulnom! Ez idő alatt egy-két filmblokkot is elkészítettem. Most, friss diplomával a zsebemben, végre folyamatosan szeretnék ren­dezni. — Nem értem! A rendezői diplo­ma nem jelent egyértelműen folya­matos munkát? — Furcsán hangzik, de nem! Hogy közhellyel éljek: sok az eszkimó és kevés a fóka. Ezen a pályán minden munkáért meg kell küzdeni. — A tanító jó „beugrónak” szá­míthat a filmszakmában. — Hiszek benne. Jólesett Makk Károly dicsérő szava. A szakmai kritikára oda kell figyelni, de a leg­izgalmasabbnak a közönség vélemé­nyét tartom. — Hogyan találtál rá a tanítódra? — Három éve egy pedagógusnapi filmet forgattunk. Balázs Guszti eb­ben végzős főiskolai hallgatóként szerepelt. Nemcsak szuggesztív egyé­nisége. sajátos életsorsa is izgalomba hozott. A portréfilm gondolata akkor merült fel bennem. — Talán az is lelkesített, hogy a sorsotokban sok hasonló vonás ta­lálható. — így igaz! Mindketten a nulláról indultunk. Mint állami gondozott én is az emberek segítségére voltam utalva. A televízión belül, Szinetár Miklósnak köszönhetek sokat. — Terveid? — Szeretnék jó dokumentumfil­meket készíteni. — És --tékfilmet? — Boldog lennék, ha egyszer erre is nyílna lehetőségem!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék